Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-08-08 / 31. szám
a. «-f 1918-ban alapították azt a szervezetet, amely egyszerre töltötte be a politikai titkosrendőrség, a kémelhárítás és a hírszerzés feladatköreit (emellett még külön létezett, s feltehetően létezik ma is, katonai hírszerzés és elhárítás), s minden kétséget kizáróan döntő politikai hatást gyakorolt a XX. század eseményeire. Több mint hatszázezer ügynöke volt a KGB-nek a nyolcvanas években, s ezek közül, természetesen, sok-sok külföldi. Alapítója, Feliksz Dzser- zsinszkij, ugyanúgy, mint utódja, Vjacseszlav Menzsinszkij lengyel nemesi családból származtak, Genrih Jagoda zsidó volt, Nyikolaj Jezsov orosz, Lavrenytij Berija grúz, Ivan Szeröv, Alekszandr Seljepin, Jurij Andropov és Vlagyimir Krjucskov oroszok, a két utóbbi KGB-elnök Budapesten kezdte karrierjét. Andrew és Gorgyijevszkij hatalmas könyvét olvasva az az összbenyomása az ilyen ügyekben rendszeri nf tájékozatlan olvasónak, hogy a titkosszolgálatok általában mindent tudtak előre - és hasztalan. Értesüléseiket ugyanis fölöttébb bizonytalan és gyanakvó politikusok rendelkezésére bocsátották, akiket ugyancsak nehéz volt igazukról meggyőzniük. A szovjet hírszerzés például több mint nyolcszáz információval rendelkezett, amelyek Hitlernek a Szovjetunió elleni támadását napra pontosan jelölték meg, Sztálin azonban egyszerűen nem hitte el ezeket, s így az utolsó szovjet olajszállítmányt, amely Németországba tartott, már maguk a szovjetek bombázták szét. Hitler eredeti terve, a váratlan támadás alkalmazása, sikerült. Másrészt Sztálin a második világháború idején akkor kezdett különösebb jelentőséget tulajdonítani az atomkutatásoknak, amikor a hírszerzés bizonyítékokat szolgáltatott arra nézvést, hogy az amerikaiaknál mennyire előrehaladott állapotban vannak a tudományos munkálatok, s az eredmény egy rettenetes új fegyver lehet. Az alábbiakban, természetesen, nem vállalkozhatom a kötet teljes áttekintésére, de néhány jellemző történet megvilágíthatja a hírszerzés szerepét és eszközeit világunkban. Magyar tábori lelkészből - szovjet kém Mály Tamás az első világháború idején római katolikus tábori lelkész volt az osztrák-magyar hadseregben, majd orosz hadifogságba esett. Mint annyiakat, őt is magával ragadta az orosz forradalom lendülete, és odahagyva papi hivatását, meggyő- zödéses kommunista lett, aki a titkosrendőrségben kezdett el dolgozni. Hamarosan megundorodik a vérontástól és a kegyetlenségtől, és a kommunista pántok nemzetközi szervezetében, a Komintemben vállalt békésebbnek látszó feladatokat. A Komintern-megbízottak azonban rendszerint nemcsak Moszkva parancsait közvetítették a helyi pártoknak, hanem hírszerző tevékenységet is folytattak. (Egyébként a szovjet hírszerzés jelentős sikereinek egyik magyarázata az, hogy a nyugati szervezetekkel ellentétben sokáig nem fizetett ügynökökkel dolgoztak, hanem olyan emberekkel, akik őszinte meggyőződésből vállalták ezt az életveszélyes feladatot. Sokszor maguk sem tudták, hogy milyen sötét ügyek szolgálatában...) Hatszázezer ügynök Könyv a szovjet hírszerzés történetéről Christopher Andrew angol történész, aki a brit titkosszolgálatról írott könyvével a felderítés e századi históriájának legjobb szakértője címet érdemelte ki a szakmában, összeszövetkezett Oleg Gorgyijevszkijjjel, aki a KGB, a szovjet titkosrendőrség londoni főügynöke volt a nyolcvanas években, majd átállt egykori ellenfelei oldalára - és megírták a KGB külpolitikai ügyeit Lenintől Gorbacso- vig. A könyv először angolul, majd most oroszul is napvilágot látott és az eddigi legteljesebb áttekintést nyújtja a szovjet hírszerzésről csaknem nyolcszáz oldalon. Mály először Németországban dolgozik, majd Hitler hatalomra kerülése után Bécsbe irányítják. 1934 februárjában itt hajtotta végre élete legsikeresebb, akcióját: egy fiatal, baloldali érzelmű angol közgazdászt, Kim Philbyt beszervezte a szovjet kémhálózatba, s azt a feladatot adta neki, hogy bármi áron érje el: alkalmazza őt a brit felderítés. Mály rendkívül rokonszenves, szép arcú, erős testalkatú, alaposan művelt ember volt, aki Philbyt személyes varázsával is meg tudta nyerni, hiszen felismerte, hogy Cam- brigde frissen végzett diplomása mennyire tudatosítja a fasizmus veszélyeit, s a világ számára azt látta megoldásnak - mint akkor a nyugati világ értelmiségi köreiben általában -, ha minden erejével a kommunistákat, azaz a Szovjetuniót segíti. Talán az sem teljesen elhanyagolható mozzanat, hogy Mály is, Philby is ugyancsak sokat ittak, s ugyanakkor végig megőrizték fegyelmezett hallgatásukat. Később Mály Philbyvel együtt tér vissza Londonba, s ő az angol titkosszolgálatban hamarost óriási és gyors sikereket arató fiatalember összekötője, irányítója. Philbyről rengeteg könyv, emlékezés jelent meg. O volt az, aki a spanyol polgárháborúban újságíróként Franco hadseregéből tudósította az angol lapokat, egyszersmind a szovjet hírszerzést, s ezért Franco személyesen tüntette ki, nem is sejtve, hogy kivel van igazában dolga. Aztán Washingtonban az amerikai és angol titkosszolgálatok összekötő tisztje. Csaknem húsz évig tevékenykedett mindig magas rangban és fölöttébb bizalmi állásokban, felmérhetetlenül nagy szolgálatokat téve a szovjet hírszerzésnek, s amikor leleplezték és Moszkvába menekítették, a jobb londoni körök akkor sem hitték el, hogy Philby kém volt. Mály Tamást azonban 1937-ben visszarendelték Moszkvába. Ignatyij Rajsznak, egy másik szovjet ügynök feleségének ekkor ezt mondotta: „Engem itt is, ott is megölnek. Akkor már jobb ott...“ - célzott Moszkvára és hozzátette: „Mint volt lelkész, aligha menekülhetek meg. De azért döntöttem a visszatérés mellett, nehogy bárki azt mondhassa. hogy ez a pap valóban kém lehetett...“ Mály előérzetei nem csaltak: 1937 végén kivégezték. Ignatyij Rajsz azonban nem volt hajA szocialista láger főnöke (tetoválás a lágerfoglyok testén). landó önként a vesztőhelyre menni: szakítani próbált a hírszerzéssel és illegalitásba vonult. Egy másik szovjet ügynököt, Szergej Efront, a híres költönő, Marina Cvetajeva férjét, küldték a nyomába és Rajszot így érte utói a végzete, nem sokkal Mály után. Cseh-szlovák-magyar- - szovjet közös szennyes Rajsz volt az, aki Noel Fieldet, a fiatal amerikai diplomatát beszervezte a szovjet ügynökhálózatba. Field - ahogyan Philby - őszintén és naivan hitt a kommunista eszmékben, s nagyon sokáig ismételgette, ha valami kellemetlenség érte: „Sztálin tudja, hogy mit csinál...“ és ezzel le is zárta magában a kínos ügyeket. Field jó kapcsolatot tartott Allan Dulles-szál, az amerikai hírszerzés svájci főrezidensével. Ennek a kapcsolatnak a segítségével a harmincas évek végén, München után kommunisták és baloldaliak százait és ezreit menekítette ki a Hitler által megszállt Csehszlovákiából Lengyel- országon át vagy a Szovjetunióba, vagy Angliába. Hasonlóképpen segítséget nyújtott a háború befejezése után Rajk Lászlónak, akit még a spanyol polgárháború idejéből ismert, hogy 1945 májusában mielőbb hazatérhessen Magyarországra. Ezek a kapcsolatok 1949-től kezdve végzeteseknek bizonyultak. 1948 nyarán merült fel, hogy újabb koncepciós perekkel az európai úgynevezett népi demokráciákban a rettegés eszközével totális diktatúrákat szervezzenek. A kiszemelt magyar áldozat - mint ismeretes - Rajk László lett. Megrágalmazásá- ra Fjeiddel való ismeretségét, illetve Field és Dullas kapcsolatát használták fel. A per előkészítésére Fjodor Belkin altábornagy (a baden-badeni szovjet hírszerző és elhárító központ vezetője) és negyven „tanácsadó“ érkezett Budapestre. Belkin valamiért úgy döntött, hogy Fieldet Prágában kell letartóztatni. 1949 májusában Field éppen a csehszlovák fővárosban volt. Jindfich Vesely prágai biztonsági főnök azonban vonakodott a megbízást teljesíteni, ezért Klement Gottwald személyesen utasította: „Ha Belkin tábornoknak az a véleménye, hogy szükség van erre, csináld, ahogy ők akarják...“ Field kikényszerített vallomása alapján nemcsak Rajkot és társait ítélték el. Rákosi Budapestre kérette Karel Svábot, aki akkor belügyminiszter-helyettes volt és elébe tárta Field beismerését, amelyek elsősorban Vladimír dementis külügyminiszter ellen irányultak, aki a háború előtt valóban kapcsolatban volt Fielddel. Ekként kezdődött a csehszlovákiai Rajk-ügy, amelynek elsőrendű vádlottja végül Rudolf Slánsky lett, de a vádlottak padjára, majd az akasztófára került Karel Sváb is. Field Sztálin halála után kiszabadult a börtönből és Budapesten élt a hatvanas évek derekáig. Fjodor Belkint 1953-ban Berijával együtt kivégezték. Agyafúrt módszerek A hírszerzés (és ez nem csupán a szovjetek szervezetére vonatkozik) enyhén szólva nem válogatós az eszközökben. A harmincas években egy berlini orvos, bizonyos dr. Gillome lakásán rejtegetett és meggyógyított egy fiatalembert, aki aztán Norvégiába emigrált. A világ Willy Brandtként ismerte meg a háború alatt és után. 1955-ben a szovjet hírszerzés arra kényszerítette ezt az akkortájt Kelet-Berlinben élő orvost, hogy keresse fel régi védencét, aki addigra Nyugat-Berlin főpolgármestere lett, s kérjen tőle fia, Günther számára segítséget. Mondani is fölösleges, Günther a szovjet hírszerzés ügynöke volt. Brandt nem tudott nemet- mondani hajdani jótevőjének, s alkalmazta a fiút, aki különben megtetszett a gyanútlan politikusnak. Magával vitte Bonnba és titkárságának vezetőjeként alkalmazta, amikor a szövetségi köztársaság kancellárja lett. 1974-ben a nyugatnémet elhárítás leleplezte Günthert, Willy Brandtnak pedig le kellett mondania kancellári posztjáról. A moszkvai amerikai nagykövetség, magától értetődően, mindenkor megkülönböztetett figyelemnek örvendett a szovjet szerveknél. Az egyik nagykövet, az 1952-ben kinevezett George Kennan, a megérkezése utáni éjszakán arra riadt fel hálószobájában, hogy a szomszédos helyiségből zaj szűrődik át. Felkelt és az ajtóban egy termetes asszonysággal ütközött össze, a nagyköveti lakás egyik szovjet háztartási alkalmazottjával, aki a diplomata papírjait tartotta a kezében. Kennan felelősségre vonta: „Maga kicsoda?“ A válasz nem volt túlságosan szellemes, de szemtelennek bízvást nevezhető: „Én vagyok az új éjjeliőr...“ 1953-ban, már Berija kivégzése után, a Központ úgy döntött, hogy az egyik legnagyobb orosz emigráns szervezet Frankfurtban élő vezetőjét el kell tenni láb alól. A feladat végrehajtására kiszemelt ügynököt egy szovjet birkózó és egy céllövő-baj- nok készítette fel. A hangtompítós pisztolyt egy cigarettásdobozként tervezték meg, s akkor kellett lőnie, amikor az áldozatot megkínálják füstölnivalóval. (Az ügynök azonban nem hajtotta végre a gyilkosságot, inkább átállt az amerikaiak oldalára.) Vidámabb és szórakoztatóbb módszereket is alkalmazott a titkosszolgálat. 1959 októberében szovjet „kulturális delegáció“ érkezett Kubába. Fidel Castro akkor még távolról sem volt a Szovjetunió hűséges és szolgálatkész szövetségese, tehát a delegáció vezetőjének, egy Sitov nevezetű ügynöknek kellett meggyőznie a kubai vezetőt, hogy a két ország vegye fel egymással a diplomáciai kapcsolatokat. Sitov vodkát és kaviárt vitt ajándékba Castrónak. Mindkettőt nyomban megkóstolták. Castro dicsérni kezdte a vodka és a kaviár minőségét, s levonta a következtetést: „Úgy látszik, itt az ideje, hogy kereskedelmi szerződést kössünk a Szovjetunióval...“ Tovább ittak. Sitov végül előrukkolt mondandójával: diplomáciai kapcsolatokat kell létesíteni. Fidel Castro beleegyezett. Sitov pedig ott maradt Kubában, formálisan, mint a TASZSZ tudósítója, valójában pedig a KGB kubai rezidenseként. Talán itt félbeszakítható a történetek láncolata... De azért érdemes lenne tudni, hogy amíg a KGB utolsó elnöke, Krjucskov, aki szabad idejében magyarul a magyar irodalmat tanulmányozza, a puccsistákkal együtt várja a bíróság ítéletét (szabadlábon), mit csinálhat ez a hatszázezer ügynök odahaza és a világban? E. Fehér Pál 1 ♦ A feleségével C attani felügyelőt meggyilkolták a filmsorozat végén, ezért a harcot új ember vívja a maffia ellen. Az olasz tévé újabb Polip-sorozatában Davide Licnie folytatja a kíméletlen csatát, és sokkal keményebben lép fel, mint előde. Valóságos nemzeti hőssé vált. A sorozat készítői legmerészebb álmukban sem remélték, hogy Cattani népszerűségét fokozni lehet. Pedig lehet. Vittorio Mezziogomo - Placido utóda - inkább színpadi színész, és elsősorban klasszikus drámákban arat sikert. Sosem látta a Polip egyetlen részét sem. Nem is tudta, milyen nehéz helyzetbe kerül, amikor igent mond a felkérésre. Azért vállalta, mert az ügynöksége tudatta vele: a szerep érdekesebb, mint James Bond. Davide Licate kedvéért Vitt,orio Mezziogomónak 10 kilót le kellett fogynia. De ez nem is volt túlságosan nehéz, mert a felvételeket oly tempóban készítették, hogy pihenésre nem jutott idő. Beutazta a fél világot, ugyanis a történet Kelet-Európától Afrikáig sok helyen játszódik. Csehszlovákia, Szenegál, Törökország, Ausztria, Svájc, Latin-Amerika mindmegannyi helyszín, ahol Davide Licate sikerrel üldözi a maffiózókat. — Jól összeszokott stábbal élvezetes a munka — nyilatkozta az újságíróknak. Szimpatikus emberekkel volt körülvéve - egyvalakit kivéve. S ez nem más, mint filmbéli szerelme, Silvia (ponti. A vizsgálóbírót alakító Putriéin Milhrdet iránt Mezziogomo alig bírta leküzdeni viszolygását. Mezziogomo ötvenéves, népszerű, ám rendkívül egyszerű ember. Van egy 18 éves lánya és felesége — az első. (köp) 1993. Vili. 8.
