Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-19 / 37. szám
ÍÉMETH ISTVÁN fogy a dolgok vannak 2sí a csendet, :sendben a csíkokra vágott azajt. a hiszi el, hogy kiválasztott, íróija hangjait, szti varázsigéit, rnimá fényesül, lyé kormosul, >zzák áthatolhatatlan sávokban, \ngoznak agyában a dolgok, s esőket sír, nyú nevetést komponál, a sem érti létét, aaga is sérti létét, asságokig nem magasul, éri a megdönthetetlent, re méri a sziszegést, dné, ha lenne még karja, rolná, ha lenne még öle, viszi lángjait tovább, dtan kővé hal, orgonák dnek, s mit meggyújtott képzelete: pír is ég, s elég vele. niért születik, s mért született, ok börtönében * kevés a szeretet. [ARINTHY FERENC ISMERETLEN NAPLÓJÁBÓL télutó-tavaszelő ;nc több mint két évtizeden át írta hagyatékban ját. Sok évig szinte napi rendszerességgel, majd nagyobb kihagyásokkal. A tizenkilenc, kézzel írott tartalmát egységes egésznek tekinthetjük. Az író egvallja napi jegyzeteiben, hogy élete egyik főmű- gkomponálni ezzel a szubjektív kortörténeti doku- iz 1967-től 1989-ig vezetett krónikával. :pelt oldal megszerkesztve váija a remélhetőleg őszén esedékes - megjelenést a Littoria Könyvkiap olvasói számára az 1974-es év elejéről választot- tványként néhány naplórészletet a pergőbb, kalei- feljegyzésekből. t voltam Szlovákiá- gyi álmok alkalmá- lót itthon felejtet- k kávéházban, ami régi monarchiabeli ’on. Kezdek rájön- tlyan rossz dolog az nit különben a Fel- Jjvidéken még job- it nálunk. A hülye szláv kodás felrob- •tt a nagy független- egy kis megcsonkí- zág, ami 10-15 év Iség után védtelen & oda a németek- amígy az oroszok- a többi kis nép és e az egy Ausztriát), n azt kellett volna rítani? Nem az lett ilamilyen formában ai kis népek egyet- és lehetősége? így k lettünk. Jóval ki- séggel, mint Ferenc iaii- * * mai magyar fordí- pészet, hanem csu* * ádióban Kritikusok zer, a Hangok az ikra. Apád, anyád jó ez, hogy engem líjaznak? Vagy el- •hetségem? * * lor posztumusz önvasom, hogy annak íján, déli 12 tájban, en fölment Koszto- bitte, rengeteg ven- lesz. De csak a csa- i hatalmas, pompás iden jóval. Es senki és ők négyen, Kosz- Adám és ö ebédeljött később se. atfkor talán legna- egyik legjobb költő- újságírója is volt. ember, aki pénzt Közzéteszi: Jovánovics Miklós hozott Rothermere-től, és mindenkinek osztogatott. És rákja is volt akkor már. « » « Errol Flynn. Még Amerikában' olvastam, hallottam erről. Ma újra ő az ifjúság kedvence, eszményképe. A régi filmjeit, Robin Hoodot, Halálfejes lobogót stb. mind újra játsszák, főként az egyetemi városokban, s a fiatalok tódulnak rájuk. A sok deheroizálás után boldogan nézik ezt a szép, győztes, ragyogó fiatalembert, aki vív, szúr, hódít, mosolyog, tündököl. Errol Flynn már nem él. 41-ben, amikor kitört a háború, s ő pályája gsúcsán volt, jelentkezett katonának. Nem vették be, teljesen untauglich lett, 4/B kategória. Ettől összeomlott. S persze mindenki kérdezte, hogy ő, a hős, miért nem szolgál. Inni kezdett, szétpüffedt. Egykori szépséges partnernője, Olivia de Havilland egy partin találkozott vele. Valaki hátulról befogta a szemét, ő megfordult, s nem ismerte meg, annyira szétolvadt. Korán, 51 éves korában, idült alkoholista roncsként halt meg. De ma feltámad, teljes, ifjúi szépségében, és harcol és győz és hódít. ,* » » Az Oxford szótárban — s utána megnéztem a nyilván ennek alapján készített hatalmas amerikai Random House enciklopédiában is- leninizmus címszó alatt ez áll: olyan kommunizmus, amit Nikolaj (!) Lenin követői stb. Egy világot forgatott fel, de az angolszászok a nevét nem tanulták meg! * * * Cabaret, amerikai film, az ismert musical nyomán. Remek, csupa lüktetés, élet. Mennyivel jobb ez a „profi“, „business“ műfaj, művészileg, mint az úgynevezett „művészi“ filmek - százszor, ezerszer jobb. Na ja, profik csinálták. Ezek nemcsak a „művészetet“- ezek az életet is ismerik.- Eszter! Mindig azt az órát választotta, amelyben a férje a Rákos- Nem ismerem önt, uram, - felelte Eszter méltósággal. kórházban hivataloskodott, s mindig mintha valamelyik közeli És elment mellette, kiment a házból, hazasietett. boltba menne le öt percre. Az öt percből néha két óra is lett, de az Otthon az öregek csak nézték. nem keltett gyanút otthon. Tudták,^ hogy csevegő természetű.- Sírtál? — mondotta az anya, — mi bajod? Eszter el is mondta, hogy ezzel vfá^y azzal az asszonnyal miket- Elvesztettem a pénzemet! - felelte Eszter, - húsz forint volt beszélt. az erszényemben. Pedighát Ábellal töltötte ő azt áz időt. És újra sírva fakadt. A Múzeumkertbe jobbára á köznép járt akkoriban, meg- Elvesztettem a kincsemet! a kincsemet! a kincsemet! a környékbeli gyerekek, ők ketten elhúzódtak egy csendes Persze a pénzét hamar pótolták. A doktor még meg is duplázta pádra, többnyire a Kisfaludy-emlék alá, és nézték egymást, este. De azért Eszter szomorú maradt. beszélgettek. Az orvos történeteket mondott el, hogy Eszter a veszteségét Ábel sokszor eltűnődött, hogy mi köti öt egy olyan asszonycsekélységnek érezze. Elmondotta, hogy az előbbi napon egy hoz, akinek a sorsa más férfihoz van kötve s aki abból a kötelék- tizenötéves parasztfiú milyen jajtalanul tűrte az ujjúnak a lemet- bői nem is oldózkodik, nem is oldozkodhatik: minden méze azé szését. a más férfié, - az övé csak üvegen át. Mi köti hozzá? Nem talált- A férfiak hitványak! - felelte Eszter elgondolkodva. reá választ. Eszter kedves volt neki. Szerette nézni, szerette Semmi kapcsolata nem volt a megjegyzésének az elbeszéléssel, hallgatni. Az asszony érdeklődött minden ügye iránt, és ót is de a doktor nem ütközött meg rajta. Tudta, hogy a nők érdekelte, hogy hogyan él az asszony? micsoda gondjai vannak? gondolkodásában nincsen logika. micsoda bosszúságai? micsoda örömei? micsoda gondolatai? Eszter aztán lecsillapodott, s meghányta-vetette a fejecskéjé- Mert az asszony mindent elcsevegett és mindent kérdezett, ben az ügyet. Ábel nyilatkozatának különösen az a része A lobogó láng gyöngéd testvéri érzéssé szelídült bennök foglalkoztatta: Még akkor nem ismertelek! lassacskán. Ábelnak nem volt senkije az anyja eltávozása óta Ez a néhány szó balzsamként olvadozott rá lassankint a szí- ezen a földön, hát jólesett neki, hogy valaki érdeklődik az élete vére. folyása iránt. Testvére se érdeklődhetett jobban.- Szegény Ábel, — gondolta, — nagyon is szigorúan visel- - Hogy viselkedik a gazda? — kérdezte egyszer Eszter, kedtem. - Egyre több terhet rak rám, - felelte Ábel, — most már nekem Reggelre kelve meg szinte elrémült, hogy az ügyet újra kell fogadnom a segédeket is, én vagyok értük felelős. Üzlettárs fontolgatta. ' vagyok...- Istenem, - mondotta magában, - hát mit követelek tőle én, másnak a felesége!? És szinte rázta a lelkét a bánat. Délután már bement a könyvesboltba. Az volt a szándéka, hogy nyájasan beszél Ábelhoz, mintha mi sem történt volna. Ábel meg fogja érteni, hogy nem haragszik. Azonban Ábel nem volt ott.- A divatlapom, - kérdezte körülpillantva, - nem jött meg? Igen várom.- Holnap jön meg nagyságos asszonyom, - felelte a gazda.- Talán az a segéd úr, akinél rendeltem, jobban tudja. Nincs itt?- Nincs, - felelte a gazda, - de mink éppúgy tudjuk.- Várok talán egy kicsit, mert más megrendelésem is volna. Már megszoktam, hogy neki diktáljam le, a hogy is hívják úrnak.- Nyékynek hívják, nagyságos asszonyom. Sajnálom, hogy nincs itt, de el kellett utaznia: meghalt az anyja. Eszter leeresztette a fátyolét. Egy percig szótlanul állt ott.- Hát majd néhány nap múlva bejövök. És a fejével könnyedén köszönt.- Szegény Ábel, — gondolta künn megrázkódó szívvel. — És éppen most! Tegnap én ütöttem tört a szívébe, és ma ez a gyászhír! És bizonyára nincs, aki vigasztalja! Bement a postahivatalba és telegrafált neki: Gyászodban minden érzésemmel, minden gondolatommal veled vagyok. A meghalt szívet pótolni igyekszik majd az élő szív. Isten vigasztaljon szomorúságodban. Eszter. Arra nem is gondolt, hogy talán utcanév is kellene a tele- grammra. ★ Eördögh orvos déli 12 óráig szokott rendelni, de a betegek is úgy szokták, hogy az utolsó negyedórában vannak legtöbben. Az orvos többnyire csak két óra felé szabadulhatott az asztalhoz. Eszter harmadnapra lefutott délben spanyolviaszért. Nem öltözött át, csak épp a kalapját vette föl, meg napernyőt kapott. Ha egyedül találná Ábelt! Ott ült a szőke emberek viaszszínhalványságával a könyvesbolt íróasztala előtt és írt. Eszter belépett, s körülnézett, aztán könnyezve omlott Ábel mellére:- Szegény Ábelkám! Szegény Ábelkám!- Köszönöm - felelte Ábel a homlokát megcsókolva. - Ha még te is elhagytál volna engem, igazán belekívánkoztam volna magam is a földbe. Aztán elpanaszolta, hogy micsoda szegénységben élt az anyja, ó csak a temetés után tudta meg a szomszédoktól. Sohase költött a szegény öregasszony semmire. Csak kenyéren, főzeléken tengődött, meg két-három tyúkja volt, azoknak a tojásán. Este nem gyújtott soha mécset, mert még olajra se volt pénze. Télen nem fűtött.- Örökre nyomni fogja a lelkemet, - sóhajtott, - hogy csak a halála után tudtam meg: hogyan élt. S a szeme könnybe lábadt. Eszter vigasztalta:- Édesanyádnak, Isten nyugtassa, nem volt az olyan nehéz, mint te gondolod. Megszokta. Nem is kívánt jobbat.- Ha csak öt forintot is küldtem volna neki... Most már van annyi fizetésem, hogy meg se éreztem volna. És megcsókolta Eszternek a kezét:- Köszönöm Eszter, hogy eljöttél. Úgy érzem, mintha egy angyal jött volna le az égből, hogy letörölje a könnyeimet. VI. Aztán a barátságuk ismét a régi Csendes tengeren vitorlázott. Ábelnak akkor már minden szerda délutánja szabad volt. Az asszony a hét többi napján úgy viselkedett otthon, hogy gyanút ne keltsen. Ha valahova ment, csak az anyjával vagy Lidi nénivel ment. Könnyű volt hát szerdán délutánonként egy-egy kis időre átfutnia a Múzeumkertbe.- Haszonfelezése nélkül.- Krajcárkaparó fösvény medve.- Szegény Ábelkám. Ne zúgolódj azért rá. Az életed egyszer majd csak megkönnyebbül. És ha éppen valami pénzszükség szorítana...- Nem, köszönöm, annyira én soha nem jutok. Nem iszok, nem kártyázok. Hát nálatok történt-e valami? Eszter erre a kérdésre mindig fölhúzta a Panaszos malom zsilipjeit. A két vénre panaszkodott, hogy milyen fontoskodók. Hogyan ostobáznak minden más gazdasszonyt. Azt gondolják, hogy a húst senki se tudja megmosni, csak ők, a fűszeres mindenkit megcsal, csak őket nem, hogy egy ruhát háromszor is megfordítanak, és hogy mindig sokallják azt, amit a félje őrá költ.- De én nem tűrök tovább! — lázadozott az esernyő hegyével böködve a földet, - a férjem elé állok, és kivágom a kérdést, hogy én vagyok-e az asszony a háznál? Akkor aztán Ábel csendesítette Esztert:- Türelem, türelem Eszterként. Ha a békességet boltban árulnák, aranyon is meg kellene vennünk. Látod az én boldogult apám mondott nekem valamit, amit sohase felejtek el. Mikor Kufsteinba vitték, szabad volt vele egy órát töltenem. Az anyám is ott volt szegény. Akkor mondta, hogy valahányszor felindul a magyar ember, jól tenné, ha inkább egy meszely vérét eresztené ki, mintsemhogy cselekedne. Ha április 14-én minden országgyűlési képviselőn eret vágtak volna, nem mondták volna ki a trónfosztást, nem következett volna ránk a muszkatábor. Azt a trónfosztást akkor cselekedték volna meg, mikor már győztek.- Okos ember lehetett az a te apád.- Az volt, ha nem is afféle könyves tudós. De látod, azóta ha valami felizgat, megharagít, mindig arra gondolok, hogy egy meszely vért kellene a karomból kicsapolnom. Eszter nevetett:- Hát mikor én férjhez mentem, akkor is arra gondoltál?- Arra Eszter, bizonyisten arra. És ha arra nem gondoltam volna...- Beszélj bizalmasan.- Nem tudom, mi történt velem, Eszter. Olyan voltam mint az agyonvert ember, akiben már csak pislog a lélek. És egyetlen gondolatom az az óhajtás volt, hogy bárcsak meghalnék.- Szegény Ábel.- De apám szava jutott az eszembe, s mintha erre valósággal eret vágtak volna rajtam, nyugodtabban gondolkodtam. Eszter rátette a kezét Ábel kezére, és könnyes szemmel nézett reá. így találkoztak ők minden szerdán, s így biztatgatták egymást. A férjével Eszter megvolt jó egyetértésben, de a lelki egység hiányzott a házasságukból. A doktor gyengéd volt iránta, mint valami gyermek iránt, de a lelke elburkolt maradt előtte. Eszter sose olvashatta le az arcáról, mit gondol. Soha nem tudta a szándékait, gondjait, örömeit, bajait. Olyan volt, mint az ismeretlen ház, amelynek csak egy-két szobája van nyitva. Mi van a belső szobákban? sose tudható. A jó házastársak úgy forranak össze, mint az ojtott ág a törzzsel. A léleknek is megvan a maga vérkeringése. A jó házastársak vérkeringése egy. És ez az egység különbözteti el az anyóst is a vótől vagy menytől. Az anyós még mindig magát érzi egynek gyermekével. A másik idegen neki. Akaratlanul is küzd a maga egységéért mind a két fél. És ahol az egyik házastárs az anyjával marad lélekegy- ségben, ott a házasság pokoli szerződés. De Eszter az anyjával se volt egységben. A házasságra az anyja kényszerítette. De lehet-e kényszeríteni meleget is a szívbe? Az egységet Ábellal érezte az asszony. Ábel arca nem takart el előle semmi gondolatot. Ha hallgatott is, Eszter tudta, mit gondol. A férje előtt neki is voltak titkai, de Ábel előtt nem. Neki mindent elmondott. S ha Ábel annyira testi ember lett volna, mint amennyire nem volt, olyasmiket is kérdezhetett volna tőle, amiket a nők egymás között se igen beszélnek. Ábel nem kérdezett affélét soha. (Folytatjuk)
