Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-19 / 37. szám
/ * * em tudom pontosan, hányán vannak azok, akiket ilyen vagy olyan okból „leszázalékoltak“, akik ilyen vagy olyan okból környezetük segítségére szorulnak. Vakok, süketek, hallássérültek, mozgássérültek, vagy éppen a népbetegségek egyikében, cukor- bajban szenvedők. Köztünk élnek, és általában csak akkor vesszük őket észre, ha nehezen veszik az utcai akadályokat, ha rokkantkocsiban ülve tanácstalanul és tehetetlenül tekintgetnek egy lépcső alján, mert segítség nélkül nem tudják venni az akadályt, ha fehér botjukkal diszkréten elmennek mellettünk és esetleg csöndesen megkérnek: segítenénk át őket az utca másik oldalára. Ilyenkor talán mindannyiunkban megmozdul valami, amit jobb szó híján lelkiis- meretfurdalásnak nevezhetnénk. Vagy sajnálatnak. Csakhogy ők nem kérnek a sajnálatból. Csak annyit kérnek a társadalomtól, hogy segítse őket abban: körülményeikhez, állapotukhoz képest ők is emberi életet élhessenek. Ha csak egy mód van rá, dolgozhassanak. Minden társadalmat úgy ítélnek meg, amilyen színvonalon képes gondoskodni az elesettekről, a rászorultakról. Szlovákia bizony ebben sem jeleskedik. Igaz, létezik a kormány mellett egy bizottság, amely arra hivatott, hogy a rendszer- váltás előtt csak a rokkantak szövetségeként emlegetett szervezet helyébe lépett ilyen jellegű különböző egyesüléseket, társulásokat, szövetségeket valamilyen módon anyagilag is istápolja, de a szóbeli „támogatáson“ kívül nemigen jut más az egyik-másik „rokkantszervezetnek“. Az is igaz, valami maradt a korábbi, majd a számos utódszervezet között igazságosan elosztott vagyonból, de az is, hogy sokkal több maradt a megoldatlan gondokból, melyek mennyisége a rendelkezésükre álló kevéske pénzzel ellentétben szinte mértani számsori intenzitással növekszik. Tavalyelőtt és tavaly még leginkább valamit kaptak például kompenzációs célokra. Ilyen célt szolgálnak többek között a súlyos betegek fekvését könnyítő párnák, amelyeket a Testi Fogyatékosok Szlovákiai Szövetsége kölcsönöz a rászorulóknak. Egy- egy ilyen speciális párna tízezer koronába is belekerül, tehát nem mindegy, a betegek hozzájuthatnak-e a szóban forgó szövetség segítségével, vagy sem. Ez csak egy, akár mellékesnek is tűnhető példa a sok közül arra vonatkozóan, hogy az állam garasoskodása miatt mitől eshet el egy-egy súlyos beteg, rászoruló. Az állam most azt mondja a testi, szellemi stb. gondjait magukra vállaló szövetségeknek, társulásoknak, egyesüléseknek, hogy nyújtsd be igényedet, mi majd eldöntjük, hogy a sok kérésnek milyen sorrendben kell eleget tenni. Az állam pedig ezúttal is megtalálta a módját, hogy miképpen szabaduljon meg az anyagi felelősségtől: a Testi Fogyatékosok Szlovákiai Szövetségének például egyszerűen visszaadták átdolgozásra igénylésüket, így a mai napig semmit sem kaptak. Persze, van még néhány más lehetőség a rokkantak gondjainak enyhítésére. S főleg arra, hogy segítsük őket hasznossá válási törekvéseikben. Hatályban van például az a rendelet, miszerint az a vállalkozó, aki rokkant számára teremt új munkahelyet, munkahelyenként 80 ezer korona állami támogatásban részesülhet, s ennek a fenntartására minden évben további pénzügyi eszközöket kaphat ugyancsak állami forrásból. Nagyon sok kezdő vállalkozónak a fülébe jutott, hogy kaphat ilyen célra 80 ezer koronát, de az ezzel járó további feladatokról már nemigen akar hallani. Pontosabban: nagyon is tudatosítja, hogy milyen kötelezettségekkel jár egy ilyen munkahely fenntartása, így inkább lemond a munkahelyteremtő támogatásról is. így történik meg, hogy végül is nagyon kevesen élnek ezzel a támogatási lehetőséggel, és szinte fehér holló az olyan vállalkozó, mint a kassai Bartko mérnök úr, aki számítógépes munkahelyén kizárólag rokkantakat alkalmaz, hogyan tovább kérdésre sokan keresik a választ. Egy biztos: nem elég sajnálni a rokkantakat... És jó lenne, ha ez nemcsak ilyenkor, a rokkantak világnapja táján jutna az eszünkbe, (pákozdi) Foltra vár az államkassza Hama István képviselővel a költségvetésről, a gazdasági helyzetről beszélget Pákozdi Gertrúd Az inteijút a 3. oldalon olvashatják Néhány tűszúrás - es a tejlodo klinikai betegség eltűnik Kopasz-Kiedrowska Csilla beszélgetése dr. Herdics Jánossal a 4. oldalon Múltidézés Késmárkon Gazdag József riportja a 8. oldalon Méry Gábor felvétele Magányosan...
