Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-05 / 35. szám
ÚBUJBSBfl KO NYHALÁTOGATÓBAN Remek a Rémes Nádszegen egy olyan vendéglő, éjjeli mulató van, amit a főváros, Pozsony is megirigyelhetne. Homlokzatán egy nagy „R“ betű. Lehet találgatni... A tulajdonost Rémes Lászlónak hívják, nyilván vezetéknevének első betűje, de aki ezt nem tudja, gondolhat bármit, a lényeg, hogy itt nívós konyha, ízléses környezet, kellemes miliő várja. Egy olvasónk hívta fel rá a figyelmünket, mondván: „Mindenféle konyhát bemutatnak, de a nádszegibe nem mentek el, pedig szerintem annál jobb nálunk nincs is.“ Elfogadtuk a kihívást. A tulajdonossal nem találkoztunk. Aki nagy fába vágja a fejszéjét, annak bizony sok dolga akad. Rémes László 38 éves sikeres vállalkozó hamar rájött, több sínen kell futni, több üzlettel kell foglalkozni, különben sok a befektetés, kevés a haszon. Ezért van egy FER- ROTRENDje Príbramban (vasárut forgalmaz), egy BáCSa Dunaszerdahelyen (fát vesz, továbbad, állítólag legolcsóbban Európában), és csak úgy mellékesen Nádszegen ez a „becsali“, amit állítólag azért építtetett, hogy kulturált környezetben fogadhassa üzlettársait. Horváth László mérnök, a Kft menedzsere fogad bennünket, tőle tudjuk meg, hogy „főnöke“ éppen Pozsonyban van, mivel ott a Hrachová utcában nyitja új faraktárát, hiszen az üzletemberek leginkább a fővárost célozzák meg. Az ,,R“-t üzleti kapcsolat köti az Egyesült Államokhoz, Olaszországhoz, Németországhoz, Ukrajnához, Magyarországhoz. Csak gratulálni tudunk és azt mondjuk magunkban: „Sebaj, a cégnek Horváth Lászlóban remek futtatója van.“ Az étteremben - mely napközben kávéház is - ötven szék és legalább annyi étel van, játékgépeken is lehet szerencsét próbálni, a bár mellett italozni, de mindenképpen élvezni lehet és kell a modern, igazán elegáns belső kiépítést (beleértve a mellékhelyiségeket is). Külön figyelmet szenteltek az étlapnak — kötése vászon, krétapapírra nyomtatták a kínálatot. A kávézó és az étterem reggel nyolctól huszonkét, de ha szükséges, akár 24 óráig is nyitva tart. Néhány vendég már este nyolc után átsétál a szomszédos bárba, s ott mulatnak hajnali négyig. A báron látszik, hogy tulajdonosa fával is üzletel és a menedzsere faipari főiskolát végzett Zólyomban, ért a fafeldolgozáshoz. A falakat és a meny- nyezetet fa borítja, fajtáját és jellegét tekintve ugyanolyanból készült a bárpult és az asztalok is. A bárpult előtti térségben csupán két asztal van székekkel, a falak mentén kényelmes heverők, ülőgarnitúrák. A táncparkett közepe gombnyomásra felemelkedik, akkor színpad, melyen a napfordulón különböző művészek lépnek föl — hazaiak és külföldiek egyaránt -, sőt, van sztriptíz is. A jó hangulathoz hozzájárul a zene és a megannyi fényeffektus. Beléptidíjat nem kell fizetni, csupán kétszáz korona a kötelező fogyasztás. Nem csoda hát, hogy még Győrből és Bécsből is ebbe a bárba jönnek szórakozni, Horváth László - a menedzser Mérj' Gábor felvételei rengeteg az asztalt foglaló, visszatérő vendég. A vállalkozók sokszor csak éjszaka érkeznek, lazítani, vagy ügyfeleikkel tárgyalni, ezért a konyha is egész éjszaka üzemel. Abból, ami az étterem étlapján rajta van, a zárásig bármit rendelni lehet, de előfordult már az is, hogy a vendég saját receptje szerint készítettek el egy-egy ételt. Sőt az is, hogy a bár csak akkor zárt, amikor a kávéház nyitott - vagyis 24 órán keresztül üzemeltek. Az ,,R“-nek 12 alkalmazottja van, s ha úgy adódik, mindenki mindenkinek besegít, mert itt az az elv, hogy mindennek egy jól olajozott gépként kell működnie. A házat eleve úgy alapozták, hogy rá lehessen húzni még egy emeletet. A tulajdonos azt tervezi, hogy egy éven belül szállodai szobák lesznek az étterem és a bár fölött, hogy a sokáig mulatozóknak ne kelljen elmenniük, hogy ott kipihenhessék fáradtságukat. Kedves olvasónknak igaza volt, amikor azt állította, hogy a nádszegi „R“ — szavaival élve: szuper. (ozorai) 1993. IX. 5. KACSAMÁJJAL TÖLTÖTT SÓS PALACSINTA A megfőtt burgonyát összetörjük és féldara liszttel összedolgozva tésztát készítünk, feldaraboljuk, majd egyenként palacsinta-nagyságúra sodorjuk. Száraz „platnin“ mindkét oldalán megsütjük, majd zsírozzuk. Töltelék: Zsíron hagymát pirítunk, erre dobjuk az apróra felvágott májat, törött borssal, kevés majoránnával, tört köménymaggal, legutoljára piros paprikával, sóval ízesítjük. TÖLTÖTT BURGONYA-PALACSINTA Tészta: Tört főtt burgonya, liszt, só, bors, tört fokhagyma, majoránna, kevés tej - az alapanyagokból tésztát gyúrunk, úgy sütjük, mint a palacsintát. Töltelék: Zsíron hagymát pirítunk, rádobjuk a nagyon apróra vágott sertéscomb húst, később az apróra vágott pulykamell húst, borssal, sóval, piros paprikával ízesítjük és addig pároljuk, míg a hús puha nem lesz. PALACSINT ATÉSZT A Hozzávalók: (15-20 darab) 30 dkg liszt, 2 db tojás, 1-2 dkg cukor, 3 dl tej, csipetnyi só. A sütéséhez olaj vagy zsír. Egy egész tojást és egy tojás sárgáját liszttel, kevés sóval elkeverünk, tejjel felengedjük és jól elkeverjük. A simára kevert, nem túl sűrű tésztából vékony palacsintákat sütünk. ALMÁS PALACSINTA A palacsintatésztába nagyon apróra vágott almát teszünk, úgy sütjük. Háromsarkosra hajtjuk, kakaós vaníliacukorral meghintjük. KÁPOSZTÁS palacsinta Zsíron megpirítjuk a reszelt káposztát, sózzuk, borsozzuk, majd belekeverjük a palacsintatésztába. Ha kissé sűrű lenne, szódavízzel hígítjuk. RAKOTT PALACSINTA Hozzávalók: 10 db palacsinta, 12 dkg dióbél, 12 dkg túró, 1 dl tejszín, 2 dkg mazsola, 3 db tojás, 5 dkg csokoládé, 25 dkg porcukor, 8 dkg vaj, 15 dkg barackíz, 1 csomag vaníliás cukor, 1/4 citromhéj. A diót megdaráljuk, a csokoládét lereszeljük. A túrót áttörjük és a tojás sárgájával, felvert fehérjével, a reszelt citromhéjjal és kevés cukorral ízesítjük. Egy tepsibe, melyet vajjal kikentünk palacsinta lapokat helyezünk, megszórjuk dióval, a következő lapokra tesszük a túrót, a következőkre a barackízt, a következőkre a csokoládét - ezt mindaddig ismételjük, amíg el nem fogy a töltelék — palacsintával fejezzük be. Az így összerakott palacsintát forró sütőben elősütjük. Kivesszük, megkenjük a cukorral felvert tojáshabbal, ismét néhány percig sütjük. Amikor a tojáshab már megpirult, vaníliacukorral meghintjük. Vasárnapi krimi J ohn óvatosan körülnézett. A folyosó üres volt, sehol egy lélek. Gyorsan felszaladt a lépcsőn és besurrant a szobájába.- John - suttogta egy hang a sötétben -, még nem alszom. John fojtottan felnevetett:- Megint veszettül jó volt - dicsekedett.- És a Carola férje? - kérdezte Marvin.- Az - mondta John lenézően -, hisz tudod, hogy húsz évvel idősebb nála. Azonkívül nem tud semmiről... XXX Frank Manning egy előkelő kollégium gondnoka volt. Abban az évben ünnepelte működése harmincadik évfordulóját. Három éve másodszor is megnősült. Kezdetben a kapcsolatuk nagyon harmonikus volt. EDWIN WELDON gezte le Kendall. - Manning gyanúsítható, hisz könnyen hozzáférhetett a méreghez.-Indítéka is volt - folytatta Hunter. - Féltékenység. Gondoljon csak a szóbeszédre és a levélre! A rendőrségre ugyanis egy névtelen levél érkezett, amely Carola Manning szerelmi kapcsolatait ecsetelte. Néhány szeretőjét meg is nevezte.- Fogadok, hogy a levelet a kollégiumból írták - mondta Hunter. - Gyerünk, még egyszer szétnézünk ott! XXX John és Marvin latint tanultak.- Már unom - ásított John. Nem tudta kiverni a fejéből Ca- rolát.- Nem tudod elfelejteni, mi? - kérdezte sápadtan Marvin. John nem felelt.- Csinálok limonádét. Kérsz te is? Miért halt meg Carola? Szerette a feleségét, büszke volt rá. Egy napon villámcsapásként érte Frank Manningot egy kellemetlen szóbeszéd. Carolának szeretője van, méghozzá a kollégium neveltje. Carola beismerte, és sírva kérte, bocsásson meg neki. Megígérte, többé ilyesmi nem fordul elő. Manning megbocsátotta a botlását. Carola azonban nem tartotta meg az ígéretét, újra megcsalta. Frank először válásra gondolt. De nem volt hozzá elég ereje, hogy megtegye ezt a lépést. Nem tudta, mit tegyen. Már túl volt az ötvenen, s meg volt róla győződve, hogy ilyen jó állást többé nem talál. Néha őrült gondolatok gyötörték. Azt kívánta, bárcsak Carola meghalna; egyedül ez oldaná meg a problémáját... XXX Hunter felügyelő kiszállt a szolgálati kocsiból és körülnézett.-Szép kollégium - mondta elismerően.-És jó drága - fűzte hozzá Kendall szárazon, s a főnökét a gondnok villájához vezette. Forest doktor akkorra már megvizsgálta a holttestet.- Megmérgezték - jelentette -, valószínűleg ciánnal. A boncolás majd pontosan kimutatja.- És a tea maradéka, amiből ivott - egészítette ki Kendall, és folytatta: - Megállapítottuk, hogy a halál időpontjában csak Manning úr volt itt. Tíz óra körül történt a dolog. Ebben az időben a nő rendszeresen teázott. A férje tizenegy körül talált rá. Azt állítja, hogy nyolctól tizenegyig a kollégiumot járta.- Ez semmit sem jelent - vetette oda Hunter. - Méreggel a gyilkosságot előre is elő lehet készíteni. Vagy öngyilkosságra gondolnak?-Nem -, morogta az őrmester. - A diákok közt mindenféle szóbeszéd járja. Vidám nő volt, szerette élvezni az életet. Kendall beszólította a szomszéd szobából Manningot.-Nem értem - suttogta -, megmondhatják, mi okozta a halálát?- Méreg - felelte Hunter.- Miért tette? - kérdezte Manning sután.- Mért gondolja, hogy ő maga tette? - Hunter hangja keményen csendült.- Csak nem hiszi azt, felügyelő úr, hogy... - kapta fel a fejét Manning.-Milyen volt a házasságuk? - szakította félbe a felügyelő.- Egész jó - hangzott a felelet habozva. - Fiatalabb volt nálam... hát, nézeteltérések minden házasságban adódnak. XXX- Manningnét ciánkáli ölte meg - mondta Hunter. - Pontosabban a tej volt mérgezett, amit a teába öntött.-Tehát megmérgezték - szö- Igen - mormolta John. Marvin mindkét pohárba egyegy egész citrom levét facsarta ki. Feltöltötte ásványvízzel és cukrot tett bele. Megvárta míg John egy szuszra kiitta az egész pohárral, aztán kiment a szobából... xxx Kendall és Hunter alig értek a kollégiumba, egy diák rohant hozzájuk.- Segítsenek! - kiabálta.- John fekszik az ágyán és nem mozdul.-John Yardley? Éppen őt akartuk meglátogatni. Magát hogy hívják?- Marvin Belmont vagyok. Egy szobában lakom Johnnal. Azt hiszem... azt hiszem, halott! Marvin előrefutott, hirtelen mozdulattal belökte az ajtót:-John?! John az ágyán ült és meglepetten nézett előbb a rendőrökre, aztán Marvinra.- Mit üvöltesz? - kérdezte.- És ezek ketten mit akarnak?- Egy bizonyos John Yardley hulláját akarta nekünk megmutatni - fordult Hunter Marvinhoz.- Mi történik itt tulajdonképpen?- sürgette a felügyelő a megné- mult fiút. xxx Marvin Belmontot még a kollégiumban letartóztatták. Bevallotta, hogy meg akarta mérgezni Johnt.- Maga ölte meg Carola Manningot is - állapította meg a felügyelő ridegen.- Igen - ismerte be a megzavarodott fiú. - Én is kívántam. Meg akartam csókolni, mire pofon vágott. Kinevetett. Gúnyosan azt mondta, a fiúkat, akiket akar, ő maga választja ki - hebegte reszkető hangon. - Meg- gyülöltem. Elhatároztam, hogy megölöm. A tanszerraktárból mérget loptam. Beszöktem a konyhájukba és beleöntöttem a tejbe. Johntól tudtam, hogy minden este tízkor teát iszik, tejjel.- Te írtad a levelet is, ugye? -, szólalt meg Kendall őrmester.-Igen - azt akartam, hogy a rendőrség tudja, milyen nő volt.-De miért akartad megölni Johnt? Hisz semmit nem csinált neked!-Tudott a pofonról, és mindenhol szétkürtölte. Mindenki röhögött rajtam. Johnt éppúgy gyűlöltem, mint Carolát... Marvin egy ideig habozott, majd megkérdezte a felügyelőt:- Miért nem halt meg John?- John életét az ismert vegyi reakció mentette meg, amelyet maga, úgy látszik, mégsem ismer. Ha a ciánkáli citromsavval elegyedik, ártalmatlan kálisóvá válik...-A limonádé! - kiáltott fel Marvin, és hisztérikusan nevetni kezdett. Fordította: f. m. m. ái
