Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-14 / 6. szám
Emlékezés Szenes Piroskára és Szenes Erzsire A két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalommal foglalkozva többször szóltam arról, hogy akkori irodalmi életünkben meglepően sok nőíró tevékenykedett. Erre a jelenségre Fábry Zoltán már 1926-ban felfigyelt, s a Korunkban közölt Nőírók Szlo- venszkón című írásában tucatnyi nevet sorolt fel: Árpás Irén, Barna Annie, Péchyné Bar- tóky Mária, Isépy Nata, Nátolyáné Jaczkó Olga, Berkesné Palotai Boris, Madame Sans Gene (— Szkálosné Jarossy Erzsébet), Schalk- ház Sára, Szmrecsányi Anna, Szenes Erzsi, Szucsich Mária, Urr Ida, Wimberger Anna, Bolomanné Zórkóczy Atala. Fábry az akkor még nem vagy ritkán publikáló Ásgúthy Erzsébetet, Szenes Piroskát és Laczkóné Kiss Ibolyát nem említette, s a névsorát én most bibliográfiai gyűjtésem alapján további tollforgató nőkkel egészíthetem ki: Alexander Teréz, Dömötör Teréz, Ferenczy Sarolta, Flórián Kata, Fogarassy Angyalka, Hevessy Sári, Keszthelyi Erzsi, Kliszák Margit, Gömöryné Maróthy Margit, Mezössy Mária, Orbán Janka, Preiss Gabriella, Prerau Margit, Rudnóy Teréz, Sáfár Katalin, Tapolyi Rózsa, Virsik Mária, Zsadányi Mária. Meg kell jegyezni, hogy az egykori nőíró-tábor ezzel még nem teljes, alapos kutatással a számukat legalább negyvenre lehetne emelni. Itt most sem hely, sem mód, sem szükség nincs arra, hogy a fölsorolt 35 nőírót egyenkénti részletesebb értékvizsgálat alá vegyem. Kölcsönös viszonylatukban először azt állapítom meg, hogy - akkori férfiíróinkhoz hasonlóan - voltak közöttük reménytelen próbálkozók, hétpróbás dilettánsok, ígéretet felvillantó elhullók, Magyarországon kiteljesedők, az elfogadható közlést éppen hogy csak kiküzdő makacs tollrágók, az Arany János által is megbecsült tisztes középszert elérők, s végül az érett művészi színvonalat kisebb-nagyobb mértékben megvalósítók. Eddigi kritika- és irodalomtörténet-írásunk értékeléseit figyelembe véve az irodalmi fejlődésünkben jelentős és egymástól sokszor nehezen elkülöníthető utolsó két kategóriába a következőket lehet sorolni: Ásgúthy Erzsébetet, N. Jaczkó Olgát, L. Kiss Ibolyát, Palotai Borist, Prerau Margitot, Rudnóy Terézt, Sáfár Katalint, Schalkház Sárát, Szenes Erzsit, Szenes Piroskát, Urr Idát, Wimberger (Pozsonyi) Annát. Nevezettek közül Palotai Boris, Schalkház Sára és Urr Ida szépírói munkássága Magyar- országon teljesedett be. A továbbiakban már csak Szenes Erzsivel és Szenes Piroskával foglalkozunk. Tavaly mindkettőjüknek kerek életévfordulójuk volt, ezért megpróbáljuk meghatározni helyüket és jelentőségüket. Azt kell mondani, hogy náluk jobb nőírónk nem volt, s velük egyenértékű is csak kettő-három. És ami a legfontosabb: a nemüktől függetlenül is a java íróink közé tartoznak, s népszerűek, sikeresek voltak. * * * A csak névrokon Szenesek közül a regény- és novellaíró Piroska volt az idősebb: 1899. november 25-én az erdélyi Marosszalatnán született, s húsz évvel ezelőtt: 1972-ben Amerikában halt meg. A szlovákiai faji üldözések kirobbanása idején, 1938 végén emigrált oda férjével, Halász Miklós ügyvéddel és publicistával együtt. Szenes Piroska írói eszménye Kaffka Margit volt. Hozzá hasonlóan ő is lelkes híve volt a női emancipációnak, s ennek megfelelően a regényei és legjobb novellái főhősei nők. Egyébként Kaffkának nem volt epigonja. A naturalizmus magyar írói — köztük a prózaíró Kassák valószínűleg hatottak rá, de a hatásukat levetkezve és a naturalizmust meghaladva egyéni arculatú és jó lélektani érzékű realista íróvá nőtt. Naturalista indulása és emancipációs beállítottsága hatékonyan közrejátszott abban, hogy alkotásaiban a természetes, nem idealizált jelenségként felfogott szexualitásnak igen nagy szerepe lett. írói pályáját novellákkal kezdte, s a Nyugat folyóirat 1925. évi novellapályázatán - melyet az addig ismeretlen Németh László nyert meg - az ő Jadviga kisasszony című írása is dicséretet kapott. 1934-ben Budapesten megjelent egyetlen novelláskötetének ez a novella lett a címadója. Szenes Piroska családja 1918 után már Csehszlovákiában élt, de ő a húszas évek első felében egyetemi hallgatóként Budapesten tartózkodott, s a Nyugat folyóirat írói köreivel, többek közt Babits Mihállyal és feleségével: Török Sophieval közeli kapcsolatba került. Említett novelláskötete és két kitűnő regénye a Nyugat kiadásában jelent meg. Az 1930-ban napvilágot látott Csillag a homlokán két háború közti regényírásunk egyik legsikeresebb művének tekinthető. Cselekménye az 1910-es és 1920-as években játszódva egy szlovák béres leányka: Hudák Katka gyermekéveit és szolgálóleányi életét s élményeit pergeti le. Katka egy a grófi uradalom sok szegény gyereke közül, és amiben mégis kiválik - ami csillag a homlokán - az rendkívül finom zenei hallása és oktalannak látszó nevetős vidámsága. A regény legerőteljesebb része a szolgálóleányi éveknek, a testi és lelki kiszolgáltatottságnak a bemutatása. A kis Katka világlátása, szellemi tájékozódása tágul, magyar környezetben tartózkodva magyarul is megtanul, de nem sokkal a szülői házból való kikerülése után brutális, embert és nőt meggyalázó élményeken esik keresztül. Az írónő jellemábrázoló tehetsége és lélektani érzéke akkor kulminál, amikor Katka szenvedélyes szebbre, jobbra vágyását, forró optimizmusát a brutális megalázások, megerőszakolások után is épnek, hitelesnek tudja ábrázolni. A kis szolgálólány így nő két háború közti regényírásunknak talán egyetlen olyan hősévé, akit a nagy irodalom hasonló alakjaival, például az angol Thomas Hardy Egy tiszta nő-jével is össze lehet vetni. Figyelemre méltó regény a naplóformában írt és önéletrajzi vonásokban bővelkedő Egyszer élünk is (1935). Ennek hőse egy magyar- országi vidéki zsidó lány, Engel Eszti, aki a húszas években, az egyetemi numerus clausus bevezetése után csak nagy protekcióval tud beiratkozni a budapesti egyetem orvosi karára. A regény cselekménye rövid időben, egy egyetemi tanév (1922-23) alatt játszódik, de a korszak nyomasztó társadalmi-gazdasági viszonyait, s az elharapódzott antidemokra- tizmust és antiszemitizmust így is jól érzékelteti. A cselekmény középpontjában az a szenvedélyes szerelem áll, amely Eszti és az orvosszigorló Haydú Pista között bontakozik ki. Az egy városból, de ellentétes társadalmi rétegekből származó két fiatal futólag, távolról már a gyermekkor éveiben ismerte egymást és a tudat alatt vonzó-taszító kapcsolat is alakulgatott köztük. Most egymásra találva a tartós boldogság is felkínálkozik számukra, de azt a korviszonyok által növelt ellentétek lehetetlenné teszik. A liberális gondolkodású Eszti a kis zsidó család erőfeszítő támogatása, az otthoni hitközség és a pesti zsidó menza segélyei ellenére sokat koplal, nyomorog, s ami a legmegalázóbb: a tányérsapkás diákok az egyetemi előadásokról hitsorsosaival együtt gyakran kikergetik. Pista viszont jól szituált dzsentri család konzervatív gondolkodású sarja, utolsó egyetemi éveiben már félig tanársegéd és az atyafi professzor által kiszemelt vő; szolidsága ellenére is tagja és tisztségviselője az egyetemi bajtársi egyesületnek, s a zsidósággal szemben előítéletei vannak. Ezzel a feszítő erőkkel teli ellentmondáshalmazzal a szenvedélyes szerelem, az egymásnak teremtettség tudata nem tud megbirkózni, s a külső intrikák által is előidézett veszekedések végül is a kölcsönösen mély sebet hagyó szakításhoz vezetnek. * * * Szenesi Erzsi 90 évvel ezelőtt: 1902. június 5-én született Nagymihályon. Finom szövésű szerelmi lírájával már a fellépésekor nagy sikert aratott, s 1924 és 1936 között megjelent három verseskötetét (Selyemgombolyag, Fehér kendő, Szerelmet és halált énekelek) olyan írókiválóságok is kiemelten méltatták, mint Ignotus, Füst Milán és Radnóti Miklós. Közülük az első kettővel Szenes valószínűleg Lesznay Anna kelet-szlovákiai körtvélyesi birtokán ismerkedett meg, és e nagyok gáláns kedveskedéssel is tetézték elismerésüket. Ignotus például így lelkendezett: „Hallatlan tökéletesek ezek a pici versek, ahogy egy szómag körül rendeződnek szóküllőcskéik, s csipkefogazataik: a kevésnek olyan gazdagsága, mint a gyémántcsillám a vastömbhöz képest, melynek burkában az égből lehullott.“ Ennél Füst Milán sem adta alább: „Minden vers, mint egy szőlőszem. Mindegyikben egy parányi, de tömör édesség, s egy kis ötlet, mely formás is, találó is, s amellett oly sajátosan szerény... Úgy használja a szóképet, mintha most találná fel: ezért mi újra átéljük azokat. “ A simulékony Szenes Babits támogatását is elnyerte. Levelezett a szigorú kritikusként is ismert költőóriással, s betegsége és davosi gyógykezelése idején pénzsegélyt kapott az általa irányított Baumgartner alapítványtól. Nagymihály költőleányát a hazai kritikusok, lapszerkesztők és írótársak is becéző szeretettel vették körül. A Kassai Naplónak, a Prágai Magyar Újságnak előjogokat élvező versírója volt, s a Szvatkó Pál köré tömörült prágai magyar írók a költőnők közül egyedül őt emelték be 1930-ban kiadott Nyitott könyv című lírai antológiájukba. Szenes „művészi irányvonalát“ többen vizsgálgatták. A kitűnő költőkortárs, Sáfáry László például a Nyugati ízlésáramlatok a felvidéki magyar költészetben című tanári szak- dolgozatában a német új tárgyiasság (neue Sachlichkeit) követőjének nevezi őt. Az én véleményem szerint - és ezt sugalmazzák Ignotus és Füst Milán idézett jellemzései is — szerelmi költészetében egyéni hangú posztimpresszionista volt. A fasiszta szlovák állam idején az elkényeztetett költőnő keserű sorsra jutott. Faji üldözöttként megalázó visszavonultságba szorult, s a puszta élete is állandó veszélyben forgott. Amíg lehetett, a pozsonyi Esti Újság és Magyar Hírlap irodalmi vezetői: Szalatnai Rezső és Peéry Rezső közöltek tőle, de 1942- ben a szlovákiai zsidók deportálásakor már csak egyetlen út: a Magyarországra menekülés maradt számára. Pesten hamis papírokkal 1944 márciusáig bántódások nélkül élt, s aztán a német megszálláskor a Gestapo kezére került. A kistarcsai internálótábor, majd Auschwitz elszenvedése után 1945 májusában került haza, de a családjából senkit sem talált életben. Három évig Pozsonyban szlovák újságszerkesztőségben dolgozott, s 1949-ben Izraelbe távozott. Néhány évvel ezelőtt ott halt meg. A faji üldözöttség idején nemcsak az írói helyzete, hanem a művészi irány is erős változáson esett át. Katakomba-életviszonyok közé szorítva versekkel sűrűn átszőtt naplót írt, s a verseit a korábbi túlfinomult, csillogó impresszionizmus helyett a realista eszközökkel kifejezett szorongásos zaklatottság és tiltakozás jellemzi. Nagplója megmaradt részeit 1966-ban Budapesten kiadták, s ez A lélek ellenáll című kötet antifasiszta irodalmunk és költészetünk egyik legértékesebb dokumentuma, a faji üldözöttség alatti kiközösítettség és kiszolgáltatottság megrendítő kifejezője. Turezei Lajos SZENES ERZSI Magamba mint kútba, naponta arany vedret merítek, Gyöngyöző ital, amit felszínre hozok, Naponta megmámorosodom S a gyöngyöket boldog-boldogtalannak osztom szerte szét, Magamba naponta arany vedret merítek S a szívem ilyenkor ijedten kalimpálja, Hátha csak gázló s nem feneketlen kút vagy és örökké frissítő forrást nem rejtegetsz? Összeállította: Mislay Edit B. PALOTAI BORIS Beszélgetés fiammal A luftballon elszállt... most már hiába ...ne sírj más nem kell, csak ez? De ez nem jön vissza egészen biztosan... Hogy hova repült? A madarakhoz, vagy a többi luftballonhoz, vagy egyenesen a kék felhőkbe... Te látod? Azt mondod ott himbál egész magasan s már csak olyan picike mint egy bimbó... s te úgy szeretnéd elérni! jó kis fiú leszel mindig csak hozzam le neked te szereted a luftballont, a luftballon a tied volt épp mondani akartál valamit, szólni hozzá mikor elszállt. Igen, én is elfelejtettem elmondani valamit valakinek mikor elszállt s azért olyan nehéz az utam látod kis fiam nincs aki elvisz felvisz kézenfogva az égig. Ereszd le a kezed már idegen a mozdulat és céltalan a szó, a hang üres már köztünk van a villanydrót a levegő az idő emeletei az elvesztés gyásza itt lebeg itt maradunk, befejezetlen mozdulattal hívó szóval mely még meleg a sírástól, a remegéssel, hogy mi lesz vele mi lesz velünk akik leengedjük a kezünket mint tört szárnyakat. Hogy Te ezt nem érted beszéljek másról és hozzam mégis vissza a luftballont a szép piros luftballont hisz úgyis azt ígérem mindig hogy a csillagokat is lehozom Igen... a csillagokat összegereblyézném az ezüst holdat is elérném Neked szétszedem a Göncöl szekér rúdját és mindent, amit akarsz de a luftballon oly messze van messzebb mint az ég mindennél messzebb mert itt volt köztünk és hiába tartottuk erősen magasra repült mint a madár magasabbra mint a lélek - fogd a kezemet kisfiam álljunk együtt a sötétben sirassuk azt ami elszállt luftballont, szerelmet, hitet békét és próbáljunk - a csillagokkal játszani! Az 1931-ben megjelent Koszorú című antológia nyomán. O rvos! gáij amióta betc Az orvo tóm, kívül-1 Szürke, 1 ra beestelec Alighogy ri különös, majd elmos - De his Szinte rád belegondol zott volt a k - így var laha is ilyer Rendszer doktorhoz, azért kérést vagyok, sőt telfélét is mindeddig rongásosnal lelki beteg csétlen alak De most egyre jobb: soha többé a reggeli él ros szomon rog a redőn foganjanak - Megviz - mondja jutnék a ho: - Hát, hj Levetkőz lóasztalon, mat, mégha megvizsgálj egy szót se. - Nos? - Trattori i Csak néz. t már unásig ; szólal:- Azért £ seiddel, a I Az agyrém« pasast még nem akarod Leintem, - Tabula az a semmi Mintha más - Mintha hangozza dolataiba r megsűrűsöd óra van mé dik már.- Emléks szel még, h rád törtem neked a le a nyavalyg voltál, majc gyellem ma Milyen hűlj milyen rett« - Hm, kJ - Tessék! - Semmi, tén: most b< - Boldog: — Na jó, jókedvű? T-Aj,- minthí kócz- Hidd mény. b sza a m utalások optimizr- Vis:- Ne akarok akarok i- Vis:- Vár- Mei- Ne! ben. Ele ereszten gyek 3) hez: - I Mert ne okos, n emberre-Si 'aj 'S* > 3 h, o ■ö 3 É b R 'S I 5
