Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-19 / 37. szám
KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁBOR GÚTÁN képzőművészeti főiskolára, és a nyolc szerencsés között van, akiket felvettek. Valóságos udvara volt, amikor dolgozott, Nagy János szobrászművész irányításával.- Remek rajzos - mondta róla Luzsicza Lajos. - Igazán tehetséges és szorgalmas. Jól beilleszkedett, befogadta a vizuális élményt, amit kapott ettől a tájtól. A gútai amatőr festőről, Obonya Sándorról csupa jót hallottam Luzsicza Lajostól: - Rendkívül sokoldalú, a festészetet hivatásnak, gyógyírnak tartja, figyelemre méltó dolgokat csinál. A lakásán is felkerestem, és a sok mű közül közösen kiválasztottunk egy kiállítási anyagot, inkább a kisebb képek közül. Farkas Veronika művészettörténésszel tárgyaltak is a kiállítás megrendezéséről. A hazai művészek közül a vágsellyei Katona László fafaragó emléket hagyott maga után. Tanúja lehettem, hogyan vált a délceg tölgyből a tábor emlékét megörökítő díszesen faragott oszlop a gútai kultúrház előtt. Rajta kívül Nagy János szobrászművész képviselte a hazaiakat. Hogy miért nem jöttek pl többen, rejtély. Talán senki sem hívta őket?... 0 A jövő útja nem az, hogy az egész ország területéről jöjjenek el a művészek? Festő és modellje - meg a közönsége- Jövőre már tudjuk, hogyan és miként kell csinálni. - Luzsicza Lajos úgy véli: a résztvevők egyharmadának fiatalabbakat, de profikat kell meghívni, hivatásos képzőművészeket, Szlovákiából és Magyarországról is. A háromnegyed részük legyen amatőr, és azokat kell megkeresni és megválogatni - Pozsonytól Kassáig, akik eredményes autodidakták. Válogatott, személyre szóló meghívókat kell küldeni, és akkor a gútai művészeti iskola tanulói színesítő társaságként ugyanígy kijárhatnak a táborba, mint az idén. De lejöhetnek a gútai és környékbeli fiatalok, és mindazok, akik ismerkedni akarnak a művészettel, az alkotómunkával. Akik a városból vagy a környékről jönnek, azok a művelődési háznak nem kerülnek pénzébe. A többiek pedig a törődést alkotással képesek meghálálni. S akkor a város is jól jár.- Ragyogó utcák, földszintes házak, gazdag porták, nem is kicsi város most már. Valamikor ilyen volt az én városom, Újvár. A turista, aki ide kerül, úgy érzi magát, mintha Svájcban járna. A Fő tér, a szimbolikus temető, a városháza, a csodálatos park, a virágok tömkelegé... Gútának sok pótolnivalója van, s ha ezt nem tartják szem előtt, akkor nagyközség marad, mondta a polgármester, Harsányi Imre. A művészeti tábor megszervezését támogatni fogják, hogy a városnak ez is rangot jelentsen. A polgármester amondó: erre legalább olyan szükség van, mint az utakra... Éledezik egy város. Kopasz-Kiedrowska Csilla (A szerző felvételei) nyai Bányász Képzőművészeti Kör vezetője és két amatőr művész, Fábián Imre nyugdíjas vájár és Havasi Kálmán. Ők ketten Luzsicza Lajos tanítványai voltak valamikor, mikor még ő maga vezetett nagyon-nagyon régen úgynevezett szabadiskolát Tatabányán.- Ha visszagondolok, látom, hogy életemnek ez a másik iránya, vagyis az alkotómunka mellett végzett úgynevezett szervezőmunka, a közművelődés, a népművelés, a képzőművészeti tömegkultúra szervezése - utólag talán áldozatnak tűnhet fel. De akkor ezt nem tekintettem áldozatnak. Élveztem, szerettem. Bár most már látom, hogy kissé elvont az alkotómunkától. Most fedeztem fel, hogy létezett ez a kettősség, amely az életemet jellemzi. Amikor elvállaltam ennek a tábornak a vezetését, még mindig olyan ingerek dolgoztak bennem, mint szülőföld, honvágy. Gúla - közel van Érsekújvárhoz, a szülővárosomhoz. Nem tudtam ellentmondani. Igyekeztem úgy szervezni, hogy jövője legyen. Mert ami most volt, az kísérlet. *** A társaság jól érezte magát, munka közben sen normális gyerekekkel foglalkoznak. Luzsicza Lajos előadásán a bennfenteseken kívül néhány környékbeli polgármester is részt vett - és gondolom, jó ötletekkel tért haza. A neves író, dr. Benedek István professzor előadására a városi kultúrház nagytermébe invitálták a közönséget, gondolván, 6 igazán sokakat vonz. A kisterem majdnem megtelt - de a diszkó látogatottságáéval nem vetekedhetett. *** Luzsicza Lajos mégis elégedett:- Jobban sikerült, mint vártam. A társaság nem koncepciószerűen volt megválogatva. Volt itt diák, volt egész fiatal, volt még fiatalabb, amatőr, nem amatőr. De emberanyag nem jött annyi össze, mint jó lett volna. A hangulat ennek ellenére kitűnő volt, s azok a gyerekek, akiket minden reggel kerékpárral kihoztak ide, remek hangulatot csináltak *** A dunaszerdahelyi Horony Ákos a brünni iparművészeti középiskolában érettségizett. Háromszázadmagával jelentkezett a pozsonyi Talán nagyobb érdeklődésre számítottak a szervezők - a polgármesteri hivatal, a művelődési ház amikor meghirdették az első gútai képzőművészeti tábort. A csörgői vadászház augusztusban két hétig festők, szobrászok, fafaragók, művészek és művészpalánták tanyája volt. Művészeti vezetőnek Luzsicza Lajos Mun- kácsy-díjas magyarországi festőművészt kérték fel a szervezők, s ő minden ellenszolgáltatás nélkül vállalta a „megbízatást”, feleségével együtt, aki a gyerekekkel foglalkozott. A gyerekeket eredetileg nem is tervezték be, de kár lett volna elszalasztani ilyen alkalmat. Gútán működik művészeti alapiskola, az ott tanító Jankovich Márta és kolléganője minden reggel kikerekezett a csörgői vadásztanyára - húszhuszonöt gyerekkel.- Csodálatos látvány volt, ahogy a töltésen feltűntek a szalmakalapos gyerekek - áradozott Luzsicza Lajosné, a gyerekek Ági nénije. Magyarországról három tatabányai vendég érkezett - krajcsirovits Henrik festőművész, SZOT-díjas grafikus, főiskolai tanár, a tatabáLuzsica Lajos és Harsányi Imre és esténként is remek viták zajlottak, jó előadások. Kár, hogy kis számú közönség előtt. Dr. Szíj Rezső művészettörténész fejtegetéseit nemcsak a beavatottak élvezhették volna, és dr. Fehér Anna pszichopédus olyan pedagógusoknak is adhatott volna némi tanácsot, akik teljeÉledezik egy város « * Jézus Indiában élt Orosz utazó múlt századi felfedezése # .Jézus nem halt mejj a keresztfán’; »Egy jugoszláv jógitól, svájci tudóstól szereztem tudomást Holger Kerstner német kutatóról és a Jézus Indiában ét, a keresztrefeszftés előtti és utáni ismeretlen élete című könyvről, amikor 1989-ben először jártam Indiában - mondja Viliam Poüikovié rendező, aki dokumentumfllmet forgatott Kelet lelke címmel, olyan helyszíneken, amerre kevesen jártak, és nem Is olvastak róla. - Megszereztem a könyvet, s megtudtam, hogy Nyikolaj Notovics orosz utazó volt az első európai, aki 1858-ban tudomást szerzett róla, hogy Indiában éh egy szent férfiú - Jézus Krisztus - arabul Isza. ” Az orosz utazó 1887-ben indult Ti- bribe. A véletlen sietett a segítségére: a buddhista Hemisz kolostor közelében baleset érte, a lámák gondjaikba vették, s megengedték, hogy az Iszára vonatkozó első századbeli kéziratokat tanulmányozza. A kéziratokban egy térít életéről olvasott, s az orosz utazónak ez a férfi Jézus Krisztust Juttatta eszébe. Tudomást szerzett Isza Indiában töltött éveiről, megfeszfttetésértS, a Palesztinában tartott tanításairól és a távozásáról. Nyikolaj Notovics nyilvánosságra akarta hozni a tényeket, de a vallásos körök lebeszélték róla - féltek a vitáktól. A könyv csak a halála után, 1908-ban Chicagóban jelent meg - kis példányszámban, The Unknown Life of Jesus Christ címmel. Kerstner huszonkét éves volt, amikor a kezébe került a mű és attól kezdve ennek szentelte az életét Megismerkedett Hasszain professzorral, a buddhista központ igazgatójával, aki már negyedszázada tanulmányozta ezt a kérdést. A kasmír! tudósoktól kapott InA Hemisz kolostorhoz vezető lépcsők formációkból és a Hemisz kolostorban található buddhista kéziratokból arra következtethetünk, hogy Jézus Itt más néven át valószínű bujdosott nem akarta felfedni a kilétét Kerstner könyvében az olvasható, hogy Isza Buddha után az első. Nevét és halálát feljegyezték a szanszk- rit írások. Isza Isten szeretett földjén született Tizennégy éves korától foglalkozott a buddhista tudományokkal. Egyes európai indológusok ellenvetik, hogy Jézus Krisztus története és indiai tartózkodása nincs rendszeresen megörökítve. Kerstner ellenkezőleg, mint teológus az indiai, tibeti, szír vallási szövegekből kiinItt nyugszik Jézus Krisztus teste (Villám Poltikovié felvételei) dúlva azt írja: „ Jézus, a keresztre feszítés és a légzésleállás látszólagos halála után ismeretlenül elindul Perzsiába, Damaszkuszba és neve országonként változik. 16 évi sziriai és per- zsiai vándorlás után visszatér Kasmírba, ott hal meg idős emberként, nyolcvanon felüL Sírja Srinagarban, Kasmír fővárosában található. ” A dokumentumokból kitűnik, hogy Jásza Aszaf és Jézus Krisztus ugyanaz a személy... Viliam Poltikovié így beszél a hétrészes Kelet lelke forgatásáról: „Szerettem volna megnézni a sírt, bár Kasmír ma az a hely, amelyet a turisták elkerülnek, napirenden vannak a lövöldözések és naponta bombák robbannak. Az operatőr minden nap felolvasta az újsághíreket, hány emberi lőttek agyon. Végül megegyeztünk, hogy egy nap mégis elmegyünk oda egy kis kamerával. ” Egy muzulmán családnál kaptak szállást egy lakócsónakban, a Daltavon. A család segítségével jutottak el Srinagarba - amelyet az európaiak India Velencéjének neveznek. Mielőtt a síremléket megörökítették, némi baksls ellenében rávették a gondnokot, engedje őket a sír közelébe. A síremlék fölött brokáttal bevont fakonstrukció van, s körötte üvegfal. Forgatás előtt minden akadályt eltávolítottak - ennek köszönhetően a néző a turistákkal ellentétben nem brokátot és üvegfalakat lát majd, hanem magát a síremléket Forgatáskor kevés fény volt az amúgy is sötét helyiségben, ráadásul havazni kezdett és a villanyt is kikapcsolták - ami Indiában gyakori eset Újabb adalékot kap a néző Jézus Krisztus külsejéről is. Mintegy 180 centi magas, 80 kilogramm súlyú férfi lehetett , Jézus vagy reggel hattól függött a kereszten és kilenckor halt meg, vagy tizenkettőtől és délután négykor halt meg. Ezután a testet levették, de a lábát nem törték el - mint szokás volt -, ecetbe mártott szivacsot adtak a szájába, és bekövetkezett a légzésleállás.” A keresztre feszítés után öt-hat órával következik be a halál - de Jézust hamarabb levették, tehát nem kellett meghalnia. A megkínzottaknak növénykivonatokat adtak, hogy megkönnyítsék szenvedéseiket, például közönséges méreggyilokot, vérehulló fecskefüvet, selyemkórót, légyölő galócái Jásza Aszaf sírjánál jól látható az épen maradt lábnyom - de ezt a sötétség miatt nem tudták lefilmezni. Rendkívülisége abban van, hogy kivehető a megfeszítés okozta hegek rajzolata. Indiában abban az időben nem ismerték a keresztre feszítésnek ezt a módját Jézus lábnyoma a srinagai sírnál további fontos archeológia! lelet, s alátámasztja azt az állítást, hogy Jézus nem halt meg a keresztfán. (A Reflex nyomán) 0 iPpn wtiyi ££1 Ili 14 1993.9. 19.
