Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-18 / 28. szám
9 Kálváriajárás a szennyvíztisztító miatt • Egyszer sem kapták meg a kétszer jóváhagyott állami támogatást • Kinek nem tetszett a nagyobb hatásfokú technológia? • önerőből mégis megépül a környezetkímélő berendezés A Vág menti Guta lakossága a feltételezettnél gyorsabban növekedett, mint a szennyvíz- tisztító telep tervezői egykor gondolták. A tizenegyezresre „duzzadt“ város túlnőtte a meglévő berendezés kapacitását. A Cigányároknak nevezett kis patak sem alkalmas a derített víz befogadására, mert azt is csak bizonyos sodrásfokot elérő patakba, folyóba engedhetik. Új, nagyobb befogadóképességű tisztítóállomásra volt szükségük, „mellékesen“ azért is, hogy a derített vizet a Vágba juttathassák. Ez a hely elég messze van a város alatt épült régi teleptől, ezért a szennyvíz elvezetésére szivattyúállomást és kinyomóvezetéket is kell építeniük. Mindez sokba kerül. A város önkormányzata a Környezetvédelmi Állami Alaptól támogatást kért. S ezzel megkezdődött a három éve húzódó kálváriajárás. Kiugrott a szög a zsákból Gúta közel fekszik Komáromhoz, a helyi érdekességek, újdonságok híre gyorsan elterjed a régióban. Du- na-parti határvárosunkban M-WAY SYSTEM Kft. elnevezéssel új vállalkozás indult a szennyvíztisztító berendezések építésére. Felfigyelt erre Harsányi Imre, Gúta polgármestere is, aki érdekelt félként azonnal felkereste a környezetvédelemre alakult kft. vezetőit. Egy magyarországi feltaláló szabadalmát alkalmazzák. Remélték,hogy Szlovákiában sikeres lesz az M-Way System, mert az előzetes eredmények igen biztatóak, nagyobb víztisztító hatásfokot érhetnek el vele. A szlovákiai norma szerint a derített víz literenként tíz milligramm zsiradékot és más szeny- nyet is tartalmazhat, a magyar találmány ezt egy milligrammra csökkenti. Nem csoda, hogy a gútai önkormányzat döntése értelmében a jobb technológiát választották, s a komáromi kft.-t kérték fel a kivitelezésre. Kiadásaikra állami támogatást igényeltek. Első nekirugaszkodásuk nem járt sikerrel. 1991-ben a parlamenti környezetvédelmi bizottság jelenlétében jóváhagyta a gútaiak kérelmét, ki- lencmilliós állami hozzájárulást javasoltak az új szennyvíztisztító berendezések megépítésére. Nem kapták meg, mert valaki önkényesen leállította a pénz kiutalását. A gútaiak felkeresték a minisztériumban a Környezetvédelmi Állami Alap akkori igazgatóját, Július Hetehársi mérnököt. A milliók helyett jó szót sem kaptak tőle, csak rendreutasítást:- Budapesten szerezzék meg a pénzt! Kiugrott a szög a zsákból! Szemet szúrt, hogy nem a megszokott szlovákiai kft.-k egyike lett a gútai kivitelező, hanem a magyar találmányt alkalmazó komáromi vállalat. A dotáció megvonásával ezt akarták lehetetlenné tenni?- Budapestre küldtek bennünket pénzt kérni, mintha a szülőföldünk, nem a mi hazánk lenne - mondja a ma is panasszal teli gútai polgár- mester. - Már a kezdetben ellenállásba ütköztünk. Valószínűleg azért, mert a szennyvizek zsiradékénak és kommunális szennyének eltávolításában jobb eredményeket elérő MW-berendezés a többi céget kiszorítaná a piacról. Az érdekháttér leszűrhető abból, hogy kik is építik azokat a derítőállomásokat, amelyekre dotációkat utalnak ki?! S ezeknek a kft.-knek kik a tagjai? Mert saját magukat is dotálhatják, ha ezt nem is tudjuk bizonyítani. Erre is gondolva, felkerestük a szlovák parlament akkori elnökét, Frantisek Mikloskót. Tudomásul vette a panaszunkat, és hálásan megköszönte, amiért nem vertük dobra, hogy Het- hársi úr hová is küldött bennünket pénzt kunyerálni, mert az újságok ezt az első oldalon szellőztették volna... Nem volt szándékukban a botránykeltés, csupán igazságos döntést vártak. Az SZNT elnökétől ugyan megkapták a jó szót, de a jóváhagyott kilencmillió így sem jutott el Gútára! Bankhitel magas kamattal A dotáció csak a jóváhagyás esztendejében érvényes, nem vihető át a következő évre. A gútaiak 1992-re újra kérelmezték az állami támogatást. Múlt év májusában ismét jóváhagyták a kilencmilliós dotációt, de a pénz kiutalását felfüggesztették. Kényszerítő okok miatt a gútaiak kénytelenek voltak átütemezni a kivitelezési tervet. Mint az előző évben, most is a szennyvíztisztítási technológia a legnagyobb gát. A Környezetvédelmi Alap Tanácsa így vélekedett: a magyarországi MW-rendszerű technológiát Szlovákiában még nem alkalmazták, szakértők véleménye alapján előbb tisztázni kell, hogy ez a rendszer meny- nyiségben és minőségben is megfelelő-e. Erről a döntésről szóló értesítést 1992 augusztusában kapták meg, ami azt jelenti, hogy arra az esztendőre már egy garast sem kaphattak az államtól.- Az állami támogatás újabb megvonása arra kényszerítette az önkormányzatunkat, hogy 6,6 milliós bankhitelt vegyünk fel a munkálatok folytatására - tájékoztat Harsányi Imre. - Nagy tehertétel ez számunkra, mert igen magas a kamat. A kölcsön törlesztésének terhe a város költségvetésében szerepel. Ezt a pénzt sok másra fordíthatnánk, de égető szükségünk az új szennyvíztisztító. Saját költségünkön, másfél millió koronáért megépítettük a kinyomóvezetéket. Tisztítóállomás nélkül kénytelenek vagyunk a szennyvizet a Vágba nyomatni. Ha másképp nem megy, önerőből valósítjuk meg a vízderítést, hogy fejleszthessük a közműveket, ne szeny- nyezzük a környezetet. A huzavonából, akadékoskodásból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy sok problémát, társadalmilag hasznos tervet a számunkra gazdasági autonómiát biztosító területrendezéssel oldhatnánk meg. Segíteni, nem fékezni akarnak A gútai polgármester után a Környezetvédelmi Minisztériumban kikértem az illetékes ügyintéző, Dan- ka Heliová mérnök véleményét is. Nagy halom „gútai ügyirat“ fekszik előtte, ezeket mutogatja.- Harsányi űr 1992. november 26.-i keltezéssel megküldte az idei évre szóló kérvényüket. Csak a szennyvíztisztító állomás költség- vetésének összegét közölte velünk, ami tizenötmillió-hatszázezret tesz ki. Nem részletezték, mire mennyit kémek...- Nem elég a kiadásokra szükséges összeg feltüntetése?- Az államnak már nincs annyi pénze, hogy mindenkinek megadja a kért összeget. A Környezetvédelmi Alap Tanácsa évenként kétszer, az első és a második félévben dönt. Az idei első fordulóra 1568 kérvény futott be, 12,5 milliárdnyi összeget kitevő támogatást kértek különböző környezetvédelmi akciókra. A tanács csak 514 millió koronát oszthatott szét, ebből tisztítóállomásokra 239 millió jutott.- Úgy tudom, Gúta erre az esztendőre egy fillért sem kapott, még azt a kérelmüket is elutasították, hogy a környezetvédelmi hivatal legalább a bankhitel után járó kamatot vállalja magára.- Mi segíteni akarjuk, s nem fékezni az ügyintézést. Telefonáltam a városi hivatalba, hogy a gútaiak kérelméhez megszerezhessem a hiányzó adatokat. Megkérdeztem, milyen összegre lenne feltétlenül szükségük. Ekkor hallottam, hogy kölcsönt vettek fel, s arra kértek bennünket, mi fizessük a kamatot. A tanács ülése előtt újra telefonáltam Gútára. Ez nem az én kötelességem, mégis megtettem. A kamat összegére voltam kíváncsi. Pontos adat még nem áll a rendelkezésükre. A tanács így nem dönhetett, az ügyet áttették az idei második fordulóra, amelyre augusztusban kerül sor. A határozatban külön figyelmeztették a Komáromi Járási Környezetvédelmi Hivatalt, hogy a gútai ügyben a kamat összegének meghatározásával kell pontosítani a kérelmet. Ezt biztosan a városi hivatal tudomására hozták. Az aktualizált új kérelmet május végéig kellett benyújtani. Ha a gútai önkormányzat ezt nem tette meg, most a járási környezetvédelmi hivatal kötelessége, hogy a minisztériumunkhoz intézett levelükben a szükséges adatokkal mielőbb kiegészítsék a gútaiak kérelmét, hogy erre az esztendőre legalább a kamat összegét megkaphassák... Kényszerhelyzetben: elsőség- A Környezetvédelmi Alap már nem tud eleget tenni a kérelmezőknek - mondja sajnálkova Danka Heliová. - Egy-egy fordulóban csak a kérelmek nyolc-tíz százalékát támogathatja, de most már azzal a feltétellel, hogy. a kérelmező a dotációval azonos összeggel járul hozzá. A megkezdett építkezésekre sem jut pénz. A Környezetvédelmi Alap a jövőben valószínűleg a kérelmezők túlnyomó részének csak kölcsönt adhat a kamat megtérítésének vállalásával. Gúta erre már ráfutott ...- Kényszerből, mert máshová úsztatták a számunkra jóváhagyott milliókat... Elkeserítő megállapítás, de az ügyintéző erről nem tehet. Az első akadékoskodó, Hethársi úr már nincs a minisztériumban. A parlamenti választások után új minisztert kaptak, az új miniszter pedig új vezetőket nevezett ki. Ez nem vigasz a gútaiaknak. De annak örülhetnek, hogy az általuk előnyben részesített új technológia, az M-Way System zöld utat kapott Szlovákiában. Danka Heliová asszony tudatja velem, hogy a szakértők kedvező véleményezése után a Komáromi Környezetvédelmi Járási Hivatal kiadta az engedélyt az M-Way rendszerrel történő szennyvíztisztításra. A gútaiak ennek csak akkor örültek volna, ha ez a döntés előbb születik meg, amikor még megkaphatták volna a kilencmilliós állami támogatást. Így a beruházáshoz szükséges milliók helyett marad a kamatok megtérítése. A kényszerhelyzetbe juttatott gútaiak most csak arra lehetnek „büszkék“, hogy őket futtatták rá elsőként az új támogatási rendszerre. Petrőci Bálint A Vág Guta folyója is. Az új vízderítö megépítéséig kénytelenek a szennyvizet a folyóba ömleszteni, Gogh Rózsa felvétele 5 1993. VII. 25. ándor bácsival sok évvel ezelőtt találkoztam a virti tó felé kinyúló Duna-ágon. Míg én órákon át kapásra várva a partról lestem a csuká- zó bukóját, addig ő csónakjából merítőhálóval szűrte a halakban akkor még gazdag vizet. Az ág valóságos horgász-paradicsom volt. A csendes meleg vízben elszaporodott az apró hal, messziről csábítva a ragadozókat. Ezekből horogra kevesebb akadt, de Sándor bácsi hálójában gyakrabban csillant ezüstösen a ficánkoló csuka. És hát ennyi év távlatából szégyenérzet nélkül elárulhatom, hogy sikertelen horgászatomkor Sándor bácsi lett a mentsváram. Kis falusi tanyáján mindig akadt a kádban csuka, amit potom áron vesztegetett. így én, és a hozzám hasonló kocahorgászok néha-néha betértünk hozzá, hogy Sándor bácsi zsákmányával otthon a sajátunkként dicsekedhessünk. Az otthon csak jelképesen értendő. Akkortájt Dunamocson, a Duna partján, nagy barackos közelében volt egy faháza szerkesztőségünknek, amit származását jelölve csak orosz háznak neveztünk. Az 1965-ös nagy árvíz emlékét idézte, amikor a hajlék nélkül maradiaknak nyújtott ideiglenes menedéket, további - ha jól emlékszem - kilenc társával együtt. így kerültem hát közelebbi kapcsolatba Sándor bácsival, aki egész éjszakákat töltött a vízen. Délelőtt kicsit szundított, de estefelé már újra csónakjáról merítgette a hálót. Sándor bácsi apró termetű, deres bajuszú, fürge járású, huncutkás moso- lyú emberke volt. Ő — szinte hivatásos dunai halász - engem a kocahorgászt mindig a szakmabelinek kijáró tisztelettel fogadott. Míg a kútja mellett valamiféle tartályban úszkáló csukákból válogattam, ő a vendéglátó szerepében sietett az udvarán földbe vájt pincéjébe, ahonnan kancsóban hozta kóstolóba a saját vörösborát. Talán áldomásként a jó fogásra és hát a jó vásárra. Az évek távlatából már meg sem tudnám mondani, vajon a hal vagy Sándor bácsi vörösbora kedvéért jártam-e naponta csukát vásárolni. Míg az udvaron szürcsölgettük a vöröset, ő rendületlenül mesélt. A szó szoros értelmében. Én pedig megígézve hallgattam szűk határok közt mozgó életének apró történeteit. Egy ilyen meghitt beszélgetés alkalmával mondta el élete nagy élményét. Sándor bácsi részt vett az első világháborúban. Ott látta az első repülőgépet. A mindent leegyszerűsítő paraszti képzelőerőben megmaradt a kép: egy törzs és a szárnyak. Valamiféle madár, csakhogy géphajtásos. A háborúból szerencsésen hazatérve, sokáig foglalkoztatta az élmény. Minden nagyon egyszerűnek tűnt. Ha a nagyokosok szerkesztettek ilyen élettelen repülő alkalmatosságot, akkor miért ne lenne képes erre, mondjuk Sándor bácsi is... Megpróbálta. Értelme aligha hatolt odáig, de ösztöne megsúgta, hogy a repülőgép egyenlő: szárny és sebesség. Hát ez olyan nagy dolog? Kerékpárjának kormányára hosszú deszkát erősített. Ez volt a szárny. Dehát ezt mozgásba is kell hozni. Egy feltalálónak ez se lehet probléma! Repülővé alakított kerékpárját feltolta a szőlőhegyre. Nem kürtölte világgá a nagy kísérletet, így szemtanúk nélkül zajlott le. Felült hát deszkaszárnyú kerékpárjára és megindult a dombról... A fene tudja, mi hiba kerülhetett az aerodinamikai számításokba, a „gép“ nem emelkedett, hanem vészesen, egyre gyorsulva száguldott a szőlőhegy lejtőjén. Dél-Szlovákia talán első magyar repülőgép-szerkesztője roncs kerékpárral és törött karral dicstelenül végezte történelmi kísérletét. merész próbálkozásról a repülőtörténet nem tesz említést. Nem is tudott róla senki, csak Sándor bácsi, a szenvedő alany és titoktartó hitvese. S hosszú évek után én, és most már a nyilvánosság is. Zsilka László
