Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-11 / 27. szám
Magyar glóbusz TALLÓZÁS A MAGYARORSZÁGI SAJTÓBAN Még mindig, megint újra a magyar változások természetrajza izgat bennünket. Nemcsak a maiaké, hanem a tegnapiaké, meg a tegnapelőttieké. Állandóan történelmi érvek vetődnek fel tisztán politikai vitákban, s ez nem véletlen, mert noha tudjuk, hogy a történelem nem ismétli önmagát, de azért kísértetiesen hasonlítanak bizonyos események hetven, ötven, negyven év távlatából. 2000 KORTARS ILLYÉS GYULA VÉLEMÉNYE Tíz éve halt meg Illyés Gyula, s még mindig aktuális szerzőként jelentkezik havonta az írószövetség folyóiratának oldalain: ezúttal 1981-es naplójegyzeteivel. Ezúttal a tömegbutítás, a nemzetmegtévesztés logikáját vizsgálta élete alkonyán, az első világháborús hangulatot felidézve. „A nép... helyesléssel követelte egy (kutyának műdalosított) kis állam vesztét; Pest utcáin s a vidéki vasútállomásokon virággal, étellel és szesszel ünnepelte a vállukon katonaládákkal fölvonuló egyáltalán nem kossuthi népfölkelőket. Ki adott vajon hangot: ilyen szavakat e nép nyelvére? Kik sugalltak ilyen indulatokat országnyi tömegek lelkületé- be? Lesz merszünk vajon egyszer személy szerint számba venni, hogy a magyar anyanyelvű közösség akkori hangadói és szószólói közül há nyán éreztek még rá a történelem logikájára, még akár a leghaladóbbak, a magukat legjövőfürkészebb- nek tekintők közül is? Radikális polgárságunk szellemi köreinek vezető orgánumai háborús különszámokat adtak ki legrangosabb íróinak s gondolkodóinak olyan elmeművével, melyek olvastán Ferenc József csak egyet gondolhatott: a magyarok már nem azok, akikről az ő agya őrzött képet. A tábor oly egyszólamúan zengte a háborúra kész Hobenzol- lem-udvar jövőlátását, hogy voltaképpen az lenne kézen megszámolható, ki nem volt benne abban az együttesben. (...) Az én agyam három nevet őriz. Az elsőtől (...) kaptam a legkijózanítóbb tájékoztatót: az ifjan még vitapartnerként olvasott Adytól. A másik kettő élő hangon is közölt velem véleményt és élményt: földijeim, a higgadt Babits és a - nem kell bemutatnom, hogy milyen hevü- letű — Madarászok közül a József. Hogy valaha is lehetséges volt ilyen méretű nemzeti parasztfogás, ilyen következményű köznépi agymosás, illetve agydagasztás, annak tüneteit csak azért vizsgálhatjuk tüzetesen is a szükséges tárgyilagossággal, mert hisz azóta tán még növekvőben a vizsgálatra közhasznúan érdemes.“ valóság EGY TÖRTÉNELMI PÁRHUZAM Romsics Ignác egyetemi docens megírta gróf Bethlen István egykori miniszterelnök, egy hűvös intelligenciájú konzervatív magyar politikus életrajzát, amelyben - egyebek között - azt is bemutatja, hogy az erdélyi származású gróf hogyan akarta visszatartani Horthy kormányzót a mind szorosabbá lett Hit- ler-szövetségtől. Most Olaszországnak e térségben folytatott politikáját elemzi 1918 és 1938 között, s itt olvasható... „-A kisantant és Magyarország közötti 1937-38-as tárgyalásokat, amire addig nem volt példa, Anglia kényszerítette ki olasz és szovjet támogatással. Sokak szemében ez akkor az utolsó esélynek látszott, hogy a »barna áradatot« valahogy mégiscsak feltartóztassák. A kisantant ajánlata úgy szólt, hogy meg nem támadási szerződés esetén kész elismerni Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát. Magyarország válasza pedig úgy, hogy az ajánlatot csak abban az esetben fogadja el, ha a három ország vezetői tárgyalásokat kezdenek a magyar kisebbség vezetőivel, akceptálják jogos követeléseiket, és ezek végrehajtására külön kétoldalú egyezményben is kötelezettséget vállalnak.“ Ismerős helyzet: a három ország, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia a trianoni határok biztonságát akarja, Magyarország pedig a kisebbségek jogaiért küzd. A háttér, persze, ma más: akkor Hitler bujto- gatott a háttérben. KRITIKA MILYENEK AZ ÚJNYILASOK? Konrád György azt a kérdést teszi fel esszéjében: „mi jön a kommunizmus után, demokrácia vagy fasizmus? A kérdés ilyen egyszerű. Lehet-e Kelet-Európábán a demokráciákat csinálni vagy a gravitáció iránya a fasizmus? Demokratikus fasizmus nincs. A kettőt nem lehet összekeverni: egy kis demokrácia, egy kis fasizmus, ez így nem megy. Nem az a kérdés, hogy vannak-e újfasiszták, vagy hogy kifejezhetik-e gondolataikat. Az a kérdés, hogy hozzáférhetnek-e a kormányhoz, az a kérdés, hogy alkotmányos úton kormányhatalomra emelkedhetnek-e. Az újfasiszták szilárd polgári demokráciában marginálisok, ott lármázhatnak a jobbszélen, de ott is maradnak, a kormányzó centrumba nem juthatnak be. Ingatag demokráciában belekeveredhetnek látszólag alkotmányosan a hatalom centrumába, majd azután felszámolják annak korlátáit, és alkotmányos renddé alakítják át a maguk diktatúráját...“ És korántsem csupán a magyarországi helyzetre vonatkozik ez a helyzetelemzés: „Vannak eltérő érdekek, van a bonyolult társadalmi erőtér, a fasiszta azonban az összes centrifugális érdeket ellenségesnek nyilvánítja, és hozzáköti a vallásosan kezelt főgonoszhoz. A fasiszta mindenen átlát, mindennek mögéje lát, és keserű mindentudással fölkacag, mert hiszen ott ólálkodik minden ellenkezés, minden ármány mögött a zsidó. A nemzeti egységcsiná- lás egyik módja egy közös gyűlöletcéltábla. Megegyezünk abban, hogy mind utáljuk a zsidót. A különös az, hogy ez a nyelv visszajöhet, hogy ez a nyelv negyvenöttől datál minden rosszat, amiből következik, hogy negyvennégy még jó volt. Az újnyilas nem ért egyet minden gonoszsággal, ami a nyilas eszmék jegyében történt, de a gondolkozásmód közössége és nem a bűnök közös vállalása köti össze a fasisztákat. Természetes, hogy a kelet-európai újfasiszták kötörfalazva vállalják a hagyományt a tengelyhatalmakkal szövetséges, második világháborús elődeikkel, a vasgárdistákkal, a tisois- tákkal, az usztasákkal, a nyilasokkal.“ A végkövetkeztetés: „Vagy demokrácia, vagy fasizmus. Az etatiz- musnak — a nem polgári útnak - most nem a kommunista, hanem a fasiszta változata fenyegeti a szabadságot.“ Konrád Györgyöt,, mint közismert, a Kádár-rendszer idején cenzúrázták, kiutálták külföldre, otthon alig-alig jelenhetett meg. Most a Nemzetközi PEN elnöke. MIHEZ LEGYÜNK HŰSÉGESEK? Esterházy Péter németül is, csehül is sikeres író. Magyarul nemkülönben. Józan politikai, történetfilozófiai véleményei ugyancsak figyelemreméltóak. őt arról kérdezte a 2000 szerkesztősége, hogy „milyen tanulságokkal szolgáltak a közelmúlt változásai?“ Íme, a válasz: „A nyolcvanas évek elején nagyon sokat beszéltek a közép-európaiságról, a középeurópai szellemről, és én most azt látom, hogy ebben nagyon sok öncsalás volt. Mindenféle dolgot tanultunk mi ebből a negyven évből, de nem hiszem, hogy valamiféle közös tudásunk volna. Nem hiszem, hogy valami tudásunk volna, ami fölhasználható volna. Ami rettenetes, ha belegondolunk. Bárki megtanulhatta, hogy ezek a társadalmi struktúrák valóban nem örökéletűek. Ez fontos dolog, mert azt jelenti, hogy a téteket úgy érdemes elhelyezni, ahogy az ember ezt tudja. Tulajdonképpen mindig 1914-ben állunk, és arról beszélünk, hogy a Monarchia örök. Nem, nem örök. Ezt érdemes tudni. Ebbe nálunk nagyon sokan belebuktak; ezért lehetett nálunk nagyobbat bukni morálisan, mint mondjuk Párizsban. Nem azért, mert ott jobbak volnának, hanem az volt a képzetünk, hogy örökké ebben élünk, ez rosszat tesz az arányérzéknek. A magamfajta ember számára emellett az is kiderült, hogy a társadalmi struktúrák nem, a nyelv struktúrái viszont örökek. Tehát hogy csak ahhoz érdemes hűségesnek lenni. Semmi máshoz nem érdemes hűségesnek lenni, csak ahhoz. Igaz, hogy az embernek közben nincsen gondolata, nincsen morálja, semmije sincsen, csak szavai vannak. Ez igaz. De ezekből a szavakból aztán mindent fölépít rendesen, fölépíti az apját, az anyját, a szerelmét, a szeretőjét, a családját, az erkölcsét, a hazáját ... SEMLEGES MAGYARORSZÁG? Az MSZMP ideiglenes vezető testületéinek 1956. november 11 és 1957. január 14 között tartott tanácskozásainak eddig titkosan kezelt jegyzőkönyvei jelentek meg a közelmúltban Budapesten. Sípos Levente, az ismert történész, az említett könyv egyik szerkesztője eddig ismeretlen dolgokra hívta fel a leendő olvasók figyelmét e kötet megjelenése kapcsán. „Üj mozzanat a történész számára az is, hogy előfordult olyan megnyilatkozás is: Magyarország legyen semleges. Aczél György a november 11-i, első központi bizottsági ülésen a következőket mondta: a Szovjetunió számára is elfogadható függetlenséget kellene létrehoznunk, de nem Ausztria mintájára, nyugati semlegességet, hanem Jugoszlávia vagy más példa alapján, a keleti semlegességet...“A történész mindehhez hozzáteszi, hogy elképzelhető, hogy ez a felszólalás volt az oka annak, hogy Aczél Györgynek ezután tíz éven át miniszterhelyettes- séggel kellett megelégednie. Sőt - tegyük hozzá mi — az is elképzelhető, hogy a szovjetek négy évtizedig tartó határozott ellenszenve Aczél György személyével szemben, innen datálódik. E. Fehér Pál összeállítása Komáromi látogatás MÁCZA MIHÁLY történésznél A komáromi Duna Menti Múzeum egyetlen történésze. Élete huszonöt évvel ezelőtt kapcsolódott össze a várossal, akkor Pozsonyból el kellett jönnie, itt történészt kerestek, maradt. Rögtön megbízták egy munkásmozgalmi kiállítás megrendezésével. A város múltját kezdte kutatni, szinte beleszeretett, és most arra büszke, hogy talán ó tud a legtöbbet róla. Több mint harminc kiállítást rendezett, ez az utolsó, Komárom százéves története a szabadság- harctól a második világháború végéig, az első cenzúrázatlan. A múzeum igazgatóhelyettese, fő feladata pedig a kiépülőiéiben levő regionális nemzetiségi osztály vezetése, amely az egész szlovákiai magyar múzeumi kutatást igyekszik összefogni. A városi tanács képviselője, a kulturális bizottság szakértője. Talán véletlen, talán jelképes, hogy e negyedszázados kutatás, e huszonöt éve tartó szerelem megkoronázásaként éppen most jelenik meg könyve a városról. Mi is található benne, erről kérdeztük Mácza Mihályt. — Tartalmát már maga a címe mondja: Komárom, történelmi séták a városban. Rövid összefoglalóval kezdem a város történetéről, s végigviszem a látogatót, a turistát vagy a helybeli lakost nemcsak a múlton, ■ hanem mindazokon a helyeken, ahol érdekességek találhatók. Először a belvárosban. Utalok az itt élt személyiségekre, a nevezetesebb épületekre. Külön foglalkozom a külvárosokkal, a hajóácsok, halászok, vízi mesterséget űzők Vág-menti városrészével, az egykori gazdavárossal, és külön a temetőkkel, ez is sajátossága városunknak. — Gondolkodom, nem marad ki a vár sem... — A várról, illetve az erődrendszerről csak a legszükségesebb vonatkozásokban írok, és főleg olyat, amit más könyvekben nem lehet megtalálni, tehát amit sikerült magamnak felkutatnom, hiszen Komáromnak ezzel a legismertebb emlékével már sokan foglalkoztak. Én inkább a várost fedezem fel. És persze a Szigetet, amely visszakapta ismét eredeti nevét. Az Erzsébet- sziget nagyon érdekes része a városnak. Mindig különös küldetése volt, most éppen a városiak pihenőhelye, számos irodalmi és persze ipartörténeti emlékkel. — Milyen különlegessége van a könyvnek? — Egy érdekes függeléket csatoltam hozzá. Sikerült találnom egy háztulajdonos-jegyzéket a század elejéről, címmel és családnevekkel. Miután föltehetően ezek a háztulajdonosok nem egyik napról a másikra lettek azzá, vélhetőleg még az első világháborúig és a jegyzék készülte előtt is azok voltak, hiszen a város 1918 után kezdett el keveredni. Ezzel dokumentálni kívántam a mai komáromiaknak, kik is voltak ők. A szöveggel egyenrangú rész a könyv képanyaga: több mint kétszáz fekete-fehér és több tucat színes fotó. A mellékletben vannak régi és új térképek, s egy rövid szlovák és német összefoglaló zárja a könyvet. A Zichy palotában beszélgetünk, amelyet az átépítés miatt csak bajosan fedez föl a kószáló érdeklődő. Itt található a Komárom száz évét bemutató kiállítás. Az osztrák önkény- uralom, a századelő hatalmas ipari és szellemi fejlődése, az első köztársaság ideje, a visszacsatolás, majd a második világháború. Száz esztendő, amelyet ezerötszáz eredeti tárgy mutat be nagy területen, méltó környezetben. Folyik, már évek óta tart az épület helyreállítása. A terveken szerepel az is, hogy egy Selye-mú- zeum kapna még benne helyet. Az Amerikában székelő kuratórium beleegyezett és anyagot is rendelkezésre bocsát a múzeumnak. Csak éppen az az egymillió hiányzik, amely nélkül az állandó kiállítás megvalósíthatatlan. A palota felújítását Mácza Mihály személyesen felügyeli. Parkosított, szökőkutas udvara lesz, pihenőpadokkal, az egykori árkádok helyén pedig elegáns üzletek, presszók kapnak helyet. A múzeum bővítésére nincs mód. A palota dísztermét alkalmanként kiadják, akárcsak a hatos bástyát, amely kerek tíz évig épült. Most római kőtér található benne. A múzeumban nem szűnt meg az anyaggyűjtés, csakhogy többnyire adományokra vannak rászorulva. — Általában kevés a pénz a műemlékvédelemre, akárcsak másutt. Fel- újítattuk a városi katonatemplomot. Az egyház, szűkös anyagiakra hivatkozva nem tudja üzemeltetni, úgyhogy a műemlékvédelmi kirendeltség irodái kaptak benne helyet. Ahhoz viszont ragaszkodtunk, hogy a templom a belső felújítás után is bármikor visszaállítható legyen eredeti állapotába és céljaira. Készül a tér itt a palota előtt, hasonló kiképzése lesz, mint a Klapka térnek. A kiállítás lenyűgözően gazdag. Alighanem a korszak, amelyet bemutat — gazdag. A századvégi föllendülés, iparosodás nem csupán anyagi javak gyarapodását hozta magával, nem maradt el a szellemi élet pezsgése sem. Vármegyei hivatalok, püspökség, törvényszék, pénzügyőrség, királyi tanfelügyelőség, államépítészeti és folyammémöki hivatal, bencés gimnázium, elemi, polgári és iparostanonc-iskolák, színház, tisztikaszinó, angolpark, lovaglóiskola. Történelmi és régészeti társaság, nőegyletek, közművelődési egyesület, több tűzoltóegylet, dalárda, önképző egylet, öt hírlap, osztrák-magyar bank, két takarékpénztár, gőzhajóállomás. És persze árvizek és földrengések is vannak. Időnként persze a történelem is megrengeti a várost. De mint mindent, ezt is meg lehet szokni. Ahogyan egy szekeres gazda tette nagy leleménnyel: a szekerét borító ponyvára hatalmas betűkkel fölfestette - KOMÁROM. Majd néhány történelmi helyzetgyakorlat után fogott egy darab erős vásznat, ráfestette, hogy NO és a megfelelő helyre föierősítette. Szükség szerint lehetett fölfércelni vagy lefejteni. TS~omárom mai polgárai, közöttük Mácza Mihály most azt XV a szellemi anyagi közeget építik és alakítják, amelyről talán majd száz év múlva ugyancsak szemléltető kiállítás tájékoztat a múzeumban. Érdemes tehát eszerint élni és alkotni. Ahogyan Mácza Mihály is teszi. Brogyányi Judit (Vas Gyula felvétele) 0 7 Árpi rn a c a Muj JL JL ÜLJ» %»/ A város