Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-11 / 27. szám
Boldog szigetek Reykjavik - A Füstölgő öböl Előre kell bocsátanunk: Reykjavik nem füstöl, vagy legalábbis kevesebbet, mint Európa bármelyik fővárosa. Amikor több mint ezeregyszáz évvel ezelőtt, egészen pontosan 874-ben egy Ingólfur Arnasson nevű norvég - száműzetésében negyedik éve táborozván Izlad déli partvidékén - megpillantotta a „Füstölgő öblöt”, elhatározta, hogy ott ver magának végleges tanyát. Szóval Reykjavik jelentése: Füstölgő öböl! Arnasson volt a mai település első lakója, akinek szobra az Arnarhóll-on a város fölé magasodik. Amikor 1786-ban Reykjavik városi rangot kapott, még mindig csupán kétszázan éltek a néhány utcából és persze egy kikötőből álló városkában. Akkoriban a házak kéményei valóban füstöltek. Azonban a ma már százezernyi embernek otthont adó Reykjavik nem attól, hanem a „fehér füstről”, vagyis a város külső részén ma is működő hővízforrások fehér páragőzétől kapta a nevét. Záptojdsszag a fürdőszobában Ami egykor elkápráztatta a városalapító Ingólfur Arnas- sont, azt ma ügyesen kihasználják a reykjavíkiak. A gejzírek, hőforrások vizével fűtik a város sok ezer lakóházát, iskoláját, és a zöldséget termesztő melegházakat. Sőt, néhol még a járdákat is fűtötték, hogy ne fagyjon meg rajtuk a hó! De Reykjavíkban a nagy hideg éppen olyan ritkaság, mint például Rómában. Mivel Izlandnak ezt a sarkát, a „Füstölgő öblöt” a Golf-áramlat melegíti, ezért a hó rendszerint elolvad, legfeljebb néhány napig borítja csak fehér hótakaró ezt az északi várost Az eső viszont annál gyakoribb. De a reykjavíkiak ilyenkor sem lesznek rosszkedvűek, mert legfeljebb beülnek valahova egy kávéra, vagy bekapnak egy Izlandi sild-et, vagyis heringet, és mire kilépnek az utcára, már el is állt az eső, sőt, fel is száradt a járda. Hiszen Reykjavik januári középhőmérséklete - az északi sarkkör közelében! - melegebb, mint New York-é vagy Pozso- nyé... Nem véletlen, hogy februárban Reykjavíkban az utcán sokan járnak bőrdzsekiben, vagy kiskabátban, esetleg a birkagyapjúból kézzel kötött, jellegzetes izlandi pulóverben. A fehér ing, a pulóver tiszta marad ebben a városban, hiszen, mint említettük, a házakat nem szénnel vagy gázzal, hanem főként forróvízzel fűtik. Forrásvíz zubogott még a szállodai szobám fürdőkádjában is - mérhetetlen záptojásszagot árasztva. Az első pillanatban hirtelen megijedtem és valami egészen rosszra gyanakodtam, ezért villámgyorsan kitártam a szobám ablakait, de aztán rájöttem, hogy felesleges, és hogy mi is bűzlik tulajdonképpen. A szállodai szobám ablakai éppen az Althingishusidra, a parlament szürke, komor kőépületére, meg az új postai távírószékházra néztek. Es ahogy lenéztem az utcára, láttam, hogy, »Mister GolP’ - vagyis a Golf-áramlat melege már olvasztotta is a néhány órával korábban leesett havat és helyenként már előbújt a hó alól a zöld fű. Reykjavíkot akár „egyemeletes városnak” is nevezhetjük, mert nem sok épület magasabb. Belvárosát kényelmesen be lehet gyalog járni... Az Althing Európa legrégibb demokratikus parlamentje örökösének vallja maSebes Tibor riportja Az Olafia halászai hálójukat javítják gát. A mai fővárostól alig ötven kilométerre, Thingvellirben, a szabad ég alatt ülésezett minden év júniusában a sziget népgvűlése 930-tól egészen 1798-ig. A mai kétemeletes parlament (a padlást Ls beépítették) 1881 óta áll és a Dániától Thingvellirben 1944-ben kimondott elszakadás - vagyis a függetlenség - óta Reykjavik az Izlandi Köztársaság fővárosa. A kormány egyemeletes épületben kapott helyet. Ez a múlt században még börtön volt. (Manapság azonban, a szigorú büntetések ellenére is csak kevés izlandi kerül börtönbe, mert a törvény általában megengedi, hogy például a közlekedési kihágásért, vagy ittas vezetésért kiszabott félévi dutyit egy farmon dolgozhassa le az elítélt.) Holdbéli tájakon Izlandon nincsenek se várak, se régi kastélyok, viszont annál több a gleccserek borította hegy, kráter. Verne Gyula egyik regényében például a Föld „középpontja” csak a gejzírekkel, gleccserekkel, földalatti tavakkal, tűzhányókkal és hegyi szörnyekkel teli Izlandról közelíthető meg... Hát a hegyi szörnyek kivételével valóban minden megtalálható ezen a szigeten. De azért, hogy ilyen holdbéli tájakat lássunk, keü néhány kilométert utaznunk. Nem véletlen, hogy éppen ide küldték az amerikaiak a Holdra készülődő űrhajósaikat gyakorlatozni: itt szokjanak hozzá a Hold felszínéhez... Éppen ezért mindenkinek azt tanácsolják a helybeliek, hogy a sziget belsejébe csak terepjáró autóval induljanak el! Érdekességnek számít az is, hogy kutyákat nemigen találunk Reykjavíkban. Hét évtizede, hogy kitiltották a városból e négylábúakat. Ezt olyan szigorúan vették, hogy néhány éve még a pénzügyminisztert is börtönbüntetés fenyegette, amikor egy újságíró felfedezte, hogy kutyát tart. ö azonban lemondással és kivándorlással fenyegetőzött, ha nem engedik meg, hogy Lucy nevű kedvencét megtartsa. Ugyanis abban az időben Lucyn kívül még legalább kétezer ku- tyust rejtegettek Reykjavíkban. És mivel elég börtönt úgysem találtak volna, így hát a kutyatartók csak pénzbírságot kaptak. Ugyanakkor Izland más városaiban nem tiltották a kutyatartást. Szerencsére napjainkban már Reykjavíkban se csinálnak ebből ügyet, ma már csak a súlyos adót kell megfizetni a négylábú kedvencek után. Egyébként Reykjavik - és egész Izland - más rekordokkal is büszkélkedhet. Például, hogy Egy „lang”, vagyis melegforrás, amelyekből több százat hasznosítanak Reykjavíkban Halászhajók a Bálna-öbölben nincs vasútja, nincs pályaudvar, nagyon kevés a taxi, ugyanakkor nagyon sok az autó! Azonkívül lehet, hogy sokan nem is gondolják: Reykjavik a világ legdrágább városai közé tartozik, viszont a borravaló náluk nem szokás. Persze, a 20-25 százalékos, úgynevezett „kiszolgálási költséget” mindenütt hozzáírják a számlához... Vikingek utódai Az izlandiak szótlanságukkal és tartózkodásukkal első pillanatban kissé mogorvának tűnnek. Hogy miért, ezt attól az ott élő ismerős honfitársamtól tudtam meg, aki egyike az 1956- ban befogadott ötven magyar menekültnek, ö mondta el nekem, hogy ez a nép a természettel vívott örökös dactól lett olyan kemény, darabos és kitartó. Persze, elsősorban a vidéken lakó százezer izlandit jellemzik ezek a férfias vonások. Néhány kilométerre Reykjavíktól már kietlen a táj, véget érnek az aszfaltozott utak, sőt minden út... Nem véletlen tehát, hogy Armstrong űrhajós, aki társával az Askja vulkán közelében készült a Holdra, az űrből visszatérve így nyilatkozott:- A Holdon könnyebben mozogtam, mint a sziklás izlandi tájon. A látszatra mogorva puritánság azonban nemcsak a viking ősök bátorságával ötvöződik, hanem az ugyancsak örökségként emlegetett könnyedséggel és szabadossággal is. Egyesek ezzel magyarázzák a házasságon kívül született gyerekek nagy számát. Sok például a „diákanya”, a délben szoptatni haza járó gimnáziumi tanuló. Persze a legtöbben később azért összeházasodnak... De az izlandi nő ma is önállóbbnak vallja magát, mint dán vagy norvég társai. Itt az asszonyok sohasem veszik fel férjük nevét. Az izlandi ember élete küzdelem a gejzírekkel, vulkánkitörésekkel és a tengerekkel is. Számára létfontosságú a halászat. Ugyanis a hering, a tőkehal, a rák és a bálna jelenti a szigetország egyik legfontosabb exporttermékét. Tiszteld a heringet! Hafnarfjördhur halászkikötőjében a heringekről beszélgettem az Olafia hajó fedélzetén.- Nekünk tisztelnünk kell a heringet, hiszen kiszolgáltatottjai vagyunk! - mondta a hajó kormányosa, aki feltűnően szépen beszélt a hálóban ezüstösen csillogó kis halakról. Izlandon még a politikába is beleszólnak a halak! Az évszázad egyik nagy válságát a hatvanas években éppen a hering okozta, mert rajaik váratlanul megváltoztatták az évszázadok óta követett útvonalukat. Norvégia partjaitól nem az izlandi felségvizeken kifeszített halászhálókba vonultak, hanem elkerülték a szigetet! Hiába várták a halászok a heringeket! Végül Iz- landtól 700 tengeri mérföldre, a Jeges-tengeren érték utol a he- ringrajókat... A bálnavadászatot a nemzetközi egyezmények szigorú korlátok közé szorították. A bálnavadász hajók ezért pihennek hosszú ideig Hvalfjördhurban, a Bálna-öbölben... Izland tehát „halászország”. Hadserege viszont nincs, néhány parti örhajót kivéve. 1976- ban ezekkel akarta megvédeni felségvizeit Nagy-Britanniával szemben, a „tőkehalháborúban”, amely 1979-ben az izlandi parti vizek 200 mérföldes zónává való kiterjesztésével végződött. Azóta sincs katonasága.- Boldog sziget a miénk! - mondogatta Larusdottir, egy reykjavíki tanítónő. - Az én fiaimat nem viszik katonának, nem kell aggódnom értük. Ilyen egyszerű házban rendezkedett be a miniszterelnök hivatala (A szerző felvételei) «• « 1993. VII. 16
