Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-30 / 21. szám
ty 4 Az erőddé alakított wacói szektatelep az ostrom előtt és a tűz után A szektahalál háttere A wacói tragédiáról - több, mint nyolcvan szektatag, közöttük tizenhét gyermek haláláról - április 19-én értesült a világ. (A CNN amerikai tévé helyszíni közvetítést adott róla - élőben.) Ám a tüzhalál részleteit és indítékait máig sem sikerült maradéktalanul feltárni. Valószínű, hogy mint az 1978-ban a guyanai Jones- townban kilencszáz áldozatot követelő szektahalálról, még sokáig beszélnek mind a bíróságok, mind az apokalipszis okait, s a vallási kultuszokat vizsgáló kutatók. Dávid-hivók szektája A szombatos adventista egyház egyik mellékágát, a Dávid-hívek csoportját (Branch Davidians) egy Victor Honteff nevű bolgár bevándorló alapította 1935-ben Waco közelében, Texas mélyen vallásos pré- riföldjén. Utódaihoz csatlakozott 1984-ben Vernon Howell, akit most David Koresh néven ismert meg a világ: ő vezette halálba a wacói gyülekezetét. Koresh, a vezér Ki volt ez a fanatikus szektavezér? Egyedülálló anya gyermekeként született 1958-ban, Vernon Howell néven a texasi Houstonban. Dallas közelében nőtt fel, közepes tanuló volt, de sokat imádkozott. A kilencedik osztályban kimaradt a középiskolából és - miután egy szombatos adventista gyülekezet kiközösítette - kapcsolatba került az akkor Roden vezette Dávid-hí- vekkel. Hatalmi harcba kezdett Roden prédikátorral, de annak hívei fegyverrel űzték el Howell/Koresht. Ekkor saját gyülekezetét alapított, sátrakban laktak és ládák csomagolásával szereztek pénzt. De a szekta vezetéséért tovább folyt a harc. Roden kiásta szektája egy elhunyt nő- tagjának a holttestét, hogy „visszahozza őt az életbe“. Howell/Koresh a nő tetemének megbecstelenítésé- vel vádolta Rodent, akit fegyverrel akart ezért megbüntetni. Végül Roden elmegyógyintézetbe került és Howell lett a Dávid-hivók szektájának vezére. 1990-ben törvényesen felvette a Koresh nevet. Ez a Kürosz (Cyros) név héber változata, annak a perzsa királynak a neve, aki megengedte, hogy a zsidók a babiloni fogságból visszatérjenek Izraelbe. Prédikációiban nukleáris holo- kausztot és a társadalom összeomlását hirdette. Ezért halmoztak fel élelmiszer- és lőszerkészletet Wa- cóban, készülvén a hitetlenek elleni végső harcra. Bázisuk Texasban, a Waco nevű település volt, amelynek bozóttal benőtt, 32 hektáros területén öreg kunyhók álltak. Ezt alakították át egy földalatti bunkerekkel ellátott, erödít- ményrendszerű épülettömbbé, kápolnával és fegyverraktárral. A szektatagok új nevet adtak a telepnek: Apocalypse Ranch. Az FBI, az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda emberei megfigyelés alá vették a ranchot. 3600 kiló lőszer és száz automata fegyver Koresh, a szektavezér Az életben maradt szektatagok bilincsben összeállításához elegendő alkatrész érkezett Wacóba. A szex rabja Koresh azt hirdette, hogy „én vagyok Krisztus“ - s erre építette egyházát. És több mint százan vakon hittek neki, készen arra is, hogy lemondjanak életükről - őérte. A po- ligám szektavezér lelkileg is előkészítette híveit az eljövendő harcokra és áldozatokra. Szadizmussal átitatott filmeket vetített nekik, katonai és fizikai gyakorlatokat vezényelt, s még az éhségre is felkészítette őket. Hívei csak vegetáriánus ételeket kaptak. A férfiak az építkezésen kemény fizikai munkát végeztek, a nők (lenge öltözetben) a háztartásban dolgoztak és a gyerekeket nevelték. A televíziózás tilos volt, annál több szentírás-magyarázatot kellett hallgatniok Koreshtől. Pénzüket kötelesek voltak átadni a szektavezérnek. Persze, Koreshre nem vonatkoztak a szabályok. Kedvelte a Music TV-t, a sört, a húsételeket. De mindenekelőtt a nőket. Egy időben tizennyolc felesége volt! Valóságos hárem! A szekta férfitagjainak nőtlenséget kellett fogadniok, hálóhelyüket elkülönítették a nőkétől. íme, mit írt erről a Time: - Néhány nő, akiket Koresh feleségeinek nevezett, előzőleg más szektatag felesége volt. „Feleségei“ között 11 vagy 12 éves kislányok is akadtak. „Á szex rabja volt, különösen az egészen fiatal lányokat kedvelte - mondja Marc Breault, aki 1988- ban és 1989-ben tartozott a csoporthoz. — Azt kezdte tanítani, hogy a világon minden nő az övé, és csak neki van joga arra, hogy utódai legyenek.“ öngyilkosság tüzhalállal Egyre több bizonyíték gyűlt össze a fegyverekkel felszerelt szekta ellen. Mivel Koresh nem engedte be a rendőröket, blokád alá vették a wacói telepet. Először száz ügynök rohamozta meg őket, de heves puskatűzzel visszaverték a támadást. Az ügynökök közül négy meghalt, tizenhat megsebesült. Tíz szektatag is méghait. A második ostromra az ötven- egyedik napon, április 19-én került sor. Buldozeres tankok vágtak réseket a szektaerőd falán, hogy ott könnygázt pumpáljanak az épületekbe és így késztessék megadásra Koresht. Am a közel száz szektatag közül senki sem jött elő, hanem hatalmas robbanás következett: valószínűleg Koresh parancsára, felgyújtották a telepet. Amikor a tűzoltók megérkeztek, már késő volt. Koresh és legtöbb híve - a gyerekek is szénné égtek. Csak néhány férfi menekült meg a pokolból. Az Egyesült Államokban széles körű belpolitikai vita kerekedett a félresikerült rohamról, a felelősökről. Sokakat foglalkoztat a kérdés: miből táplálkozott a szekta ideológiája? I Ostobaság vagy boldogságvárás? Sokféle eszmefuttatásra ad okot ez a vallási őrület. Egy izraeli tévériporter megkérdezte: mi az oka annak, hogy az amerikaiak egymás után hozzák világra ezeket a hátborzongató vallási kultuszokat? A Washington Post mélyebb összefüggéseket keresett: Az Egyesült Államok olyan országgá vált, amely visszhangzik az „apokaliptikus prófé- tizmus mennydörgéseitől“. Es azt állította, hogy „vallásos körökben terjed az egzaltált várakozás az Édenkertre“. Persze, a „boldogabb jövő“ gondolatköre nemcsak a vallásos emberekre jellemző. A Time cikkírója szerint korunkban a „boldogabb jövőbe vetett hit legszélesebb elterjedései és megnyilvánulásai eddig inkább világi jellegűek voltak. Charles Krauthammer utal például a kínai, vagy a kambodzsai „előre ugrásokra“ a teljes kommunizmus felé, amely sokmilliós emberáldozattal járt. De a nukleáris világégéstől való félelem is felidézte sokak számára a véget, akárcsak a környezetszeny- nyezés, a túlnépesedés vagy akár a gazdasági összeomlás veszélye. Ezért divatos az apokalipszis veszélyét hirdetni, ezért sikerült Ko- reshnek a tűzhalálba vinni híveit. Sebes Tibor Az étet és a halál mezsgyéjén A boncterem parányi kis sziget, a halottak birodalma az élők világában. A terembe behallatszik a külvilág zaja. Míg kint lüktet az élet, ott a néma, mozdulatlan holttestek fölött már a halál a könyörtelen úr. A kőasztalokon merev emberi testek fekszenek, akik tegnap még élő, beszélő, gondolkodó lények voltak. Tekintetük már valahová a végtelenbe mered, ahová élő ember nem láthat. Első bonctermi látogatásomkor furcsa érzés kerített hatalmába. Embereket láttam, akik fölött már az élettelen anyag törvényei uralkodtak. A fiatal orvostanhallgató ugyan még nem sokat tűnődik a halálról, mert számára ez még távolinak tűnik. Ám a léten túli világ boncteremben érezhető, nyomasztó légköre őt is a hatalmába keríti. Őszintén elmondhatom, hogy a halál közelsége soha nem töltött el borzadállyal. Különben is akkor olyan pályát választottam, ahol a halálnak dobtunk kesztyűt azzal az eltökéltséggel, hogy embertársainkat majd vele szemben védelmezzük. Az első bonctermi látvány máig is kitörölhetetlenül él emlékezetemben. A korán otthagyott orvosi egyetem emléke ma is újabb és újabb gondolatokat ébreszt. A bejárattal szembeni asztalon negyven körüli asszony teteme feküdt. Az élet kimúlásának első tünetei még nem torzították el a szabályos női test szépségét. A hason látható behegedetlen seb valami pusztító belső kórról árulkodott, ami ellen a sebészi beavatkozás eredménytelennek bizonyult. Hosszú sötétbarna haja majd a földig omlott a boncasztalról. Mintha csak aludt volna. Büszke szépség lehetett életében. Mégis valami torz vonás húzódott ajka körül. Talán az utolsó percekben átélt fájdalom merevítette az arcizmokat. Vagy épp a halálfélelem? A félig nyitott száj mintha mondanivalója közben merevedett volna némaságba. Vajon mit akart közölni utolsó kívánságként vagy üzenetként, amiről már soha senki nem szerezhet tudomást? Az élettelen test csupa megfejthetetlen rejtély. Nemsokára megjelenik a boncolóorvos. Kezébe veszi a kiemelt szívet, míg késével, tekintetével behatol belsejébe, vajon gondol-e arra, mi mindent rejtett e merev izomdarab, míg óramű pontossággal dobogta az asszony életének másodperceit, éveit? Mennyi érzés, szenvedés, szorongás bénította, hány forró szerelem hevítette e csodálatos hajtóművet életében? A kifürkészhetetlen emberi agy se több már bomlásnak indult anyagnál. Pedig mennyi gondolat, ötlet pattanhatott ki belőle. Ki tudja, a jóság vagy a gonoszság vezérelte-e a benne lejátszódó titokzatos vegyi folyamatokban születő szándékokat? Újra és újra a megboldogult utolsó órái, percei foglalkoztatják képzeletemet. Mik lehettek az utolsó gondolatai? Tudta-e, hogy közeleg a vég? Volt-e megbánnivalója, amit ha újra élne, többé nem követne el? Félt-e utolsó perceiben vagy a halált megváltásnak vette? Felmerült-e benne, hogy a halál után is következik valami, ahol esetleg számot kell adnia földi életéről? Csupa olyan kérdés, amire még soha senki nem adott feleletet. Mire valaki válaszolhatott volna, megszakadt az életet és az elmúlást összekötő vékonyka szál. Ezért nem tudhatunk semmit a halál előtti utolsó percekről. Csupán közvetett feltevéseink lehetnek. Olvastam esetről, amikor a zuhanó gép pilótájának koromfekete haja másodpercek alatt hófehér lett. Egy svéd asszony megírta, mit élt át a halált megelőző napokban. Rákbetegsége ismeretében megbékélt az amúgy is megmá- síthatatlannal. Leírta, hogy életében soha nem volt annyira kiegyensúlyozott, mint a közelgő vég tudatában. Sehová sem sietett, anyagi gondok nem gyötörték és a gyermekeivel oly türelemmel és szeretettel foglalkozott, mint azelőtt soha. Utolsó óráit így sem ismerjük. Nem volt ideje vagy ereje papírra vetni. Első bonctermi élményemtől kezdődően foglalkoztat a gondolat, hol az a határvonal, ahol az élet átcsap az elmúlás állapotába. A vallás adja az egyszerűbb (vagy talán a legbonyolultabb) magyarázatot: a testből elszáll a lélek. A különféle vallások készítik fel a hívőket a halálra. Szerintük csak a test lesz az enyészeté, a lélek tovább él. így a hívőt nem is annyira a halálra, mint inkább a lélek földön túli életére készíti fel. Az utóbbi időben (főképp külföldi lapokban) sokat foglalkoznak a lélekvándorlás (reinkarnáció) kérdésével. írások jelennek meg konkrét személyekről, akik állítják, hogy kapcsolatot teremtettek (beszéltek) elhunyt - jobbára közeli hozzátartozóikkal. E hírekkel kapcsolatban a tudomány és az egyházak is tartózkodók. A tudomány álláspontja az élet és halál kérdésében ridegebb: megszakadnak az élet funkciói, megáll a légzés, a szív megszűnik dobogni. Az emberi szervezet csodálatos gépezetében végzetes üzemzavar áll be. Ez a testben végbemenő folyamatok következménye. Ám van-e egyáltalán lélek? Nemrégiben érdekes hír röppent világgá: berlini tudósoknak állítólag sikerült megmérniük a lélek tömegét. Kétezer elhunyt beteg esetében pontos mérésekkel megállapították, hogy a halál pillanatát követően a test minden esetben pontosan 0,072 grammal nyomott kevesebbet. Ennyi a lélek tömege? Őseink hittek a lélek halhatatlanságában. Az ókori mitológia szerint Kharón volt az alvilág révésze, aki az élők és a holtak világát elválasztó Sztüx folyón csónakjával szállította át az elhunytakat. A szállítási díj egy obulus (görög pénz) volt, amelyet temetés előtt a hozzátartozók viteldíjként a halott szájába helyeztek. Őseink képzeletét is foglalkoztatta az a bizonyos választóvonal az élet és a halál között. Ők az alvilágot, a halál utáni létet képzeletükben a földi élethez idomították - révészszel, csónakkal, folyóval és szállítási díjjal. Valamiféle folyón túli életről azonban ők se tudhattak. Ahogy mi se tudunk. A tudomány továbbra is a hiedelmekkel, az emberi képzelet szüleményeivel vívja sok évszázados küzdelmét. A tudomány nagy sikereket ért el a halandó emberi szervezet megismerésében, gyógyításában. Ám az élet kezdetéről és magáról a halálról mindmáig felettébb hézagosak ismereteink. S minél kevésbé ismerünk valamit, annál inkább foglalkoztatja képzeletünket. A halál gondolata egyeseket rémülettel tölt el. A hívők - a földön túli élet reményében - könnyebben megbékélnek vele. A súlyos, szenvedő betegeknek viszont már megváltás. Sorozatunkban szeretnénk számot adni az ember utolsó óráiról úgy, ahogy azt a hozzá legközelebb állók látják. És választ keresünk olyan kérdésekre, vajon felkészítik-e az embert a halálra? Ha igen, kik és hogyan. A tehetősebb társadalmak sokat tesznek az élet meghosszabbításáért, ám ez az emberiességnek csupán az egyik oldala. A hosszú élet után is csak bekövetkezik a halál. S ki hogyan készül fel rá? Zsilka László 14 1993. V. 30. IpoligMfcektavai
