Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-10 / 1. szám
4 Magyar gimnáziumok Szlovákiában: Tornaija Tornaiján 1953-ban nyílt meg a magyar tanítási nyelvű gimnázium, ami akkortájt kisebbfajta csodának is beillett. Sorrendben ez volt a harmadik magyar gimnázium Szlovákiában, amely a háborút követően a nagy múltú rimaszombati gimnázium árnyékában megnyitotta kapuit, méghozzá olyan kisvárosban, ahol a gimnáziumi szintű oktatásnak nem voltak hagyományai. Mégis létrejött, s fennállásának negyven éve alatt nem kevés művelt embert adott a csehszlovákiai magyarságnak.- A tornaijai gimnázium a helybeli szülőknek köszönheti létrejöttét, akik Kasza Lajos, Klinkó Géza, Barassó Márton vezetésével addig ostromolták a prágai iskolaügyi minisztériumot, amíg meg nem kapták az engedélyt az iskola megnyitására - emlékszik vissza Zsámbok Tamás, az iskola nyugalmazott tanára. Az iskola jelenlegi épülete már szűkösnek bizonyul (Méry Gábor felvételei) PILLANTÁS A MÚLTBA Az első években nagyon nehéz körülmények közt folyt a munka. Sem a hely (több épületben, a város területén szétszórva tanítottak), sem a pedagógusok felkészültsége nem volt megfelelő. Az évek során lassan javult a helyzet. 1958-ban új épületbe költöztek, fokozatosan a tanári kar is feltöltődött fiatal, szakképzett pedagógusokkal, és évről évre nőtt a diákok létszáma is. Az 1971-72-es tanév végére az akkor hároméves intézménynek hat osztálya és 182 tanulója volt. Az iskolát 1972 szeptember elsejétől minisztériumi rendelettel egyesítették a szlovák gimnáziummal. A kezdeti nehézségek után szolid szín- vonvalú iskolává nőttünk - állítja Zsámbok Tamás. - Az első másfél évtized a fokozatos felvirágzás időszaka. A hatvanas évek közepén még a két párhuzamos osztály megnyitását is sikerült kiverekednünk, sajnos, ezeket az osztályokat a hetvenes évek közepén megszüntették azzal az indokkal, hogy nincs elég gyerek. Pedig akkor, (1977- ben) volt a legtöbb jelentkező mind a humán, mind a természettudományi osztályba. Akik tehettek volna valamit az ügy érdekében, nem voltak elég bátrak és gerincesek, a lelkiismeretüket is alárendelték a pártfegyelemnek. Az átkos szűklátókörű- ség miatt volt kénytelen eltávozni az iskolából néhány kiváló pedagógus is, ami visszavetette a gimnázium színvonalát. Az 1970-es években végrehajtott sorozatos változtatások hatására a gimnázium életében előbb megtorpanás, majd hanyatlás következett be. 1972-ben egyesítették a magyar és a szlovák nyelvű gimnáziumot, amit a párhuzamos magyar osztályok leépítése követett, majd rendeletileg megtiltották, hogy az iskolába a Rimaszombati járás határán kívülről is felvegyenek diákokat. A diákok száma fokozatosan csökkent, s bár a nyolcvanas évek elején még voltak 30-34 fős osztályok is, 1985-ben a magyar gimnázium első osztályának már csak 13 diákja volt.- Akkoriban úgy látszott, a magyar gimnázium nem áll messze a megszűnéstől - állítja Viczén Árpád, a gimnázium igazgatója. - örömmel mondhatom, sikerült kijutnunk a hullámvölgyből. Azóta diákjaink száma évről évre nő, ebben a tanévben, tizenöt évvel a párhuzamos osztályok betiltása után, már két magyar első osztályt nyithattunk. NEHÉZ AZ ÖSSZEHASONLÍTÁS Pillanatnyilag a tornaijai gimnáziumnak 248 tanulója van. Kilenc osztályban (négy szlovák és öt magyar) folyik a tanítás. A magyar osztályokba 136, a szlovák osztályokba 112 tanuló jár. Létszámát tekintve nem nagy iskola, de nemcsak erre figyelmeztetett Viczén Árpád igazgató, mikor eredményeikről kérdeztem.- Bennünket nem lehet összehasonlítani Viczén Árpád, a gimnázium igazgatója a komáromi vagy a dunaszerdahelyi gimnáziummal. Eredményeink nem lehetnek olyanok, mint ahol 130 jelentkező közül választják ki a harminc legjobbat. Ha nálunk egy osztályban a tanulók kétharmada jó vagy jeles, már átlagon felüli osztályról beszélhetünk. A másik szempont, hogy ez vegyes tanítási nyelvű iskola, ahol a pedagógusok többségének mindkét nyelven tanítaniuk kell, ami a munka színvonalán is meglátszik. Ezt nem mentegetőzésnek szánom, mert tudatában vagyunk hiányosságainknak, és igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni a színvonal emelése érdekében. Ezt szolgálják az utóbbi években bevezetett változtatások is. Az iskolában például az idegen nyelvek és a választható tantárgyak tanítását a tanulók érdeklődéséhez igazítják. A nyelvek közül az angolt, a németet, a franciát és oroszt oktatják, kötelezően választható az informatika, a számítástechnika, a gépírás, a könyvelés és az ügyintézés. Választható tantárgyként oktatják a latint és a közlekedési nevelést. Az osztályok természettudományi és társadalomtudományi irányzatra, valamint technikára és nyelvekre szakosodnak. A tanulók részt vesznek a különböző vetélkedőkön, olimpiákon, sportversenyeken, bár aktivitásukkal még nem elégedett a gimnázium vezetése. Viszont sikerként könyvelik el, hogy az előző évekkel összehasonlítva növekszik a tanulók továbbtanulási kedve, bár a főiskolákkal, egyetemekkel szemben még mindig sokan részesítik előnyben a középiskolák szakosító tagozatait.-Talán nincsenek kiemelkedő eredményeink, de a környező, hozzánk hasonló iskolákkal összevetve, nem kell szégyenkeznünk - mondja Viczén Árpád. - Hangsúlyozni szeretném, hogy itt a végeken nem egyedüli célunk, minél több tanuló felkészítése a főiskolai tanulmányokra. Minél több magyar gyereknek szeretnénk megadni a lehetőséget, hogy legalább érettségivel záródó középfokú végzettségre tegyen szert. Az idén a két párhuzamos felső osztályba talán viszonylag gyengébb tanulók is bekerültek. Számukra olyan tantárgyakat vezetünk be, amelyek segítségével az iskola elvégzése után akár munkavállalókként, akár vállalkozókként is megtalálják számításukat. EGYMÁSRA UTALVA A beszélgetés során többször elhangzott: a tornaijai gimnáziumnak nemzetiségileg vegyes a pedagógusgárdája, többségük mindkét nyelven képes (és kénytelen) tanítani. Nemzetiségi ellentétekről ugyan nem beszélhetünk, de tagadhatatlanul vannak a kényszerű együttélésből (is) fakadó problémák.- Sokkal jobb lenne a helyzet, ha a két gimnázium külön működhetne, de az osztályok alacsony száma egyelőre mindkét tagozatot egymásra utalja - hangsúlyozza az igazgató. - Ha legalább tizenkét osztálya lenne a gimnáziumnak (nyolc magyar, négy szlovák), egyszerűbb lenne a helyzet. Igaz, a magyar tagozatnak jövőre már tíz osztálya lesz, ami az öröm mellett újabb problémát is jelent. Az iskola már most helyiséggondokkal küzd. Ebben az épületben több osztályt nem nyithatunk. Az egyik első osztályt már most kénytelenek voltunk egy másik épületben elhelyezni, de több hely már nincs. Sürgősen megoldást kell találnunk, különben nem tudjuk megvalósítani további tervünket. Ez a terv pedig a nyolcéves gimnázium. Első lépésként az alapiskolákkal közösen tavaly szeptemberben beindítottak két magyar és egy szlovák tanítási nyelvű osztályt a legjobb képességű diákokból. Ezek az osztályok képeznék a jövendő nyolcéves gimnázium alapjait. Mivel a felmérések szerint a gimnázium akár 24 osztályos iskola is lehet, a kerületi iskolaszéken keresztül az oktatásügyi minisztériumhoz fordultak annak támogatását kérve egy új iskola felépítéséhez, ahol kényelmesen elférnének, és jól felszerelt szaktantermeiken, laboratóriumaikon kívül végre saját tornatermük és ebédlőjük is lenne. A kérésükre egyelőre nem érkezett válasz.- A nyolcéves gimnázium beindulásával a magyar rész is könnyebben leválhatna a szlováktól, mert egy tizenhatosztályos skola már egyedül is életképes lenne. Elképzeléseink tehát vannak. Ha a feltételeink neglennének, mindkét részleg támogatná a különválást. Addig azonban, amíg a tervekből valóság tesz, dolgozni kell. Mint Viczén Árpád igazgató búcsúzásképpen hangsúlyozta: a jó Déldákból ók is szívesen tanulnak, örömnél fordulnának tapasztaltabb, nagyobb iskolákhoz. Eddig jóformán csak a füleki gim- aáziummal voltak szorosabb kapcsolataik. Ezentúl szeretnének együttműködni más lazai és határon túli iskolákkal is. Első épésként már felvették a kapcsolatot a ga- ántai, illetve az ózdi József Attila Gimnázi- jmmal. Új tapasztalatokkal, új ismeretekkel elvértezve akarják kielégíteni a magyarul anulni vágyó diákok igényeit. S. Forgon Szilvia A hiszékenység vámfizetői A póruljárt lányokat lépre csalják vagy önként sétálnak be a kelepcébe? Mindig ez a kérdés vetődik fel bennem, ha újra és újra Nyugatra csalt, becsapott leányokról olvasok a hazai sajtóban. S egyre többet. A történet egyszerű és ismétlődik. Ugyanúgy kezdődik és jobbára ugyanúgy is végződik. A diszkón, a fiatalok szórakozóhelyén feltűnnek az ismeretlen lovagok. S már nem is furcsa, hogy csaknem mindig jugoszlávok?! Bár nem végeztek pszichológiát a főiskolán, mégis mindig sikerül kiszemelniük a céljaiknak megfelelő lányokat. Hetedik érzék? Tapasztalat? Egyre megy. Elszórakoznak a lányokkal, költenek rájuk. Nagyvonalúságukkal valósággal elkápráztatják őket. Azután felajánlják nekik, hogy szórakozhatnának másutt, mondjuk, az olasz tengerparton. Ellenállhat-e egy még nem is húszéves leány ekkora csábításnak? Éppen öt és nem mást szemelt ki a külföldi, már mint jugoszláv meselovag. A fekete göndör haj és a sötét arcbőr ugyan alátámasztja balkáni mivoltát, ha később kiderül is, hogy a „jugó“ hamisítatlan hazai roma. Ne keressük, kik ezek a lépre csalt lányok. Ne firtassuk, mit csináltak itthon, bár bizonyára ebből is levonhatnánk némi következtetést. Tény az, hogy egy részük a csodálatos tengerparti üdülés reményében, más részük viszont a színesen ecsetelt csodás kereset reményében indul útnak az ismeretlenbe jóakarója vagy jóakarói gyámkodásával. Nem tudok szabadulni kétségeimtől, vajon ezek a lányok valóban nem sejtenék, hogy ismeretlen lovagjaik nem önzetlenül és nem csupán valami nagy kaland reményében, alig hihető ígéretekkel csábítják őket (és éppen őket) hol mesésen fizetett ausztriai munkára, hol olaszországi üdülésre! Olvasom egy ostravai szőke (szőkített) leány kalandos esetét. Ó sem állt ellent (a csábító ajánlatnak) A tengerpart helyett azonban egy római szállodában kötött ki. Lovagja ekkor már elvette útlevelét azzal az indoklással, hogy ó intézi tovább ügyeit. Ott azonban már nem kertelt, hanem nyersen közölte a leánnyal teendőit. Védencének napi kétmillió lírát kellett leadnia. Egyetlen (jobbára gépkocsiban nyújtott orális) szolgáltatás napi ára 50 000 líra volt. Tessék számolni, hány ilyen szolgáltatást kellett naponta nyújtania. Pontosan negyvenet! Ez napi szünet nélküli tíz órai munkát véve alapul is tizenkét perc egy ügyfélre... Védence (inkább rabszolgatartója) ezt az aznapra pontosan kiosztott és felhasznált óvszerek alapján szigorúan ellenőrizte. A leány naponta csak egyszer, este evett. A kiszolgáltatott leányok soha nem ellenkeztek? Mert a szőkeségnek ugye társai is voltak. Próbáltak. Ám következett a testi fenyítés és az ijesztgetés, hogy elviszik őket a közeli cigánytáborba és durva lakóinak szolgáltatják ki őket. A húszéves leány és társai valóban csak hiszékenységük sajnálatraméltó áldozatai? Egy értelmes fiatal valóban gondolkodás nélkül elhiszi, hogy nyugati határainkon túl csak úgy kínálják a könnyű élet és busás jövedelem lehetőségét? Nem akarom elhinni, hogy fiataljaink ennyire bárgyúak lennének. Bizonyára közelebb áll a valósághoz, hogy a maffia tagjai nagyon jól kitippelik, kinek tehetnek ilyen hihetetlen ajánlatot. S akik ezt az ajánlatot elfogadják, feltehetően maguk is számolnak azzal, miféle kenyérkereset vár rájuk, de a nyugati valuta rózsaszín köde elhomályosítja józan ítélőképességüket. Legyen akár így, akár úgy, valahogy nem érzek igazi sajnálatot az áldozatul esettek iránt. Saját könnyelműségük árát fizetik meg. Természetesen, köny- nyú így nagy általánosságban ítélkezni valaki fölött. A kalandvágyókon kívül lehetnek közöttük szomorú sorsú, feldúlt családokból kikerült, szülői szeretet és gondoskodás nélkül felnőtt szerencsétlen sorsú leányok is. A munkanélküliség, a fiatalok érvényesülési lehetőségének hiánya is mindenkor és mindenütt sok-sok tragédia okozója és a prostitúció melegágya ma is. Ám a szőke leány(ok) esete így is kegyetlen tanulság. A könnyű élet ígérete mindig délibáb. Sokszor helyrehozhatatlan következményekkel. Zsilka László 10 1993.1.10.
