Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-06-13 / 23. szám
Vasárnap 1993. június 13. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.35, nyugszik 20.42; Kö- zép-Szlovákia: 04.42, nyugszik- 20.49; Nyugat- Szlovákia: 04.48, nyugszik 20.55 órakor A HOLD kel - Kelet-Sziová- kia: 00.45, nyugszik 13.58; Közép-Szlovákia: 00.52, nyugszik 14.05; Nyugat- Szlovákia: 00.58, nyugszik 14.11 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ANTAL, ANETT - ANTON valamint Antos, Grácia, Netta, Tóbiás nevű kedves olvasóinkat • ANTAL - a római Antonius nemzetségnév rövidüléséből keletkezett. Jelentése talán: herceg, fejedelem, elöljáró. 25. számunkban kezdjük Gárdonyi Géza: í&eé’ című, egy romantikus szerelemről szóló kisregényének folytatásos közlését. E mü közlésével emlékezünk az író születésének 130. évfordulójára. Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASARNAP következő, 32 oldalas számának tartalmából: SÚLYOK EGY BETEGSÉG TÖRTÉNETE Tallósl Béla írása OTTHONT KAPNAK A HONTI EMLÉKTÁRGYAK ÚJRA LESZ HONTI MÚZEUM IPOLYSÁGON Gaál László riportja A SZAMURÁJ Szabó G. László beszélgetése Fülöp Viktor balett-táncossal VÁLASSZ MAGADNAK KUNYHÓT Sebes Tibor riportja egy újabb „boldog szigetről" A FALU NEVE: PÓZBA Kopasz-Kiedrowska Csilla riportja A i/asámap LEVELESLÁDÁJÁBÓL AZ ÉRINTETT HOZZÁSZÓL (Miért háborúskodnak az emberek Hanván?) Sajnos épp a címben feltett kérdésre nincs válasz a cikkben. A probléma nem azzal kezdődött, hogy a kft. tagjai- teljes joggal, törvényesen- követelték földjük és tulajdonrészük kiadását, hanem azzal, hogy illetéktelenül beavatkoztak a szövetkezet bel- ügyeibe. Furcsamód nem a szövetkezet keresett apróhirdetéssel elnököt, és nem a régi lemondása után, hanem jóval előtte. Ezt követően a régit leváltották és tudtommal az új vezetőségben földtulajdonos hírmondónak se maradt. Hla- vacka elnök munkamódszere pedig jobbára a szószegés és a levelekre válasz helyett a mély hallgatás. És a kft. tagjainak jogait is kétségbe vonja. Juhász István nem azt állította, hogy a szövetkezetek az állam jelenlegi gazdaságpolitikája miatt életképtelenek. Fölismerte, hogy a magángazdálkodás sokkal hatékonyabb és gazdaságosabb, s az államnak nincs és nem is lesz pénze az agonizáló szövetkezetek mesterséges fenntartására. Becslésem szerint a volt szövetkezet vezetőinek mintegy húsz százaléka (a legjava) ebből le is vonta a kellő következtetést. További tíz százalék próbál becsülettel helytállni és megkísérli a lehetetlent. Hetven százalékuk pedig aranyásó. Új reálszocialista csodára várva húzza az időt, jó fizetés stb. mellett éli fel a közös vagyont, araszol a csőd felé. Tessék kitalálni, Hanván ki, melyik csoporthoz tartozik. Szomorú, hogy az idő nem a kft., nem a félrevezetett szövetkezeti tagság s nem a bennmaradt földtulajdonosok javára dolgozik. Ismerve a helyzetet, a méregkeverők igyekezetét, talán a jövő évi aratás után várható javulás. Reményt a készülő szankciós törvény jelenthet, amelynek értelmében minden halogatást, akadályozást megbüntetnek. Nagy kár, hogy a riportból nem tűnik ki, hogyan is folyt le á géprablás, ki bujtatta fel a tagságot, melyik fél vert be ablakokat, öntött le savval autókat, fenyegetőzik terrorral. A személyes ügyekről szólva a kastély nem Máriássy, hanem Hanvay-kastély volt. Majoros József polgármester is megmondhatója, hogy a nagybirtok jó részét nem kobozták el. Megvan a lebontásra ítélt, romos kastély tőle kapott jó évtizedes képe is. Állítólag a lebontási engedély kijárása után sokak - vagy inkább kevesek - számára volt igen alkalmas a bontásból származó építőanyag. Es végül sértőnek tartom, hogy öcsémet csupán grófnak és nem egyenesen királyi főhercegnek nevezték ki. Ugyan miért? A riporter meglátását, véleményét a cikk végén csak helyeselni tudom. Az idő a legjobb bíró, majd elválik, ki a jobb gazda. Meg kire kellett volna a hanvaiaknak hallgatniuk, hogy ne háborúskodás, hanem együttműködés és építő munka jellemezze a községet, amely nem csupán Tompa Mi- hályról volt híres, hanem kiváló gazdáiról is. Máriássy Andor NE ERŐSZAKKAL! Gyakran olvashatjuk vagy hallhatjuk, hogy a magyar gyerekek nem szívesen, nem nagy kedvvel tanulják a szlovák nyelvet. Miért? Mert erőszakkal kötelezik őket erre. Az ilyen ellenszenv lélektani szempontból teljesen érthető. Hisz tudjuk, hogyan volt az orosz nyelv tanulásával a kommunista rendszerben. Hasonló a helyzet ma a szlovák nyelv oktatásával a magyar iskolákban. A különbség annyi, hogy míg az orosz világnyelv, a szlovák egy kis, csaknem jelentéktelen nemzet nyelve, amelynek létezéséről a világban sokan nem is tudnak. Idegen nyelv tanulása nem könnyű. Sok időt, energiát, türelmet és kitartást igényel. Mindezt szívesen vállaljuk, mondjuk az angol, német, francia, spanyol nyelv esetében, amelyek segítségével az egész világon megértetjük magunkat. így gondolkodik a gyakorlati ember. Sokan hasonlóképp vélekednek a szlovák nyelvről is. Aki ismeri történetét, kissé le is becsüli. A szlovákság nagyjai között számontartott Ján Kollár is a béresek és szolgák nyelveként, paraszti tájszólásként jellemezte. Sok cseh a szlovák nyelvet mindmáig a cseh nyelv származékának tekinti. Csoda- e hát, ha a magyar polgártársak a szlovák nyelvre némi megvetéssel tekintenek? A múltban - s bizonyos mértékig talán mindmáig az a nézet uralkodott, hogy a magyar nyelv a szlovákhoz viszonyítva úri nyelv. Dehát nézzük a tényeket. A szlovák nyelv létrejötte óta leküzdötte kezdeti nehézségeit és az irodalmi nyelvek között is elfoglalta az öt megillető helyet. Sőt, kevésbé ismert tény, de egyes nyelvtudósok a szlovák nyelvet központi szláv nyelvként emlegetik. Bizonyos hidat képez a nyugati, keleti és déli szláv nyelvek között. Ezért a szlovák nyelv ismeretében szót értünk valamennyi szláv nemzettel. Ezért is lenne értelmetlen a szlovák nyelv lebecsülése. Ismeretének gyakorlati hasznossága nem korlátozódik csupán Szlovákiára. A magyarok a két nyelv struktúrájának különbözőségéből eredő nehézségek ellenére is képesek elsajátítani a szlovák nyelvet. Erről tanúskodik az a tény is, hogy számos képviselőjük szebben beszél szlovákul, mint sok született szlovák. Befejezésül azt tanácsolnám, tóképp a tanítóknak, ne erőszakolják a magyar gyerekekre a szlovák nyelv tanulását, inkább győzzék meg őket ismeretének hasznosságáról. JÚLIUS TOMIN, nyugalmazott tanár ÉN IS JELENTKEZNÉK... A Vasárnap idei 15. számában olvastam a táncoló nagymamákról. Valóban igaz, hogy öreg ember, nem vén ember. Én is jelentkeznék közéjük, ha hasonló klubot nyitnának. Klasszikus táncokat is tudok, ’pantomimmai is foglalkozom. Nyugdíjas egészségügyi dolgozó vagyok. Jó lenne egy csapatot alakítani, ha önök is segítenének. Esetleg az olvasók közölhetnék, hol működik hasonló csoport. Prudká Gabriella, ADALÉK CSERKÉSZCSAPATUNK TÖRTÉNETÉHEZ A Vasárnap március végi számában közölt „Ipolyság újra magyar!“ című írásban felkeltette érdeklődésemet mindaz, ami Hornyák Odiló tanár úrról szól. A Csemadok érsekújvári alapszervezetének Thain János honismereti klubja foglalkozik városunk történetével, ennek keretében gimnáziumunk és a Czuczor Gergelyről elnevezett cserkészcsapat történetével is. Hornyák tanár úr tanított az érsekújvári gimnáziumban és 1925-ben ö alapította a gimnáziumi cserkészcsapatot. Itteni tanársága idején parancsnoka is volt. Két évvel ezelőtt újraalapítottuk a cserkészcsapatot, amely ismét Czuczor Gergely nevét viseli. Csapatunk öreg cserkészeként behatóan foglalkozom történetével. Számos dokumentumot sikerült összegyűjtenünk, de az alapitóról - Hornyák Odilóról még fényképünk sincs. Talán a Vasárnap olvasói közt is akadnak, akik többet tudnak életéről, munkásságáról. Minden tájékoztatást, hiteles adatot szívesen fogadunk. Major Ferenc, Érsekújvár Hol vannak a régi osztálytársak? A hajdanvolt rivalitás az ások meg a bősek között - a múlté. Nem a gyerekes viszálykodásokra emlékeznek, hanem a közös csínytevésekre, a jót sikerült húzásokra, az ártatlan gazemberségekre, a bliccelésre, a hatásos ta- nárpukkasztásra. A tanárokra, akiknek - a legtöbbjének - már csak a sírjukra helyezett virággal mondhatnak kései köszönetét s kérhetnek félszeg bocsánatot. Lassan olyan korúak, mint egykori tanáraik (sőt!), akiket matuzsálemeknek láttak gimnáziumi éveik alatt. Harmincöt év. Elrepült az élet. De egy napra - legalább - visszatéri a gondtalanság, egymás közt nem kell ügyelni a tekintélyre, a komoly nagymamák és nagyapák visszavediettek bolondos kamasszá. Három gyerek, öt unoka, százötven tőke szőlő, két infarktus, reuma, gerincoperáció, epekő, válás, (a gyerek előtt bizonyítandó) diploma vén fejjel, felmondás, káefté... a beszámolók igazán tarka képet festettek az egykori diákokról. (Két) osztálylétszám 71, nem él 6, megjelent 16 fő, 4-en levelet küldtek maguk helyett. Hol vannak a többiek? Ki tud róluk? Miért nem jöttek el? Talán pénzük nincs? (Mert állásuk sincs?) Nem kíváncsiak a régi osztálytársakra? Nem szívesen emlékeznek? Ki (mi) akadályozta meg, hogy egy napra visszapergessék bohó éveiket? A határok? A házastárs? A körülmények? Hogy semmi jóról nem számolhatnak be? Panaszkodni meg minek? Vagy olyan jól megy a soruk, hogy nem kíváncsiak a társakra? Kár, hogy nem jöttek el! Láthatták volna, hogy a harmincöt év mindenkit megajándékozott - ráncokkal. Megöregedtek. Kivéve az osztályfőnököt. Száraz Laci bácsit (?). Ö pont olyan, mint harmincöt évvel azelőtt. (kopasz) a legkedveltebb rovatainkról A Vasárnap megindulása óta különös figyelmet fordított annak a kifürkészésére, hogy mi az, amit legszívesebben olvasnak barátaink, előfizetőink. Jó másfél éve már csináltunk egy közvélemény-kutatást és az olvasók észrevételei, kívánságai szerint alakítottuk ki a jelenlegi hétvégi magazin tartalmát és arculatát. Akkor a szerkesztőségben többen féltették a lap szellemiségét, én azonban inkább az olvasók elvesztésétől tartottam és azon munkálkodtam, hogy a lapban mindenki megtalálja hétvégére az érdekes olvasmivalót és mindazt, amivel napjainkban minden valamirevaló magazin szórakoztatja olvasóit. Egyesek el- buvárosodást jósoltak. Hála a józan megfontoltságnak, ez nem következett be. Ma úgy látjuk, hogy sikerült az olvasókkal kialakítani egy olyan bensőséges kapcsolatot, amely biztosította, hogy ebben a nehéz, ingatag gazdasági helyzetben százezer körül stabilizálódott példányszámunk. Ez a népes olvasótábor azt jelenti, hogy a Vasárnap jóformán minden csehszlovákiai magyar családba eljut. Ma az a legnagyobb gondunk, hogy ebben a bizonytalan helyzetben, a családi jövedelem további csökkenésével is megőrizzük barátainkat. Kíváncsiak voltunk rá, hogy mi az, amit a Vasárnap tartalmából legjobban kedvelnek az olvasók. Ezért elhatároztuk, hogy a „Szeretne világot látni?“ rejtvényversenyünkhöz hozzáteszünk még egy kérdést a Vasárnap tartalmáról. Az ötlet bevált. Köszönjük soksok kedves olvasónk elismerő sorait. Tucatszám érkeztek olyan levelek, amelyek sommásan értékeltek: „minden tetszik a lapban“, „az utolsó betűig elolvassa az egész család“, „rengeteg szórakoztató érdekességet tartalmaz“. További munkánkat azonban a konkrét válaszok segítik. Olvasóink észrevételeit többre becsüljük, mint a közvélemény-kutató intézet felmérését, mivel sokkal több véleményt kaptunk Szlovákia legeldugottabb fal- vaiból is, fiataloktól, idősektől, munkásoktól, értelmiségiektől, háziasszonyoktól, tanároktól stb. De lássuk, mit is kedvelnek az olvasók a Vasárnapban? A legtöbb szavazatot sorrendben a következő rovatok kapták: Magasan vezet a Házunk tája. Utána szavazatszámok szerint következnek: Lányok-asszonyok, Keresztrejtvény, 100 sor, Glóbusz, Hogy mik vannak! Sport, Ötletparádé, Humor, Családi popklub, Interjúk politikusokkal. E kiemelkedő rovatok után körülbelül egy szinten vannak: Irodalmi összeállítás, Vasárnapi krimi, riportok magyar iskolákról, Magazin, interjúk színészekkel, Gyermekvilág, Szabadidő, Házi patika, Férfiak oldala, Jó étvágyat! és több tucatnyi rendszeres olvasója van az apróhirdetéseknek is. Sok hasznos ötletet is kaptunk. Számos olvasónk a magyar történelemre kíváncsi. Rövidesen közlünk egy sorozatot a magyar királyokról. Ezen kívül évek óta romantikus, kevéssé ismert, szép emberi érzéseket megörökítő folytatásos regényt kémek elég sokan. Két hét múlva indul Gárdonyi Géza: Ábel és Eszter című kisregénye. Sokan szemünkre vetik, hogy kevés riportot közlünk a csehszlovákiai magyar falvak mai életéről. Láthatják olvasóink, hogy lassan ebbe is belelendülünk és igyekszünk olyan kis településekről is írni, amelyek még soha nem szerepeltek újságban. Többen kérték, rendszeresen foglalkozzunk az ufókkal, a tudományos sikerekkel, a természetgyógyászattal, olyan megmagyarázhatatlan jelenségekkel, amelyekről eddig nem írtak az újságok. Igyekszünk ezeknek a kéréseknek is eleget tenni. A legszebb azonban a sok-sok levélben az a rendíthetetlen magyarságtudat, amely látja a Vasárnapban, hogy nemzetiségi életünk őrzője, fennmaradásunk tántoríthatatlan istápolója. Kedves olvasóink! Nehéz napok várnak ránk. Nem tudjuk, mit hoz a gazdasági bizonytalanság. Valószínű, további áldozatokat követel tőlünk és Önöktől is. A mi létünk az olvasóktól függ. Kérem, tartsanak ki mellettünk, ne mondjanak le egykönnyen rólunk. Viszonzásul megpróbálunk olyan szórakoztató lapot készíteni, amely a nehéz napokban is jó barát, és igyekszik ébren tartani a magyar együvé tartozást. Ha együtt maradunk, bizonyára valamennyiünknek elviselhetőbb lesz az élet. Szűcs Béla
