Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-06-13 / 23. szám

Ilasárnap A szepsiek javaslata: legyen Kassa a Kárpátok Eurórégió székvárosa! Szepsi központja a mai napig megőrizte a múlt századi arculatát, de régi épületeiben is korunk pezsgő élete folyik. A városiasodó egykori járási székhelyt sem kerülte ki a modern eszmeáramlat, de az életviszonyainkra jel­lemző problémák sem. Ezt leginkább a városházában érezzük, amely „Ferenc Jóska idejében“ egyben a járás- bíróság épülete volt. Ódon, faragott falépcső vezet fel a polgármester irodájába. Zachariás István mérnök nem­csak a városi önkormányzat munkáját irányítja, hanem az év elejétől engedélyezett Bódvavölgyi Városok és Közsé­gek Szövetségének elnöki tisztségét is betölti. ben elnitrátosodott a talajvíz. Szep- sitől lefelé a községek kútjaiban cse­csemők számára alkalmatlan az ivóvíz.-A csecsemőknek Szepsibe is tartálykocsikban hordatjuk az ivóvi­zet Jászóról. Az újabban Szepsi vá­rosrészét képező Bodoló község kútjaiban viszont még veszélye­sebb, triklór szennyeződést találtak. Ezt a vegyi anyagot a határban léte­sített üzem használta, ami nem el­lenkezett az évekkel ezelőtt érvé­nyes törvényes előírásokkal. A sze­székvárosává tették. Nem csoda, hogy a Bódvavölgyi Régió felvette és építi kapcsolatait a határon túl maradt területrésszel, a Csereháti Települési Szövetséggel. A Bódva is összeköti őket, szegényes vize* csak Miskolc fölött ömlik a Sajóba. A múlt, év decemberében Bódvavendégí szomszédságában, a magyarorszá­gi határmenti Tornanádaskán ta­nácskoztak a térség mindkét oldalán élő települések önkormányzatai. Itt hangsúlyozták: a két hátrányos HÁROM RÉGIÓ EGY KÖRZETBEN Ritka az olyan járás, mint a Kas- sa-vidéki. Területén a múlt év végéig több kisebb települési szövetség alakult, hogy könnyebben leküzd- hessék a helyi nehézségeket. Az aprózódás azonban nem mentesíti komolyabb gondjaiktól a minirégió­kat, ezek orvoslására szélesebb összefogásra van szükség. Az elkü­lönülést bizonyos politikai körök is támogatják, mert így a járáson belül is szétforgácsolhatnák a területen élő magyarságot, megnehezítenék a nemzetiségi jogok hatásosabb ér­vényesítését. Ezt a szepsi régió szá­mára is hátrányos helyzetet Zacha­riás István nem részletezi, mert még nem látják tisztán, mi is rejlik a mini­régiók kulisszái mögött, s ennek fel­tárása után az elpártolt községek módosíthatják is álláspontjukat. A Kassától nyugatra elterülő szepsi államigazgatási körzetben három régiós társulás alakult: Já­szótól északra az érchegységi (Me- cenzéf, Stósz, Poprocs stb.), a Kas­sa körüli falvak a vasgyári régióba tömörültek, és történelmi jelentősé­génél fogva is a legnagyobb a Szep­si székhellyel létrejött déli, bódva­völgyi szövetkezés. Ehhez a Szo­roskő választóövezet előtt fekvő, a Rozsnyói járáshoz tartozó négy falu is csatlakozott (Tornagörgő, Szádal­más, Körtvélyes és Jablonca), mert a környezetvédelmet s az úthálóza­tot is figyelembe véve az önkor­mányzatok természetesebbnek vél­ték, hogy a Bódvavölgyi Régió tagjai legyenek, s ha a közigazgatási át­rendezés lehetővé teszi, hogy Szep­si visszakapja a több mint három évtizede elvesztett járási rangját, ak­kor hivatalosan is újra idetartozná­nak. Hasonlóan nyilatkozott a vas­gyári régióhoz csatlakozott réstei önkormányzat is.-Amikor megszülettek az önkor­mányzatok - magyarázza Zachariás István atomizálódtak a községek. Sok dologban önállóan tudnak dön­teni, de ez nem minden esetben felel meg a község érdekeinek. A tájegy­ség falvait tömöríteni kívánó régiónk elsődleges célja a közös, nemcsak az egyik vagy másik község kérdé­seit érintő problémák megoldása. Ilyen például a szemételhordás, a szeméttelep építése, a mezőgaz­daság problémái, a határátkelőhely kérdése, az autóbusz-közlekedés javítása. A regionális szerveződés­sel orvosolhatjuk a tornai cement­gyár okozta több községre kiterjedő környezetszennyeződést is... ÖKOLÓGIAI KATASZTRÓFA HATÁRÁN A régió polgármesterei - hol Szepsiben, Tornán, Perényben és másutt - havonta megtárgyalják az önkormányzatokat érintő problémá­kat. Vissza-visszatérő témájuk a Bódva folyócska évek óta tartó víztelensége. Amikor ott jártam, ki­száradó medrében csak csordogált a víz. Hogy Kassának elegendő ivó­vizet biztosíthassanak, a Bódvából a Hernádba másodpercenként har­minc köbméter vizet szivattyúznak át.- Ez óriási vízhiányt okoz a vidé­künkön - panaszolja a Bódvavölgyi Régió elnöke. - Már-már az ökoló­giai katasztrófa határát súrolja. A Bódva gyakori kiszáradása prob­léma a mezőgazdaságnak is. Tanul­mányok születtek és születnek a víz­hiány ellensúlyozására. A leg­egyszerűbb terv is óriási költségek­be kerülne. A már felhasznált s a vízderítőn keresztül újra a Her­nádba juttatott víztöbbletet Kassa alól visszaszivattyúzhatnák a Bód- vába... A mostani - s ki tudja még meddig tartó - gazdasági helyzetben erre csak legyinteni lehet. Nagyobb gond a mezőgazdaság túlzott vegyszere- sítése. A műtrágyázás következté­Zachariás István, Szepsi polgár- mestere, a Bódvavölgyi Régió el­nöke Koncz Árpád felvétele rencsétlenség elhárítására Bodoló- ba be kell vezetnünk a vízvezetéket, ami több mint tizenhétmillióba kerül­ne. A környezetvédelmi alaptól mindössze egymilliót kaptunk. Ez csak egy nyilvános kút létesítésére elég, hogy vezetékes vizet használ­hassanak a faluban. Addig a község vízszükségletét tartálykocsikkal lát­juk el. És hamarosan újabb gondunk lesz. A Kassa-vidéki járásban né­hány éven belül megtelik az egyet­len, szabályozható szeméttelep. Ezért már most kell gondoskodnunk a bódvavölgyi szeméttelep létesíté­séről Újfaluban. Ezt is csak a közsé­gek regionális összefogásával old­hatjuk meg. TEGYÜK ÁTJÁRHATÓVÁ A HATÁRT Még a múlt században, 1884 feb­ruárjában Szepsit a Csereháti járás helyzetű térségnek életbevágó érde­ke a gazdasági eredményekhez ve­zető egymásra találás. Sokoldalú gazdasági, kulturális és kereskedel­mi kapcsolatokra van szükségük.- Régiónk szoros együttműködé­sével szeretnénk létrehozni a Bódva- vendégi és Tornanádaska közöt­ti nemzetközi határátkelőhelyet - mondja Zachariás István. - Távlati tervünk a megszüntetett vasútvonal újranyitása is. A szlovákiai és ma­gyarországi vállalkozóknak már most regionális találkozókat szerve­zünk a határ mindkét oldalán. Az élénk árucsereforgalom azonban a határ átjárhatóságát igényli, s ez­zel az idegenforgalom előtt is utat nyithatnánk mindkét irányba. A cse­reháti községeknek és Encs város­nak nincs gázvezetéke, a mi vidé­künkről rövid távon olcsóbban lehet­ne kiépíteni. Szlovákiának ebből csak haszna származna... A tornanádaskai tanácskozáson az esetleges félreértések elkerülése végett kimondták: ,,a térségben élő lakosság alapvető érdeke a kisha- tármenti kapcsolatok sokoldalú fej­lesztése. Nem magyar-magyar vagy magyar-szlovák kapcsolatok­ról van itt szó, hanema régiók és az itt élő emberek kapcsolatáról.“ Vé­tek lenne, ha ezt a hivatalos körök nem tennék lehetővé. SZERVEZETT LEHETŐSÉG A FELLENDÜLÉSRE A Bódvavölgyi és a Csereháti Te­lepülési Szövetség egymással kar­öltve együttműködik a rimaszomba­ti és kazincbarcikai régiókkal is.-Célunk nemcsak a határmenti kapcsolatok kiépítése - mondja Za­chariás István -, hanem egyes belső területek városaival is együttműkö­désre törekszünk. Egyes szlovák vá­rosok ez irányú óhaját szintén támo­gatjuk, elősegítjük számukra a ma­gyarországi kapcsolatfelvételeket, hogy gazdasági, kereskedelmi és egyéb téren teljes mértékben kibon­takozhasson a két ország közötti együttműködés. ,• Á továbbiakban hangsúlyozza: a régiók közötti kapcsolatépítés már magasabb szinten, Lengyelország, Ukrajna, Magyarország részvételé­vel a Kárpátok Eurórégión belül is történik. Nálunk már kilenc járásra bővült az Eurórégió szlovákiai része: Kassa, Kassa-vidék (ennek szerves része a szepsi körzet), Eperjes, Svidník, Bártfa, Homonna, Terebes, Ólubló, Nagymihály.-A hivatalos jóváhagyást még nem adták meg - teszi hozzá Szepsi polgármestere, a Bódvavölgyi Régió elnöke. - Úgy tájékoztattak, hogy az Eurórégió szlovákiai részében meg kell várni az új területi és közigazga­tási rendszer bevezetését, ami új viszonyokat teremt. Ha a kormány felülbírálná ezt az álláspontját, már most lehetőséget adna az említett járásokban a nemzetközi együttmű­ködésre. Ebben a Szlovákia érdekét szolgáló együttműködésben sokan a kormányzaton belül is a Szent István-i korona szellemének fel­élesztését látják. Nem hiszem, hogy a Nagymihályi, Bártfai, Ólublói és más szlovák járásoknak ez lenne a célja!- S amíg a jóváhagyást nem kap­ják meg?...- A szlovákiai rész jelenleg csak az Eurórégió társult tagjaként mű­ködhet. A kelet-szlovákiai területnek ebből csak hátrányai származhat­nak. Kassa jó eséllyel .vetekedhet a szomszédos országok városaival. Az Eurórégión belüli jelentőségével a négy ország összefogásának köz­pontja lehetne. Úgy gondolom, a szomszédos országoknak is érde­ke, hogy Kassa ebbe az együttmű­ködésbe bekapcsolódjon. Bár ezt a bekapcsolódást még fékezik...-Szepsinek mit jelentene, ha a szlovákiai országrész a Kárpátok Eurórégió rendes tagja lenne?- Szervezett lehetőséget a fellen­dülésre, bekapcsolódást minden re­gionális együttműködésbe vála­szolja, Zachariás István. - Tudjuk, hogy az együttműködés gyümölcse nem élvezhető azonnal, de a fellen­dülés, a jobb gazdasági eredmé­nyek lehetőségét hordozza ma­gában. Petrőci Bálint 1993. VI. 13. jr Ú gy emlékszem, eredetileg rövidíte­ni akartuk barátommal az utunkat, ezért vágtunk neki a kültelki házrenge­tegnek, aztán mégis elkeveredtünk az ismeretlen utcaszövevényben. Elpilled­ve ballagtunk a régi kopott házak közt, ahol lósóska nőtt magasra a járdaszegé­lyen. Kibírhatatlan volt a hőség, a lég sáfrányszínű, az utcák néptelenek. Már a barátom is elfeledte pengetni a hang­ját, amikor egy kocsma mint célt tárta elénk árnyékot ígérő ajtaját. Odabentről hívogató emberi méhkas zenéje szűrő­dött az utcára, s ettől a társam mord arca is felderült.- Na, ide benézünk! - mondta, és már rá is tette lábát a kocsmalépcsőre. A söntésben tucatnyi ember támasz­totta a sörkarikáktól fénylő asztalkokat, s kipirult arccal, önfeledten locsogott, fújta maga elé a büdös cigarettafüstöt. Mire szemem megszokta a félhomályt, barátom már hűségesen odaállt a pult­hoz, és fejével intett a tárulkozó hátsó ajtóra, amely egy bújtató kis kerthelyi­ségre nyílott. A tenyérnyi kerthelyiség öt-hat zöld- sárga-piros asztalkái körül mindössze két bokor vendég ücsörgött, s a bentiek­kel ellentétben, szemlátomást elpilledve élvezték a zöld oázis hűvös árnyát, me­lyet egy terebélyes cseresznyefa és a dróthálóra futtatott szölőlugas borított föléjük. Alig néztem körül, barátom is meghoz­ta a habzó sört.- Pilzeni, és két koronával olcsóbb, mint odabenn a városban - mondta, s mohón ivott, aztán lapos pillantással ő is körbejáratta tekintetét a kerthelyisé­gen. Úgy nézett, mint ahogy a filmkame­ra pásztázza a teret: tekintete meg-meg- állt egy ponton, megpihent, aztán to­vábbmozdult, tapogatózva, sandán, lát­szólag közönyösen.- Vetted észre, hogy a külváros kezd ismét külváros lenni? Most már én is körülnéztem, kerestem az irodalomból, filmekről oly jól ismert századelő apacslegényeit, cigányos ar­cú lányok piros száját, lihegő szemét, duzzadó orrcimpáit, de csak fáradt férfia­kat, sörtől megvastagodott bágyadt asz- szonyokat láttam. Csupán egyetlen em­ber világolt a szomszéd asztalnál, egy cingár, szemlátomást lecsúszott értelmi­ségi, sugarazva a sörtől lepkehajszoló hangon arról tárogatózott, hogy most már a szlovák nyelvnek végképp be kell törnie a világ babiloni hangzavarába, mire a szomszédja, egy ugyancsak cser­zettképű emberke bukdácsoló hangon megjegyezte:- Jó lesz, ha mi törhetünk be utcasep­rőnek ...- Mondják, hogy Osztrákban tizenkét­ezret is meg lehet keresni - éledt fel az asztalnál szunyókáló virágmintás ingű góliát, mire a lecsúszott értelmiségi rá­emelte tekintetét, és vádló hangon meg­kérdezte.- És te hagynád, hogy idegenek ordí­tozzanak rád?- Miért ne?... Itthon is ordítoznak rám - csapott vissza szuszogva a góliát, s nagyot húzott a söröspoharából. Csönd lett. A kerthelyiségben egy ci­gányos képű, frissen borotvált alacsony emberke közeledett finoman vasalt sötét nadrágban, kimondhatatlanul cifra ing­ben és egyenesen az asztaltársasághoz lépett.- Húsz koronáért adom - mondta, és magasba emelte a karján lógó használt, de még jó karban levő farmernadrágot. Az asztalnál ülök rá-rásandítottak, této­váztak.- Mindössze két sör az ára - szólott ismét a cigányképü, s mivel most sem kapott választ, portékájával körbejárta áz asztalokat, ám bennünket finoman elke­rült. Sehol se akadt kuncsaftja, vissza­tért hát a tétovázókhoz.- Na, meggondoltátok? - kérdezte, le­tegezve a szemlátomást ismerős társa­ságot. De azok most is bizonytalankod­tak, s ő tehetetlenül téblábolt. Végül ahogy jött, szótlanul továbbállott. Alig tűnt el a söntés ajtaja mögött, a góliát mellett szótlankodó fiatalember felszisszent:-A szentségit!... Egy húszast min­denképpen megért az a nadrág! Ha más nem, munkában elhordhattam volna. A többiek ránéztek, de a tekintetük nem mondott semmit. Az alkohol tétlen bódulatában maradtak, akárcsak tavaly vagy azelőtt. Mert ebben a világ­ban semmi sem változik, és semmi se marad a régiben. A szocializmustól in­gyen vételezett kék munkaruha már le­szakadt az emberekről, cifra ingekben, farmerben szürcsölik a sört, de a kültel­kek új hímpora még nem alakult ki rajtuk. Most talán egy kicsit visszamegy velük az idő, de az idő itt nem minden. Kakuk- koló óra csupán a falon, mely itt-ott rájuk kakukkot. Szőke József

Next

/
Oldalképek
Tartalom