Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-31 / 4. szám
Vasárnap * en : hol is v/ü11 A negyvennyolc éves polgármesternek, Szulényi József mérnöknek nincs rendes polgármesteri fizetése, tisztségének ellátásáért csupán tiszteletdíjat kap, A Mezőgazdák Mozgalma, vagy ahogy itt mondják, a gazdapárt jelölte polgármesternek. A föld művelésével foglalkozó szavazók bizalmából került a falu élére a nyitrai főiskolán végzett agrármérnök, aki huszonhárom évig a magnemesítő állami gazdaság dolgozója volt, tizenkét évig a dobogói telep intézójeként tevékenykedett. Ezt követően a földműves-szövetkezet telepvezetője lett.- Zsemléren nincs problémánk, nincs családi viszály - mondja Szulényi József.- Nagyon kevesen élnek itt...- Húsznál több özvegyasszony lakik egyedül egy-egy családi házban. A gyerekek másutt, Zselizen, Párkányban, a nagyvilágban szétszóródva élnek. A front óta mindössze tizenegy ház épült, a legújabbikba most költöznek be. De rendbe hozták, felújították a régi portákat, az istállók helyére fürdőszobát, garázst varázsoltak. Ha a gyerekek itthon maradnának, minden házban lenne autó, olyan család is akadna, ahol két-hárommal is büszkélkedhetnének.- A helyben lakó utódok nélkül elöregszik a község...- A falu java idős polgár. Már iskolánk sincs, mert kevés a gyerek, és nincs remény arra, hogy újra megnyithatnánk. A tizenkét tanköteles zsemléri gyerek a szomszédos szent- györgyi iskolában tanul. Az iskolánk, a postánk Szentgyörgyön van, orvoshoz a második faluba, Sáróra járunk, a kórházunk Zselizen van...- Kevés a fiatal, milyen a kulturális élet?- Amíg tanító volt a faluban, az is volt. Míg Slivkáné asszony tanított a kisiskolánkban, s amíg Gubik Jenő, a zselizi gimnázium igazgatója itt lakott a szülőfalujában, volt kulturális élet. Foglalkoztak az ifjúsággal, legényekkel, ifjú házasokkal. A Cse- madok rendezésében minden évben volt színelóadás, felléptünk más falvakban is...- S azóta?- Olyan ember vette át a Csema- dok vezetését, aki a tagokat sem tudja összehívni. Mondjuk is neki, mondjál le, teszünk oda valakit, aki megmozgatná a népet. S lenne miből, mert a Csemadok-szervezetünkEgynyelvű, egyhitű kis falu Régi múltra tekint vissza a Garam vidékén, Léva és Zseliz között fekvő Zsemlér. Két írásos emlék is tanúsítja, hogy 1075-ben már létezett, tehát ettől jóval előbb, néhány emberöltővel korábban keletkezett. Mindig is kis falu volt. Sok vihart és vészt élt át, de évszázadok után sem változott: egynyelvű és egyhitű maradt a mai napig. Lakói magyarok, katolikusok. Csak néhány vegyes házasság keverte meg kissé a nemzetiségi összetételt. A második világháború után még 280-290 személy élt itt, 1980-ban 205-re apadt a számuk. Jelenleg a falu 87 családi házában már csak 174-en élnek. A legutóbbi népszámláláskor 13 lakos vallotta magát szlováknak: ide nősült férjek vagy feleségek, de akad köztük olyan „szlovák“ is, aki csak magyarul tud. Milyen az élet egy csökkenő lélekszámú kis faluban? nek van pénze, nyereménybetétkönyvre tették a takarékba, s megütötte a „főnyereményt“: a tizennyolcezerből egyszerre harminchatezer lett! Ezzel már lehetne valamihez kezdeni. A vendéglő tőszomszédságában, egy volt parasztházban van a kultúrotthonunk beépített színpaddal. Az önkormányzatunk tervbe vette felújítását. Még az idén hozzáépítjük a ruhatárat, a „színészeknek“ az öltözőt, s a tetejére emeletet húzunk, hogy végre legyen községi hivatalunk is. Jelenleg a volt katolikus egyházi iskola épületében működünk. Az egyháznak bizonyára szüksége lesz rá. Az építőanyagot még tavaly megvásároltuk, önerőből elvégeztük az alapozást is. Az építéshez százhatvanezer koronára lenne szükségünk. De hát kicsi a falu, kicsi a bevétel is, s ez sem teljes, mert a földműves-szövetkezet a telep után járó helyi illetéket nem tudja kifizetni. Még a tavalyelőtti paradicsom árát sem kapták meg, s tartoznak nekik a húsért, tejért is. Ha bevasalják a követeléseiket, nekünk is adnak. Erre várunk, hogy még az idén befejezhessük a művelődési ház és a ravatalozó felújítását, ahová a villanyt, a vizet is be kell vezetnünk, s hűtőboxot is szándékozunk venni.- Milyen érzés polgármesternek lenni egy ilyen kis faluban? — örülnék, ha többet tehetnénk. Kevés a pénz, kötve a kezem, önerőből valamit létrehozni igen körülményes. Csak tíz emberre számíthatok, ha valamibe belekezdünk. A buszmegállónál betonoztunk, hogy az iskolába menő gyerekek ne tapossák a sarat. A paplakot is szép kerítéssel vettük körül...- További gond?- A hulladék. Az egykori szemétgödröt, ahol a vályogtéglát vetették, a járási hivatal ellenőrei betiltották. Szulényi József mérnök, Zsemlér polgármestere A szemetet Koltára, harmincöt kilométernyire kellene hordanunk. Honnan veszek rá pénzt? Megbüntethetnek, de nem lesz miből kifizetnünk. Úgy tervezik, hogy az atomerőmű közelében, a már nem létező Mohi község területén létesítik a központi szeméttelepet. Ez már közelebb, tizenhét kilométernyire lenne tőlünk, de ehhez is pénzt kémek, családonként ötszáz koronát...- Már maguknál is megindult az egyéni gazdálkodás a földeken? — Nemigen kell a föld, csak ketten vettek ki két-két hektárt. A föld után adót kell fizetni. Négy idős asszony a háztájiról is lemondott. A nem szövetkezeti tagok haszonbért kapnak a földjük után. Valamikor jól Végre engedett a csikorgó hideg és a gyerkőcök is kiszállingóztak a sápadt napfényre, hogy végre eldicsekedjenek egymásnak a karácsonyi ajándékokkal. Olyan hangosan szemrevételezték mit hozott a Jézuska, hogy kíváncsiságból kinyitottam az ablakot, hogy én is tájékozódjam, minek örvendeznek a tizenkét emeletes toronyházi szomszédaim. Unokám elbeszéléséből tudom, hogy a video és a hegyi kerékpár a sláger és a szülők többsége mélyen a pénztárcájába nyúlt, hogy az ő gyereke se maradjon le a nagy „rongyrázó versenyben“. A fiúk lehettek vagy heten, de aztán három kislány is csatlakozott hozzájuk. A hangadó egy nyakigláb kamasz volt, aki csillogó gitárjával szédítette a többieket és repedtfazék mutáló hangján egy-egy sort elénekelt a menő slágerből. A kisebbek hozzásettenkedtek és megpengettek egy-egy húrt, hogy saját maguk próbálják ki a csodahangszer zengését. A gitártól azonban nagyobb sikere volt a Polaroid fényképezőgépnek, amelynek tökmag tulajdonosa meg is örökítette a többieket és pillanatokon belül kézről kézre járt a fénykép. A raccsoló kis szőke srác mindenkit túlharsogva azt mesélte el, hogy elektronikus játékán egész este nem tudták befejezni a partit. Egy kislány babája pedig tökéletes kiejtéssel angol mondatokkal kápráztatta el a többieket. Aztán az egyik apuka kitolta a fiacskája drága kerékpárját is, hogy csemetéje le ne maradjon a nagy vetélkedésben. Érdekes és szórakoztató volt a bemutató. A harmadik emeleti ablakból úgy tűnt, mindenki nagyon elégedett. A gyerekek nem nagyon érzik meg a szülök gondjait. A költő szavai jutottak eszemmenő kis szövetkezetünk volt. De amikor négy falu, Alsó- és Felsősze- cse, Nagyod és Zsemlér gazdaságait egyesítették, már nem érezték magukénak a földet. A négy falu közigazgatásilag újra önállósult, de mezőgazdasági területüket nem kívánták vissza, maradt a nagy közösben, mert át kellett volna venniük az egyesített szövetkezet nagy adósságából rájuk hámló részt. A szövetkezet központja Felsőszecsén van. Ide- oda futkosnak a traktorok, az elpazarolt üzemanyag drágítja a termelést. Belátjuk, a földhöz való visszatérés nem valósulhat meg egyik napról a másikra. A megoldást a következőkben látom: 100-100 hektáron gazdálkodó kis kft-ket kellene kialakítanunk. Valamiképpen el kell kezdenünk, hogy a föld művelése kiöregedő falvainkban is visszakaphassa régi rangját...- Magángazdák még nincsenek, hát magánvállalkozók?- Akad, nem is egy! Bár több lenne belőlük! Szulényi József felsorolja a már sikeresnek mondható zsemléri vállalkozókat: Kicsindi Gyula megvette a zselizi zöldségüzletet, Ciria mérnök ruhát és textilt árúsító butikot nyitott Ipolyságon. Kertészettel foglalkozik Boros Ernő és Sládecek Ernest (idenősült, a felesége, Ildikó, magyar). Horváth Tibor masszázsszalont nyitott. A polgármester mosolyogva tudtomra adja:- Kilencvenegy júliusától én is maszek lettem. Agrármérnökből zoknigyártó. Három család összefogásával kis kft-t alakítottunk. Az egyik társam Gubik Árpád, a lányom férje. Andrea lányom újságíró, a Garamvölgye, a lévai járási lap szerkesztője. A harmadik társ Babik József, a földműves-szövetkezet telepvezetője. Műhelyünk berendezéséhez nagy bankkölcsönt vettünk fel. Egyelőre törlesztenünk kell az adósságunkat, s ami a bevételből megmarad, befektetjük, újabb gépeket veszünk. Már van három, trebici gyártmányú, modem, programozható kötőgépünk, japán varrógépünk, méret szerinti olasz lábvasalónk, lábformázónk. Hat alkalmazottunk van. Amint kibővítjük a termelést, újabb munkahelyeket teremtünk.-Hogy jutott eszükbe éppen a zoknigyártás?- Olyasmit kell termelnünk, amire mindig szükség lesz, amit el tudunk adni. Hál’ Istennek, kelendő az aránylag olcsó árunk, s a minőséggel is elégedettek... A községházából a körbe ívelő utcába indulunk, hogy Szulényi József megmutassa a műhelyüket. Útközben magyarázza: a közeli Sze- csén is látott egy kis kötődét, s elment Tfebicre is, a hires nagy kötődébe, ahol a csehek kedvesen fogadták, mindent megmutattak neki. Náluk a legfontosabb munkaerő a gép, egy műszak alatt 1000-1100 gyerek-, női és férfi zoknit is meg tud kötni. A raktárban, a csomagolt zoknik láttán értettem meg, miért kelendő az árujuk. Valóban szépek, mutatósak. Prágától Ágcsemőig vásárolják a zsemléri zoknikat. És Szulényi József, aki a zoknikötöde vezetője, könyvelője, anyagbeszerzője, kis bőrönddel a kezében ügynökként is járja az országot. Csodálkozva kérdezgetik mindenütt: Hol az a cégjelzésen feltüntetett Zemliare - Zsemlér? S a térképen keresik a csupán 174 lelket számláló kis falut, ahol szép zoknikat gyártanak. A tágas udvaron körülnézek.- Ha már a bővítést említette, itt még építkezhetnek is - mondom. - Vagy egy kisebb üzemcsarnok még csak álom lenne?- Nem álom... - feleli Szulényi József agrármérnök, Zsemlér polgár- mestere. Merész vállalkozásuk életet hoz a faluba, az egész országban ismertté teszik a Garam menti kis község nevet' Petrőci Bálint be: az én apám kopott ka hátú, de nekem új ruhát vészén. A nyakigláb srác minden ajándékot a kezébe fogott, megsaccolt és nagy szakértelemmel tanácsokat osztogatott, közben néha megpendítette a gitárját. Mint egy jó vezérnek, mindenkihez volt barátságos szava. Szép volt ez az ajándékbemutató. Még karácsonyi béke uralkodott a máskor hadakozó, ellenkező, egymást túlkiabáló gyerekek között. A csoport szélén, kissé félrehúzódva álldogált a fekete hajú, apró termetű fiúcska. Talán a lakótelepen a legszebb gyerek, gyakran találkozom vele munkába menet.- Hát neked mit hozott a Jézuska? - kérdezte tőle barátságosan a nyakigláb. A fiú zavarba jött, kis szünetet tartott, aztán szemlesütve mondta:- Visszajött hozzánk apu és egy gyönyörű kiskutyát hozott. Ebben a hidegben nem akartam lehozni, majd megmutatom. Nagy-nagy csend támadt. Ki tudja, milyen gondolatok röpködtek a gyermeki fejekben, mekkora értéknek ítélték meg a kisfiú ajándékát? A hosszú srác csak annyit mondott furcsán elnyújtva a szót: Kiskutyát? - és bizonytalan léptekkel köszönés nélkül eloldalgott. Biztosan arra gondolt, hogy számára is az lett volna a legszebb ajándék, ha apja visszatér hozzájuk. De nem így törrént. Se azzal a másik két gyerekkel, akik szintén apa nélkül töltötték az idei karácsonyt. Szűcs Béla „KUTYAELET“ Feró Spécii felvétele 1993. I. 31.
