Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-05 / 35. szám
« A NÖVÉNY JELZI Az uborka pontos tápanyagigényét laboratóriumi vizsgálatokkal határozhatjuk meg. A talaj tápanyagtartalmát ugyanis csak kémiai vizsgálatokkal lehet megállapítani. A vizsgálathoz 1.5- 2,0 kg talajminta szükséges, amit 15-25 cm mélyről, több helyről kell felvenni. A kiszórandó műtrágya mennyiségének kiszámításánál a tervezett termés mennyiségéből induljunk ki. Annyi műtrágyát juttassunk a talajba, ameny- nyit az uborka a tervezett meny- nyiségű terméssel kivon. Ezt az értéket növeljük azzal a tápanyagmennyiséggel, amennyi az adott talajtípuson a növények számára elvész, és csökkentsük annyival, amennyit a szervestrágyák tartalmaznak. A 100 m2-re kiszórt egy tonna szervestrágya adag lebomlásából származó növényi tápanyagtartalom az első esztendőben: 1,5-2 kg nitrogén (N), 1,5 kg foszfor (P2Os) és 3.5— 4,5 kg kálium (K20). Közepes tápanyagellátottságú talajon m2-ként 10 kg tervezett termés esetén 100 m2-re 4,2 kg nitrogént, 3,0 kg foszfort és 5,5 kg káliumot kell kiszórni. ELOSZTVA ADAGOLJUK A tápelemeket (műtrágyákat) ne egyszerre, hanem a vetést, Szamócaatka Szinte „természetes“, hogy e népszerű bogyósgyümölcs kártevői közül az atkák sem hiányozhatnak. A szamócaatka (sin.: amerikai ciklámenatka, szamóca-levélatka; Tarsonemis pallidus, lat. sin. T. fragarise, Stenotarsonemus pallidus) a veszélyes kártevők kategóriájába tartozik. Szabad szemmel alig látható. A nőstény ugyanis 0,20—0,28 a hím pedig csak 0,15-0,20 mm. A nőstények rózsaszín fehérek (hidegebb időben sárgásbarnák, barnák), a hímek fehéressárgák. Ne feledjük, az atkák egyik jelilletve az ültetést megelőzően, valamint a tenyészidőben elszórva szórjuk ki. A foszfor műtrágya 80-90 %- át ősszel, alaptrágya formájában, a szervestrágyával és a me- szezőanyagokkal együtt, a talaj- forgatás idején célszerű kijuttatni. A maradék 10-20 %-ot a vetés előtt, indítótrágya formájában, sekélyen (5—10 cm-re) dolgozzuk a talajba, a tenyészidő kezdetén ugyanis a növény a tömegéhez képest több foszfort vesz fel, mint később. A kálium 50 %-át ősszel, a szervestrágyázások idején, 25 %-át tavasszal, indítótrágyaként és 25 %-át fejtrágya formájában szórjuk ki. A tenyészidő- szakban adott kálium a növény megújulását, a hajtásképződést segíti. A nitrogén gyorsan mozog a talajban, könnyen kimosódik és túladagolása hamar perzselést okoz. Ezért az egyszerre kiadható N-mennyiség kiszámítására különösen ügyeljünk. Ősszel csak kivételes esetben adjunk alaptrágyaként nitrogént. Ilyennek számít, ha ősszel sok szalmát, szármaradványt, tőzeget, fűrészport, faforgácsot vagy erősen almos istállótrágyát forgattunk a talajba. Indítótrágyának — közvetlenül a vetést (és az ültetést) meglemzője, hogy kifejlett állapotban 8 (a pókok „rokonai“), lárva állapotban azonban a rovarokhoz hasonlóan 6 lábuk van. Apró volta, s a meghatározáshoz szükséges szakismeret (szakkönyvek, eszközök) hiányában inkább kárképe alapján próbáljuk meghatározni. Kárképére jellemző, hogy szí- vogatásuk következtében a szamóca szívlevelei aprók maradnak, deformálódnak, ráncosodnak. Száraz időben a levelek elszáradnak, csapadékos időben elrothadnak. A fiatal levelekre jellemző az olajzöld vagy a világosbarna elszíneződés, levélfolelőzőén vagy azzal egy időben - m2-ként 1-2 dkg kiszórása célszerű. OLDVA SZERETI Az uborka számára ideális a gyakran, kis mennyiségben adott, oldott formájú fejtrágya. A gyakorlat igazolta, hogy az ún. komplex (több hatóanyagú, teljes értékű) műtrágyák hatása kedvezőbb, mint az egyedieké. A komplex műtrágyaadagok kiszámítását mindig annak nitrogéntartalma alapján végezzük. Az uborka tápanyagarány - (N : P : K) - igénye a termőkorban 2-3 : 1 : 3, ennek legjobban a Volldünger, a Peretrix III. és a Buvifer összetétele felel meg. Mindhárom a vízben jól oldódik és fontos mikroelemeket is tartalmaz, a növények gyorsan hasznosítják. Alkalmanként 2-3 dkg-ot szórjunk ki belőlük négyzetméterenként, illetve oldott formában, 0,2—0,3 %-os töménységben, 10 litert öntözzünk a talajra. A fejtrágyázást az első terméskötések megjelenésekor kezdjük. Ezt követően közel azonos időszakonként, a talaj tápanyagtartalmától függően 7-14 naponként fejtrágyázzunk. Ezt az ütemet a növény kondíciójától függően növeljük vagy csökentsük. A növény jelzi, hogy jól tápláljuk-e. Tápanyaghiányt jelent például, ha az alsó levelek világosak. Fokozzuk tehát a fejtrágyázást, hogy a növekedés üteme ne csökkenjen. Ha a növény sötétzöld, a száron az ízközök rövidek, ritkábban fejtrágyázzunk és több vizet adjunk. Kertészet és Szőlészet tosodás. Az idősebb leveleken levélfodrosodást észlelhetünk. Szaporodását, fejlődését megkönnyíti a magas páratartalom és a meleg. Optimális körülményeket jelent számára az üvegházak, fóliasátrak klímája - pontosabban a 90-100 %-os pára- tartalom, s a 23—28 C-fokos hőmérséklet. Ilyen viszonyok között tömegesen elszaporodhat (gradáció), s kártétele a virágzaton, gyümölcsön is megfigyelhető - ezek elkorcsosulnak. Hogy behurcolását állományunkba elkerüljük, palántát csak atkáktól mentes állományból szerezzünk be. A vegyszeres védekezésnél - júniusban és augusztusban - Mitac 20 (0,3-os koncentrációban) és Pol Akari- tox (0,2 százalékos koncentrációban) jöhet számításba. - r A KÖSZMÉTE Északról származik, ezért höigénye alacsony. A kemény teleket is jól tűri, s az utófagyoktól sem szenved. A nyári forró napok viszont sokat ártanak neki, különösen, ha telepítésünk déli fekvésű. A nagy meleg lombhullást is okozhat. Nem túl nagy a csapadékigénye, de ha a nyár aszályos, fejlődése azt megsínyli. A bogyók kifejlődéséhez a Szlovákia déli területeire jellemző átlagos téli csapadék rendszerint elegendő. Szereti, ha a talajvíz nincs túl mélyen, de 1,0-1,5 m-nél lehetőleg magasabban sem. Ha aszályos az időjárás, akkor már az 5-10 mm csapadéknak megfelelő frissítő öntözés is sokat segíthet. A talajban nem válogatós, mégis legjobban a középkötött vagy lazább, levegős, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. Az optimális pH- érték 5,0-6,0 közötti. Előnyösek számára a szellös, légjárta termőhelyek, ahol a forró levegő nem tud megrekedni. A köszméte természetes előfordulási helyén — az erdők cserjeszintjében — árnyékhoz szokott, ezt kertünkben, gyümölcsösünkben jól kihasználhatjuk. A köszmétét a házikertek mozgó árnyékot adó gyümölcsfái alá, köztes növényként is ültethetjük. A RIBISZKE Bár a piros és a feketeribiszke környezeti igényei között sincs jelentős eltérés, mégis érdemes a kisebb- nagyobb különbségekre odafigyelni. Éghajlati igényét Szlovákia déli területeinek klímája kielégíti. Nálunk mindenütt termeszthető, de inkább a hűvösebb, mint a forró fekvéseket kedveli. A fekete ribiszke elsősorban a forró nyarak, a napsütésnek erősen kitett helyek iránt érzékeny, s leveleit lehullatja. A kissé árnyékosabb helyeket azért is kedveli, mert ott magasabb a páratartalom. Ezt az igényét telepítéskor vegyük figyelembe és a tőtávot úgy válasszuk meg, hogy az ültetvény önmagát részlegesen leárnyékolja. A ribiszke a téli fagyoktól nem szenved, a tavaszi utófagyok azonban károsíthatják. A mérsékelten nedves, szerves anyagban gazdag, mély rétegű, középkötött talajokat kedveli. Nem érzi jól magát viszont a kimondottan száraz talajokon, de akkor sem, ha a talajvíz szintje a gyökérzónáig emelkedik. Érdemes megjegyezni, hogy a piros ribiszke a talaj vonatkozásában igénytelen és a jobb homoktalajokon is jól megél. A fekete ribiszke igényli a kötöttebb talajt és a nagyobb nedvességet. Mindkettő a savanyú talajokat kedveli, de a piros mésztűrő képessége valamivel jobb. Miklós Dénes kertészmérnök Az ízeltlábúak törzsében több olyan faj akad, amely kártételével komoly veszélybe sodorhatja szamócaültetvényünket. Az egyes fajok, nemek a kárkép alapján is viszonylag jól elkülöníthetők egymástól, pontos meghatározásukhoz azonban határozókulcsra, lupéra (néha a kézi nagyító is megteszi) van szükség. A GALAMBOK ÉLŐSKÖDŐI Az atkák (Acaridea) többnyire nagyon apró — 1 milliméternél kisebb —, szabad szemmel alig látható, inkább csak mikroszkóppal tanulmányozható lények. Sok madarász életét megkeserítették már ezek az élősködők. Csak néhány fajuk haladja meg az 5 mm-t. A pókszabásúak (Arachnoidea) osztályának egyik rendjét alkotják. Jellemző rájuk, hogy összeolvadt fejtorból és pot- rohból álló törzsükön csak a fej legeleje különül el. Szelvényezettség nem ismerhető fel rajtuk. Csaknem valamennyi faj szájrészei szívó-szűrő szervvé alakultak át. A mintegy 10 ezer faj többsége élősködő. A legismertebbek a közönséges kullancs, a rühatka és a szörtüszőat- ka, az óvantag, a libatollatka, a per1. Közönséges kullancs (2—4 mm) 2. Baromfi óvantag (11 mm) zsa óvantag. Az utóbbi fő elterjedési területe a Földközi-tenger keleti partvidéke, ahol a váltólázat okozó egysejtűek köztigazdája. A gu- bacsatkák okozzák a növényeken a gubacsokat. A baromfióvantagtól vagy más néven tyúkpoloskától (Argas reflexus) a madártartóknak is van félnivalójuk. Sok parazitás bőrbetegséget atkák idéznek elő. Például a közismert lábrühességet - meszes lábat - okozó, mintegy 0,5 mm-es rühatka (Cnemidocoptes mutans) a láb fedőpikkelyei alá telepszik; hatására hámvastagodás és szennyes-szürke lerakódás keletkezik. Szerencsére ma már számos olyan atkaölő szer (akaricid) van, amely melegvérű állatok számára ártalmatlan, az atkák viszont elpusztulnak tőle. Mindemellett jobb a bajt megelőzni. Az atkák megtelepedésének közvetlenül kedvez, ha nehezen takarítható szegletek vannak a kalitban vagy a madarak elhelyezését szolgáló odúban stb. Közvetve kedvez az elhanyagolt környezet és a fürdési lehetőség hiánya, vagy pl. az állati fehérjében és vitaminokban, illetve ásványi anyagokban szegényes táplálás és a túlzott igénybevétel. E kártevők ellen a legismertebb szer a Piretrin vagy a Bogáncs-spray. A svájci Tabemil cég hasonló márkanevű készítményei is jól vizsgáztak a próbák során. Dr. Pásztor Lajos azt ajánlja, hogy a toliatkák ellen kőolaj és alkohol keverékét kenjük vattával a tollazatra. Az óvantagok ellen pedig nátriumfluorid és liszt 1:4 arányú keverékével porozzuk be a madarat. A lábrühesség gyógyítását a láb hámrétegének fellazításával kell kezdeni: 10 %-os szalicilkenőccsel, káliszappanos melegvízzel vagy glicerinnel. A fellazult részeket a láb felsebzése nélkül távolítsuk el, majd petróleum és olaj 1:10 arányú keverékével vagy perubalzsammal kenjük be a lábat. E kezelés során gyakorlatilag megfulladnak az atkák. k. 1. 1993. IX. 5. A bogyósgyümölcsűek környezeti igényei Magas törzsű fajta a köszméték között a sárgás bogyójú „Pallagi óriás“és a „Piros ízletes“
