Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-08-15 / 32. szám
Kényszerszüneti terefere a kétszáz hektáros búzatábla végében Aratási riport — kényszerszünetben Kassáról kiérve Abaújszina felé a mezőt is fürkészem tekintetemmel, nemcsak az országutat. Hatalmas kukoricaföldek, répa- és napraforgóerdők, szokatlanul alacsony szalmájú gabonatáblák, tarlók és friss szántások váltják egymást. Most is szemerkél az eső. Kis parcellákat nem látok, pedig a földvisszaigénylés lehetősége már egy ideje törvényesen is adott. Úgy látszik, az emberek többsége megelégszik azzal, hogy az őt illető föld már az ő nevén szerepel, de csak elvétve akad, aki önállóan akar, tud, illetve tudna rajta gazdálkodni. A „régi“ és „új“ zsebesi határt szemlélve tekintetem egy pillanatra megakad az útmenti vendéglőn. Egykori elődjét az építész, illetve a bérlő vagy a tulajdonos ügyesen átalakította, ám a kerítések tövében széles sávban viruló gyom sokat ront a színvonalon. DRÁGA AZ ALKATRÉSZ IS Abaújszinán az aratókat egy nagy búzatábla végében találom. Öt kombájn, két teherautó, egy ekét vontató traktor és tűzoltókocsi fülkéjében, valamint „ereszei“ alatt tétlenkednek, várják a jobb időt. Kicsit szomorkásán, mert amint azt a rangidős Skvarla András megjegyzi: - A kombájnos, s egyáltalán minden mezőgazdasági dolgozó ilyenkor sokkal ■ jobban örülne a legfárasztóbb munkának is, mintsem a kényszerpihenésnek.- Most annál is inkább, mert az esetleges veszteség csak tovább ront a helyzetünkön - teszi hozzá egy másik munkaruhás, Scserbák József. Kiderül, ők is értesültek már a rádióból meg a napi sajtóból arról, hogy a szakemberek szerint az idén Szlovákiában a vártnál mintegy félmillió tonnával kevesebb gabonára van kilátás.-A behozatal pedig nem olcsó... - reagál a felvetett témára a kombájn nyergében tizennyolcadik nyári szezonját töltő Fedor Lajos. Hogy drágább lesz-e a kenyér, azt nem tudják. Csak sejtik. Horváth Milán, Horváth Róbert, Gergely József és társaik szintén kórusban válaszolják, hogy keresetükhöz képest már így is drága Nem magas a búza, kicsi a szalmája, de a kalásza nem rossz - állapítja meg ismét Palágyi János agronómus a kenyér, a tej, a vaj... És szinte minden.- A kenyér előállítása ma igen költséges - veszi át a szót ismét Fedor Lajos. — Vegyük csak a gépeket. Milliókba kerülnek, drágák az alkatrészek is. Aratás előtt bejártam értük szinte a fél Szlovákiát. Nem mondom, van, ami kell, de borsos áron. A rimaszombati nagyraktárban például ott kellett hagynom a kiválasztott árumennyiség egy részét, mert válogatás közben nem számoltam olyan magas hozzáadottér- ték-adóval. Meg aztán, ha az üzemanyag nem lesz olcsóbb, akkor a mezőgazdasági termékek ára sem csökkenthető. Ez vitathatatlan. Szerintem a megoldás kulcsa talán a gabonatermesztés arányos állami támogatása lenne. Skvarla András, Dudás József és kollégáik beszélgetés közben az eget kémlelik. Tíz órakor vonultak ki a mezőre, most pedig dél van, de még fel sem szerelték gépeikre a vágóasztalokat. TERMÉSKILÁTÁSOK- Ha a lábon álló termés csak egy kicsit is nedves, nem szabad csépelni. Legalábbis egyelőre kár lenne bekapcsolni a szárítót. Ezt pedig nem is szabad szárítani, hiszen ebből vetőmag lesz — szól Palágyi Jánosnak, a szinai, miglé- ci, kenyheci és bölzsei határt egyesítő helyi mezőgazdasági szövetkezet növénytermesztési ágazatvezetőj ének ténymegállapítása, miután tenyerében szétmorzsolt, s a fogai között is próbára tett néhány kalászt, illetve szemet. Máskor az ember magához tudta ölelni az érett búzakalászokat. Most mindössze térdig ér a kétszáz hektáros dűlő termése. Hiába, a gabonára későn érkezett az eső.-Most könnyebb aratni, mert alacsony meg ritka a gabona — mutat a csodák csodájára már tiszta vizű Szakalyi patak alsó partjának irányába is az egyik kombájnos. — Meg az is igaz — folytatja —, hogy most nem boglyosak a táblák, nincs ledőlve a szár. A terméskilátásról beszélve Palágyi János óvatosan nyilatkozik. Azt mondja, hiába van július vége, a gabonaféléknek még több mint a fele lábon áll a szövetkezet határában, tehát nehéz jósolni. — Nem tudom, mennyi termést gyűjtünk be az 1200 hektáros vetésterületről, de az biztos, hogy a vártnál kevesebbet. Úgy látom, búzából 4-5 tonna között lesz a hektáronkénti termésátlag, árpából pedig négy tonna alatti. Mi tagadás, messze elmarad ez az itteni rekord- terméstől, de semmit sem tehetünk. A terméskiesésből származó anyagi hiányunkat igyekszünk a termény közvetlen eladásával úgy-ahogy pótolni. Szárítani nem kell a szemet, a megtisztított mennyiségnek nagyobb hányadát pedig a felvásárló üzem megkerülésével, kihagyásával egyenesen a malomba visszük, hogy a felvásárlási árak most egy kicsit megemelkedtek. Domonkos József főgépesítő azon felül, hogy a kombájnok és a többi gépek üzemképességével törődik, állandóan számolgat is. Naponta elemezve a munkák menetét azt is mérlegeli, érdemes-e kisegítő kombájnok után nézni. — Sárosból bármikor hívhatnánk és kapnánk néhány kombájnt, de egyelőre várunk vele. Ha továbbra is rossz idő lesz, akkor teljesen fölösleges idehozatni azokat. * * * S számol, mérlegel szinte mindenki a szövetkezet határában és gazdasági udvarain, akivel csak szót váltok az idei aratásról. Mérlegelik, mi jobb, melyik megoldás lehet gazdaságosabb. Közben hol elered, hol eláll az eső, az aratók meg reménykednek. Abban, hogy mielőbb kisüt a nap, meg abban is, hogy ízletes és számukra is elfogadható árú lesz az új kenyér' Gazdag József (A szerző felvételei) Szepesszombati gondok és remények Az idősebbek még emlékeznek az egykori híres szepesszombati vásárokra. Jozef Sroka, a Pop- rádi Városi Hivatal fejlesztési osztályának dolgozója csak hallomásból ismeri, egyrészt mert fiatal ember, másrészt Nyugat- Szlovákiából került Poprádra, de megszerette a várost, a tájat, a tiszta levegőt. Szepesszombat ma az 56 ezer lakosú Poprád része, történelmi városmagja. A legszebbik városrész, még akkor is, ha romos, düledező házainak látványa lehangoló. Hej, pedig a 13. században micsoda élénk kereskedelem folyhatott errefelé, lévén, hogy a település fontos útvonalak kereszteződésében találtatott! 1731-ben 515 házában 828- an éltek. Az iszonyatos tűzvész 1775-ben elpusztította a reneszánsz épületeket. Barokk jellegét az újjáépítés során kapta a város. A látogató ma is megcsodálhatja a Szent György templomot kívül is, belül is. A Szent Kereszt oltáron látható Utolsó vacsora Lőcsei Pál mester műve, amelyben az 1958-as montreali világ- kiállítás látogatói is gyönyörköd1993.VIII. 15. hettek. Nemrégiben még a mester másik két szobrát is láthatták a szentélybe betérők, fohászkodhattak Szent Katalinhoz és Szent Borbálához... Ám egy csúnya reggelen arra ébredtek, hogy a két szentnek hűlt helye. Ellopták őket. Betörték az ablakot, kötélen ereszkedtek le. A plébániahivatal tíz méterre van a templomtól. A nyomok nem messze vezettek, ott a jelek szerint autóba rakták a zsákmányt. Ki tudja, merre jár azóta Borbála és Katalin? Még szerencse, hogy tavaly másolatot készítettek a hársfából faragott 75 centiméteres 15. századi aranyozott szobrokról. A történelmi városrész meglehetősen kihalt. 1991-ben már csak 120 házban laktak, tíz épület üresen állt. A 120 házban 145 lakás van, s ebből csak hétben nincs vízvezeték. Egyik-másik polgárház (de kár!) menthetetlen állapotba került. Néhányat felújítottak (intézmények, vállalatok), egy-két magánvállalkozó jó érzékkel műhelyt nyitott Szepesszombat- ban. így legalább néhány házat megmentenek. Irena Chamillová 1990 decemberében vette bérbe a korábbi ifjúsági klubot. Egy évig tartott a papírok intézése és másik évig a felújítás - mert mindent ki kellett cserélni. A Vendéglő a kapu fölött ez év januárjában nyílt meg, és ugyanakkor a nyolcágyas Irena panzió is. Hosszú ideig tartott, míg vendégek költöztek a minipanzióba, noha a szobák ára igazán alacsony. Irena asszony meg is bánta, meg nem is, hogy belefogott. Fülig eladósodtak, panaszolja, elkeseredett pillanataiban azt forgatja a fejében, hagyja az egészet, megelégszik annyi „haszonnal“, hogy visszakapja a beleölt pénzét. A másik pillanatban azonban tervezget: van az ódon épület emeleti részében egy használaton kívüli moziterem (csodálatos gótikus ablakokkal) — bérbe venné. Pontosan még nem tudja, mit kezdene vele, de ha nem tesznek semmit, tönkremegy, mert beázik a tető... * * * A szepesszombati vásárokat ott tartották, ahol ma a park van, hallottam egy idős embertől. A park elhanyagolt, gyomos. Fura obeliszk áll a közepén. Alsó részén négy oldalon magyarul tüntették fel, hogy az 1848-as szabadságharcban elesett hősök emlékére, az ötvenedik évfordulón, 1898-ban emeltette Sze-„ pesszombat lakossága „Magyar hazánk iránti szeretetből“. Az obeliszk felső részén a világháborúban (hogy melyikben, nem derül ki) elesettek emlékezetét vésték kőbe — szlovákul. Azt mondják, a magyar felirat csak azóta olvasható, amióta levakarták róla a festéket (vagy a vakolatot?) ... Az élők civakodnak, a negyvennyolcas katonák meg a világháborúban elesettek lelkei értetlenül szemlélik a huzakodást: ők (már) tudják: az egésznek semmi értelme. * * * Szepesszombat reménykedik. Ha a Magas-Tátra lesz a 2002-es téli olimpia színhelye, pénz is kerül a megmentésére. A tervek szerint itt helyezik majd el az újságírókat, itt alakítják ki a sajtóközpontot. Sok téli olimpia kellene nekünk! Kopasz-Kiedrowska Csilla (A szerző felvételei)
