Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-06-20 / 24. szám

Boldog szigetek- Üdvözlünk szigetünkön, kí­vánjuk, hogy érezd magad jól ná­lunk! Azt akarjuk, hogy Furana Fushi legyen a te otthonod is, amíg ezen a szigeten vagy. Válassz ma­gadnak egy pálmát, pihenj meg alatta, vegyél róla kókuszt és oltsd vele szomjadat. A szomjat kókusz­levéllel, a kíváncsiságot megisme­réssel oltják nálunk. Válaszd ki bármelyik kunyhót és szeretettel fogadnak benne. Tudjuk, hogy jó szándékkal jöttél, mindent meg­nézhetsz, megízlelhetsz, csak a mecsetünkbe nem léphetsz be, máshitű. Gyere, ismerd meg né­pünket! Vendégségben a katibnál Ilyen szavakkal köszönt a katib, a kis maldiv sziget lakóinak feje, aki a hatalmat és a törvényt képvi­seli Furana Fushin. Amíg az idős, mezítlábas katib nem érkezett a partra, a kíváncsi szigetlakok tágranyílt szemekkel bámulták a motorcsónakkal érkezett ide­gent, de a sötétbarna bőrű kísé­rőimhez sem szóltak. Maiéban fel­fogadott kísérőm és tolmácsom, Salim sem szólt hozzájuk, s intett, hogy tegyem el a fényképezőgépe­met. A katib üdvözlő szavai azon­ban megnyitották előttem a kis korall-szigetre települt halászfalut és a katib kíséretében elindultunk a pálmák mögött szétszórtan meg­búvó kunyhók felé... Kevés férfit láttam a fél óra alatt gyalog körbejárható Furana Fushi sziget falucskájában. A korallsziget két tucat kunyhójában körülbelül százan élnek. Ide még nem tört be a külföldi turisták hada, ez a falu csaknem érintetlen maradt a kül­földi hatásoktól... A férfiak, mint a katib elmondta, halászni mentek, és csak délután érkeznek vissza két vitorlás bárkájukkal. Furana Fushin egy kis vályog­mecset van, iskola nincs, de a gye­rekek egy része Maiéban, a fővá­rosban tanul. Alighanem a mély, betongyűrűs kút a legnagyobb kin­csük, ahonnan édesvizet merhet­nek. Ezt külön is megmutatta a ka­tib és hosszan időzött a közelében. Körülbelül tíz méter mélyről húz­zák fel vödörben a vizet, amiből megkínáltak egy bádogbögrével. Hűs víz volt, de enyhén sós ízű... Vajon megvizsgálták valaha ennek a kútnak a vizét, hogy ártalmas-e az egészségre'/... Betértünk a katib házába: két kisebb, talán tíz négyzetméternyi helyiség vesszőkből és pálmaleve­lekből font „falakkal“ és egy tága­Sebes Tibor riportja A szigetek között vitorlás ladikok­kal közlekednek sabb, de ez már agyaggal tapaszt­va. Kókusszal kínáltak. Egy gyerek egyetlen csapással levágta a kó­kuszdió „fejét“, és máris ihattam a hűs levét. Ez feledtette velem a kút sós vizének kellemetlen ízét. A tágasabb helyiségben ültünk, a katib egy fából ácsolt székben, mi egy deszkapadon Salimmal és a motorcsónak kormányosával, Ahmeddal. A falucska kíváncsijai a bejárat­nál tolakodva figyeltek, hallgatóz­tak, amíg a katib - Mohamed Sha- ref - elzavarta őket. Salim ekkor figyelmeztetett, hogy vegyem elő az ajándékokat. Mindössze két csomag cigaretta és egy marék rá­gógumi volt nálam és egy kis színes képeskönyv. A repülőtérről csónakkal a fővárosba Csak kérdeztek, kérdeztek. Hi­szen az Indiai óceánban 2000 szi­getből álló Maldiv Köztársaságban egyetlen ló sincs, itt ismeretlen a villamos, a vonat, a busz... Gép­kocsi is csupán néhányon van a 180 lakott sziget közül. Ez is inkább státusszimbólum, mint köz­lekedési vagy szállítási eszköz. A fővárosnak, a ma alig tizenhat- ezer lakosú Maiénak otthont adó Maié sziget is mindössze másfél kilométer hosszúságú!... Maién kí­vül csak a nemzetközi repülőtérrel rendelkező közeli Hulule és a déli Gan szigeten van néhány száz mé­ter hosszú út... A repülőtérről mo­torcsónakkal juthatunk a főváros­ba, a másfél kilométerre fekvő Ma­ié szigetre. Furana Fushi öregjeit és fiataljait minden érdekelte és estig tartha­tott volna a mcsélés, hiszen a leg­utóbbi időkig az itteniek legtávo­labb csak halászbárkáikon jutottak a környező világ megismerésében. Csupán néhány éve működik az ország televíziója, de még nincs minden családnak tévékészüléke. A katib rágyújtott egy cigarettára és várta a kérdéseimet. Salim vál­lalta a fordítást az arab szavakban gazdag divehi nyelvről angolra. Hamarosan kiderült, hogy a szi­geten jóval többen élnek, mint azt a kunyhók számából következtet­tem. Sok a gyerek és velük együtt a falucska lakóinak száma 182. — 5200 kókuszpálmánk van és ezek közül 3100 terem. A halá­szatból élünk — mondta a katib. — Nézzük meg, már vissza kell jönniök... Elindultunk a part felé, de előbb a katib háza mögött betértünk egy kis helyiségbe. Lisztes zsák, nylon­zacskós rizscsomagok, fűszerek, konzervek, halászati felszerelések, meg sokféle más apróság, amit egy régi magyar szatócsboltban láthat­tunk. Ez a népbolt, ami a katib tulajdona. Két fia rendezgette ben­ne az árut, amikor bekukkantot­tunk. A katib tehát nemcsak a tör­vény őre és a hatalom képviselője Furana Fushin. Az ő kezében van a kis sziget gazdasági élete is. Ő vásárolja meg, vagy veszi bizo­mányba a halakat (többnyire szárí­tott állapotban) és eladja Maién, vagy Bandoson, ahol valóságos tu­ristaparadicsomot építettek a kül­földiek számára. Az Indiai óceán partján egy ha­talmas kókuszpálma alá teleped­tünk és amíg vártuk a halászokat, a katibot faggattam - a maldiv lányokról, asszonyokról. Diáklányok a déli szünetben egyenruhában sétálnak Male főutcáján Általában egy feleség- Egykor Maldívia a „nők ki­rálysága“ volt, hatszáz évvel ez­előtt egy nő, Rehendi Kadija a Mal- div-szigetek szultánja volt. A tör- történclemkönyvek legendás ural­kodónak tartják. De azt mondják, hogy ma férfiuralom van a sziget­világban. A katib először hímezett-hámo- zott, azután Salim közbeszólt, hogy Maldíviában általában egy fe­leséget tartanak a férjek... Az or­szágban azonban az iszlám szente­síti a többnejűséget és a nők általá­ban elfogadják a férfiuralmat. Ha­marosan kiderült, hogy a katibnak két felesége van, de mi egyiket sem láttuk. Ugyan nem viselnek fá- tyolt, azonban ritkán mutatkoznak az idegen előtt. Maiéban, a fővá­rosban már egészen más a helyzet, noha az iszlám hagyományokat ott sem illik megsérteni. Az állami gimnáziumban például külön ta­nulnak a fiúk és a lányok, de az egyházi magániskolákban - érde­kes módon — lányok is akadnak a fiúk osztályában. Mindenesetre Furuna Fushin mindenben a férfié a döntő szó, az apa távollétében pedig a legidősebb fiúé! Ahmed már messziről észrevet­te, hogy két vitorlás közeledik. Tizennégy halász jött a két bárká­val, de nem voltak túlságosan vi­dám hangulatban. Már a bárkából kiáltozták:- Cápa!... Cápa!... Kiderült, hogy hal helyett cápa akadt az egyik hálójukba. Szétszag­gatta és a vízbe rántotta az egyik fiatal halászt. Szerencséjére, a kö­zelben lévő társa késsel a cápára ugrott és megölte a ragadozót. Két ládára való halat raktak ki. Ezeket már a parton elosztották a csalá­dok között, a két legnagyobbat azonban a katib kapta... Gondol­tam, a mi tiszteletünkre készítenek belőle vacsorát, amire hamarosan hívott is bennünket a katib. Ám meglepetésemre főtt teknősbéka- tojást talaltak fel és valamilyen füstölt halból készült ételt, csípős paprikával, sült banánszeletekkel, meg valamilyen fűszeres már­tással. Teknőctojás vacsorára Ezután a katib és a néhány ven­dég átadta magát a pihenésnek és a henyélésnek... Magam inkább a Maiéra való visszatérés mellett döntöttem, nemcsak a Siversand fogadó zuhanyozójára és jó vizére gondolva, hanem a teknőctojás okozta hascsikarásra is... No meg a skorpióra, amit vacsora közben a katib kunyhójának anyagpadló­ján csapott agyon bottal a legöre­gebb halász... És ki tudja, mikor jön legközelebb egy csónak vagy bárka, amellyel visszajuthatnék Maiéra?! Az alkonyatban már messziről jól láttuk Maié fényeit. A mintegy 130 ezer lakosú Maldiv Köztársa­ság fővárosának partmenti főutcá­ján az előkelőségek gépkocsijai „száguldoztak“ 30 kilométeres se­bességgel, reflektoroztak és - csi­lingeltek. Mert a kormány megtil­totta a dudálást... de a kerékpár­csengő használata szabad, hiszen többezer kerékpár járja Maié, Hu­lule és még néhány nagyobb sziget utcáit, ösvényeit. A Silversandban is vacsorával vártak, s a szakácsnőt nem sérthet­tem meg. De kivételesen a szo­bámba kértem a terítéket, ott nem ellenőrizheti étvágyamat... A sza­kácsnő azonban a fiát küldte be hozzám, s addig nem tágított, amig a négy fogást végigkóstoltam... Este Maié lakosságának nagy ré­sze a tengerparton ült és az eget nézték, a holdat lesték: vajon meg- mutatja-e magát, s akkor holnap kezdődhet a rodamas, ahogyan a maldivok a nagyböjtöt, a rama- dánt nevezik?... De az ég felhős, a hold nem akar kibújni - és az ágyú, valószínűleg a Maldiv-szige- tek egyetlen ágyúja - némaságra kárhoztatott... Ha feltűnik a hold, akár egyetlen percre, megszólal az ágyú és kezdődhet az ünneplés, azután a feje tetejére fordított élet: éjszaka lakoma és dohányzás, az üzletek este is nyitva tartanak - nappal viszont mindenki álmos, fáradt, s még az iskolákban is rövi- debb ideig tart a tanítás... És más­nap megszólalt az ágyú: megkez­dődött a ramadán. Colombóból jövet a repülőgép ablakából ezeket a kis trópusi szigeteket pillantja meg először a Maldivra érkező utas A déli forróságban kihaltak a főváros utcái. Háttérben az egyik mecset a minarettel. (A szerző felvételei) 1993. VI. 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom