Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-08-22 / 33. szám
|Mki mWm n Jókán újjászületik a falu szimbóluma MALOMEPITES SZAKÉRTELEMMEL ÉS LELKESEDÉSSEL Századunk elején alföldi folyóinkai még tucatszám szegélyezték a vízimalmok, melyeket csak később szorítottak ki fokozatosan gépi hajtású típusok. így volt ez Jókán is, amelynek határában a Kis- Duna huszonhárom kilométer hosszan kanyarog és eredetileg hét malom várta a környék gazdáit. Ezek azután lassan elfogytak, utolsóként a Némöt malom lapátkerekei álltak le, 1951-ben. 1993. VIII. 22. Az egyetlen emeletes vízimalom Ha el is fogytak a malmok, a jókai- akban továbbra is megmaradt az érzelmi kötődés. Ha a gazdák már nem is hordták ide a gabonát őrölni és a várakozás során nem beszélték meg a világ dolgait, a malom környéki tisztás a helybeliek kedvelt kiránduló- és szórakozóhelye maradt, ahol jókat lehetett fürödni az egykoron néhány száz méterrel lejjebb létezett Csatajszky-malom gátmaradványainak környékén. A fűzfák árnyékában pedig nemcsak búcsúkor és más jeles ünnepekkor folyt nagy élet, hanem piknikre egyéb alkalommal is kilátogattak ide a helybeliek. A Némöt malom nevezetességnek számított. Ez volt ugyanis az ország egyetlen emeletes vízimalma. Leállítása után műemlékké minősítették, sőt makettje állandó szereplője a szlovákiai népi építészetet bemutató kiállításoknak. Azonban dicsőség ide, ritkaság oda, a műemlékkel az illetékesek mégsem törődhettek eléggé, mert épülete 1984-ben egyszerűen ráros- kadt a tiszteletet parancsoló méretű lapátkerékre. A kellemetlen esemény után a tulajdonos, a galántai járási múzeum a felújítása mellett döntött, amiből sajnos csak a lebontás valósult meg. A felújításkor összegyűjtött faanyag nagy része tönkrement, a szerteszét heverő fém- alkatrészeket pedig valakik fokozatosan hulladékvasként értékesítették. A falu három évvel ezelőtt helyére került új vezetőségének köszönhető, hogy a legnehezebb és különben legkörülményesebben pótolható alkatrészek megmenekültek. A felújítás fő szervezője és irányítója Hakszer Vince alpolgármester lett. ő és Ravasz András polgármester már az induláskor tisztában voltak azzal, hogy hiába vannak meg a galántai múzeumban az erre vonatkozó építészeti tervek, nagy munka vár rájuk. Hakszer Vince az építészeti megoldásokat vizsgálva áttanulmányozta, sőt videóra vette a tallósi és a széles környék többi malmát. A falu vezetősége pedig a munkák irányítására Maticza János bácsit, a tallósi vízimalom „gazdáját”, a kis-dunai malmok minden bizonnyal legjobb ismerőjét kérte fel. A hagyomány mégis folytatódik- A tallósi malmot a nagyapám építette és én is ott születtem - mondja Maticza Jani bácsi és elmeséli, hiába öröklődött családjukban apáról fiúra a mesterség, ő 1952 óta nem folytathatta a hagyományt.- Kijött a járásról két ember és azt mondta édesapámnak: Maticza bácsi, ami a malomban van, még leőrlik, de ezután soha többé nem lépnek be ide - idézi fel azt a pillanatot, amikor erőszakkal leállították a tallósi malmot.-. ígérgették, hogy a szövetkezetben létrehoznak egy libafarmot és majd nekik darálhatunk. Ebből sem lett semmi. Édesapám belebetegedett és nemsokára meg is halt. A malmot még ma is akár becsukott szemmel képes lennék felépíteni. Jani bácsinak nyugdíjas létére adatott meg újra ez a lehetőség. Elsőként a tallósi malom felújításában segédkezett, amit 1982-re fejeztek be és ezután ő lett a gondnoka is. mindjárt a kezdetekkor szükség volt Jani bácsi tapasztalatára, ő ugyanis az előkészített cölöpökből kiválasztotta a megfelelően gör- bülőket, amelyek azután a mederfenékbe döngölve egyszerűen kikerülték a föld alatt rejtőző csonkokat. A szorgalmas, még szombaton se szünetelő munkának köszönhetően március közepére elkészült a malom padlózata. Utána a helyi kisüzemben megkezdték a főtengely, a meghajtó szerkezet elemei és a malomkerék építését. A méretekre jellemző, hogy a főtengely hat és fél méter hosszú, egyetlen akácból kézzel faragták ki. Gondot okozott az 1885-ben meglehetősen rossz anyagból gyártott két méter átmérőjű öntöttvas áttétel megjavínúskodnak, hogy a jókai malom építése különösebb zökkenők nélkül halad előre és hamarosan sikeresen befejeződik. Sajnos, ez egyáltalán nincs így és oka mi más is lehetne, mint a pénzhiány. Hiába tartozik ugyanis a malom a galántai múzeumhoz, a munkák megkezdése eddig is a falu, jobban mondva vezetősége elszántságának köszönhető. Persze Jókának más községekhez hasonlóan szintén elég az egyéb godja is, ezért nem képesek csupán a maguk erejére támaszkodni. A galántai múzeum kapott is ígéretet, hogy a PHARE-alapból kap erre pénzt, de ez egyelőre csak ígéret maradt, hiszen még az első százezer korona átutalására is december óta hiába várnak. így nem maradt más, mint a lehető legtakarékosabb kivitelezés. Maticza Jani bácsi két helybeli munkatársán, Buckó Ernő és Nagy József asztalosokon kívül a munkákat először munkanélküliek végezték, őket pedig civilszolgálatos katonák váltották fel. A legnehezebb feladat, a cölöpverés például annak a húsz helybeli munkanélkülinek jutott, akik áprilisig a munkahivatal pénzén építették a malmot. Amikor életbe lépett az önálló szlovák költségvetés, a munkahivatalnak nem volt többé kerete a közhasznú munkákra. Ajánlatára tíz helybeli civilszolgálatos katonát hoztak helyettük. A malom felépítéséhez korábban felhalmozott faanyagból jószerivel csak a zsindelyeket örökölték épségben, a többit meg kellett vásárolniuk. Nagyon fontos volt az ár, a deszkának való fát például Karéliá- ből hozatták, a hazai áraknál jóval olcsóbban, és a galántai erdészettől is kaptak 24 köbméter akácfát - juMaticza Jani bácsi: - Becsukott szemmel is felépítem a malmot Maticza bácsival a jókaiaknak is nagy szerencséjük volt, hiszen fiatalkorából jól ismerte az ottani malmokat, köztük a Némöt malmot is.- Mi malmosok ismertük egymást - mondja -, jó barátom volt Novák Pista, az egyik malom tulajdonosa is. Régen a malmosok között az volt a törvény, hogy ha valat Icftneliczebh munka a cölöpök leverése volt (A szerző felvételei) hol baj történt, egymást segítettük ki, mert például új tengelyt betenni vagy gátat javítani csak azzal lehetett, aki értett hozzá Számomra ezért is élmény a jókai munka és remélem, hogy az egészségem kibírja a befejezéséig. Egy malomépítés kronológiája Tavaly december hetedikén belefogtak az építésbe. Ma már tisztában vannak vele, hogy a legnehezebb feladattal - a cölöpveréssel kezdték, ötven ilyen oszlopot kellett beverni a mederfenékbe, mégpedig a Jani bácsi által Tallósról hozott berendezéssel, amelyen bizony kézzel kellett felhúzni hat méter magasnyira a legalább ötven- kilós kost. A cölöpök kezdetben gyorsan süllyedtek, de a vége felé már 30 - 35 ütés is kellett egy-egy centimétemyi előrehaladáshoz. Ráadásul a régi cölöpök kitépése során több beleszakadt a földbe, tása is, amely szintén évekig a folyóparti fűben kallódott, míg végül kettétört. Újat manapság már nehezen lehetett volna öntetni. Szerencsére a pozsonyi Hegesztési Kutatóintézet vállalkozott az összerakására. A szorgos munkának köszönhetően április közepére helyére került a főtengely, a meghajtómű és megindulhatott az impozáns, négy méter széles és öt méter nyolcvan átmérőjű lapátkerék összeszerelése is, amivel május tizedikére végeztek. Ezután helyére került a földszint, az emelet, június negyedikén a legmagasabb pont elérését jelképező faág, majd július végére az oldalborítás és a tetőzsindely is. Ezzel a malom építői számára kézzel fogható közelségbe került a nagy cél, vagyis hogy a falu búcsújára teljes pompában várják a Kis-Duna partjára kivonuló ünneplőket. Örök gond - a pénz Az eddig elmondottak arról taBánoczky Kari bácsi ladikokat épített a vízimalomhoz tányos áron. A főtengelynek való akácfát viszont három hónapig keresték, míg a bajcsi erdőben rábukkantak az erre alkalmas 14 méter magas példányra. Segítséget kaptak a diószegi Policord kft.-től is, amely ingyen vágta fel számukra a keményfa nagy részét. A malomépítés során a helyi szakemberek is megmutathatták tudományukat, a bognár Bdnócky Kari bácsi 2 korhű ladikot épített, illetve akácfa csapágyházakat készített számukra, Görföl Péter létrákat gyártott, Sichta Karcsi bácsi pedig a hidegvasalást szállította, amellyel azután a főtengelyt föltalpalták. Hiába takarékoskodtak, a biztosra ígért központi támogatás késlekedése miatt hajszálon függ a munkák folytatása. Talán valami könnyebbséget jelent majd, ha megszületik a régóta tervezett falufejlesztési alap, amelyet remélhetőleg nemcsak a helybeli, de a Jókáról elszármazott magánvállalkozók is támogatni fognak. Minden gond és nehézség ellenére egyelőre megvan a remény arra, hogy búcsúkor, szeptember első szombatján a malom teljes szépségében várja a falu lakosságát. A munka azonban ezzel nem ér véget, tovább folytatódik a berendezések szerelésével. így előbb-utóbb az ország egyetlen emeletes vízimalmában igenis újra forogni kezd a malomkerék. Tuba Lajos A egyik ember idős ko- Z1 ^ rában is friss, a i másik ember fiatalon is kedélytelen, beteges. A vitalitás azokra jellemző, akik sokat járnak a természetbe, merítenek a kozmikus energiából Ez Sandrának, a német jósnőnek a véleménye, amit a Mystery olvasóival is közölt. (Bár nem kell hozzá jóstehetség, hogy a természet áldásos hatását valaki megtapasztalja.) Barátaink, a fák Sandra azt javasolja, sokat járjunk a természetbe, de séta előtt végezzünk auragyakorlatot. Hunyjuk be a szemünket, képzeljük el, hogy fejünkből valami belső erő sugárzik, átvilágítja az auránkat, s az egyre fényesebbé válik. Ezután képzeljük el, hogy egy csodálatos parkban lépkedünk, és nemcsak a szemünk, hanem az auránk is érzékeli a szépséget, magába szívja az erőt, és ragyog. Mintegy öt percet töltsünk meditálással, s ezután induljunk sétálni. Elképzelésünk valóra válik! Ha az ember érzékenyebbé válik, a fákat, köveket is jobban érzékeli a természetben. Az erdőben öleljük meg a kedvenc fánkat, további meditációnkhoz belőle merítsünk erőt. A fák a barátaink. Mózes I. könyvében olvashatjuk: „És nevelte az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját. ” Minden indiánnak megvan a maga fája, amelyhez erőt gyűjteni jár. A nyárfa - égbe törő ágai a kozmoszba nyúló antennák. Tenyerünket a törzsére tapasztva kozmikus energiával töltődünk fel. A hársfa a szerelem fája. A szerelmeseknek gyakran kellene alatta tartózkodniuk, és azoknak is, akik távol levő szeretteiknek kívánnak üzenni. A legjobb szerelmi varázs - és nemcsak Sandra szerint ha holdtöltekor megvágjuk a hárs kérgét, és szerelmesünk három hajszálát a kéreg alá csúsztatjuk. E művelet alatt erősen gondoljunk a nagy ő-re (ha megvágjuk a kezünket, akkor még jobban!)... A hajszálak belenőnek a fába és a szerelem is örökké fog tartani. A nyírfa igénytelen, mindenhol megtalálható, de ez nem azt jelenti, hogy kevésbé értékes. A leveléből sajtolt lé gyomorbán- talmakat enyhít. A kőrisfa ugyancsak a szerelem fája. Ha a zsebünkben hordjuk vagy a testünkön viseljük a levelét, magunkhoz vonz- zuk a másik nemet... A fűz a varázslók, a boszorkányok védelmezője. Júdás fűzfára akasztotta fel magát (az öngyilkosok fájának is tartják), de rossz hírét csak a középkorban keltették, amikor antibébi- tabletta hiányában ennek a főzetét itták az asszonyok. Helyezzünk el a lakásunkban vagy erkélyünkön egy pici fácskát. Akár fikusz is lehet. Válasszunk magunknak a kertben, az erdőben, vagy a parkban egy fát, amelyből erőt meríthetünk. (sabata)
