Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-09-12 / 36. szám

0 tiasárnap a r „H a oda születtem volna...“ (Oláh Csaba felvétele) E rős és szilárd, akár a vas, de ha táncolni kezd, másodpercek alatt megolvad. Ujjaival, kézfejével, egyetlen lépésével többet elmond már, mint más szavak özönével. A nőstény szarvas kecsességével járt a Bolero színpadán Győrben; saját rendezésében, a Pesti Színházban egy rózsalelkű nő fájdalmát mutatja most meg éjszakai sírkertben ülve. Arcából, tekintetéből szinte semmit nem kap a néző, egyedül a csigolyáiból olvashat, mert nyitott a ruhája, de a magyar színpad legbeszédesebb hátgerincét láthatja. Izzó, sistergő tehetség Ladányi Andrea. Nagyon sokat tudott már akkor is, amikor az Izzó planétákban a Hold istennőjét táncolta Markó Ivánnál, de amióta kilépett a Győri Balettből és a világot járja, még többre képes. A vállával, a csípőjével, a bokájával árulja el mindazt, amiről hallgat a száj; szuggerál, felkavar és provokál. Vasrózsák című estje a Pesti Színház falai közt szöveg, zene és mozgás sajátos ötvözete, amely az életről szól - egy elhagyott temetőben. ■■HÍBMflubdfaMnHIHÉHHUI • Szép lehetőségeket hozott a víg­színházbeli West Side Story. Új ko­reográfiát készített a Popfesztivál­hoz, amelyből a tévé mutatott be részleteket, a Petőfi Csarnokban Dance Street címmel Benny Bellel közösen rendezett rendhagyó tánc­estet, negyedik munkája, a Vasró­zsák pedig ismét egy jelentős lépés a pályáján.- Igen, most meglódult valami. Azt mondják, újat hoztam, új techni­kát és új stílust, meg más szellemet, más morált, amely át- meg átitat minden előadást. Pedig nem könnyű itthon dolgozni. New Yorkban vagy akár Helsinkiben sokkal jobbak a feltételek. A West Side Story nívó­ja ettől függetlenül az 51. előadáson is olyan szinten mozgott, mint a leg­elsőn, mert nem hagytam, hogy lezu­hanjon. Ősztől, ha nem leszek itt­hon, olyan asszisztenst keresek majd a darabhoz, aki ugyanúgy fog vi­gyázni rá, mint én, és azon a szinten fogja tartani, ami az enyém. A Pop- fesztiválhoz Presser Gábor felkéré­sére készítettem új koreográfiát és ez is boldogító munka volt, mert a nővéremmel annak idején mi is ott tapsoltunk a Vígszínház nézőterén. • Benny Bellt hol szemelte ki?- A franciáknál, két és fél évvel ezelőtt. Én akkor már Helsinkiben táncoltam Jorma Uotinen koreográ­fiáiban, és ott léptünk fel egy gálán, Franciaországban. Épp abban az idő­ben zajlott náluk egy nyári kurzus, amelyen mindenféle órát vettem én is, csak Bennyét hagytam ki, mert azt mondtam, ez afro, ami fehér embernek nem való. Ha belegebe- dek, akkor sem tudom megtanulni. Megnéztem őt és majd elájultam. Ültem a sportcsarnok lelátóján és szédültem. Eszméletlen dolgokat művelt a fickó. Az afrotechnika egyik legjelesebb mestere, ezt me­rem állítani... tele van energiával, ősi erővel és ahogy mozog... je­lenség! • A Dance Streetben is az volt. Káprázatos tudású, lenyűgöző egyé­niség. Illettek egymáshoz. Ott, a franciaországi sportcsarnokban bi­zonyára rohant is azonnal utána.- Nem kellett rohannom, mert mindketten ugyanabban a szállodá­ban laktunk. Reggel, a medence szé­lén magamra kaptam az összes bok­rot, ami zöld volt, az rajtam lógott. Megpróbáltam utánozni őt, gondol­tam, neki sem árt meg egy kis szóra­kozás. Nevetett is rajtam nagyokat, de a gálán, amikor meglátott táncol­ni, valami hasonlót érezhetett, mint én, amikor őt néztem, mert rohant hozzám, hogy megtudja, ki vagyok és hol táncolok. Aztán el is búcsúz­tunk szépen, de egy év múlva felhí­vott Helsinkiben, hogy csinálna egy duettet, mert a mamája látott egy fotón és azt mondta neki: itt ez a lány, vele táncolj, ebből sugárzik valami. El is készült a koreográfiá­val, dé le kellett mondanom róla, mert épp akkor a szólóestemmel voltam elfoglalva. Tavasszal aztán, amikor lehetőséget kaptam a Petőfi Csarnoktól, én hívtam fel őt. Egy hetünk volt a számok betanulására, de akkorra már felépítettem egy dupla, negyven méteres színpadot. Benny Amszterdamból jött, mert ott él már évek óta, egyébként kalifor­niai néger, indián beütéssel. Két kul­túra, két utca találkozott a táncunk­ban: az európai és az afrikai, de úgy, hogy a végeredmény valami fantasz­tikus duett lett, amelyben mindket­ten madarak vagyunk. Olyan a szám, mint egy pasolinis őrület, amely a mitológia felé megy. Én nagyon szeretem. Hollandiában és Norvégiában is be fogjuk mutatni. • A Dance Street fergeteges du­ettje után hogy kötött ki a Vasrózsák sírboltján? Egy csupa tűz, csupa szenvedély nő miért álmodik teme­tőpolkáról?- Engem a halál egyáltalán nem foglalkoztat. Én olyan fokon imá­dom az életet, hogy azt „neki“ is látnia kell. Aki úgy ég és úgy dolgo­zik, olyan lobogással, mint én, azt remélem, nem holnap viszi el. És épp erről akartam szólni a darabban, arról, hogy bárhogy alakuljanak is a dolgaim, én abszolút életpárti va­gyok. Nem látom értelmét annak, ami most velünk és körülöttünk tör­ténik, hogy öljük, marjuk, gyilkoljuk egymást. Minek ez az irgalmatlan gyűlölködés, acsarkodás, erkölcste­lenség? A vég így is, úgy is bekövet­kezik, pillanatnyi célokért nem kell sebeket ejteni. A Vasrózsák egyéb­ként teljes mértékben férfi darab. Seress Zoltánnak csináltam, akivel a West Side Story hozott össze, és már akkor észrevettem: az ő színhá­za és az enyém csupán abban külön­böznek egymástól, hogy nálam a táncból, nála a szóból van több, de a lényeg, mondanivalójában és kivi­telezésében egy és ugyanaz. A halál­ról ő akart beszélni. Izgatja őt a kér­dés. Félelem és kíváncsiság egyfor­mán hajtja. Megérezte pontosan, mi­kor fog meghalni a papája és ki is Ladányi Andrea tánca mondta: hatvanhét évesen. így is történt. Két héttel a Vasrózsák be­mutatója előtt volt a temetése. • Félig nyitott rácsos kapu, kő- szobor a sír mellett, távolabb egy kerti pad, borostyán a falon... szo­morúságot áraszt minden, mégsem hordoz könnyeket a darab.- Nem is akartam, hogy patetikus legyen. Eredetileg Esterházy Pétert kértem fel, hogy írjon hozzá szöve­get, de épp akkor A vajszínű árnya­lat című kötettel volt elfoglalva. „La­dányi Andrea? Hát hogyne tudnám, kicsoda - mondta a telefonba. - Épp most írok egy esszét a bokáiról. Van itt néhány fotó, ahogy táncol, azok mellé készül a szöveg. “ Azóta meg is jelent már a könyv és büszke vagyok minden sorára, amely rólam szól, de a darabhoz végül Kukorelly Endré­től kaptam mondatokat. Esterházy után ugyanis Mészöly Miklós volt a következő kiszemelt, de beteget jelentett. Átadta viszont a telefont a mellette ülő Kukorellynek, így az­tán őt hívtam be a próbákra, hogy nézze meg, mit akarok, mihez kelle­ne a szöveg. Tom Waits dalait nem akartam lefordítani, noha beszél ő sok mindenről, életről, halálról, nőkről, kocsmákról, temetőről... ne­kem eredeti szöveg volt a vágyam. Olyan sorokra gondoltam, amelyek nem tépnek fel sebeket, pusztán megérintenek. És pontosan ilyet kaptam. „Jó napot kívánok, mondja, aztán csak áll ott, nem jön be, én pedig kilépek a folyosóra, valaho­gyan hátrébb tolom öt. Jó napot kívánok, mondja megint, közben hátrál kicsit. Én vagyok, mondja, a halál... S ahogy hátralép, és egy kőlap megbillen alatta, a lába elé pillant. Semmi ószeres, tényleg. In­kább olyasmi ügynökféle, egészen átlagos kis ügynök, műbőr zakó, fe­kete mű, új fej, kerek, a haja ritkás volt, csak mégis éppen a halál volt. “ Tizenegy oldalt hozott, amitől majd elájultam, ebből ollóztunk össze hatot. • Tom Waits dalai mellé Sibelius muzsikáját adja. Miért?- Olyan zenét kerestem, amely­nek őrületes mélysége és főleg sötét­sége van, és Sibeliusnál, Karajan megszólaltatásában meg is találtam. • Ötvenöt percből ötven szól a Férfiról és öt a Nőről. Ezt az öt percet úgy kellett kitöltenie, hogy ez felérjen az ötvennel. Meg is marad bennem sokáig.- Ehhez az öt perchez kellett Si­belius zenéje. Megjelenik a Nő a Fér­fi képzeletében, de nem az a fontos, hogy mikor halt meg, hanem hogy milyen volt. Nekem Gustav Klimt figurái jutottak az eszembe. • Azt mondta, nagy út előtt áll. Indul vissza Helsinkibe?- Nem. Amerikába megyek, több hétre. Tréningre, tánckurzusokra, hogy formában legyek, mert Lőrincz Katalin a Salomét akarja színpadra vinni velem és Fülöp Viktorral, Veszprémben. Helsinkiben két és fél év alatt tizenegy főszerepet kaptam, de ha most visszamennék, csupa klasszikus darab várna rám, az meg nem az én világom. Annál sokkal kreatívabb vagyok. Októberben Benny Bellel turnézunk Nyugat-Eu- rópában, aztán ismét Amerikába megyek, és megint csak tanulni. Másfajta gondolkodás, másfajta stí­lus, ez kell nekem. Ha oda születtem volna, ezzel a testtel, ezzel az ambí­cióval, ezzel az őrületes táncimádat­tal, biztos, hogy máshol tartanék a pályán. Háttér és kapcsolatok hiá­nyában viszont sokkal nehezebben működik minden, lehetsz te akármi­lyen jó táncos. • Lehet, hogy épp ez az irgalmat­lan kihívás vonzza?- Biztos. Amerikából én nem fo­gok kiábrándulni soha. Hiába fut előlem, szaladok utána. Szabó G. László ♦ 1993. 9. 12. Akit szerettek az istenek Tavasszal röpítették világgá az újságok e tragikus hollywoodi haláleset hírét: A holló című film forgatásán a különféle cso­dákra képes technika Brandon Lee halálát okozta. Azóta ta­lálgatnak a lapok: magyarázni próbálják a huszonnyolc éves színész halálát. A Gioia A kri­mi megismétlődik című cikké­ben foglalkozik az esettel, fel­idézve, ahogy a cím is utal rá: a híres kung-fu sztár, Bruce Lee, Brandon édesapja 1973- ban bekövetkezett titokzatos halálát is. Brandon egy rocksztárt ját­szott volna A hollóban, akit megöltek, de visszatér a földre, hogy bosszút álljon saját és menyasszonya halálán. Azt mondják, karriere szempontjá­ból ez lett volna a legjelentő­sebb filmje, csakhogy a jele­net, amelyben a halálát vették fel, tragikusan végződött. A forgatókönyv szerint Bran­don kilépett az ajtón, majd eldördült a lövés. A fiú össze is esett annak rendje és módja szerint, de az öltözéke alatt elhelyezett kapszulából kifo­lyó művér a saját vérével ke­veredett. Brandon valóban haldoklott. Nem is tudták meg­menteni őt, az azonnali sebészi beavatkozás sem segített. Né­hány órával a kórházba szállí­tás után meghalt. Megölték. De ki és miért? - kérdezi az olasz lap. Először azt hitték, hogy meghibásodott a műszer, amely a lövedék becsapódását imitálta, s ez okozta a szeren­csétlenséget. A halottkém azonban megállapította, hogy a fiatal színész gerincoszlopá­ba egy 44-es kaliberű pisztoly­ból kilőtt éles golyó fúródott. Ezek után számításba se jöhe­tett az a feltételezés, hogy bal­eset történt. A rendőrség nem hozta nyilvánosságra annak a színésznek a nevét, aki rálőtt Brandonra. Egy Los Angeles-i újság viszont tudni véli, hogy a film negatív hősét játszó Mi­chael Massee-ről van szó, aki­nek azonban látszólag semmi oka nem volt rá, hogy megölje a fiút. A lövés eldördülésével egy időben bárki, aki jelen volt a forgatáson, ugyanúgy rálőhe­tett, mint az a színész, aki szerepe szerint sütötte el a pisztolyt. A forgatáson tilos éles lőszert használni, de az ellenőrzések felületesek, meg különben se nehéz elhelyezni a rengeteg vaktöltény között egy valódit. A vonzó és sikeres Brandonnak, aki épp házasság- kötés előtt állt, kellett, hogy legyenek irigyei és riválisai még akkor is, ha Eliza, a meny­asszonya azt állítja: „Nem vol­tak haragosai. O volt a leg­édesebb fiú a földön.“ Valaki mégis megölte. Azt mondják, A holló forga­tása elátkozott munka volt. Er­re utaltak azok a baljós jelek, kisebb balesetek, amelyek a forgatás során előfordultak. A technikusok egyike majd­nem életét vesztette, amikor hozzáért egy magasfeszültségű vezetékhez, egy kőműves csa­varhúzóval átszúrta a kezét, autóbaleset során megsérült egy sajtóattasé. És végül, ami­kor a felvételek már a befeje­zéshez közeledtek, egy ször­nyű bűntett történt mindenki szeme láttára. Egy bűntett, amely kioltotta egy fiatal szí­nész életét. Egy bűntett, amelyben sokan a sors üzene­tét vélik felfedezni, s összekap­csolják Brandon apja, Bruce Lee, a Kis sárkány máig titok­zatos halálával, őt is fiatalon, harminckét évesen érte a halál. Los Angelesben, az Enter the Dragon forgatása közben elájult. A vizsgálat után az or­vosok közölték vele, hogy semmi baja, olyan erős a szer­vezete, mint egy tizennyolc éves fiatalemberé. (Bruce egyébként nem dohányzott, nem ivott, vegetáriánus volt.) De mert fejfájásra panaszko­dott, az orvosok fájdalomcsil­lapítót írtak fel neki. Néhány órával később Betty Ting Pei színésznő lakásán kómába esett. Kórházba szállították, de az orvosok már nem tudtak rajta segíteni. Voltak, akik azt mondták, kábítózott, látták őt marihuánát szívni. Állítólag így próbálta megtartani döbbe­netes fizikai erőnlétét. Senki sem hitte, hogy azért halt meg, mert allergiás volt az analgeti- kumokra. Sokkal inkább úgy gondolták, hogy a keleti iste­nek hollywoodi sikere miatti féltékenységből magukhoz szólították őt. így akarták visz- szaszerezni a hatalmukat Hollywoodtól. „Akiket az istenek szeret­nek, fiatalon halnak meg“ - mondták az ókorban. Aki Hollywoodban hal meg fiata­lon, az mítosszá válik. A Vég­zet most Brandon Lee-t is utol­érte: őt is sikerei küszöbén, há­zasságkötése előtt érte a halál. De őt nem a végzet ragadta ki az élők sorából, ahogy apja tragédiáját magyarázzák, ha­nem nagyon is valós személy okozta a halálát. Feldolgozta: (tallósi) : 4Í JS Ö :,#5 a m CQ

Next

/
Oldalképek
Tartalom