Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-06-20 / 24. szám
Boldog szigetek- Üdvözlünk szigetünkön, kívánjuk, hogy érezd magad jól nálunk! Azt akarjuk, hogy Furana Fushi legyen a te otthonod is, amíg ezen a szigeten vagy. Válassz magadnak egy pálmát, pihenj meg alatta, vegyél róla kókuszt és oltsd vele szomjadat. A szomjat kókuszlevéllel, a kíváncsiságot megismeréssel oltják nálunk. Válaszd ki bármelyik kunyhót és szeretettel fogadnak benne. Tudjuk, hogy jó szándékkal jöttél, mindent megnézhetsz, megízlelhetsz, csak a mecsetünkbe nem léphetsz be, máshitű. Gyere, ismerd meg népünket! Vendégségben a katibnál Ilyen szavakkal köszönt a katib, a kis maldiv sziget lakóinak feje, aki a hatalmat és a törvényt képviseli Furana Fushin. Amíg az idős, mezítlábas katib nem érkezett a partra, a kíváncsi szigetlakok tágranyílt szemekkel bámulták a motorcsónakkal érkezett idegent, de a sötétbarna bőrű kísérőimhez sem szóltak. Maiéban felfogadott kísérőm és tolmácsom, Salim sem szólt hozzájuk, s intett, hogy tegyem el a fényképezőgépemet. A katib üdvözlő szavai azonban megnyitották előttem a kis korall-szigetre települt halászfalut és a katib kíséretében elindultunk a pálmák mögött szétszórtan megbúvó kunyhók felé... Kevés férfit láttam a fél óra alatt gyalog körbejárható Furana Fushi sziget falucskájában. A korallsziget két tucat kunyhójában körülbelül százan élnek. Ide még nem tört be a külföldi turisták hada, ez a falu csaknem érintetlen maradt a külföldi hatásoktól... A férfiak, mint a katib elmondta, halászni mentek, és csak délután érkeznek vissza két vitorlás bárkájukkal. Furana Fushin egy kis vályogmecset van, iskola nincs, de a gyerekek egy része Maiéban, a fővárosban tanul. Alighanem a mély, betongyűrűs kút a legnagyobb kincsük, ahonnan édesvizet merhetnek. Ezt külön is megmutatta a katib és hosszan időzött a közelében. Körülbelül tíz méter mélyről húzzák fel vödörben a vizet, amiből megkínáltak egy bádogbögrével. Hűs víz volt, de enyhén sós ízű... Vajon megvizsgálták valaha ennek a kútnak a vizét, hogy ártalmas-e az egészségre'/... Betértünk a katib házába: két kisebb, talán tíz négyzetméternyi helyiség vesszőkből és pálmalevelekből font „falakkal“ és egy tágaSebes Tibor riportja A szigetek között vitorlás ladikokkal közlekednek sabb, de ez már agyaggal tapasztva. Kókusszal kínáltak. Egy gyerek egyetlen csapással levágta a kókuszdió „fejét“, és máris ihattam a hűs levét. Ez feledtette velem a kút sós vizének kellemetlen ízét. A tágasabb helyiségben ültünk, a katib egy fából ácsolt székben, mi egy deszkapadon Salimmal és a motorcsónak kormányosával, Ahmeddal. A falucska kíváncsijai a bejáratnál tolakodva figyeltek, hallgatóztak, amíg a katib - Mohamed Sha- ref - elzavarta őket. Salim ekkor figyelmeztetett, hogy vegyem elő az ajándékokat. Mindössze két csomag cigaretta és egy marék rágógumi volt nálam és egy kis színes képeskönyv. A repülőtérről csónakkal a fővárosba Csak kérdeztek, kérdeztek. Hiszen az Indiai óceánban 2000 szigetből álló Maldiv Köztársaságban egyetlen ló sincs, itt ismeretlen a villamos, a vonat, a busz... Gépkocsi is csupán néhányon van a 180 lakott sziget közül. Ez is inkább státusszimbólum, mint közlekedési vagy szállítási eszköz. A fővárosnak, a ma alig tizenhat- ezer lakosú Maiénak otthont adó Maié sziget is mindössze másfél kilométer hosszúságú!... Maién kívül csak a nemzetközi repülőtérrel rendelkező közeli Hulule és a déli Gan szigeten van néhány száz méter hosszú út... A repülőtérről motorcsónakkal juthatunk a fővárosba, a másfél kilométerre fekvő Maié szigetre. Furana Fushi öregjeit és fiataljait minden érdekelte és estig tarthatott volna a mcsélés, hiszen a legutóbbi időkig az itteniek legtávolabb csak halászbárkáikon jutottak a környező világ megismerésében. Csupán néhány éve működik az ország televíziója, de még nincs minden családnak tévékészüléke. A katib rágyújtott egy cigarettára és várta a kérdéseimet. Salim vállalta a fordítást az arab szavakban gazdag divehi nyelvről angolra. Hamarosan kiderült, hogy a szigeten jóval többen élnek, mint azt a kunyhók számából következtettem. Sok a gyerek és velük együtt a falucska lakóinak száma 182. — 5200 kókuszpálmánk van és ezek közül 3100 terem. A halászatból élünk — mondta a katib. — Nézzük meg, már vissza kell jönniök... Elindultunk a part felé, de előbb a katib háza mögött betértünk egy kis helyiségbe. Lisztes zsák, nylonzacskós rizscsomagok, fűszerek, konzervek, halászati felszerelések, meg sokféle más apróság, amit egy régi magyar szatócsboltban láthattunk. Ez a népbolt, ami a katib tulajdona. Két fia rendezgette benne az árut, amikor bekukkantottunk. A katib tehát nemcsak a törvény őre és a hatalom képviselője Furana Fushin. Az ő kezében van a kis sziget gazdasági élete is. Ő vásárolja meg, vagy veszi bizományba a halakat (többnyire szárított állapotban) és eladja Maién, vagy Bandoson, ahol valóságos turistaparadicsomot építettek a külföldiek számára. Az Indiai óceán partján egy hatalmas kókuszpálma alá telepedtünk és amíg vártuk a halászokat, a katibot faggattam - a maldiv lányokról, asszonyokról. Diáklányok a déli szünetben egyenruhában sétálnak Male főutcáján Általában egy feleség- Egykor Maldívia a „nők királysága“ volt, hatszáz évvel ezelőtt egy nő, Rehendi Kadija a Mal- div-szigetek szultánja volt. A tör- történclemkönyvek legendás uralkodónak tartják. De azt mondják, hogy ma férfiuralom van a szigetvilágban. A katib először hímezett-hámo- zott, azután Salim közbeszólt, hogy Maldíviában általában egy feleséget tartanak a férjek... Az országban azonban az iszlám szentesíti a többnejűséget és a nők általában elfogadják a férfiuralmat. Hamarosan kiderült, hogy a katibnak két felesége van, de mi egyiket sem láttuk. Ugyan nem viselnek fá- tyolt, azonban ritkán mutatkoznak az idegen előtt. Maiéban, a fővárosban már egészen más a helyzet, noha az iszlám hagyományokat ott sem illik megsérteni. Az állami gimnáziumban például külön tanulnak a fiúk és a lányok, de az egyházi magániskolákban - érdekes módon — lányok is akadnak a fiúk osztályában. Mindenesetre Furuna Fushin mindenben a férfié a döntő szó, az apa távollétében pedig a legidősebb fiúé! Ahmed már messziről észrevette, hogy két vitorlás közeledik. Tizennégy halász jött a két bárkával, de nem voltak túlságosan vidám hangulatban. Már a bárkából kiáltozták:- Cápa!... Cápa!... Kiderült, hogy hal helyett cápa akadt az egyik hálójukba. Szétszaggatta és a vízbe rántotta az egyik fiatal halászt. Szerencséjére, a közelben lévő társa késsel a cápára ugrott és megölte a ragadozót. Két ládára való halat raktak ki. Ezeket már a parton elosztották a családok között, a két legnagyobbat azonban a katib kapta... Gondoltam, a mi tiszteletünkre készítenek belőle vacsorát, amire hamarosan hívott is bennünket a katib. Ám meglepetésemre főtt teknősbéka- tojást talaltak fel és valamilyen füstölt halból készült ételt, csípős paprikával, sült banánszeletekkel, meg valamilyen fűszeres mártással. Teknőctojás vacsorára Ezután a katib és a néhány vendég átadta magát a pihenésnek és a henyélésnek... Magam inkább a Maiéra való visszatérés mellett döntöttem, nemcsak a Siversand fogadó zuhanyozójára és jó vizére gondolva, hanem a teknőctojás okozta hascsikarásra is... No meg a skorpióra, amit vacsora közben a katib kunyhójának anyagpadlóján csapott agyon bottal a legöregebb halász... És ki tudja, mikor jön legközelebb egy csónak vagy bárka, amellyel visszajuthatnék Maiéra?! Az alkonyatban már messziről jól láttuk Maié fényeit. A mintegy 130 ezer lakosú Maldiv Köztársaság fővárosának partmenti főutcáján az előkelőségek gépkocsijai „száguldoztak“ 30 kilométeres sebességgel, reflektoroztak és - csilingeltek. Mert a kormány megtiltotta a dudálást... de a kerékpárcsengő használata szabad, hiszen többezer kerékpár járja Maié, Hulule és még néhány nagyobb sziget utcáit, ösvényeit. A Silversandban is vacsorával vártak, s a szakácsnőt nem sérthettem meg. De kivételesen a szobámba kértem a terítéket, ott nem ellenőrizheti étvágyamat... A szakácsnő azonban a fiát küldte be hozzám, s addig nem tágított, amig a négy fogást végigkóstoltam... Este Maié lakosságának nagy része a tengerparton ült és az eget nézték, a holdat lesték: vajon meg- mutatja-e magát, s akkor holnap kezdődhet a rodamas, ahogyan a maldivok a nagyböjtöt, a rama- dánt nevezik?... De az ég felhős, a hold nem akar kibújni - és az ágyú, valószínűleg a Maldiv-szige- tek egyetlen ágyúja - némaságra kárhoztatott... Ha feltűnik a hold, akár egyetlen percre, megszólal az ágyú és kezdődhet az ünneplés, azután a feje tetejére fordított élet: éjszaka lakoma és dohányzás, az üzletek este is nyitva tartanak - nappal viszont mindenki álmos, fáradt, s még az iskolákban is rövi- debb ideig tart a tanítás... És másnap megszólalt az ágyú: megkezdődött a ramadán. Colombóból jövet a repülőgép ablakából ezeket a kis trópusi szigeteket pillantja meg először a Maldivra érkező utas A déli forróságban kihaltak a főváros utcái. Háttérben az egyik mecset a minarettel. (A szerző felvételei) 1993. VI. 20.
