Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-06-20 / 24. szám
Vasárnap 1993. június 20. A NAP két - Kelet-Szlová- kia: 04.35, nyugszik 20.44, Közép-Szlovákia: 04,42, nyugszik 20.51; Nyugat-Szlovákia: 04.48, nyugszik 20.57 órakor A A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 04.58, nyugszik 20.59; Közép-Szlovákia: 05.05, nyugszik 21.06: Nyugat-Szlovákia: 05.11, nyugszik 2Í.12 órakor Névnapjukon szeretettel köszőntjük RAFAEL - VALÉRIA valamint Dea, Deodát, Dina, Florencia, Florentina, Őzséb, nevű kedves olvasóinkat • RAFAEL - a héber Refaél névből ered. Jelentése: Isten meggyógyít • 1793-ban született Alek- sander FREDRO lengyel író (t 1876) • 1848-ban született Josef Václav MY- SLBEK cseh szobrász (t 1922). Egy sírig tartó tiszta szerelem története elevenedik fel GÁRDONYI GÉZA kisregényében, amelynek folytatásos közlését a Vasárnap 25. számában kezdjük. a&eé* & fűitek romantikus szerelme hónapokon át kedvenc olvasmánya lesz. Ne mulassza el biztosítani hétvégi magazinunkat! Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASÁRNAP következő, 32 oldalas számának tartalmából: MÓDOSULT (ÉLET)PÁLYA A FÖLDMÉRÉSTŐL A PALACSINTASÜTÉSIG Péterfi Szonya riportja FÉNYPONTOK Szabó G. László beszélgetése Görög László színésszel CSÁNGÓK NEMCSAK MOLDVÁBAN ÉLNEK Tok Béla írása SZEMFÜLESEKNEK (Megfejtés a 10. oldalról) 1. A győztes becsukta a szemét, 2. A második helyezett összébb zárta a lábát, 3. A 12. számú versenyző mésképp tartja a kezét, 4. A cillnderes úr elmozdította bal kezét, 5. Az esemyős férfi fétlrebil- lentette a fejét. Elkésett levél Kulcsár Tibornak Kedves Tibor! A rohanó élet, a szerkesztőségi taposómalom forgatagában halogattuk a találkozást. Nemrég azzal hárítottad el, hogy fájdalmaid vannak, nem tudnánk igazán elcsevegni mind arról, amit a kegyetlen kór kirekesztett betegszobád falai közül. A csehszlovákiai magyarság sorskérdései még legsúlyosabb gondjaidban is felcsillantották szemedben a fényt. Hihetetlen türelemmel viselted a bonyolult orvosi beavatkozásokat, szervezeted ember- feletti viaskodását az újra és újra kiújuló kórral. Képtelen voltál belenyugodni abba, hogy a kegyetlen betegség erősebb lehet az emberi akaraterőnél. Újra görcsösen megmarkoltad a tollat és friss szellemed legalább fordításokkal segítette a Vasárnapot is. Legutóbb már a kezed sem engedelmeskedett és egykézzel pötyögted le a kéziratot. Mikor utoljára meglátogattunk, a fürge, szépen fogalmazó, terveket kovácsoló, optimista barátnak csak az árnyékával találkoztunk. „Istenem, mi lett veled, Tibor!“ — fojtogatott a kérdés, de összeszorítottam fogamat és hallgattam szűkszavú kívánságodat: “Nagy örömet jelentene nekem, ha még megjelenhetne a csehszlovákiai magyar irodalomról írt tanulmányom... Ki tudja, írok-e még valaha valamit.“ Nem volt ez elkeseredett panasz, hanem reális számvetés. Mindketten a Bodrogközben töltöttük ifjúságunkat, de csak érett férfikorban ismerkedtünk meg, barátkoztunk össze. Irigyeltem nyugodt természetedet, higgadt határozottságodat. Te akkor az Ifjú Szívek igazgatója voltál, én egy elcsapott újságíró, akinek egyetlen magyar intézmény, újság sem adott munkát. Te azonban nem féltél a hatalom megtorlásától és velem csináltattad a meghívókat, plakátokat, propagandaanyagokat, ami elsősorban nem anyagi segítség volt, hanem erkölcsi támasz, a túlélés reményébe vetett hitem éltetése. Te ezt olyan természetes egyszerűséggel csináltad, mintha nem is a konszolidáció korában éltünk volna. Kedves Tibor! Jó barát voltál. Az életben kevés hozzád hasonló EMBERREL találkoztam. Tanultam tőled emberi kitartást. Szeretném az élet kritikus perceiben olyan töretlen hittel elviselni a csapásokat, ahogy ez neked sikerült. Költő voltál. Verseid mély emberi érzéseket, lelked tisztaságát tükrözik. A szép magyar szó, a bodrogközi táj az elkövetkező nemzedékeknek is emléket állít egyik hűséges fiáról. Nyugodj békében, Tibor és onnan az égi magasságokból időnként súgd meg nekünk, mi jót tehetünk a szlovákiai magyarságért, az emberiségért. Nemfelejtünkel. Szűcs Béla- Téved, aki azt hiszi, neki nincs szüksége a szabadságra, aki azt állítja, bármennyit is dolgozik, nem fárad el - mondta a minap egyik orvosismerősöm, amikor nyári tervei iránt érdeklődtem.- Lazítani kell idősebbnek és fiatalnak, munkásnak és vállalkozónak, földművelőnek, diáknak, pedagógusnak, vezetőnek és alkalmazottnak egyaránt. Persze, nem az a fontos, hová utazik az ember, s egyáltalán elutazik-e valamerre, hanem hogy legalább tizennégy napra lépjen ki a taposómalomból. Ennyi idő kell ahhoz, hogy egy kissé helyrerázódjon testi-lelki egyensúlya, s a következő nyaralásig ismét bírja a hajszát. A küszöbön álló vakáció előtt találomra szólítottam meg fiatalokat, időseket egyaránt, s kérdeztem meg: 1. Jár-e szabadságra? 2. Hogyan képzeli az idei nyaralást? 3. Miként pihen? TOMÁŐEK ERZSÉBET, ápolónő, Dunaszerdahely- Mivel van egy tizenöt éves fiam, szabadságomat az iskolai szünidőben veszem ki. Ez idáig mindig családostul nyaraltunk, az idén nem biztos, hogy sikerül.- Jó volna külföldre utazni, de hát az anyagiak... A férjem vállalkozó, örülni fogunk, ha mind a hárman eljutunk egy hétvégi kirándulásra, Prágába. A fiam tavaly ott járt osztálykiránduláson, s felejthetetlen élményekkel jött haza. A gyerek majd csillagászati táborba megy és persze a mamához, Légre.- Mostanában nincs nagyon időm pihenni. Szombatonként segítek a férjemnek, vasárnaponként el kell végezni a hét közben elmaradt házi munkát. Pihenésképpen, tévénézés közben vaVARGA ERZSÉBET, kismama, Dunaszerdahely- 1990-ben voltunk Romániában és Olaszországban, azelőtt csak belföldi kirándulásokat tettünk.- A nagyobbik fiam tíz-, a kicsi kétéves, velük, s persze a férjemmel szeretnénk legalább egy hetet Gyügyön tölteni. Tartok attól, hogy ha az uramnak, mivel magánautószerelő, munkája lesz, ő otthon marad, illetve csak elvisz s jön majd értünk. A gyerekekkel meglátogatom a testvéremet, elmegyünk Patra, s a nagyfiam a nagyszülőknél, Ekecsen tölti majd a vakációt.- Mi az, hogy pihenni? VÉRCSE MÓNIKA, postai alkalmazott, Egyházgelle- Egy éve dolgozom csupán. Iskolás koromban a szülőkkel nyaraltam, egy hetet töltöttünk a Balaton mellett.- Az idén - a munkahelyem szervezi a társasutazást - Olaszországba megyünk.- A kert, a ház körül mindig akad munka. Segítenem kell a szülőknek, túl sok időm a pihenésre nincs. KISS KATALIN szakmunkástanuló, Várkony- Varrónőnek tanulok, a nyaram jó hosszú lesz. Ez idáig a szülőkkel hol belföldi kirándulásokat tettünk, hol Magyarországon jártunk. Alapiskolás koromban pedig táboroztam.- Az idén a család a Balatonra megy. Érdekel a padá- nyi diáktábor, s a barátaimmal talán elmegyünk sátorozni Patra. Jó volna külföldre utazni, látni a Fekete-tengert. Szüleim már jártak Bulgáriában, sokat meséltek róla, talán ez az oka annak, hogy oda vágyom.- Nyáron nem gond a pihenés. Barátaimmal hol a bő- si, hol a dunaszerdahelyi termálba megyünk. CSÖMÖR MÁRIA, elárusítónő, Bacsfa- A szabadságom idejét többnyire otthon töltöm, bár két éve a férjemmel tíz napig Prágában voltunk.- Az idei nyári programba csak a lakásfestés fér.- Télen több idő jut a pihenésre, a nyár a befőzések ideje. DR. JOZEF MARKOVIC, körzeti orvos, Somorja- Nagyon fontosnak tartottam mindig, hogy a nyári szabadság alatt a család együtt legyen, és elutazzon valahová. Bejártuk Európát.- Mivel nyugdíj mellett dolgozom, nyáron helyettesí- téni fogom a szabadságra utazó kollégáimat. Ennek ellenére biztosan nyaralni fogok én is, a Selmecbányái hétvégi házamban - négy gyerekem és négy unokám van - összejön a család.- Az aktív pihenés híve vagyok. A hétvégi házam javítgatása, szépítése közben remekül relaxálódom. A szellemi megterhelésre a legjobb gyógyírt a fizikai munka jelenti. Ha az ember nyaralása során nem az évközben megszokott tevékenységet végzi, jót tesz önmagának, védi egészségét. Péterfi Szonya a szlovák-magyar barátságról A napokban levelet kaptam Rappról, amelyben Tóth Zoltán tudatja, hogy községükben megalakítják a Szlovák- Magyar Baráti Társaságot. A környező falvakban és Losoncon már sikerült 53 tagot toborozni és számuk minden bizonnyal gyarapodik, ha tudomást szereznek róla szélesebb körökben. Többnyire a vegyes házasságban élő családok töltik ki a jelentkezési lapot, azonban mások is érdeklődnek. Körülbelül felefele arányban szlovákok és magyarok. Szeptember tizedikére tervezik az alakuló gyűlést. Őszintén megörültem a levélnek, mivel azt bizonyítja, hogy a magyar-szlovák együttéléssel nincs baj a vegyes lakosságú régiókban. Márpedig ez az a szilárd alap, amelyre Szlovákia nemzetiségi politikája épülhet. Nincs más járható út, csak egymás megbecsülésével olyan szilárd gazdaság megteremtése, amely az európai színvonal felé halad. Meggyőződésem, a szlovákok döntő többsége is ezt vallja. Hosszú pályafutásom alatt azok a szlovákok, akikkel közvetlen kapcsolatba kerültem, akik között jó néhány barátot találtam, tisztán látják, hogy közép-Európában a nemzetállam megteremtése, az asszimiláció gyorsítása különféle hivatalos intézkedéssel, az etnikai szétszórás területi átszervezéssel, nem old meg az égvilágon semmit. A konszolidáció éveiben szlovák barátaimnak köszönhettem, hogy munkát találtam, a magyar elvtársak legszívesebben elveszejtettek volna. A totalizmus bukása után ezek a szlovák értelmiségiek más-más párt, mozgalom tagjai, de azért az együttélés fő kérdéseiben mindig megtaláljuk a közös nevezőt. A jövőt illetően pedig nemrég egyik szlovák újságíró kollégám találóan megjegyezte: „A jelenlegi politikai vezetés ne hencegjen azzal, hogy Európában a szlovákiai magyaroknak vannak a legnagyobb jogaik, mert ezt még a letűnt kommunista rendszertől örökölték. Azt bizonyítsák, hogy a demokratikus, pluralista rendszer mivel tökéletesítette, mivel nyújt többet.“ A becsületes többség között, sajnos, akadnak azonban újságírók, akik a legprimitívebb módon bizonygatják a szlovákok „többségi előjogait“. Sajnos ezek a „hazafiak“ olyan érveket sorolnak fel, hogy a szlávok már hatszáz évvel a magyar honfoglalás előtt itt voltak, a Kárpát-medencében, ezért ez a terület csakis az övék. Szemünkre vetik a bécsi döntést, a Horthy-rendszer brutalitásait, stb. Tudományos titulusokkal kérkedő történészek félrevezetik az olvasókat. Ugyan hol kérdezték meg a lakosságot a győztes nagyhatalmak Trianonról, a bécsi döntés alapján végrehajtott határrevízióról, vagy a második világháború után kialakított határokról? Sajnos, ezek az okoskodások megtévesztik az egyszerű szlovák olvasót és gerjesztik bennük a nacionalizmust. Nemrég háromoldalas levelet kaptam egy egyszerű szlovák embertől, aki csapnivaló szlováksággal a szememre veti, hogy a magyarok nem akarnak szlovákul tanulni és szinte hazaárulásnak minősíti, hogy az itt élő magyarok bele akarnak szólni a nemzetiségi politikába. Szerinte az uralkodó nemzet szabja meg, hogy lesz-e kétnyelvűség, alternatív iskola, stb. Hát ide vezet a múlt és a jelen hazug kiforgatása. Szerencsére azok, akik együtt élnek, akik naponta beszélgetnek a szomszéddal, akik együtt keresnek munkát, másképp ítélik meg a helyzetet. Számunkra az az előremutató, életképes kezdeményezés, amit Rapon terveznek: a szlovák-magyar barátság, a kultúra ápolása. Biztos vagyok benne, hogy sokkal többen vagyunk, akik ezt az utat járjuk és nem téríthetnek le róla szélsőséges vádaskodások, gyanúsítgatások, hajuknál fogva előráncigált történelmi események. Szűcs Béla 1 2 1993. VI. 20. Hasárnap Me g nem élt SS év
