Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-01-24 / 3. szám

ÉGI VÁNDOROK A fenti felvételt Monguzzi olasz mérnök készítette. Bal felén elmosódottan valamiféle alak látható. A képet a szakemberek hamisítványnak minősítették, bár eredete máig tisztázatlan. Általánosan elfogadott nézet, hogy az ún. „ufóláz“ kezdete 1947. júrti- us 24-ére vezethető vissza. Ken­neth Arnold amerikai üzletember ezen a napon repülőgépével a Szik­lás-hegység fölött repülve, a Mount Rainer csúcsa fölött, korong alakú repülő testek csoportját pillantotta meg, amelyekről mint tükörről ve- rődtek vissza a napsugarak. A valóságban az ufójelenségek, ismeretlen égi tünemények már emberemlékezet óta félelemben tartják az emberiséget. Ókori népek vallási jel­képeiben is megtaláljuk e különös égi jeleket. Az észak-spanyolországi Altami ra- barlangban szép számban találtak ősál­latokat ábrázoló barlangrajzokat, ame­lyek a valóságot ábrázoló tökéletessé­gükkel ma is csodálatot váltanak ki. A száznyolcvan rajz közül néhány merő­ben eltér a többitől. Ezeket a rajzokat a szakemberek ismeretlen paleolitikus művészek geometriai jeleiként magya­rázzák. Az a különös rajtuk, hogy külön­böző helyzetekben kicsi, korong alakú tárgyakat ábrázolnak, felső és alsó ré­szükön valamiféle kidudorodással. A raj­zok kora tizenhárom és fél ezer évre tehető. ÓKORI UFÓJELENSÉGEK? Felvetődik a kérdés, ha az állatrajzok olyan élethűen ábrázolják a valóságot, akkor a szakemberek miért tulajdoníta­nak ezeknek a korongábráknak csupán szimbolikus jelentőséget? A paleolitikus vadászok ugyanis számukra minden fontos jelenséget élethűen lerajzoltak a barlangok falára. Ez akár a merő véletlen egybeesése is lehetne, ha a franciaországi Niaux- barlangban, néhány száz kilométerre Al­tamirától, ugyancsak nem fedezték vol­na fel korongszerű testek ábrázolását két esetben is. A rajzok hasonlósága szembeötlő. Az ókori ufójelenségek közül megem­lítem az Ószövetségben leírt Ezékiel próféta jövendölését. Egyes szakem­berek azt a nézetet vallják, hogy mintegy kétezerötszáz évvel ezelőtt a Kébár fo- lyónál, a mai Iránban került sor az első, történelmileg is bizonyítható harmadik típusú találkozásra földi ember és űrbéli­ek között. Valójában mit is mond Ezékiel próféta? „És látám, és íme forgószél jött északról, nagy felhő, egymást érő vil­lámlással, s mely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó érc látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből. És belőle négy lelkes állat formája tet- szék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala... És a lelkes állatok közt látszik, mint egy égő üszög, mely lán­golt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt, és tűznek fényes­sége vala, és a tüzból villámlás jőve..." Az óegyiptomi írásokban az ún. Ha­lottak könyvében is híradásokra aka­dunk tüzes istenekről, akik az égből szállnak alá. Az ógörög szerzők szintén említést tesznek az égen megjelenő kü­lönös világító testekről. Az óindiai szent könyvekben, csak­úgy, mint a sumérok írásaiban, találha­tunk legendákat repülő alkalmatosságo­kon földre szálló istenekről. Titusz Líviusz (59. i. e.) írta Róma történetében, hogy az örök város fölött megjelent egy tüzes pajzs, melynek há­tuljáról szikrák szóródtak. A pajzs úgy ragyogott az égen, mint izzó acélszalag. Commodus császár uralkodásának idején (161-192 i. sz.) Athén fölött tűz­gömb jelent meg, amely az égen minden irányban repkedett. EZÜSTÖS KORONGOK, REPÜLŐ GÖMBÖK Törvényszerű, hogy minél mélyebbre merülünk a múltba, annál kevesebb em­lítést találunk különös égi jelenségekről. Az idő, a kegyetlen adószedő, sok nyo­mot eltakart, ám ennek ellenére néhány értékes töredék mégis fennmaradt. A középkorból már több feljegyzés ma­radt az utókorra. A tizedik század közepén Írországban a krónikások a démonok hajóiról tudósí­tanak, amelyek a semmiből jelentek meg a levegőben. 1254-ben szokatlan fénylő jelenség mutatkozott a Saint Abban apátság fö­lött, melynek az alakja hajóra emlékez­tetett és szüntelenül változtatta a színét. 1561. április 14-én Nürnberg fölött különös mértani alakzatok jelentek meg (henger, korong, kerék). Különböző irá­nyokban repültek, és azt a benyomást keltették a nézőkben, mintha kemény küzdelem folyt volna közöttük. Még több feljegyzés maradt ránk a ti­zennyolcadik századból. Gömb alakú fénylő testek mozogtak Olaszország, Svájc, Németország, Norvégia, Svédor­szág, Franciaország és Portugália fölött. Láttak korong és henger alakú, többnyi­re erős fényű testeket is. Ezeket és a további jelenségeket V. Patrovsky mérnök összegezte 1969-ben megjelent A repülő csészealjak titkai című köny­vében. CSILLAGÁSZOK MEGFIGYELÉSEI Ezeket az égi jelenségeket a tudósok a 17. századtól kezdték vizsgálni. Rend­kívül fontos esemény volt a távcső felta­lálása, így aztán nem is csoda, hogy sok megfigyelés épp a csillagászoktól szár­mazik, de találunk közöttük fizikusokat és vegyészeket is. 1822-ben Pastorff két ismeretlen tár­gyat figyelt meg az égbolton. Hasonló tárgyakat még 1834-ben és 1837-ben észlelt újonnan. 1845-ben Copocci a nápolyi csillag- vizsgálóból figyelt meg néhány korong alakú csillogó testet. A tárgyak némelyi­kének csillag alakja volt, s mögöttük túzcsóva világított. Ismerünk beszámolókat légi hajókról 1855-ből, 1860-ból, 1863-ból, valamint 1865-ből. Trauvelet csillagász 1871-ben írt fel­jegyzései ismeretlen eredetű kör és há­romszög alakú repülő tárgyak csoportjá­ról szólnak, amelyek ingaszerű mozgást végeztek a levegőben. SZIVAR ALAKÚ VÖRÖS TESTEK A múlt században, amikor még nem voltak repülőgépek, ezek az észlelések több mint meghökkentők. Minden apró részletükben megegyeznek a huszadik századi megfigyelésekkel. A múlt szá­zadban három hullámban figyeltek meg ufójelenségeket. Az első hullám 1874- ben következett be, amikor számtalan repülő tárgy mozgását figyelték meg Földünk légterében. Az 1883-as máso­dik megfigyelési hullámban minimálisan tizenkét repülő tárgyat regisztráltak a vi­lág különböző pontjain. A harmadik hul­lám, az 1887-es, leginkább az USA területére korlátozódott, amikor az isme­retlen repülő testek szinte méhrajként lepték el az észak-amerikai földrészt. Majd minden jelentés szivar alakú teste­ket ír le, amelyek vörös fényt bocsátottak ki magukból. Az USA egyes részein pánik tört ki. 1897. április 17-én a New York hasábjain megjelentek az első utó­felvételek. A történelmi ufóáttekintést zárjuk le egy nagy horderejű eseménnyel, amely­re 1908-ban került sor a Podkamennaja Tunguzka nevű szibériai folyó közelé­ben. Az ún. tunguz meteor titkát azóta sem sikerült megfejteni. A TUNGUZ METEOR TITKA Az esemény 1908. június 30-án zaj­lott le, helyi időszámítás szerint hét óra tizenhét perckor. Először az égen moz­gó hatalmas, fénylő henger alakú test látszott. Egyszer csak gigantikus robba­nás következett be, amely az epicent­rumtól nyolcszáz kilométerre is hallható volt. A világ összes földrengést jelző állomása erős földrengést jelzett. A lég­nyomás és az azt követő tűz néhány száz kilométeres körzetben mindent megsemmisített. Sötét felhő takarta el az eget, amelyből fekete eső esett. Sze­rencsére a katasztrófa majdnem teljesen lakatlan területen következett be. Ellen­kező esetben nagyobb lett volna a pusz­títása, mint a hirosimai atombombának. Az első kutatócsoport L. A. Kulik pro­fesszor vezetésével csak 1927-ben ér­kezett a helyszínre. A tunguzkai robbanás okát több elmé­let is próbálja megmagyarázni. Szerintük a robbanást meteorit, üstökös csóvája, az Éneke üstökös töredéke, egy fekete lyuk áthatolása okozta Földünkön. Eset­leg értelmes földönkívüli lények jelzése volt lézersugár segítségével, amelyet válaszként küldtek a Krakatoa vulkán kitörésére. A mikor a tudósok az 1908-ból szár­mazó talajmintákat elemezték, azokban szokatlan mennyiségű cint, brómot, nátriumot, vasat és ólmot, tehát olyan nyomelemeket találtak, amelyek sem meteoritokban, sem pedig üstökö­sök magjában nem fordulnak elő, annál inkább mesterségesen előállított ötvöze­tekben. Ily módon a tunguzkai katasztró­fa mintegy határvonal a múlt és a jelen ufójelenségei között. Mészáros János REJTÉLYES TÁRGY NYÜGAT-CSEHORSZÁG FÖLÖTT Csehszlovákiában az észlelt ufójelenségekről szóló tájékoz­tatás összegyűjtésére és nyilvántartására létesült Záré (Fény) nevű intézmény egy idő óta együttműködik a csehszlovák légierők parancsnokságával. Ez tette lehetővé, hogy az 1992 májusában Nyugat-Csehország fölött átrepülő titokzatos tárgy­ról hiteles felvilágosítást kapjunk. Az Ahoj című cseh képes hetilap múlt évi utolsó számában az őrnagyi rangot viselő Valááek mérnök, katonai szakember jelentéséből közölt részletet: 1992. május 5-én 17 órakor az ország légvédelme az országhatá­runk felé közeledő ismeretlen tár­gyat észlelt Németország légteré­ben. Ebben az időpontban semmifé­le repülőgép átrepülését abban a térségben nem tervezték. Az is­meretlen tárgy a 090-es irányban 200 kilométeres óránkénti sebes­séggel, 2000 méter magasságban repült. Határunkat 17 óra 34 perckor repülte át a Marianské Lázné mellet­ti Trei Sekery térségében. Légterünk feltételezett megsértője ellen fel­szálltak vadászgépeink. A tárgy köz­ben megközelítőleg 085-ös irányban folytatta útját hazánk területe fölött. Vadászgépeinknek az ismeretlen tárggyal való találkozásra irányuló kísérlete sikertelen maradt! A tárgy szemmel nem volt azonosítható. Ké­sőbb megváltoztatta irányát és észak felé folytatta útját. Nepomysl városánál a nechranicei gát (Nech- ranická prehrada) felé vette irányát, amely mellett kelet felől haladt el, majd Jirkov felé fordult. Itt 18 óra 14 perckor hirtelen eltűnt a megfigyelő műszerek képernyőjéről. Ezután megfigyelését nem folytathatták és a kisérésére felszállt vadászgépek is visszatértek támaszpontjukra. A hadsereg az esetről azonnal érte­sítette a rendőrséget, amely megál­lapította, hogy a közeli repülőtere­ken abban az időben semmiféle re­pülőgép nem szállt le. Az esemény elemzéséből követ­kezik:- A célt több különféle hullám- hosszú rádiólokátor is észlelte és átrepülését elejétől végig követte, így a tévedés valószínűtlen.- Az időjárási viszonyok alap­ján megállapítható, hogy szél haj­totta léggömbbel vagy valamiféle felhőképződéssel a jelenség nem magyarázható. Ezt a tárgy mozgá­sa is kizárja.- A cél azonosítására repülése jellegének megfelelő eszközöket alkalmaztak. Tehát gyakorlatilag kizárt, hogy a felderítő gépek ne találkoztak volna vele, ha e tárgy repülőgép, helikopter vagy a szo­kásos méretű repülő tárgy lett volna. A jelenség logikus magyarázata egyelőre lehetetlen és további kuta­tást, elemzést igényel. A Fény intéz­mény munkatársai bizonyára külön­féle szakágazatok tudósainak véle­ményét is kikérik. Talán még valakik jelentkeznek, akik a jelzett időben és helyen valamiféle érdekességet észleltek. Természetesen senki sem állítja, hogy Csehország fölött láthatatlan földöntúli lények repültek át. Viszont tény, hogy a jelenég egyelőre meg­magyarázhatatlan. (Ahoj) 20 1993.1.24. ilasärnap TI TOKZATOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom