Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-08-15 / 32. szám
Az új Nemzetközi Könyvtár impozáns épülete Juan Santamaria nemzeti hős szobra a parlament épülete előtt- Amikor San Jósé fölé érkezel, tekints ki a repülőgép ablakából és megpillanthatod a vulkánokat: az Irazút, meg a Poást, sőt, a Barbát is. És ha San Jos&an leszel, szakíts ró időt, hogy megtekintsd valamelyiket közelebbről is... Akkor majd megérted, miért hallani olyan gyakran San Jóséban a ter- remoto szót... Costa Rica fővárosát északról három ma is működő vulkán öleli félkörben. Az Irazú pipált Mexikóban búcsúzott így tőlem ottani kollégám, amikor beszálltam a Costa Ricába induló repülőgépbe. Akkor a magasból csak az Irazút láttam, amely 1963- ban történt kitörésekor - a szél segítségével - vulkáni port zúdított San Jóséra. Egy évvel később újabb váratlan kitörést jegyeztek fel, amelynek több halálos áldozata is volt, köztük egy magyar. A történetet San Jóséban Selley Pál mesélte:- A naptár 1964. április 12-ét mutatta. Az Irazú napok óta pipáit, vagyis füstölgött Elhatároztuk, hogy megnézzük közelről. Borbás Sándorral, Nagy Józseffel és Bognár Imrével leereszkedtünk a kráterbe. Váratlanul hatalmas füstfelhő emelkedett, majd hamueső zúdult ránk, de azután az Ira- zú nyugodni látszott. Tovább csavarogtunk, amig váratlanul ké- kesszürke füstöt, kénes gázt és tüzes, izzó köveket lövellt ki magából. Szétszéledtünk, hogy kikerüljünk a lezúduló kövek elől, majd kézzel-lábbal felfelé kapaszkodtunk, hogy kijussunk a kéngázból és tiszta levegőhöz jussunk. Sándort én húztam fel, közben eltört a lapockám. Imre rosszul lett, felvonszoltuk a kráterből és mentőket hívtunk. A cartagói kórházba vitték, de már nem tudtak segíteni rajta. Az Irazúnak más halottal is voltak, azonban a működő vulkánok közelsége és az évi sok földrengés ellenére San Jósét nem érte olyan pusztítás, mint a közeli nicaraguai Managuát, vagy Guatemala várost. De az Irazú kitörései és a földrengések pusztították el a közeli Cartagót, amely 259 éven át az ország fővárosa volt 1823-ban, éppen 170 éve volt kénytelen lemondani fővárosi rangjáról, miután házait oly gyakran temette el az Irazú hamuja... Nem véletlen tehát, hogy a ter- remoto, a földrengés szót olyan gyakran hallani San Jóséban... Mégsem ez a 300 ezer lakosú város legfőbb jellemzője. Callék és avenidák Ha a vonalzóval meghúzott alaprajzú, nagyrészt 84x84 méteres háztömbökből (manzákból) és számozott utcákból - callékből - álló belvárosban sétálunk, inkább egy csendes kisvárosban érezzük Sebes Tibor Costa Rica-i riportja COSTA RICA Costa Rica = Gazdag part. Állítólag Kolumbusz Kristóf adta ezt a nevet az országnak, amikor 1502-ben hajójának javítása miatt megállt partjainál. Az ország területe 50.900 négyzetméter, lakóinak száma 2,5 millió. San Jóséban, az 1150-1200 méter magasan fekvő fővárosban 300 ezren élnek, lakóinak száma a külvárosokkal együtt félmillió. magunkat, mint mondjuk a nyüzsgő és zajos Mexikó-város- ban, vagy akár a kisebb Panamavárosban. Az első benyomás mindennap ismétlődik: San Jósé zöld parkokkal és rengeteg virággal díszített főváros! A város tengelye és főutcája az Avenida Central, amelyet középen a Calle Central keresztez. A tájékozódás tehát egyszerű: az avenidákat a számozott callék keresztezik. A spanyol koioniális építészet kevés emléket hagyott. Nem véletlenül. Hiszen Costa Ricát évszázadokon át elhanyagolták a spanyol gyarmatosítók. Cartagóba csak öszvérutak vezettek. San Jósé falut 1737-ben a Szent József tiszteletére emelt templom köré alapították, a Torres és a Maria Aguilar folyók közti alig három kilométer széles síkságon. A nevét a kis templomról kapta. Hamarosan ez lett a spanyol tartomány, s az ország központja, majd a gyorsan terjedő kávétermesztés kereskedelmi gyűjtőhelye. Innen szállították a kávét öszvérháton, majd ökrös szekereken a tengerparti Punta renasba. A múlt század végén azután elkészült az őserdőn át kanyargó vasútvonal, amelyen az atlanti-parti Limónba vitték a kávét Ma is a kávéjáról ismerik a legtöbben ezt a kis közép-amerikai köztársaságot Azt mondják, hogy egy zsák Costa Rica-i kávé három zsák rossz minőségű kávét tesz zamatossá! A kiváló kávé mellett a banán Costa Rica fő exportcikke. És a cukornádból készült rum. A hatalmas rumgyár az elnöki palota mellett magasodik. De a legtöbb épület földszintes, vagy csupán egy-kétemeletes szerény épület - kevés az olyan hivalkodó felhőkarcoló, mint a társadalombiztosító intézet 16 emeletes székháza. Miért ticók? A Costa Rica-iak - costarricen- sék - még a beszédükben, a nyelvükben is szeretik a kicsit, önmagukat is egyszerűen ticónak (magyarosan tiko), a nőket ticának nevezik. Persze, ezt a nevet a spanyoloktól kapták, miután előszeretettel használják a kicsinyítő képzőket Például:- A pillanat kifejezésére használatos moment itt momentico = pillanatocska. Sőt: momentitico = pici pülanatocska. A friss tojásra nem azt mondják egyszerűen, hogy fresco (friss), hanem: fresquitico = frissecske. Persze, itt a földbirtokok is kisebbek, mint például Kolumbiában, vagy Argentínában, ezért a latifundis a ticók nyelvén csak la- tifundico = földbirtok ócska. San Jósé kis város, de több könyvtára van, mint a többi közép-amerikai fővárosnak együttvéve. Sok az iskola, sok a tanár - viszont az országnak egyetlen katonája sincs! Ezt 1949-ben foglalták alkotmányba. San Jósé egykori kaszárnyájából Nemzeti Múzeumot csináltak! A megmaradt két ágyút a külföldi államfők üdvözlésekor díszlövésekre használják! Ha nincs hadsereg, nem lehet katonai puccs (mint a szomszédos országokban). Costa Ricát tartják a legdemokratikusabb középamerikai államnak. Itt nem kinevezik, hanem a nép választja a köztársaság elnökét. És a Ids, szerény parlament üléseit bármelyik tico végignézheti. Ki csodálkozik ezek után, hogy Costa Ricát „Amerika Svájcának” nevezik?! Nemcsak a tarka tehenekkel teli zöld hegyi legelőiről, sokféle sajtjáról, kedélyes-takaros fővárosáról, gyönyörű nőiről, a szép ticákról, hanem a biztonságos életkörülményekről is (amelyek, sajnos, a 90-es években a gazdasági helyzet romlása és a szaporodó munkanélküliség miatt egyre több gonddal járnak). Lányok és fiák a parkban IU még ma is ragaszkodnak a spanyol uralomból - vagy a tőlük öröklött kultúrából - eredt hagyományokhoz. San Jósé terein kora este gyakran felcsendül a zene. Az esti hangversenyek a társasági, a társadalmi flet részét képezik. A Morazán-parkban a híres zenepavilonban - a „muzsika templomában” - gyakran hangversenyeznek a legjobb zenekarok. Ilyenkor a park padjain és a kis hordozható székekben ülve sok százan hallgatják a zenét. A város többi parkja is mozgalmas találkák színhelye. Este a főteret övező sétányon két egymással szemben haladó körben vonulnak körbe-körbe a fiatalok. A lányok a belső körben, a fiúk a külsőben. Szemeznek egymással, pillantásokat váltanak, és ha egy fiú szeretne megismerkedni valamelyik lánnyal, akkor köszön neki. Ha fogadja a köszönését, létrejöhet az első randevú... Ám az utóbbi években mind több fiatal megfeledkezik a tradíciókról. Üjabban inkább a Nemzeti Színház melletti új, franciásan frivol kultúrparkban randevúznak, formalitások nélkül, tanítás után, meg sem várva a hagyományos esti randevú időt... San Jósé is változik. Csak a három vulkán, e „három grácia” öleléséből nem tud szabadulni. De a fővárost lakó ticók ebben is megtalálják a kellemeset: a vulkánok környéke, főként a 3432 méter magas Irazú és a 2722 méteres Po- ás - akárcsak a hozzájuk vezető utak - csodálatos kirándulóhelyek. Az oda látogató turistáknak is ezt ajánlják: - Mászd meg a vulkánt, mert csak a füstölgő kráter láttán érted, miért mondják olyan sokszor a nyugodt San José-iak: terremoto. A főváros központjában a katedrális "2a 6 A vulkánok egyik krátertava (A szerző felvételei) 1993. VIII. 15.
