Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-06-13 / 23. szám
Ilasárnap A szepsiek javaslata: legyen Kassa a Kárpátok Eurórégió székvárosa! Szepsi központja a mai napig megőrizte a múlt századi arculatát, de régi épületeiben is korunk pezsgő élete folyik. A városiasodó egykori járási székhelyt sem kerülte ki a modern eszmeáramlat, de az életviszonyainkra jellemző problémák sem. Ezt leginkább a városházában érezzük, amely „Ferenc Jóska idejében“ egyben a járás- bíróság épülete volt. Ódon, faragott falépcső vezet fel a polgármester irodájába. Zachariás István mérnök nemcsak a városi önkormányzat munkáját irányítja, hanem az év elejétől engedélyezett Bódvavölgyi Városok és Községek Szövetségének elnöki tisztségét is betölti. ben elnitrátosodott a talajvíz. Szep- sitől lefelé a községek kútjaiban csecsemők számára alkalmatlan az ivóvíz.-A csecsemőknek Szepsibe is tartálykocsikban hordatjuk az ivóvizet Jászóról. Az újabban Szepsi városrészét képező Bodoló község kútjaiban viszont még veszélyesebb, triklór szennyeződést találtak. Ezt a vegyi anyagot a határban létesített üzem használta, ami nem ellenkezett az évekkel ezelőtt érvényes törvényes előírásokkal. A szeszékvárosává tették. Nem csoda, hogy a Bódvavölgyi Régió felvette és építi kapcsolatait a határon túl maradt területrésszel, a Csereháti Települési Szövetséggel. A Bódva is összeköti őket, szegényes vize* csak Miskolc fölött ömlik a Sajóba. A múlt, év decemberében Bódvavendégí szomszédságában, a magyarországi határmenti Tornanádaskán tanácskoztak a térség mindkét oldalán élő települések önkormányzatai. Itt hangsúlyozták: a két hátrányos HÁROM RÉGIÓ EGY KÖRZETBEN Ritka az olyan járás, mint a Kas- sa-vidéki. Területén a múlt év végéig több kisebb települési szövetség alakult, hogy könnyebben leküzd- hessék a helyi nehézségeket. Az aprózódás azonban nem mentesíti komolyabb gondjaiktól a minirégiókat, ezek orvoslására szélesebb összefogásra van szükség. Az elkülönülést bizonyos politikai körök is támogatják, mert így a járáson belül is szétforgácsolhatnák a területen élő magyarságot, megnehezítenék a nemzetiségi jogok hatásosabb érvényesítését. Ezt a szepsi régió számára is hátrányos helyzetet Zachariás István nem részletezi, mert még nem látják tisztán, mi is rejlik a minirégiók kulisszái mögött, s ennek feltárása után az elpártolt községek módosíthatják is álláspontjukat. A Kassától nyugatra elterülő szepsi államigazgatási körzetben három régiós társulás alakult: Jászótól északra az érchegységi (Me- cenzéf, Stósz, Poprocs stb.), a Kassa körüli falvak a vasgyári régióba tömörültek, és történelmi jelentőségénél fogva is a legnagyobb a Szepsi székhellyel létrejött déli, bódvavölgyi szövetkezés. Ehhez a Szoroskő választóövezet előtt fekvő, a Rozsnyói járáshoz tartozó négy falu is csatlakozott (Tornagörgő, Szádalmás, Körtvélyes és Jablonca), mert a környezetvédelmet s az úthálózatot is figyelembe véve az önkormányzatok természetesebbnek vélték, hogy a Bódvavölgyi Régió tagjai legyenek, s ha a közigazgatási átrendezés lehetővé teszi, hogy Szepsi visszakapja a több mint három évtizede elvesztett járási rangját, akkor hivatalosan is újra idetartoznának. Hasonlóan nyilatkozott a vasgyári régióhoz csatlakozott réstei önkormányzat is.-Amikor megszülettek az önkormányzatok - magyarázza Zachariás István atomizálódtak a községek. Sok dologban önállóan tudnak dönteni, de ez nem minden esetben felel meg a község érdekeinek. A tájegység falvait tömöríteni kívánó régiónk elsődleges célja a közös, nemcsak az egyik vagy másik község kérdéseit érintő problémák megoldása. Ilyen például a szemételhordás, a szeméttelep építése, a mezőgazdaság problémái, a határátkelőhely kérdése, az autóbusz-közlekedés javítása. A regionális szerveződéssel orvosolhatjuk a tornai cementgyár okozta több községre kiterjedő környezetszennyeződést is... ÖKOLÓGIAI KATASZTRÓFA HATÁRÁN A régió polgármesterei - hol Szepsiben, Tornán, Perényben és másutt - havonta megtárgyalják az önkormányzatokat érintő problémákat. Vissza-visszatérő témájuk a Bódva folyócska évek óta tartó víztelensége. Amikor ott jártam, kiszáradó medrében csak csordogált a víz. Hogy Kassának elegendő ivóvizet biztosíthassanak, a Bódvából a Hernádba másodpercenként harminc köbméter vizet szivattyúznak át.- Ez óriási vízhiányt okoz a vidékünkön - panaszolja a Bódvavölgyi Régió elnöke. - Már-már az ökológiai katasztrófa határát súrolja. A Bódva gyakori kiszáradása probléma a mezőgazdaságnak is. Tanulmányok születtek és születnek a vízhiány ellensúlyozására. A legegyszerűbb terv is óriási költségekbe kerülne. A már felhasznált s a vízderítőn keresztül újra a Hernádba juttatott víztöbbletet Kassa alól visszaszivattyúzhatnák a Bód- vába... A mostani - s ki tudja még meddig tartó - gazdasági helyzetben erre csak legyinteni lehet. Nagyobb gond a mezőgazdaság túlzott vegyszere- sítése. A műtrágyázás következtéZachariás István, Szepsi polgár- mestere, a Bódvavölgyi Régió elnöke Koncz Árpád felvétele rencsétlenség elhárítására Bodoló- ba be kell vezetnünk a vízvezetéket, ami több mint tizenhétmillióba kerülne. A környezetvédelmi alaptól mindössze egymilliót kaptunk. Ez csak egy nyilvános kút létesítésére elég, hogy vezetékes vizet használhassanak a faluban. Addig a község vízszükségletét tartálykocsikkal látjuk el. És hamarosan újabb gondunk lesz. A Kassa-vidéki járásban néhány éven belül megtelik az egyetlen, szabályozható szeméttelep. Ezért már most kell gondoskodnunk a bódvavölgyi szeméttelep létesítéséről Újfaluban. Ezt is csak a községek regionális összefogásával oldhatjuk meg. TEGYÜK ÁTJÁRHATÓVÁ A HATÁRT Még a múlt században, 1884 februárjában Szepsit a Csereháti járás helyzetű térségnek életbevágó érdeke a gazdasági eredményekhez vezető egymásra találás. Sokoldalú gazdasági, kulturális és kereskedelmi kapcsolatokra van szükségük.- Régiónk szoros együttműködésével szeretnénk létrehozni a Bódva- vendégi és Tornanádaska közötti nemzetközi határátkelőhelyet - mondja Zachariás István. - Távlati tervünk a megszüntetett vasútvonal újranyitása is. A szlovákiai és magyarországi vállalkozóknak már most regionális találkozókat szervezünk a határ mindkét oldalán. Az élénk árucsereforgalom azonban a határ átjárhatóságát igényli, s ezzel az idegenforgalom előtt is utat nyithatnánk mindkét irányba. A csereháti községeknek és Encs városnak nincs gázvezetéke, a mi vidékünkről rövid távon olcsóbban lehetne kiépíteni. Szlovákiának ebből csak haszna származna... A tornanádaskai tanácskozáson az esetleges félreértések elkerülése végett kimondták: ,,a térségben élő lakosság alapvető érdeke a kisha- tármenti kapcsolatok sokoldalú fejlesztése. Nem magyar-magyar vagy magyar-szlovák kapcsolatokról van itt szó, hanema régiók és az itt élő emberek kapcsolatáról.“ Vétek lenne, ha ezt a hivatalos körök nem tennék lehetővé. SZERVEZETT LEHETŐSÉG A FELLENDÜLÉSRE A Bódvavölgyi és a Csereháti Települési Szövetség egymással karöltve együttműködik a rimaszombati és kazincbarcikai régiókkal is.-Célunk nemcsak a határmenti kapcsolatok kiépítése - mondja Zachariás István -, hanem egyes belső területek városaival is együttműködésre törekszünk. Egyes szlovák városok ez irányú óhaját szintén támogatjuk, elősegítjük számukra a magyarországi kapcsolatfelvételeket, hogy gazdasági, kereskedelmi és egyéb téren teljes mértékben kibontakozhasson a két ország közötti együttműködés. ,• Á továbbiakban hangsúlyozza: a régiók közötti kapcsolatépítés már magasabb szinten, Lengyelország, Ukrajna, Magyarország részvételével a Kárpátok Eurórégión belül is történik. Nálunk már kilenc járásra bővült az Eurórégió szlovákiai része: Kassa, Kassa-vidék (ennek szerves része a szepsi körzet), Eperjes, Svidník, Bártfa, Homonna, Terebes, Ólubló, Nagymihály.-A hivatalos jóváhagyást még nem adták meg - teszi hozzá Szepsi polgármestere, a Bódvavölgyi Régió elnöke. - Úgy tájékoztattak, hogy az Eurórégió szlovákiai részében meg kell várni az új területi és közigazgatási rendszer bevezetését, ami új viszonyokat teremt. Ha a kormány felülbírálná ezt az álláspontját, már most lehetőséget adna az említett járásokban a nemzetközi együttműködésre. Ebben a Szlovákia érdekét szolgáló együttműködésben sokan a kormányzaton belül is a Szent István-i korona szellemének felélesztését látják. Nem hiszem, hogy a Nagymihályi, Bártfai, Ólublói és más szlovák járásoknak ez lenne a célja!- S amíg a jóváhagyást nem kapják meg?...- A szlovákiai rész jelenleg csak az Eurórégió társult tagjaként működhet. A kelet-szlovákiai területnek ebből csak hátrányai származhatnak. Kassa jó eséllyel .vetekedhet a szomszédos országok városaival. Az Eurórégión belüli jelentőségével a négy ország összefogásának központja lehetne. Úgy gondolom, a szomszédos országoknak is érdeke, hogy Kassa ebbe az együttműködésbe bekapcsolódjon. Bár ezt a bekapcsolódást még fékezik...-Szepsinek mit jelentene, ha a szlovákiai országrész a Kárpátok Eurórégió rendes tagja lenne?- Szervezett lehetőséget a fellendülésre, bekapcsolódást minden regionális együttműködésbe válaszolja, Zachariás István. - Tudjuk, hogy az együttműködés gyümölcse nem élvezhető azonnal, de a fellendülés, a jobb gazdasági eredmények lehetőségét hordozza magában. Petrőci Bálint 1993. VI. 13. jr Ú gy emlékszem, eredetileg rövidíteni akartuk barátommal az utunkat, ezért vágtunk neki a kültelki házrengetegnek, aztán mégis elkeveredtünk az ismeretlen utcaszövevényben. Elpilledve ballagtunk a régi kopott házak közt, ahol lósóska nőtt magasra a járdaszegélyen. Kibírhatatlan volt a hőség, a lég sáfrányszínű, az utcák néptelenek. Már a barátom is elfeledte pengetni a hangját, amikor egy kocsma mint célt tárta elénk árnyékot ígérő ajtaját. Odabentről hívogató emberi méhkas zenéje szűrődött az utcára, s ettől a társam mord arca is felderült.- Na, ide benézünk! - mondta, és már rá is tette lábát a kocsmalépcsőre. A söntésben tucatnyi ember támasztotta a sörkarikáktól fénylő asztalkokat, s kipirult arccal, önfeledten locsogott, fújta maga elé a büdös cigarettafüstöt. Mire szemem megszokta a félhomályt, barátom már hűségesen odaállt a pulthoz, és fejével intett a tárulkozó hátsó ajtóra, amely egy bújtató kis kerthelyiségre nyílott. A tenyérnyi kerthelyiség öt-hat zöld- sárga-piros asztalkái körül mindössze két bokor vendég ücsörgött, s a bentiekkel ellentétben, szemlátomást elpilledve élvezték a zöld oázis hűvös árnyát, melyet egy terebélyes cseresznyefa és a dróthálóra futtatott szölőlugas borított föléjük. Alig néztem körül, barátom is meghozta a habzó sört.- Pilzeni, és két koronával olcsóbb, mint odabenn a városban - mondta, s mohón ivott, aztán lapos pillantással ő is körbejáratta tekintetét a kerthelyiségen. Úgy nézett, mint ahogy a filmkamera pásztázza a teret: tekintete meg-meg- állt egy ponton, megpihent, aztán továbbmozdult, tapogatózva, sandán, látszólag közönyösen.- Vetted észre, hogy a külváros kezd ismét külváros lenni? Most már én is körülnéztem, kerestem az irodalomból, filmekről oly jól ismert századelő apacslegényeit, cigányos arcú lányok piros száját, lihegő szemét, duzzadó orrcimpáit, de csak fáradt férfiakat, sörtől megvastagodott bágyadt asz- szonyokat láttam. Csupán egyetlen ember világolt a szomszéd asztalnál, egy cingár, szemlátomást lecsúszott értelmiségi, sugarazva a sörtől lepkehajszoló hangon arról tárogatózott, hogy most már a szlovák nyelvnek végképp be kell törnie a világ babiloni hangzavarába, mire a szomszédja, egy ugyancsak cserzettképű emberke bukdácsoló hangon megjegyezte:- Jó lesz, ha mi törhetünk be utcaseprőnek ...- Mondják, hogy Osztrákban tizenkétezret is meg lehet keresni - éledt fel az asztalnál szunyókáló virágmintás ingű góliát, mire a lecsúszott értelmiségi ráemelte tekintetét, és vádló hangon megkérdezte.- És te hagynád, hogy idegenek ordítozzanak rád?- Miért ne?... Itthon is ordítoznak rám - csapott vissza szuszogva a góliát, s nagyot húzott a söröspoharából. Csönd lett. A kerthelyiségben egy cigányos képű, frissen borotvált alacsony emberke közeledett finoman vasalt sötét nadrágban, kimondhatatlanul cifra ingben és egyenesen az asztaltársasághoz lépett.- Húsz koronáért adom - mondta, és magasba emelte a karján lógó használt, de még jó karban levő farmernadrágot. Az asztalnál ülök rá-rásandítottak, tétováztak.- Mindössze két sör az ára - szólott ismét a cigányképü, s mivel most sem kapott választ, portékájával körbejárta áz asztalokat, ám bennünket finoman elkerült. Sehol se akadt kuncsaftja, visszatért hát a tétovázókhoz.- Na, meggondoltátok? - kérdezte, letegezve a szemlátomást ismerős társaságot. De azok most is bizonytalankodtak, s ő tehetetlenül téblábolt. Végül ahogy jött, szótlanul továbbállott. Alig tűnt el a söntés ajtaja mögött, a góliát mellett szótlankodó fiatalember felszisszent:-A szentségit!... Egy húszast mindenképpen megért az a nadrág! Ha más nem, munkában elhordhattam volna. A többiek ránéztek, de a tekintetük nem mondott semmit. Az alkohol tétlen bódulatában maradtak, akárcsak tavaly vagy azelőtt. Mert ebben a világban semmi sem változik, és semmi se marad a régiben. A szocializmustól ingyen vételezett kék munkaruha már leszakadt az emberekről, cifra ingekben, farmerben szürcsölik a sört, de a kültelkek új hímpora még nem alakult ki rajtuk. Most talán egy kicsit visszamegy velük az idő, de az idő itt nem minden. Kakuk- koló óra csupán a falon, mely itt-ott rájuk kakukkot. Szőke József
