Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-31 / 4. szám
{Bulgária reménykedik a fellendülésben Az egykor a Szovjetunió „16. köztársaságaként'* ismert ország lerázza sivár múltját Az Alexander Nevszki katedrális és a parlament Szófia központjában Szófiát, Bulgária fővárosát a századfordulón „a Balkán Párizsaként“ ismerték. Az elmúlt 50 évben e régi név csak kegyetlen tréfa volt. A második világháborúban részben lerombolt, majd a szovjet tömbbe zárt Szófia a sztálini nyomor jelképe lett. De az idők változnak. Szófia újra virágzik és pezseg. Pirosfehér csíkos napernyők tűnnek föl a mecsetek és bizánci bazilikák árnyékában. Naponta nyílnak művészeti boltok és divatos kis éttermek. Utcai művészek festenek a parkokban, és csillogó Mercédeszek róják a kockaköves utcákat. Élénk színű zöldséggel és gyümölccsel vannak tele a piacok. Bulgária, amely annyira szolgálatkész csatlós volt, hogy gyakran a Szovjetunió „16. köztársaságának“ nevezték, lassabban lépett be a posztkommunista világba, mint a többi kelet-európai kliensállam. De az elmúlt nyolc hónap folyamán az ország több mint fél évszázada első demokratikus kormányzata átalakította az élet felszínét, és most forradalmasítja az alapokat is. S mindezt egyetlen élet elvesztése nélkül. Lawrence Eagleburge ügyvezető amerikai külügyminiszter „Kelet-Európa legjobban őrzött titkaként“ jellemzi Bulgária átalakulását. De sokáig nem maradhat titok. Nem egész egy év alatt az ország mezőgazdasági földterületének - amely teljes egészében a nem hatékony állami szövetkezetek kezében volt - több mint negyedét visszaadták az 1946 előtti tulajdonosoknak vagy örököseiknek. Novemberre az összes szövetkezet „likvidálását“ tervezik. A városokban üzletek, házak és lakások ezreit adták vissza magánkézbe. Több mint 200 ezer bolgár jelentette be szándékát magánüzlet nyitására (bár végül nem egész negyedennyien váltották valóra tervüket). A bolgár sajtó, amely egykor a szigorú ideológia és a kettős beszéd citadellája volt, most új, korlátlan szabadságában fürdőzik. A bolgár hadsereg, amelyet egykor a kommunista lojalitás támaszának gondoltak, most még odaadóbban támogatja a demokratikus rendszert, mint a társadalom egésze. Bulgária eredményei még inkább figyelemre méltóak, ha szomszédai helyzetével hasonlítjuk össze - nem volt vérfürdő, mint Romániában, területi szétszakadás, mint Csehszlovákiában, polgárháború, mint Jugoszláviában, sem pedig gazdasági összeomlás, mint Albániában. Paradox módon Bulgária szegénysége és elmaradottsága jelenti a stabilitás okát, legalábbis egyelőre. Az állampolgárok igényei messze nem olyan nagyok, mint Kelet-Német- országban, Magyarországon és Csehszlovákiában. A kommunisták iparosítási kísérletei dacára az ország továbbra is ural- kodóan mezőgazdasági jellegű. El tudja látni magát élelemmel, és a legtöbb városi dolgozónak még vannak falusi gyökerei. Kevés nyugdíjas tud megélni a havi 25 dollárnyi nyugdíjból, de a legtöbbnek van egy kis konyhakertje, ahol megtermelheti élelme egy részét. A lakosság több mint háromnegyede tulajdonosa a lakásának vagy házának, így védve van a telekár és a lakbér hirtelen emelkedésével szemben. De az előttük álló út nem lesz könnyű. A 45 évi kommunista uralom nagy, de versenyképtelen ipari bázist hagyott Bulgáriára. Acélműveket, amelyek az összes nyersanyagot Algériából hozták be, be kell zárni. Hasonlóképpen az erősen támogatott uránium, horgany- és szénbányák többségét is. Nagy szükség van külföldi beruházásra a gazdaság beindításához, amelynek termelése tavaly negyedével csökkent. Az infláció 80 százalékos. A régi rendszerben elméletileg nem létező munkanélküliség 12 százalékra kúszott föl, és gyorsan növekszik. Ami a legrosszabb, a kommunista uralom hosszú időszaka után nem maradtak Bulgáriában vállalkozók, sőt még a szabadpiaci gazdaság alapszókincse sem létezik. Az új vezetés eddig meglepően biztos fellépést tanúsított A leva, amely korábban inkább vicc volt mint valuta, stabilizálódott a dollárhoz és a német márkához képest. A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank jóváhagyta Szófia privatizálási terveit, és 200 millió dollár új hitelt nyújtott. Bolgár tisztviselők nyugati bankokkal tárgyalnak az ország ama súlyos, 9,6 milliárd dolláros adósságának átütemezéséről, amellyel magánintézményeknek tartoznak. Az év véZselju Zselev köztársasági elnöktől sokan remélik a belső stabilitás megteremtését. gére Bulgária „szoros együttműködési“ egyezményt remél kötni az Európai Közösséggel, amely megnyitná a piacokat és könnyítené a nyugati beruházások áramlását. Bulgária javította viszonyát legfontosabb szomszédjával, Törökországgal, oly módon, hogy leállította az ország török kisebbségének erőszakkal való asszimilálására irányuló kegyetlen kommunista kampányt. KEVÉS JELENTKEZŐ De a neheze még hátravan. Az új kormányzatnak valamiképpen el kell adnia vagy elkótyavetyélnie a hatalmas állami gazdaságot. A nyugati beruházók mutatnak némi érdeklődést a mező- gazdasági ágazat és a széles Fekete-tengerpart idegenforgalmi vállalkozásai iránt. De kevés jelentkező van a bolgár cipőiparra, vasiparra vagy elektronikára. A kibontakozó nem kommunista szakszervezeti szövetség, a Podkrepa elméletileg támogatja a kormányzatot. De helyi szervezetei sztrájkokat kezdtek a reálbérek esése és a várható gyárbezárások ellen. A bolgár Szocialista Pártban testet öltő régi kommunista nómenklatúra még aktív és népszerű az ország sok részén. Bulgária egymillió cigánya nyugtalan. És a jugoszláviai háború azzal fenyeget, hogy átterjed Bulgária macedón többségű nyugati területeire. A történelem sohasem volt kegyes e helyhez. Bár Bulgária „Európa legrégibb államának“ mondja magát, több mint 2000 éven át csaknem állandó szolgaságban szenvedett kívülállóktól a macedón Fülöptől az otto- mán törökökig. Még a törökök alóli 1878-as „fölszabadulása“ után is erős külföldi befolyás alatt maradt, mivel Oroszország vált az új uralkodó hatalommá. A háború és szolgaság évszázadai alatt a bolgárok a túlélés szakértőivé váltak. De passzivitást is kialakítottak hódítóikkal szemben, amit sok bolgár író „belső emigrációnak“ nevez. Csaknem egymillió bolgár- minden hatodik felnőtt - volt párttag 1945 és 1989 között, ami messze a legnagyobb arány a Varsói Szerződés országai között. Ma alig lehet kommunistát találni. A legtöbb a szocialista párt soraiba állt. De a régi számlák rendezése központi témája a bolgár politikai életnek. Todor Zsivkovot, a 81 éves apparatcsi- kot, aki 1957-től 1989-ig uralkodott Bulgáriában, hétévi börtön- büntetésre ítélték egymillió dollár elsikkasztásért és azért, mert magánautókat és villákat osztogatott embereinek. Tizenkét másik volt pártfejes és biztonsági tiszt is letartóztatásban van, többségük azzal a váddal, hogy illegálisan pénzt juttatott külföldi kommunista pártoknak és a marxista fejlődő országoknak (Kuba, Nicaragua, Afganisztán). A bolgárok körében mély a nézeteltérés azt illetően, hogyan kezeljék a múlt bűneit. Ivan Tatarcsev, az ország főügyésze minden áron bíróság elé akarja állítani a régi kommunistákat.- Fél évszázadon át a kommunista párt maffiaként működött- mondja. - Megfélemlítette az embereket, és közpénzek dollár- milliárdjait kezelte hűtlenül. De Zselju Zselev, a volt filozófiaprofesszor, aki 1990 júliusa óta Bulgária elnöke, egészen másképp látja a dolgokat: „Nem akarunk tisztogatást a kommunisták körében - mondta a Newsweeknek -, mert emlékszünk az ő tisztogatásaikra, amikor a hozzáértőket kirúgták, és helyükre a hozzá nem értők kerültek.“ Közben - az egész volt szovjet tömbben jól ismert séma szerint - a frakcióharcok megbénítással fenyegetik Bulgáriát. Az öt demokratikus pártból álló koalíció, amelynek szűk többsége van a parlamentben, az ösz- szeomlás szélén áll. Zselev elnök nyíltan szemben áll Filip Dimitrov kormányfővel. A Konsztantin Trencsev vezette nem kommunista szakszervezeti mozgalom határozatlansággal és a dolgozók problémái iránti érzéketlenséggel vádolja a kormányt. És a dühös Dimitrov azzal kérkedett a Newsweeknek, hogy cigaretta és whisky behozatalára használta föl a szak- szervezeti szövetség pénzét. A belharc olyan éles, hogy Szófiában dolgozó nyugati diplomaGomba módra szaporodnak a kis üzletek ták jóslata szerint a kormány még az év vége előtt megbukik. „Más sem kell, mint egy politikai válság - mondja Aledszander Aleksziev bolgár-amerikai közgazdász, akit a Rand Corporation adott kölcsön, hogy tanácsokat adjon Dimitrovnak. - Teljesen elszabadulna az infláció.“ BETILTOTT KÖNYV A stabilitás egyetlen látható ereje Zselev elnök, ő csaknem mitikus figura honfitársai körében, a Fasizmus című, gyorsan betiltott könyv szerzője, amely alig leplezett támadás volt Zsiv- kov baloldali totalitarizmusa ellen. Zselev csaknem 20 éven át nem létező személy volt a régi rezsimben, és e sors szavatolja mai tekintélyét. Nemrég az elnök magához hívatta a koalíció civó- dó urait, és arra intette őket, hogy kezdjenek együtt munkálkodni a közjóért Ha Zselev nem tudja működésbe hozni a koalíciót sok bolgár II. Simeon bolgár trónörökösre tekintene, akinek képe most országszerte ott mosolyog a falakon. Amíg a jugoszláviai háború le nem csillapul, kevés nyugati üzletember veszi fontolóra, hogy pénzt fektessen be Bulgáriában. És bármilyen sokat beszélnek is új piacok kereséséről, a bolgár föllendülés reális reményeihez szükség van az orosz piac újjáéledésére - és a konvertibilis rubel megteremtésére. A Nyugattal folytatott kereskedelem kilátásai továbbra is annak függvényei, hogy sikerül-e megegyezni a nyugati bankoknak szóló nagy nemzeti adósság átütemezésében. És kevés külföldi beruházás várható addig, amíg a világgazdaság a jelenlegi mocsárban van. MŰSZAKI SZAKÉRTELEM A legtöbb nyugati szemében Bulgária messze van, valahol a balkáni vadon mélyén. De nincs elfelejtve. A PHARE (az Európai Közösség Kelet-Euró- pának szóló műszaki segélyprogramja) egy helyi tisztviselője a bolgárokkal együtt dolgozik egy reális privatizálási terven. Az Amerikai Egyetem nevű iskola, amelynek célja a Bulgáriának döntően szükséges műszaki szakértelem átadása, szeptember elsején kezdte meg második tanévét több mint 400 hallgatóval. És néhány korai vegyes vállalat már ígéretesnek mutatkozik; a Balkán bolgár légitársaság, az Air France-szal szövetségben, szép csillogó Airbusokra váltja föl rozzant régi szovjet Tupoljeveit, és a szolgáltatások gyors ütemben javulnak. A Törökországgal folytatott kereskedelem, bár még kismértékű és részben illegális, megnégyszereződött az elműt négy év folyamán. A számos akadály ellenére a bolgárok hangulata határozottan jó. Zselev elnök hangsúlyozza, hogy az ország ragaszkodni fog „a gyökeres változás útjához a társadalmi béke légkörében“. Népe még mindig boldogan fürdőzik az új szabadságban. Szinte napról napra teremnek új lapok és magazinok. Sok az új kávéház és étterem, vidám csoportok ülnek kovácsoltvas asztalok körül, beszélgetnek, beszélgetnek és beszélgetnek. Egy „nem békepap pátriárka“ áll a bolgár ortodox egyház élén (bár az oszlopos pártember, aki a korábbi pátriárka volt, nem hajlandó lemondani hivataláról). A főváros utcáin a rövid ruhás lányok járása élénk, szeme csillogó. A bolgárok szemében Szófia már az, amiről álmodtak: újra a Balkán Párizsa. (A Newsweek nyomán)
