Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-07 / 5. szám
VARGA IMRE L Y A PARTON Ulna a parton, fehér álma, áma ma hajlong, beszéd, mályva, ímya, ha van lomb, feléd vár ma. p görcsei kilazulnak iól a mostba múlnak. i parton, lobban a szárnya, és részeit kitárja, it, ívet, karmot, és, föl-fölröppent fehéren, 1 egy mozdulat szavára ráakad; Y sejtés is más ltja. Az öröm visszaszállong még - , rózsája, kékje indázik odaát, t hajtja végre, bogy formát, itt mutatod, itt mutat meg, iszeér élet meg halál. ■kszej andrejev 3HIZMÁ I< det tiehcz. főleg ha magaddal kell kezdeni, •rck csak akkor találnak magukra, amikor már ík. ihatatlan állításoknak is van tartalék variárjesztik az igazságot, növekszik a csalások zt sem akadtunk rá a szerzőre. csukják szemüket az igazság előtt, mások ki se i ellenállás útja mindig szabad, sz a nőtől származik. Meg a férfi is. : fiainkat, lányainkat, de kiderült, hogy örökösak egyszer fiatal. Később már kénytelen más •sni. Válogatta és fordította: Sz. B. _____£______t-------------------------------------------------uo s* émával foglalkozik a pécsi orvosgyűlés. Remélhe- ik ki a programból azok, amelyeknek elintézése gős. Csak néhányt jegyzek itt föl, nehogy megfekell találni lérumát. Sőt védőoltásokra gyanúm, hogy arany- vagy . Nem az iz- lamely vissz- 'os beleszúija :ket a zsebbe, i a folyékony let tabletták- osságot, per- a tablettákat ti. slbutulás kér- 3zni kellene, ő gyógyszer- e kórmegelő- il annál in- it és könyve- i, amelyekbe mák. Nehéz enni a kezdekabérek mint ; kórokozója alamit. Talán agyon hideg sg borogatás. Persze azt kell borogatni, aki az alacsony munkabéreket fizeti. Ez esetben a kényszergyógykezelést kellene elrendelni. 4. A fogfájás új gyógymódját is be kellene már vezetni. Az egészséges fogat például nem kell kihúzni, hanem meg kell kinek-kinek adni azt, amire fáj a foga. 5. Az öngyilkosság kérdése is el van hanyagolva. Az eddigi módszerek: aszpirin vagy priz- nic a fejre, vagy pióca a halálos revolverlövés helyére — nagyob- bára hatástalanoknak bizonyultak. 6. Az őijöngő drágaság is betegség. A drágítókat talán szigorú diétával kellene kezelni. A diéta egy tüzetes körülírt étrend lenne: mondjuk hat hónapon keresztül ülés hűvös és homályos helyen, megfelelően mérsékelt táplálkozás mellett. (1927) * SZÁZTÍZ ÉVE SZÜLETETT A JELES PRÓZAÍRÓ A dívány! A délutáni díványom! Elvitték. Eltüntették, Hová tűnt az én délutáni díványom? Alig hallható szánakozó nevetés. A délutánok is eltűntek. Nincsenek délutánok. Nem vette észre? És most már csak a csönd és a sötétség. Meg az az elvékonyodott ágy. Megpróbált oldalt fordulni. Az ágy nem engedte.- A, dehogy! Holnap délelőtt behozod a Művészbe. Ráérsz úgy tizenegy felé.-Te megvesztél.- Meglehet. Csillagászati összeget kapsz.- Meg akarsz alázni? Azt hiszed, nem tudom? Még bele se néztél, és már jön a szöveg. Fáradt írás... önismétlés... Szinte már hallom azt a fölényes, nyálkás hangot. Nagyon is jól tudom, hogy mire megy ki a játék!- Milyen új fordulataid vannak! Mire megy ki a játék!- Magát várta valaki!- Engem? Kicsoda?- Nem tudom. Nem mutatkozott be. Éppen csak beszagolt.- És semmi üzenet?- Ja, de igen! Hogy beadta-e a kéziratot. Mármint, hogy maga.- Na persze, sejthettem volna. A lány felnevetett.- Nem tudom, mit sejthetett volna, de nekem be kell adnom ezeket a tányérokat a Zserbóba. Ne haragudjon, de repülök. Egyetlen mozdulatot se engedélyezett. Kivel vitatkozott az előbb? Valaki mindenesetre felingerelte. Na nem nagyon, csak éppen annyira, hogy... A hang! talán csak maga a hang, olyan csöndes, kioktató. Igen, ez az!? Ki akart oktatni valamiről. A délutánokról. Nem is a délután díványairól. Magukról a délutánokról. Dehát mit tudhat ő a délutánokról? Fáradtság fogta el. Lehunyta a szemét. Nyomás a dereka táján. Nem túlságosan erős, de azért... Készülődik a fájdalom. Ezt szinte hangosan mondta. Egy háromszögletű sajt az éjjeliszekrényen. A szobatársa. Ha legalább a felét megehetné. Segítene. Most valahogy segítene. Csakhogy messze az éjjeli- szekrény, oly messze! Kinyújtotta feléje a karját. Az a vékony kar már félúton megingott. Lengett, lengedezett, lehanyatlott. Az ujjak a követ érintették. Tétova ismerkedés a padló kövével. A szomszéd ágy reccsenése.- Vigyázzon, János bácsi! Leesik!- Ó, dehogy!- Sokat mozog. Közben azokat a remegő ujja- kat nézte. Megpróbált feljebb húzódzkodni.- Megint tornázik. Műtét után. (Szünet.) Kikap a nővértől.- Kikapok?- Háááát... Egy iskolásgyerek riadt vihogása.- Elnáspángol? Arra a csontos térdére fektet és jól elnáspángol?- Nem is olyan csontos.- Na, köszönöm. A másik ágy nyekkent egyet. Szuszogás, köhécselés, hor- kantás. Csönd.- Igazán megírhatnád már a keresztfiadat. Az enyhén hullámzó sötétségből jött a hang. Valaki feléje hajolt. Boltozatos homlok, bozontos szemöldök. A haj szerényen hátrahúzódott. Hiszen rövidesen úgyis eltűnik.- Péter! Melczer Péter!- Vagy már elfeledkeztél róla?- Ugyan! Hogy képzeled?- Néha kihagy a memóriád.- De az Úriemberről nem feledkezem el. Nem olyan, mint az apja. (Szünet.) Az apja meg a keresztapja.- Mondd, mi bajod velem?- Semmi a világon. Melczer Péter, mintha meg se hallotta volna. - Süt belőled a gyűlölet. (Szünet.) Minden írásodat közöltem.- Könyörületből.- Senkit se közöltem könyörületből.- Senki mást. Csönd.- Szóval, az Úriember. Mikor kapom meg?- Olyan sürgős?- Tessék! Már most kezded!- Mit kezdek? Semmit se kezdek! Ha lehet, ne ilyen ostobaságokon törd a fejed. Inkább láss hozzá! Nincs olyan sok időd! Láss hozzá! Láss hozzá! Mintha hirtelen felröppent volna. Egy feldűlt aktatáska a fal mellett. Hangok a teremből.- Kivel beszél ez?- Mit tudom én!- Az előbb hadonászott, most meg csak úgy motyog magában.- Ki lehet? Miféle alak?- Mintha láttam volna a tévében.- Ezt a pofát?- Mosóport ajánlott. Egyébként csinos felesége van.- Ennek?!- Fejezzük be, uram. Ágyak nyögése. Valaki felkönyökölt. Visszacsúszott. És megint a csönd. Át kell menni a linzerért. Irén néni régen elkészítette, és most már csak arra vár, hogy átvigyem Zsuzsihoz. Semmire se vár. Alszik. Egész éjszaka a linzeren dolgozott, és most alszik. Az egész város alszik. Ó meg ott állt a téren. A hatalmas, üres téren. Az a kedély- telen, sárga fény, ahogy úgy beborítja! Ez nem a kora reggel fénye. És nem is a délelőtté. Hát akkor miféle fény? János bácsi. Valaki nekem azt mondta, hogy János bácsi. Nem egy barátom, még csak nem is közeli ismerősöm. Csak éppen összeakadtunk. Akkor meg mit bácsizik? Milyen jogon? Kutyák vették körül, úgy né- gyen-öten. Érdeklődve figyelték kissé tartózkodó, de valahogy mégis gyanakvó érdeklődéssel. Rokonszenv? Ellenszenv? Fene tudja. Majd, ha megmozdulok. Igen, az első mozdulatnál kiderül. Velem tartanak? Nekem esnek? Séta a párás fényben. Elmélkedés. Szemügyre vesszük az idegent. Dehát hol vannak a kutyasétáltatók? Talán még ki se bújtak az ágyból? Magukra hagyták a társaságot? Lehet, hogy rám bízták őket? Megszagolták, hogy jövök. És most már viseljem gondjukat. állnak az ablakban pizsamában vagy hálóingben, esetleg félmeztelenül. Ásítoz- nak, nyújtózkodnak, derekukat masszírozzák. Nem néznek fel, de esküszöm, hogy figyelnek. Mikor indulunk? Mikor vágunk neki az útnak? Minél előbb? Csak minél előbb! Ezt jól kifogtam. A kutyák egymás körül keringtek a fűben. Feléje se néztek. Meg se látták. Észre se vették. Egy presszóslány szaladt át a téren egy tányértoronnyal. Ági a Művészből! A lány elfutott a tányérjaival. Ő meg nem mozdult. Á lány után bámult. Szolgálatkész. Kihasználják. A vendégek kedvence. És ő is szereti a vendégeket. Talán azért küldik a konyhába mosogatni. Örökbe fogadom. Miért ne? Nem élek vissza a helyzetemmel. Szóval a derék Péter beszagolt, és aztán eltűnt. Na nem, azért még talán visszamegy a Művészbe. Hiszen számít arra a kéziratra. Az Úriemberre. Mi van ezzel a nadrággal? Hol lecsúszik, hol meg nagyon is szorít. Talán nem kellett volna eny- nyire felhúzni. Valami megzörrent a zsebében. Jegyzet? Jegyze+darabka? Óvatosan megtapogatta. Mintha megmotozná önmagát. Majd lassan, vigyázva kihúzta a regényt! Igen, ez a regény! Talán még nem egészen kész, de azért főbb vonalakban... Na nézzük csak! Sürget az idő! És elkezdte olvasni ott az utcán. Csípőre tett kéz. Orrtörlés. Pataki Nóra. Elakadt. Érezte, hogy nézik. Többen állnak körülötte. A kutyák! Hát persze, hogy a kutyák csapata. Mégse feledkeztek meg róla. Utánajöttek. Nyomon követték. Hát persze! Hiszen csak benne bízhattak. Nincs senki más, aki gondjukat viselné. Hogy aztán mit kezd velük, az már más kérdés. Kissé csapzottak. Sár fröccsent rájuk. Hát igen, belegázoltak néhány pocsolyába. Annak a fekete-fehér kockásnak összeragadt a szőre. Úgy lógott, csimbókok- ban. És az a vöröses... Na, mindegy! Meglengette a kéziratot. Nem tudom, mennyit hallottatok ebből. Talán kezdem elölről. Igen, azt hiszem, az a legokosabb. Persze még kissé vázlatos, de hát istenem...! Szóval, Csípőre tett kéz Orrtörlés Pataki Nóra Diadalmas mosoly Elterpeszkedik a széken Egy koffer kipottyant a hajából Tepsin tolták ki neki Hullelét Borogatás A társaság figyelmesen hallgatta. Akadt, aki vakkantott. Igen, egy rövid, türelmetlen vak- kantás. Álmos szuszogás. Egy nedves orr dörgölődzött a lábához. Egyáltalán nem szemtelenül. Inkább valami bánatos meghatottsággal. És akkor egy lányhang az utca mélyéről.-A Szemere utca! Tetszik tudni, hol a Szemere utca? Nem fordult a hang felé. A kutyák, ahogy összehúzzák magukat! Oly vékonyak, szinte áttetszők. Elvesző foltok a levegőben. A lány most már közelről.- Bácsi! Én kérdeztem valamit!- Igen, persze. Belenézett abba a sovány, csúfondáros arcba. Nem, hát a lányt nem érdekli a Szemere utca. És egy pillanatig se hiszi, hogy meg tudnám mondani. Hát akkor...? De közben már magyarázott. Olyan furcsa, idegen hangon. És egyre zaklató ttabban.- A Szemere utca... itt... itt a közelben. Itt kell lennie... egy ugrás, és máris... balra a mozinál... egy trafik... egy iskola...- Se trafik, se iskola!-Miket beszélsz! Egy lánynak csaptam ott a szelet! A Richter Kamillának.- Remélhetőleg a legnagyobb sikerrel.- Egy frászt! Beleesett a Ti- kába.- Pech.- Pech? Tragédia!- De azért már kiheverte.- Nem! Nem hevertem ki! És soha nem is heverem ki!- Azért ne faljon fel. Inkább árulja el végre, hogy hol a Szemere utca.- Itt volt... nekem elhiheti.- Hát akkor eltűnt, elveszett.- Egy utca nem tűnhet el.- Igazán? És miért nem tűnhet el?- Hát nem érti? Én felelek minden utcáért! Minden utcáért és minden moziért!- Ne mondja! Ez komoly? A lány felnevetett és eltűnt. Minden elsötétedett. Csak azt az idétlen nevetést lehetett hallani. Ő meg ott állt egy lemállott falú ház előtt. Egy csomag szorosan a fal mellett. Kit gyömöszölhettek bele? Talán egy kisgyereket, akitől meg akartak szabadulni? Odafent a magasban tántorgó krétaírással: Keresd az Istent, amíg megvan! Egy fiú áll a kockaalakú udvarban. Felnéz egy sötét ablakra. A fiú bent az előszobában. Valósággal a falhoz tapad. Nem nyúl a kapcsoló felé. Felesleges mozdulat lenne. E lcsúszik a rozsdás sparherd mellett. A konyhaablakból nézi, hogy gyullad fel ott szemben a villany. Megfordul lassan, részletekben. Mint akinek felszabdalták a mozdulatait. A szoba kilincsét is olyan óvatosan nyomja le. Várja valaki odabent? Egyetlen bútor se áll az útjába. Szürke szőnyeg a szoba közepén. Térdel. Egy pillanat, és görögni kezd. Szédületes tempót diktál. Először jobbra, majd balra. Mintha önmagával akarna találkozni.- A barátunk már megint tornázik! — Egész éjszaka ezt műveli':- Csöngetni kell a nővérnek. - Majd maga csönget.- Én? Szóval én? Megnyom egy gombot a falban. Fehér köpenyes nővér hajolt az ágy fölé. Egy mozdulattal feldobta a takarót.- Hol a keze? Már megint hol a keze? Pillanatnyi szünet. — Hát ezt sikerült feltépni! Már az egész teremben égett a villany. A teremben és odakint a folyosón. Néhányan felültek az ágyban, akárcsak egy színházi előadáson. Ó meg már egy ápoló nyakán szállt lefelé, valahova a mélybe.
