Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-19 / 37. szám
« ft ft ft 15 1993. 9. 19.-A BOSTONI Í03TOGXIO Juris Sleser huszonöt éves mérnök 1962. június 14-én, este nyolc előtt felment a bostoni Back Bay negyed egyik házának harmadik emeletére, ahol ötvenöt éves anyja lakott. Sietett, mert megígérte az anyjának, hogy elviszi az istentiszteletre, a közeli litván templomba. Mindketten a háború kitörésekor jöttek el hazájukból. Juris kopogott, de nem nyílt az ajtó. Idegeskedni kezdett, azt hitte, anyja elaludt. Nekiveselkedett az ajtónak... Az eléje táruló látvány megdöbbentette. Minden szétdobálva. Benyitott a fürdőszobába... Anyja a földön feküdt, meztelenül, széttárt lábakkal. A nyaka körül kék pongyolájának öve - összecsomózva. Juris azonnal látta, hogy anyja halott - értesítette a rendőrséget. Néhány perc múlva már a detektívek kutatták át a lakást. A gyilkos csak rendetlenséget, kihúzott fiókokat hagyott maga után. A látvány nem rablótámadásra, hanem nemi erőszakra utalt. Anna Sleser a korához képest vonzó nő volt Az eset a felderítetlen bűnügyek számát szaporította. Két héttel később egy hatvannyolc éves özvegy, Nina Nichols került a meggyilkoltak listájára. Kétheti távoliét után tért haza, s első dolga az volt, hogy felhívja a nővérét, Marguerite Steadmant, mert vacsorára volt hivatalos hozzá. Beszélgettek, egyszer csak Nina azt mondta a nővérének: „várj csak, Maggy, valaki csenget, megnézem, ki az.” Maggy várt, de húga nem ment vissza a telefonhoz. Vacsora után Steadman úr telefonált a házmesternek, s megtudta tőle, hogy a sógornője otthon van, az autója a kapunál áll. Rosszat sejtve megkérte a házmestert, hogy a pótkulccsal menjen be a lakásba. Minden szétdobálva... az asszony a hálószobában feküdt, az ágy mellett - holtan. A szoknyája felhajtva, a nyaka körül nylonharisnya - csomóra kötve. A rendőrség ezúttal további részleteket állapított meg. A gyilkos erőszakot követett el, de semmi értéket nem vitt el a lakásból. Világossá vált, hogy a rablógyii- kosságnak feltüntetett bűntény mögött egy szexuális mániákus áll. Az eltűnt s/oms/éd asszony Két nappal később a Bostontól északra fekvő Lynn városkából két idős hölgy jelentette a rendőrségen, hogy napok óta nem látták a hatvanöt éves szomszéd- asszonyukat, Helen Blake-et. Ismét felforgatott lakást találtak. Az asszony arccal a földön feAz első áldozat... küdt, hátul feltűrt hálóingben, harisnyával a nyakán. A gyilkosnak semmi nyoma - a rendőrség tehetetlenül állt az esetekkel szemben. Egyhónapi szünet után a bostoni asszonyok már kezdtek megnyugodni, amikor augusztus 21-én egy 75 éves asszonyt találtak holtan a lakásában. Párnával fojtották meg, majd megerőszakolták. A gyilkos ezúttal az áldozata lábait székekhez kötözte, nyilván, hogy sokkolja a bűntény felfedezőjét. 13 áldozat Egyetlen esetben sem erőszakkal hatolt be a lakásba a tettes - ennyit megállapított a rendőrség. 1964-ig 13 nő került a meggyilkoltak listájára, négyen húsz év körüliek, a legfiatalabb tizenkilenc, a legidősebb 85 éves volt. Sok gyanúsítottat kihallgattak. Olyanok is akadtak, akik bevallották: ők a titokzatos fojtogatók. 1964 januárjában mintha vége szakadt volna a gyilkosságsorozatnak, és úgy látszott, a tettest sosem fogják el. De október végén jelentkezett egy fiatal Cambridges nő.Rémülten mesélte, hogy reggel, miután a férje elment munkába, ő még szundított egyet. Fél tíz tájban egy középtermetű, zöld öltönyös, napszemüveges férfi jelent meg az ajtóban. Az ágyra nyomta és hadonászni kezdett a szeme előtt „Meg ne mukkanj, mert megöllek!” - sziszegte. Az alsószoknyájával betömte a nő száját, a csuklóját és a bokáját odakötözte az ágyhoz, közben csókolgatta, simogatta. „Tíz percig feküdj nyugodtan” - mondta az asszonynak. Hirtelen felállt, mint aki meggondolta magát és így szólt „Bocsáss meg.” Olyan váratlanul távozott a lakásból, ahogyan megjelent. Az asszony kiszabadította magát és értesítette a rendőrséget. Pontos leírást adott a férfiról. Az egyik nyomozó megpillantva a fantomképet, felkiáltott: „Fogadok, hogy ez az a fickó, aki mértéket vesz a nőkről!” A rendőrségi nyilvántartásban rábukkantak egy férfira, aki festőművész ügynökeként mutatkozott be a nőknek, azt ígérve, hogy modellként fogja őket alkalmazni, s ennek ürügyén mértéket vett róluk, s közben fogdosta ...és az utolsó, Patrícia Bisett őket. Tizennégy hónapot ült, 1962 áprilisában szabadult. A neve Albert H. De Salvo. A ../öld férfi" Az illető nős, példás férj, gondos családapa. A rendőrség telefonon értesítette, hogy fáradjon be, egy megbeszélésre. November 3-áln jelentkezett is a Cambridges rendőrkapitányságon, de bőszen tagadta, hogy erőszakoskodott volna a fiatal nővel, de a majdnem áldozat felismerte támadóját. De Salvo fényképét az egész Államok területén közzétették - a nők tucatjával ismerték fel benne a „zöld férfit”, aki megerőszakolta őket. Az orvosi vizsgálat szerint De Salvo skizofrén személyiség, ön- gyilkosságra hajlamos. 1965-ben mint elmebeteget áthelyezték Bridgewaterbe azzal, hogy a többi a bíróság dolga. A börtönben John S. Bottomlye államügyész- nek elmesélte a történetét. Azt is, hogyan ismerkedett meg első áldozatával, Anna Sleserrel. Bekopogott, s amikor az asszony ajtót nyitott, azt mondta, valamit javítani jött. Az asszony elhitte... De azt nem tudta megmagyarázni, miért ölte meg. A gyilkosságokat hasonlóképpen követte el. Kissé zavarba hozta de Salvót a kérdés, hogy miért erőszakolta meg a 75 éves asszonyt? Mi vonzotta benne? „A vonzalomnak ehhez sémi köze - védekezett a gyilkos -, ha egyszer rám jön, azonnal cselekszem. Elugrom a munkából, s a bossnak valami magyarázatot találok.” De Salvo beismerő vaüomást tett, a lakások beosztását is lerajzolta, ahol javítóként jelent meg. De nem tudta magyarázatát adni, miért gyilkolt Harmincéves felesége meglátogatta a börtönben, és arra kérte a férjét mindent valljon be. „Hogyan tehetném, drágám? - védekezett. - Hiszen háromszáz betörésem volt és több tucatnyi nemi erőszak, amiről nem is tudsz.” Életfogytiglani börtönre ítélték 1967-ben, mivel elmebeteg. Hat évet töltött a börtönben. 1973. november 26-án holtan találták, 16 szúrt sebet ejtett a testén. A védője, F. Lee Baily azt mondta róla: Szerencsétlen skizofrén... Feldolgozta: kocsi Sztálin parancsára a Max fedőnevű ügynöknek gyors halált okozó pestisbaktériummal kellett volna Titót megölnie A szenzációs hírt Dmitrij Volkoganov tábornok, történész, az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsának képviselője, Borisz Jelcin katonai tanácsadója hozta nyilvánosságra az Izvesztyijában, aki Leninről, Sztálinról és Trockijról írt könyvet. A jugoszláv árulót likvidálni kell! - adta ki a parancsot Sztálin. E szavak elhangzása után a „Tito-ügy” a Dögkeselyű fedőnevet kapta. A második világháború idején és közvetlenül utána Tito és Sztálin barátsága megbonthatatlannak tűnk A nézeteltérések akkor kezdődtek, amikor a jugoszláv kommunisták vezére megtagadta az „idősebb testvér” parancsainak teljesítését 1948-ban azután bekövetkezett a szakítás Jugoszlávia és a Szovjetunió között. Ezt követően Titót a szovjet blokk országainak sajtójában már csak vérebnek nevezték és karikatúrákon az amerikai imperializmust szolgáló láncos kutyaként ábrázolták.- Csak az ujjamat kell mozdítanom, és Tito eltűnik - fenyegetőzött Sztálin legközelebbi elv- társai előtt Dmitrij Volkoganov Sztálin levéltári anyagának kutatásakor megállapíthatta, összeköttetései voltak, amit az is tanúsít hogy ő lett Costa Rica nagykövete Rómában és egyidejűleg Belgrádban (!) is. Természetesen a szovjet felderítés ebben nagy szerepet játszott A merénylet forgatókönyve szerint Maxnak biztosítania kellett hogy Tito személyesen fogadja. Akkor keüett ruhája alól előrántani a hangtalan szerkezetet ami kilövi a pestisbaktériumot és garantálja Tito és a jelenlevők megfertőzését és halálát. Mivel Sztálin úgy döntött hogy Maxnak élve kell maradnia, beoltották őt pestis ellen. Készült egy másik változat is arra az esetre, ha Tito nem fogadja Maxot Tito akkoriban Nagy-Bri- tanniába készült. Meg kellett szervezni, hogy Maxot oda vezényeljék és mint Costa Rica nagykövete bejusson a Jugoszlávia nagykövetségén rendezett fogadásra. „A terrorcselekményt hangtalan szerkehogy a vezér valóban tervezte és szervezte Joszip Broz Tito eltávolítását. Kiderült, hogy a feladat végrehajtására a Max fedőnevű titkos ügynököt szemelték ki. KI volt Max? A Max név az orosz hír- szolgálat történetében ma már valóságos fogalom. A mindmáig titkos levéltári anyagok közt e három betűvel jelölt vastag kötegek fekszenek. Volkoganov a titokzatos Max személyazonosságát is megállapította. A neve: Joszif Ro- mualdovics Griguljevics. Történész, 1950-től a kommunista párt tagja, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja. Gyakran megfordult Nyugat-Európában és Latin-Amerikában is, ahol sok barátot szerzett, így tudta ellátni ügynöki feladatait. Részt vett a Troc- kij elleni merénylet előkészítésében is 1940-ben. Tito szófogadatlansága Sztálint egyre inkább ingerelte. 1952 őszén, vagyis négy esztendővel azután, hogy szakított Titóval, kidolgozták a likvidálás több variációját. A gyilkosság előkészítésébe a legmagasabb rangú szakembereket vonták be, akik kilétét továbbra is a teljes névtelenség fedi. Erre azért volt szükség, nehogy Sztálin vagy a Szovjetunió gyanúba keveredjék. lövéssel kell végrehajtani, amely egyúttal könnygázt is kilövell, hogy pánikot keltsen a jelenlevők körében. ” Így Max észrevétlenül távozott volna a tett színhelyéről. A harmadik változat szerint Max javasolta volna Costa Rica valamelyik képviselőjének, nyújtson át mondjuk szép szelencébe rejtett gyémántfejes gyűrűt Titó- nak, akiről köztudott volt, hogy szereti az ékszert. Amint Tito kinyitotta volna a szelencét, a benne levő szerkezet azonnal ható mérget lövellt volna rá. Volkoganov tábornok szerint Sztálin mind a három változat kivitelezhetőségében kételkedett, de régi szokásához híven semmit se utasított el kategorikusan. Maxnak búcsúlevelet keüett írnia feleségének arra az esetre, ha a merénylet nem sikerül. E levélben indokolta volna, miért szánta rá magát erre a tettre. Nos, miért? Mert ideológiailag nem értett egyet Titóval, aki elárulta a világproletariátus vezérét. Ez lett volna a bizonyíték, hogy saját sza- káüára cselekedett Elkezdték hát a merénylet A gyilkosság három előkészítését Csakhogy közbejött változata valami előreláthatatlan: Sztálin meghalt. Maxot Rómába irányították. Hamis útlevelében az áüt, hogy Costa Rica-i, születési helye San Jósé. Miután jól tudott spanyolul, gyorsan sikerült jó kapcsolatokat teremtenie. Szinte hihetetlen A hírhedt Lavrentyij Berija, aki mindezt maga főzte ki rendőreivel, 1953 márciusában kiadta a parancsot a Dögkeselyű-akció leállítására. Maxot hazahívták és a legszigorúbb haügatásra kötelezték. ft
