Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-08-22 / 33. szám

|Mki mWm n Jókán újjászületik a falu szimbóluma MALOMEPITES SZAKÉRTELEMMEL ÉS LELKESEDÉSSEL Századunk elején alföldi folyóinkai még tucatszám szegélyezték a vízimalmok, melyeket csak később szorítottak ki fokozatosan gépi hajtású típusok. így volt ez Jókán is, amelynek határában a Kis- Duna huszonhárom kilométer hosszan kanyarog és eredetileg hét malom várta a környék gazdáit. Ezek azután lassan elfogytak, utolsóként a Némöt malom lapátkerekei álltak le, 1951-ben. 1993. VIII. 22. Az egyetlen emeletes vízimalom Ha el is fogytak a malmok, a jókai- akban továbbra is megmaradt az érzelmi kötődés. Ha a gazdák már nem is hordták ide a gabonát őrölni és a várakozás során nem beszélték meg a világ dolgait, a malom kör­nyéki tisztás a helybeliek kedvelt kiránduló- és szórakozóhelye ma­radt, ahol jókat lehetett fürödni az egykoron néhány száz méterrel lej­jebb létezett Csatajszky-malom gátmaradványainak környékén. A fűzfák árnyékában pedig nemcsak búcsúkor és más jeles ünnepekkor folyt nagy élet, hanem piknikre egyéb alkalommal is kilátogattak ide a helybeliek. A Némöt malom nevezetesség­nek számított. Ez volt ugyanis az ország egyetlen emeletes vízimal­ma. Leállítása után műemlékké minősítették, sőt makettje állandó szereplője a szlovákiai népi építé­szetet bemutató kiállításoknak. Azonban dicsőség ide, ritkaság oda, a műemlékkel az illetékesek mégsem törődhettek eléggé, mert épülete 1984-ben egyszerűen ráros- kadt a tiszteletet parancsoló méretű lapátkerékre. A kellemetlen ese­mény után a tulajdonos, a galántai járási múzeum a felújítása mellett döntött, amiből sajnos csak a le­bontás valósult meg. A felújításkor összegyűjtött faanyag nagy része tönkrement, a szerteszét heverő fém- alkatrészeket pedig valakik fokoza­tosan hulladékvasként értékesítet­ték. A falu három évvel ezelőtt he­lyére került új vezetőségének kö­szönhető, hogy a legnehezebb és különben legkörülményesebben pótolható alkatrészek megmenekül­tek. A felújítás fő szervezője és irá­nyítója Hakszer Vince alpolgár­mester lett. ő és Ravasz András polgármester már az induláskor tisztában voltak azzal, hogy hiába vannak meg a galántai múzeumban az erre vonatkozó építészeti tervek, nagy munka vár rájuk. Hakszer Vince az építészeti megoldásokat vizsgálva áttanulmányozta, sőt vi­deóra vette a tallósi és a széles kör­nyék többi malmát. A falu ve­zetősége pedig a munkák irányítá­sára Maticza János bácsit, a tallósi vízimalom „gazdáját”, a kis-dunai malmok minden bizonnyal legjobb ismerőjét kérte fel. A hagyomány mégis folytatódik- A tallósi malmot a nagyapám építette és én is ott születtem - mondja Maticza Jani bácsi és elme­séli, hiába öröklődött családjukban apáról fiúra a mesterség, ő 1952 óta nem folytathatta a hagyományt.- Kijött a járásról két ember és azt mondta édesapámnak: Maticza bácsi, ami a malomban van, még leőrlik, de ezután soha többé nem lépnek be ide - idézi fel azt a pilla­natot, amikor erőszakkal leállítot­ták a tallósi malmot.-. ígérgették, hogy a szövetkezetben létrehoznak egy libafarmot és majd nekik darál­hatunk. Ebből sem lett semmi. Édesapám belebetegedett és nem­sokára meg is halt. A malmot még ma is akár becsukott szemmel ké­pes lennék felépíteni. Jani bácsinak nyugdíjas létére adatott meg újra ez a lehetőség. Elsőként a tallósi malom felújításá­ban segédkezett, amit 1982-re fe­jeztek be és ezután ő lett a gondno­ka is. mindjárt a kezdetekkor szükség volt Jani bácsi tapasztalatára, ő ugyanis az előkészített cölöpökből kiválasztotta a megfelelően gör- bülőket, amelyek azután a mederfe­nékbe döngölve egyszerűen kike­rülték a föld alatt rejtőző csonko­kat. A szorgalmas, még szombaton se szünetelő munkának köszön­hetően március közepére elkészült a malom padlózata. Utána a helyi kisüzemben megkezdték a főten­gely, a meghajtó szerkezet elemei és a malomkerék építését. A mére­tekre jellemző, hogy a főtengely hat és fél méter hosszú, egyetlen akácból kézzel faragták ki. Gondot okozott az 1885-ben meglehetősen rossz anyagból gyártott két méter átmérőjű öntöttvas áttétel megjaví­núskodnak, hogy a jókai malom építése különösebb zökkenők nél­kül halad előre és hamarosan sike­resen befejeződik. Sajnos, ez egyál­talán nincs így és oka mi más is le­hetne, mint a pénzhiány. Hiába tar­tozik ugyanis a malom a galántai múzeumhoz, a munkák megkezdé­se eddig is a falu, jobban mondva vezetősége elszántságának köszön­hető. Persze Jókának más közsé­gekhez hasonlóan szintén elég az egyéb godja is, ezért nem képesek csupán a maguk erejére támaszkod­ni. A galántai múzeum kapott is ígéretet, hogy a PHARE-alapból kap erre pénzt, de ez egyelőre csak ígéret maradt, hiszen még az első százezer korona átutalására is de­cember óta hiába várnak. így nem maradt más, mint a lehető legtaka­rékosabb kivitelezés. Maticza Jani bácsi két helybeli munkatársán, Buckó Ernő és Nagy József asztalo­sokon kívül a munkákat először munkanélküliek végezték, őket pe­dig civilszolgálatos katonák váltot­ták fel. A legnehezebb feladat, a cö­löpverés például annak a húsz hely­beli munkanélkülinek jutott, akik áprilisig a munkahivatal pénzén építették a malmot. Amikor életbe lépett az önálló szlovák költségve­tés, a munkahivatalnak nem volt többé kerete a közhasznú munkák­ra. Ajánlatára tíz helybeli civilszol­gálatos katonát hoztak helyettük. A malom felépítéséhez korábban felhalmozott faanyagból jószerivel csak a zsindelyeket örökölték ép­ségben, a többit meg kellett vásá­rolniuk. Nagyon fontos volt az ár, a deszkának való fát például Karéliá- ből hozatták, a hazai áraknál jóval olcsóbban, és a galántai erdészettől is kaptak 24 köbméter akácfát - ju­Maticza Jani bácsi: - Becsukott szemmel is felépítem a malmot Maticza bácsival a jókaiaknak is nagy szerencséjük volt, hiszen fia­talkorából jól ismerte az ottani mal­mokat, köztük a Némöt malmot is.- Mi malmosok ismertük egy­mást - mondja -, jó barátom volt Novák Pista, az egyik malom tulaj­donosa is. Régen a malmosok kö­zött az volt a törvény, hogy ha vala­t Icftneliczebh munka a cölöpök leverése volt (A szerző felvételei) hol baj történt, egymást segítettük ki, mert például új tengelyt betenni vagy gátat javítani csak azzal lehe­tett, aki értett hozzá Számomra ezért is élmény a jókai munka és re­mélem, hogy az egészségem kibírja a befejezéséig. Egy malomépítés kronológiája Tavaly december hetedikén bele­fogtak az építésbe. Ma már tisztá­ban vannak vele, hogy a legnehe­zebb feladattal - a cölöpveréssel kezdték, ötven ilyen oszlopot kel­lett beverni a mederfenékbe, még­pedig a Jani bácsi által Tallósról hozott berendezéssel, amelyen bi­zony kézzel kellett felhúzni hat méter magasnyira a legalább ötven- kilós kost. A cölöpök kezdetben gyorsan süllyedtek, de a vége felé már 30 - 35 ütés is kellett egy-egy centimétemyi előrehaladáshoz. Rá­adásul a régi cölöpök kitépése so­rán több beleszakadt a földbe, tása is, amely szintén évekig a fo­lyóparti fűben kallódott, míg végül kettétört. Újat manapság már nehe­zen lehetett volna öntetni. Szeren­csére a pozsonyi Hegesztési Kuta­tóintézet vállalkozott az összeraká­sára. A szorgos munkának köszön­hetően április közepére helyére ke­rült a főtengely, a meghajtómű és megindulhatott az impozáns, négy méter széles és öt méter nyolcvan átmérőjű lapátkerék összeszerelése is, amivel május tizedikére végez­tek. Ezután helyére került a föld­szint, az emelet, június negyedikén a legmagasabb pont elérését jelké­pező faág, majd július végére az ol­dalborítás és a tetőzsindely is. Ez­zel a malom építői számára kézzel fogható közelségbe került a nagy cél, vagyis hogy a falu búcsújára teljes pompában várják a Kis-Duna partjára kivonuló ünneplőket. Örök gond - a pénz Az eddig elmondottak arról ta­Bánoczky Kari bácsi ladikokat épí­tett a vízimalomhoz tányos áron. A főtengelynek való akácfát viszont három hónapig ke­resték, míg a bajcsi erdőben rábuk­kantak az erre alkalmas 14 méter magas példányra. Segítséget kaptak a diószegi Policord kft.-től is, amely ingyen vágta fel számukra a keményfa nagy részét. A malomépítés során a helyi szakemberek is megmutathatták tu­dományukat, a bognár Bdnócky Kari bácsi 2 korhű ladikot épített, illetve akácfa csapágyházakat ké­szített számukra, Görföl Péter lét­rákat gyártott, Sichta Karcsi bácsi pedig a hidegvasalást szállította, amellyel azután a főtengelyt föltal­palták. Hiába takarékoskodtak, a biztos­ra ígért központi támogatás késle­kedése miatt hajszálon függ a mun­kák folytatása. Talán valami könnyebbséget jelent majd, ha megszületik a régóta tervezett falu­fejlesztési alap, amelyet remél­hetőleg nemcsak a helybeli, de a Jókáról elszármazott magánvállal­kozók is támogatni fognak. Minden gond és nehézség ellen­ére egyelőre megvan a remény ar­ra, hogy búcsúkor, szeptember első szombatján a malom teljes szépsé­gében várja a falu lakosságát. A munka azonban ezzel nem ér véget, tovább folytatódik a berendezések szerelésével. így előbb-utóbb az or­szág egyetlen emeletes vízimalmá­ban igenis újra forogni kezd a ma­lomkerék. Tuba Lajos A egyik ember idős ko- Z1 ^ rában is friss, a i másik ember fiata­lon is kedélytelen, beteges. A vitalitás azokra jellemző, akik sokat járnak a természetbe, merítenek a kozmikus energiá­ból Ez Sandrának, a német jósnőnek a véleménye, amit a Mystery olvasóival is közölt. (Bár nem kell hozzá jóstehet­ség, hogy a természet áldásos hatását valaki megtapasztalja.) Barátaink, a fák Sandra azt javasolja, sokat járjunk a természetbe, de séta előtt végezzünk auragyakorla­tot. Hunyjuk be a szemünket, képzeljük el, hogy fejünkből va­lami belső erő sugárzik, átvilá­gítja az auránkat, s az egyre fé­nyesebbé válik. Ezután képzel­jük el, hogy egy csodálatos parkban lépkedünk, és nem­csak a szemünk, hanem az au­ránk is érzékeli a szépséget, magába szívja az erőt, és ra­gyog. Mintegy öt percet tölt­sünk meditálással, s ezután in­duljunk sétálni. Elképzelésünk valóra válik! Ha az ember érzékenyebbé válik, a fákat, köveket is jobban érzékeli a természetben. Az erdőben öleljük meg a kedvenc fánkat, további meditációnkhoz belőle merítsünk erőt. A fák a barátaink. Mózes I. könyvében olvashatjuk: „És nevelte az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tu­dásának fáját. ” Minden indiánnak megvan a maga fája, amelyhez erőt gyűjteni jár. A nyárfa - égbe törő ágai a kozmoszba nyúló antennák. Te­nyerünket a törzsére tapasztva kozmikus energiával töltődünk fel. A hársfa a szerelem fája. A szerelmeseknek gyakran kelle­ne alatta tartózkodniuk, és azoknak is, akik távol levő sze­retteiknek kívánnak üzenni. A legjobb szerelmi varázs - és nemcsak Sandra szerint ha holdtöltekor megvágjuk a hárs kérgét, és szerelmesünk három hajszálát a kéreg alá csúsztat­juk. E művelet alatt erősen gondoljunk a nagy ő-re (ha megvágjuk a kezünket, akkor még jobban!)... A hajszálak be­lenőnek a fába és a szerelem is örökké fog tartani. A nyírfa igénytelen, minden­hol megtalálható, de ez nem azt jelenti, hogy kevésbé értékes. A leveléből sajtolt lé gyomorbán- talmakat enyhít. A kőrisfa ugyancsak a szere­lem fája. Ha a zsebünkben hordjuk vagy a testünkön visel­jük a levelét, magunkhoz vonz- zuk a másik nemet... A fűz a varázslók, a boszor­kányok védelmezője. Júdás fűzfára akasztotta fel magát (az öngyilkosok fájának is tartják), de rossz hírét csak a középkor­ban keltették, amikor antibébi- tabletta hiányában ennek a főzetét itták az asszonyok. Helyezzünk el a lakásunkban vagy erkélyünkön egy pici fács­kát. Akár fikusz is lehet. Vá­lasszunk magunknak a kertben, az erdőben, vagy a parkban egy fát, amelyből erőt meríthe­tünk. (sabata)

Next

/
Oldalképek
Tartalom