Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-12 / 36. szám
0 tiasárnap a r „H a oda születtem volna...“ (Oláh Csaba felvétele) E rős és szilárd, akár a vas, de ha táncolni kezd, másodpercek alatt megolvad. Ujjaival, kézfejével, egyetlen lépésével többet elmond már, mint más szavak özönével. A nőstény szarvas kecsességével járt a Bolero színpadán Győrben; saját rendezésében, a Pesti Színházban egy rózsalelkű nő fájdalmát mutatja most meg éjszakai sírkertben ülve. Arcából, tekintetéből szinte semmit nem kap a néző, egyedül a csigolyáiból olvashat, mert nyitott a ruhája, de a magyar színpad legbeszédesebb hátgerincét láthatja. Izzó, sistergő tehetség Ladányi Andrea. Nagyon sokat tudott már akkor is, amikor az Izzó planétákban a Hold istennőjét táncolta Markó Ivánnál, de amióta kilépett a Győri Balettből és a világot járja, még többre képes. A vállával, a csípőjével, a bokájával árulja el mindazt, amiről hallgat a száj; szuggerál, felkavar és provokál. Vasrózsák című estje a Pesti Színház falai közt szöveg, zene és mozgás sajátos ötvözete, amely az életről szól - egy elhagyott temetőben. ■■HÍBMflubdfaMnHIHÉHHUI • Szép lehetőségeket hozott a vígszínházbeli West Side Story. Új koreográfiát készített a Popfesztiválhoz, amelyből a tévé mutatott be részleteket, a Petőfi Csarnokban Dance Street címmel Benny Bellel közösen rendezett rendhagyó táncestet, negyedik munkája, a Vasrózsák pedig ismét egy jelentős lépés a pályáján.- Igen, most meglódult valami. Azt mondják, újat hoztam, új technikát és új stílust, meg más szellemet, más morált, amely át- meg átitat minden előadást. Pedig nem könnyű itthon dolgozni. New Yorkban vagy akár Helsinkiben sokkal jobbak a feltételek. A West Side Story nívója ettől függetlenül az 51. előadáson is olyan szinten mozgott, mint a legelsőn, mert nem hagytam, hogy lezuhanjon. Ősztől, ha nem leszek itthon, olyan asszisztenst keresek majd a darabhoz, aki ugyanúgy fog vigyázni rá, mint én, és azon a szinten fogja tartani, ami az enyém. A Pop- fesztiválhoz Presser Gábor felkérésére készítettem új koreográfiát és ez is boldogító munka volt, mert a nővéremmel annak idején mi is ott tapsoltunk a Vígszínház nézőterén. • Benny Bellt hol szemelte ki?- A franciáknál, két és fél évvel ezelőtt. Én akkor már Helsinkiben táncoltam Jorma Uotinen koreográfiáiban, és ott léptünk fel egy gálán, Franciaországban. Épp abban az időben zajlott náluk egy nyári kurzus, amelyen mindenféle órát vettem én is, csak Bennyét hagytam ki, mert azt mondtam, ez afro, ami fehér embernek nem való. Ha belegebe- dek, akkor sem tudom megtanulni. Megnéztem őt és majd elájultam. Ültem a sportcsarnok lelátóján és szédültem. Eszméletlen dolgokat művelt a fickó. Az afrotechnika egyik legjelesebb mestere, ezt merem állítani... tele van energiával, ősi erővel és ahogy mozog... jelenség! • A Dance Streetben is az volt. Káprázatos tudású, lenyűgöző egyéniség. Illettek egymáshoz. Ott, a franciaországi sportcsarnokban bizonyára rohant is azonnal utána.- Nem kellett rohannom, mert mindketten ugyanabban a szállodában laktunk. Reggel, a medence szélén magamra kaptam az összes bokrot, ami zöld volt, az rajtam lógott. Megpróbáltam utánozni őt, gondoltam, neki sem árt meg egy kis szórakozás. Nevetett is rajtam nagyokat, de a gálán, amikor meglátott táncolni, valami hasonlót érezhetett, mint én, amikor őt néztem, mert rohant hozzám, hogy megtudja, ki vagyok és hol táncolok. Aztán el is búcsúztunk szépen, de egy év múlva felhívott Helsinkiben, hogy csinálna egy duettet, mert a mamája látott egy fotón és azt mondta neki: itt ez a lány, vele táncolj, ebből sugárzik valami. El is készült a koreográfiával, dé le kellett mondanom róla, mert épp akkor a szólóestemmel voltam elfoglalva. Tavasszal aztán, amikor lehetőséget kaptam a Petőfi Csarnoktól, én hívtam fel őt. Egy hetünk volt a számok betanulására, de akkorra már felépítettem egy dupla, negyven méteres színpadot. Benny Amszterdamból jött, mert ott él már évek óta, egyébként kaliforniai néger, indián beütéssel. Két kultúra, két utca találkozott a táncunkban: az európai és az afrikai, de úgy, hogy a végeredmény valami fantasztikus duett lett, amelyben mindketten madarak vagyunk. Olyan a szám, mint egy pasolinis őrület, amely a mitológia felé megy. Én nagyon szeretem. Hollandiában és Norvégiában is be fogjuk mutatni. • A Dance Street fergeteges duettje után hogy kötött ki a Vasrózsák sírboltján? Egy csupa tűz, csupa szenvedély nő miért álmodik temetőpolkáról?- Engem a halál egyáltalán nem foglalkoztat. Én olyan fokon imádom az életet, hogy azt „neki“ is látnia kell. Aki úgy ég és úgy dolgozik, olyan lobogással, mint én, azt remélem, nem holnap viszi el. És épp erről akartam szólni a darabban, arról, hogy bárhogy alakuljanak is a dolgaim, én abszolút életpárti vagyok. Nem látom értelmét annak, ami most velünk és körülöttünk történik, hogy öljük, marjuk, gyilkoljuk egymást. Minek ez az irgalmatlan gyűlölködés, acsarkodás, erkölcstelenség? A vég így is, úgy is bekövetkezik, pillanatnyi célokért nem kell sebeket ejteni. A Vasrózsák egyébként teljes mértékben férfi darab. Seress Zoltánnak csináltam, akivel a West Side Story hozott össze, és már akkor észrevettem: az ő színháza és az enyém csupán abban különböznek egymástól, hogy nálam a táncból, nála a szóból van több, de a lényeg, mondanivalójában és kivitelezésében egy és ugyanaz. A halálról ő akart beszélni. Izgatja őt a kérdés. Félelem és kíváncsiság egyformán hajtja. Megérezte pontosan, mikor fog meghalni a papája és ki is Ladányi Andrea tánca mondta: hatvanhét évesen. így is történt. Két héttel a Vasrózsák bemutatója előtt volt a temetése. • Félig nyitott rácsos kapu, kő- szobor a sír mellett, távolabb egy kerti pad, borostyán a falon... szomorúságot áraszt minden, mégsem hordoz könnyeket a darab.- Nem is akartam, hogy patetikus legyen. Eredetileg Esterházy Pétert kértem fel, hogy írjon hozzá szöveget, de épp akkor A vajszínű árnyalat című kötettel volt elfoglalva. „Ladányi Andrea? Hát hogyne tudnám, kicsoda - mondta a telefonba. - Épp most írok egy esszét a bokáiról. Van itt néhány fotó, ahogy táncol, azok mellé készül a szöveg. “ Azóta meg is jelent már a könyv és büszke vagyok minden sorára, amely rólam szól, de a darabhoz végül Kukorelly Endrétől kaptam mondatokat. Esterházy után ugyanis Mészöly Miklós volt a következő kiszemelt, de beteget jelentett. Átadta viszont a telefont a mellette ülő Kukorellynek, így aztán őt hívtam be a próbákra, hogy nézze meg, mit akarok, mihez kellene a szöveg. Tom Waits dalait nem akartam lefordítani, noha beszél ő sok mindenről, életről, halálról, nőkről, kocsmákról, temetőről... nekem eredeti szöveg volt a vágyam. Olyan sorokra gondoltam, amelyek nem tépnek fel sebeket, pusztán megérintenek. És pontosan ilyet kaptam. „Jó napot kívánok, mondja, aztán csak áll ott, nem jön be, én pedig kilépek a folyosóra, valahogyan hátrébb tolom öt. Jó napot kívánok, mondja megint, közben hátrál kicsit. Én vagyok, mondja, a halál... S ahogy hátralép, és egy kőlap megbillen alatta, a lába elé pillant. Semmi ószeres, tényleg. Inkább olyasmi ügynökféle, egészen átlagos kis ügynök, műbőr zakó, fekete mű, új fej, kerek, a haja ritkás volt, csak mégis éppen a halál volt. “ Tizenegy oldalt hozott, amitől majd elájultam, ebből ollóztunk össze hatot. • Tom Waits dalai mellé Sibelius muzsikáját adja. Miért?- Olyan zenét kerestem, amelynek őrületes mélysége és főleg sötétsége van, és Sibeliusnál, Karajan megszólaltatásában meg is találtam. • Ötvenöt percből ötven szól a Férfiról és öt a Nőről. Ezt az öt percet úgy kellett kitöltenie, hogy ez felérjen az ötvennel. Meg is marad bennem sokáig.- Ehhez az öt perchez kellett Sibelius zenéje. Megjelenik a Nő a Férfi képzeletében, de nem az a fontos, hogy mikor halt meg, hanem hogy milyen volt. Nekem Gustav Klimt figurái jutottak az eszembe. • Azt mondta, nagy út előtt áll. Indul vissza Helsinkibe?- Nem. Amerikába megyek, több hétre. Tréningre, tánckurzusokra, hogy formában legyek, mert Lőrincz Katalin a Salomét akarja színpadra vinni velem és Fülöp Viktorral, Veszprémben. Helsinkiben két és fél év alatt tizenegy főszerepet kaptam, de ha most visszamennék, csupa klasszikus darab várna rám, az meg nem az én világom. Annál sokkal kreatívabb vagyok. Októberben Benny Bellel turnézunk Nyugat-Eu- rópában, aztán ismét Amerikába megyek, és megint csak tanulni. Másfajta gondolkodás, másfajta stílus, ez kell nekem. Ha oda születtem volna, ezzel a testtel, ezzel az ambícióval, ezzel az őrületes táncimádattal, biztos, hogy máshol tartanék a pályán. Háttér és kapcsolatok hiányában viszont sokkal nehezebben működik minden, lehetsz te akármilyen jó táncos. • Lehet, hogy épp ez az irgalmatlan kihívás vonzza?- Biztos. Amerikából én nem fogok kiábrándulni soha. Hiába fut előlem, szaladok utána. Szabó G. László ♦ 1993. 9. 12. Akit szerettek az istenek Tavasszal röpítették világgá az újságok e tragikus hollywoodi haláleset hírét: A holló című film forgatásán a különféle csodákra képes technika Brandon Lee halálát okozta. Azóta találgatnak a lapok: magyarázni próbálják a huszonnyolc éves színész halálát. A Gioia A krimi megismétlődik című cikkében foglalkozik az esettel, felidézve, ahogy a cím is utal rá: a híres kung-fu sztár, Bruce Lee, Brandon édesapja 1973- ban bekövetkezett titokzatos halálát is. Brandon egy rocksztárt játszott volna A hollóban, akit megöltek, de visszatér a földre, hogy bosszút álljon saját és menyasszonya halálán. Azt mondják, karriere szempontjából ez lett volna a legjelentősebb filmje, csakhogy a jelenet, amelyben a halálát vették fel, tragikusan végződött. A forgatókönyv szerint Brandon kilépett az ajtón, majd eldördült a lövés. A fiú össze is esett annak rendje és módja szerint, de az öltözéke alatt elhelyezett kapszulából kifolyó művér a saját vérével keveredett. Brandon valóban haldoklott. Nem is tudták megmenteni őt, az azonnali sebészi beavatkozás sem segített. Néhány órával a kórházba szállítás után meghalt. Megölték. De ki és miért? - kérdezi az olasz lap. Először azt hitték, hogy meghibásodott a műszer, amely a lövedék becsapódását imitálta, s ez okozta a szerencsétlenséget. A halottkém azonban megállapította, hogy a fiatal színész gerincoszlopába egy 44-es kaliberű pisztolyból kilőtt éles golyó fúródott. Ezek után számításba se jöhetett az a feltételezés, hogy baleset történt. A rendőrség nem hozta nyilvánosságra annak a színésznek a nevét, aki rálőtt Brandonra. Egy Los Angeles-i újság viszont tudni véli, hogy a film negatív hősét játszó Michael Massee-ről van szó, akinek azonban látszólag semmi oka nem volt rá, hogy megölje a fiút. A lövés eldördülésével egy időben bárki, aki jelen volt a forgatáson, ugyanúgy rálőhetett, mint az a színész, aki szerepe szerint sütötte el a pisztolyt. A forgatáson tilos éles lőszert használni, de az ellenőrzések felületesek, meg különben se nehéz elhelyezni a rengeteg vaktöltény között egy valódit. A vonzó és sikeres Brandonnak, aki épp házasság- kötés előtt állt, kellett, hogy legyenek irigyei és riválisai még akkor is, ha Eliza, a menyasszonya azt állítja: „Nem voltak haragosai. O volt a legédesebb fiú a földön.“ Valaki mégis megölte. Azt mondják, A holló forgatása elátkozott munka volt. Erre utaltak azok a baljós jelek, kisebb balesetek, amelyek a forgatás során előfordultak. A technikusok egyike majdnem életét vesztette, amikor hozzáért egy magasfeszültségű vezetékhez, egy kőműves csavarhúzóval átszúrta a kezét, autóbaleset során megsérült egy sajtóattasé. És végül, amikor a felvételek már a befejezéshez közeledtek, egy szörnyű bűntett történt mindenki szeme láttára. Egy bűntett, amely kioltotta egy fiatal színész életét. Egy bűntett, amelyben sokan a sors üzenetét vélik felfedezni, s összekapcsolják Brandon apja, Bruce Lee, a Kis sárkány máig titokzatos halálával, őt is fiatalon, harminckét évesen érte a halál. Los Angelesben, az Enter the Dragon forgatása közben elájult. A vizsgálat után az orvosok közölték vele, hogy semmi baja, olyan erős a szervezete, mint egy tizennyolc éves fiatalemberé. (Bruce egyébként nem dohányzott, nem ivott, vegetáriánus volt.) De mert fejfájásra panaszkodott, az orvosok fájdalomcsillapítót írtak fel neki. Néhány órával később Betty Ting Pei színésznő lakásán kómába esett. Kórházba szállították, de az orvosok már nem tudtak rajta segíteni. Voltak, akik azt mondták, kábítózott, látták őt marihuánát szívni. Állítólag így próbálta megtartani döbbenetes fizikai erőnlétét. Senki sem hitte, hogy azért halt meg, mert allergiás volt az analgeti- kumokra. Sokkal inkább úgy gondolták, hogy a keleti istenek hollywoodi sikere miatti féltékenységből magukhoz szólították őt. így akarták visz- szaszerezni a hatalmukat Hollywoodtól. „Akiket az istenek szeretnek, fiatalon halnak meg“ - mondták az ókorban. Aki Hollywoodban hal meg fiatalon, az mítosszá válik. A Végzet most Brandon Lee-t is utolérte: őt is sikerei küszöbén, házasságkötése előtt érte a halál. De őt nem a végzet ragadta ki az élők sorából, ahogy apja tragédiáját magyarázzák, hanem nagyon is valós személy okozta a halálát. Feldolgozta: (tallósi) : 4Í JS Ö :,#5 a m CQ
