Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-09-05 / 35. szám

Goldfinger James Bond, a 007-es szuper­ügynök hosszú időn át a Go­nosz képviselője, az Ármány megtestesítője volt az úgyneve­zett szocialista tábor mozinézői számára. írni ugyan írtak róla - elretten­tés szándékával -, látni azonban a hivatalos filmműsorban nem lehetett, mivel persona non gra­ta (nemkívánatos személy) volt őkclmc. Ilyesfajta vádakat zú­dítottak rá és a sorozattá duz­zadt kalandok kiötlőire: A kivé­teles képességű férfi rossz poli­tikai célok szolgálatában serény­kedik. Kártékony mentalitást népszerűsít. Ráadásul a sztorik esztétikai értéke is csekély. így aztán maradt az ismerkedés nyu­gati utakra, kölcsönkért kazet­tákra, véletlenül elcsípett égi csa­torna adásokra. Egyetlenegyszer csukták be a szemüket a hivatá­sos kultúra csőszei, amikor egy angol filmhéten, a hatvanas években véleltenül benne felej­tették a programban a Tengeri cápákat (ezen a címen mutatták be a Tűzgolyók históriáját). Nos, nem ezért rendült meg később rendíthetetlennek hitt „blok­kunk” ereje... Mióta új korszakot írunk, Ja­mes Bond természetesen már nincs semmiféle indexen. Tu­lajdonképpen behozhattuk vol­na a lemaradást, akár zsinórban vetítve a mo­dem mesefigu­ra izgalmas hőstetteit - ez­zel a lehetőség­gel azonban nem éltünk. Alkalmi talál­kozásainkon azért láthattunk néhány érde­kes darabot a szériából, s megállapíthat­tuk: ezek a látványos és izgal­mas történetek, melyek sorában akadnak elsőrangúak és halová­nyabbak is, az újkori mitológia részévé váltak. Ideológiánkat aligha alakít­ják, arra azonban megfelelnek, hogy szórakoztassanak és meg­ajándékozzanak a látvány, az ak­ció, a humor fergeteges gegjei- vel. Gyönyörű tájakkal. Csodás fegyverekkel és masinákkal. Észveszejtő nőkkel. A Jó köte­lező győzelmével (hozzátéve: ez ugyanaz a társadalmi közeg, me­lyet sokáig Rossznak kellett tar­tanunk). A Goldfinger a kezdeti James Bond-hajtások közé tar­tozik. A Dr. No és az Oroszor­szágról, szeretettel című Teren­ce Young-filmek után készítette Guy Hamilton. A népszerű Fle­ming-regény átültetése, melyben egy gátlástalan szörnyeteg, a fé­lelmetes Goldfinger játssza a fő­szerepet, feszültségteli jelenetek­ben bővelkedik. Technikai kiál­lítása különleges, cselekmény­vezetése gördülékeny, s bár az események logikája helyenként hibádzik, a szikrázóan lendüle­tes thriller - mint Hirsch Tibor írta a Szabad Tér kiadásában 1989-ben megjelent kötetében - mintává vált, mércévé, példá­vá, összehasonlítási alappá: „Létrejött a 007-esről szóló mo­zidarabok nagyszabású, bizarr, laza erkölcsű, fekete humorral és tudományos fantasztikummal kacérkodó sajátos világa.” (Osztrák 2, vasárnap 20.15) (Hó-) Életemet és véremet a filmért Lindsay Anderson, az angol free cinema egyik megterem­tője és teoretikusa 1957-ben manifesztumot tett közzé, melyben szenvedélyes szavak­kal vallott eszményeiről: „Én olyan Nagy-Britanniát akarok, ahol mindenki tiszteli és meg­érti a filmművészetet, mint a közösségi alkotás egyik formá­ját. Én harcolni fogok... Har­colni annyit jelent, mint rész­rehajlónak lenni, hinni abban, amit állítok. Ez azt is jelenti, hogy az emberek szentimentá­lisnak tartanak, azzal vádolnak, hogy komolytalan vagyok, fa­rizeus, szélsőséges, aki nem tart lépést a szokásokkal, az éppen elterjedt értékrendszerrel. Azok, akik ezzel vádolnak, olyan emberek, akik azonosít­ják az érettséget a szkepticiz­mussal, a művészetet a szóra­kozással, a felelősségérzetet a romantikus szertelenséggel.” A Ha, a modem kor mozijá­nak egyik leghíresebb darabja (s ugyanakkor botrányköve) ennek az ars poeticának a je­gyében fogant. Cselekményé­nek és szemléletének alapmo­tívuma a harc - nemcsak a kor­hadt oktatási rendszer ellen, melyet a lázadó diákok elutasí­tanak, hanem mindennel, ami értelmetlen, igazságtalan, elfo­gadhatatlan, vérlázító a társa­dalmi hagyományok törvény- és normarendszerében. Egy ox­fordi kollégiumban, a borzal­masan szigorú életrend rezer­vátumában játszódik a cselek­mény. A „fiúk”, a spártai neve­lés kísérleti alanyai hosszú időn át tűrik nevelőik kérlelhetet- lenségét, aztán egyszer csak há­borút kezdenek személyiségi jogaik védelmében. A csata egyáltalán nem jelképes, a hal- lucinációk világa véres való­sággá változik. Lindsay Ander­son mesterien úsztatja át a rea­litás síkját a képzelet szférájá­ba, hogy a film nyelvén törjön pálcát meghaladott ideálok és módszerek felett. Ugyanakkor a Ha képsorain - a költői erejű epizódok mellett - szikrázó a humor és elbűvölő az irónia. Ami pedig a többszólamúsá- got illeti, egyetérthetünk az Evening News kritikusával, aki így határozta meg a mű alap­hangulatát: „A Ha megnevet­teti a nézőt még akkor is, ha megfagy a vére.” A nemzetkö­zi tekintélynek örvendő ren­dező, aki pályája kezdetén Os­car-díj at kapott a Csütörtöki gyerekek című rövidfilmjéért, nem tartozik a termékeny film­készítők közé. Ritkán dolgo­zik, de mindig megengedi ma­gának azt a „luxust”, hogy fü­tyüljön a tekintélyekre s csilla­píthatatlan vehemenciával bombázza az előítéleteket. Amikor Budapesten járt, ná­lunk is prédikált egy sort radi­kális nézeteiről. Kifejtette, ha­láláig küzdeni fog azért a jogá­ért, hogy független művészként forgathassa a szatíra fegyvere­it a romlékony celluloidszala­gon. (Osztrák 1, kedd 22.45) (-•**) 4 4 A Vasárnap és a TEIiHf*)l£ melléklete 1993. szeptember 4.-szeptember 10. Csupán agónia volt 1917 Elem Klimov 1975-ben készült Agóniáját súlyos váddal illették a brezsnyevi hatóságok: a film azt sugallja, hogy a cári rendszer felkelés, Auróra- durrogás stb. nélkül is összeomlott volna (Osztrák 1, csütörtök 23.55) című francia-olasz krlmi- koméd iában egy NATO-tlszt, akit „Szuperagynak”-nak neveznek, vonatrablást készít elő. A film főszereplője David Niven. (SAT 1, vasárnap 20.15) Visszatér a Valódi világ A nagy sikerre való tekintettel az MTV-Europe folytatja azt a rendhagyó filmsorozatot, amelyet az év elején sugárzott. A Valódi világ két szempontból is rendhagyó: az egyik, hogy klipcsatomán filmsorozat fehér holló, a másik pedig maga a sorozat (Hétfő, 20.00) Marketa Hrubesova A mzenski Lady Macbeth című operafilm főszereplője (3 SAT, szombat 20.00)

Next

/
Oldalképek
Tartalom