Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-23 / 20. szám
Már nem magányosak... Méry Gábor felvételei Bár naponta egyre több gonddal vagyunk kénytelenek farkasszemet nézni, míg tart az egészség és dolgoz(hat)unk, könnyebben viseljük a megpróbáltatásokat, a lelki (és a testi) terheket. A nagy rohanásban sajnos, nem vesszük figyelembe a gyengébbek, az elesettebbek küszködését, nem figyelünk eléggé egymásra... Ezért, amikor nemrég Dunaszerdahelyen járva meghallottam, hogy a városi hivatal - a rossz anyagi helyzet ellenére- nem feledkezett meg a gyerekekről, a betegekről és az öregekről, utánajártam, igaz-e a hír.- Igen, igaz - közölte Jarábik Gabriella, a Dunaszerdahelyi Városi Hivatal hivatalvezető-helyettese.- Mi nemcsak beszélünk a szociális védőháló szükségességéről, hanem meg is „szőttük“. Köztudott, hogy évekkel ezelőtt országszerte elkezdődött a bölcsődék leépítése: a szakemberek azt hangoztatták, hogy a gyermek harmonikus fejlődésének alapfeltétele az otthoni nevelés. Sok nő vállalta tehát a hivatásos anya státust, hiszen a bére és az anyasági juttatás közötti különbség gyakran nem is volt számottevő. Mára változott a helyet. Megdrágult a megélhetés, s többnyire nélkülözhetetlen az anya keresete is. Ezért döntött úgy a város képviselőtestülete, hogy fenntartja a rózsaligeti bölcsödét. Mivel az érdeklődés kisebb, az intézményben a szellemi és testi fogyatékos gyerekeknek nappali szanatóriumot létesítettünk. Nem tagadjuk azt sem, hogy ebben a városban a múltban is gondoskodtak az idős polgárokról. Most, hogy életfeltételeik nehezebbé váltak, s a gondtalan öregség megvalósíthatatlan álom csupán, e téren is lépnünk kellett. Egy volt bölcsődében létrehoztuk a nyugdíjasközpontot, ahol méltó körülmények között tevékenykedhet a nyugdíjasok klubja is. A város védőhálója nem csupán a gyerekekre és az öregekre terjed ki. A közegészségügyi intézet vezetőivel karöltve úgy gondoltuk, lehetőséget kell teremteni a városlakóknak arra, hogy szakemberek irányításával tanulják meg védeni egészségüket. Az ötlet tetszett az érdekelteknek, megtaláltuk a Városi Egészségnevelési Központ támogatásának módját. A város évi költségvetéséből (kb. 35 millió korona) közel 2,5 millió jut a szociális ügyekre. Az említett három intézmény fenntartási költségei Ha Aranka magyaráz... Zlatuse Vénová nővér pedig meghaladják a másfél millió koronát. Az összeg hallatán a város lakói kétféleképpen reagálhatnak: nem sok, illetve nem kevés ez? Nem vitás, mi jóval többet szeretnénk nyújtani a rászorulóknak. De egyelőre örülnünk kell a már elért eredményeknek. A bölcsödébe a délutáni pihenő alatt kopogtattunk be. Manczal Éva igazgatónővel az intézményben zajló életről beszélgetünk.- A huszonöt kicsit (15 hónapostól 3 éves korig) három nővér látja el. Mivel az itt dolgozók régebben sokkal több gyerekről gondoskodtak, s a legmagasabb szakmai szinten - szeretetükkel, tudásukkal egyaránt elhalmozzák a kicsiket. De mi többre vágytunk. Felmértük az igényeket, s a városi hivatal támogatásával megvalósulhatott a régen dédelgetett álom: a szellemi és a testi fogyatékos gyerekek nappali szanatóriuma.- Április 18-án ünnepeltük egyéves fennállásunkat - vette át a szót Zlatuse Vénová nővér s nem túlJáS) az eltelt idößzakban a ránk bízott hat gyerek élete alapvetően megváltozott. Csak úgy ragyog az arca, amikor a beteg gyerekek sikereiről beszél. Arról, hogy az, aki kilencévesen csak ült és hintázott, mára már keresi a többiek társaságát. Arról, hogy aki betegségéből kifolyólag hiperaktív volt, s megállás nélkül izgett-mozgott, ma képes végigülni az ebédet. Arról, hogy a gyakran alig beszélő beteg gyerekek sugárzó arccal szótagolják az őket gondozó nővérek nevét: Babi- ka, Aranka, Erika. Arról, mekkora öröm - mindenki számára ha megtanulják felismerni az alapszíneket, egy-egy állatot, használni a ceruzát. A beteg gyerekek csak fél napot tölthetnek az óvodában, máskülönben a szülőktől megvonnák a járadékot. Az anyák hálásak ezért a segítségért, hiszen nap mint nap meggyőződhetnek gyermekeik haladásáról. Beszélgetőtársaim viszont nem tagadták, időbe tellett, míg a szülök a nappali szanatóriumot elfogadták. Talán azért, mert eddig a sérült gyerekeket inkább elrejtették az egészségesek elől... S mit szólnak az egészséges böl- csódések beteg társaik láttán?- Minden csoda három napig tart. Egy épületben, de nem együtt, hanem egymás mellett élünk. Az udvar nagy, elférünk. A beteg gyerekek reakciói kiszám ithatatlanok, ezért tartjuk távol egymástól a két csoportot. Jó viszont az, hogy az egészségesek nagyon korán tudatosítják, élnek közöttünk betegek, akiket segíteni kell. Tágas ebédlő, kényelmesen berendezett nappali, könyvtár, olvasóterem és természetesen kedélyes nyugdíjasok, így jellemezhetném a nyugdíjasközpontban látottakat. Az intézmény célkitűzéseiről Bíró Jana vezetőnő tájékoztat.- Reggel nyolctól este hatig állunk a város nyugdíjasainak rendelkezésére. Működik itt fordrász, pedikűr és mosoda. Naponta több mint ötvenen étkeznek (vagy viszik el ételhordóban az ebédet), majd olvasással, kártyázással, kézimunká- zással töltik egymás társaságában az időt. A vezetőnő bevallja, eredetileg kissé másképp képzelték a központ működését. - Szerettük volna - vette át a szót Szamaránszky Márta, a városi hivatal szociális osztályának dolgozója - ezt az intézményt napköziként üzemeltetni. Úgy, hogy a fiatalok reggelenként elhozták volna a gyenge, idős szülőket, nagyszülőket, akikről, míg ők dolgoznak, a központban gondoskodtak volna. A gondot a szállítás jelentette, amit már a város nem képes vállalni. Talán idő kérdése csupán, hogy eredeti elképzelésünk valóra váljon. Persze, addig is örülünk annak, arait nyújtani tudunk. Hogy ez nem kevés, arról Rácz Emma, a nyugdíjasklub vezetőnője számol be. Már az, hogy kedvezményesen étkezhetnek, mosathatnak, hogy szabadjegyet kapnak a színházi előadásokra, ingyen belépőt a múzeumba, sokat jelent. Tavaly a város 50 ezer koronával támogatta a központban működő nyugdíjasklub tevékenységét. Kirándulhattak, közösen ünnepelhették a név- és születésnapokat, közös karácsonyt tarthattak. S bár Duna- szerdahelyen 1972-tól működik a nyugdíjasok klubja, ebben a központban találtak igazi otthonukra. A klubtagság iránt nagy az érdeklődés, jelenleg a tagok száma 180. A nyugdíjasközpontnak köszönhetően nem kell az időseknek félni a magánytól. A város, bár nehezen, az idén is támogatni kívánja mind a klubot, mind a központot, hab’ár a költségvetésből a tavalyihoz képest kevesebbet juttathat nekik.- Persze, ha akadnának vállalkozók, akik anyagilag támogatni tudnának bennünket - neveti el magát a klubvezetőnő -, nem utasítanánk el nagylelkűségüket. Sőt, fölvennénk őket tiszteletbeli tagnak is.- Ingyentorna Dunaszerdahelyen is vannak testépítő szalonok, ahol a tehetősebbek megmozgathatják izmaikat. De hova menjenek azok, akiknek nincs pénzük a belépőre? Az alapiskolások, a családjukról gondoskodó nők, akik történetesen súlyfelesleggel küszködnek? És a betegek?- A Városi Egészségnevelési Központ létesítésének gondolata régen érlelődött bennünk - magyarázta dr. Misányik Tibor, a Közegészség- ügyi Intézet igazgatója. - Segítség nélkül nem sokra mentünk volna. Szerencsére a képviselőtestület tagjai tudatosították, hogy a betegségmegelőzésről és az egészségvédelemről nemcsak beszélni kell. A tornateremben szakfelügyelet mellett tornászó kislányokat zavartunk meg. Nem beszéltek arról, hogy gerincferdülésük miatt a kórház rehabilitációs osztályára kényszerültek volna, betegek közé. A központba akár naponta is eljárhatnak. Jólesik a mozgás, s hátuk is egyenesedik. És persze lényeges szempont, hogy mindez nem kerül pénzbe... xxx Feltételezem, hogy Dunaszerdahelyen sem könnyű a városatyák helyzete. Jól meg kell gondolniuk, hova teszik a pénzt. Mégis, takarékosság ide, piacgazdaság oda, vállalták, és vállalják a ,,ráfizetéses" intézmények támogatását. Szerintem tudják, hogy az emberség, a gyengébbekkel való együttérzés megtérülő befektetés. Péterfi Szonya A II. világháborút követően az európai országok közül Magyarországon csökkent először a termékenység a reprodukciós szint alá. Több mint 30 éve tart ez a folyamat. 1981-től a halálozások száma minden esztendőben meghaladta a születésekét. Az ország társadalmi, gazdasági, kulturális állapotához képest aránytalanul nagy a halandóság, főleg a férfiaké, közülük is a 30-60 év közöttieké. Immár hosszabb ideje a házasságok csaknem háromnegyede valamelyik fél halála miatt szűnik meg. Egyébként 100 esküvőre 135 házasságfelbomlás jut. A szülő nők 87 százaléka viszont jelenleg is férjes asszony, ugyanakkor soha nem volt ilyen magas a házasságon kívül vállalt gyermekek száma. A mostani halandósági szint mellett az úgynevezett generációs reprodukció eléréséhez 100 nőnek átlagosan 210-215 gyereket kellene szülnie, ezzel szemben a tényleges születés 190 körül van. Nem véletlen, hogy a népesség fogyása leginkább a gyermek- és fiatalkorúakat érinti, az adatok szerint közülük 355 ezren hiányoznak. A ’80-as évek elejétől új vonása a magyarországi termékenységnek, hogy - statisztikai értelemben - kezd hasonlítani a nyugat-európaihoz. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok termékenysége csökken, a 25 évnél fiatalabb, a termékenység szintje - 10-15 százalékkal elmaradva az egyszerű reprodukciótól - lényegében stagnál. Demográfiailag a kérdés világos. A családonkénti két gyermek nem elégséges a szinten tartáshoz. A három- vagy ennél több gyermekes családok arányát volna célszerű növelni. A magas halandóság népesedési helyzetünk egyik aggályos tényezője. A ’60-as évek közepétől megindult romlás dinamikája különösen a '70-es évek második felében gyorsult fel. 1964 és 1980 között a nyers halálozási arányszám 36 százalékkal emelkedett. Ennek több mint harmada a halandóság tényleges romlásából adott, a többi pedig a népesség öregedéséből. Jellemző, hogy miközben az összes férfi halandóság 1980 és ’90 között nem változott, a 30-59 éves korosztály mortalitása újabb 30 százalékkal emelkedett. Ami a hölgyeket illeti: az összes női halandóság javulása mellett elsősorban a 40-59 évesek halálozása nőtt az elmúlt tíz évben. A középkorúak kedvezőbb jövőbeli halandósága attól függ, milyen a mai fiatalok egészségi állapota, életmódja. A jövőbeni időskorúak mortalitására pedig a középkorú nemzedékek mai egészségi állapota lesz hatással. A nemzeti egészségügyi program megvalósításának viszont jelentős anyagi vonzatai vannak. Az ehhez szükséges gazdasági alapok az ország ismert nehéz gazdasági helyzete miatt jelenleg csak nagyon korlátozottan állnak rendelkezésre. Ez utóbbi tényező különösen hátráltatja a rövid távú, gyors és jelentős javulást. Mindemellett fontos szerepe van az egészségügyi felvilágosító, nevelő és oktató munkának. Ha nem vigyázunk, 2040-ben másfél millióval leszünk kevesebben. Tavaly például 26 ezerrel csökkent Magyarország népessége. Mást mutat viszont a világtendencia. 2020-ban 8 milliárdan élünk majd a Földön. Jelenleg 5 miliárd 300 millióra becsülik bolygónk lakosságát. A Föld eltartó képessége véges. Ismertek a globális környezeti problémák. Mindezt tekintetbe véve elkerülhetetlen, hogy - különösen a kevésbé fejlett országokban - szabályozzák, korlátozzák a születések számát. (Vukovich György, a Magyar Központi Statisztikai Hivatal elnökének nyilatkozata a Köztársaság című heti politikai magazinban) 1993. V. 23. Otthon érzik magukat a gyerekek r“APV A Ilii A ^X/ A O rUvaY A IVIAljiYAn
