Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-30 / 21. szám
ajzai Monoszlóy Dezső Szeretsz-e még? Mikor az ágakra égi vatta nő fehér szakállú a jánoskenyér sok fürge pici angyal felhőorsón csillogó jégcérnát hogyha gombolyít szeretném megkérdezni szeretsz-e még mikor pattan a mézzel teli bimbó száz színes virágot lebegtet a rét ha zúg az erdők zöld litániája habfehér szoknyákkal telik meg az ég szeretném megkérdezni szeretsz-e még mikor kis izzadt sündisznók szaladnak felissza a nap a lázas föld szivét ezer pirosló pipacs csengetyűjén nyári szél kacagja éhes énekét szeretném megkérdezni szeretsz-e még s mikor haldokolva alszik a világ vetkőzik az erdő vetkőzik az ég ha siratnak őszi mély opál ködök felejtés emlék könnye szerteszét szeretném megkérdezni szeretsz-e még Egy szem románca Őzszínű szemedben cirmos ül bajszán egy cincér hegedül zöld villanások dallama mintha tigris szájában kölyköt tartana oly puha barna árnyékba hull de máris újra tűzre gyűl a dzsungel csendje meglazul halvány holdsarló rőt napok mosolygó fénye felragyog V. P.-nek nyolc felesége volt. Mindig más kerületben kötötte házasságait, sose csapott látványos esküvőt, így aztán senkinek se szúrt szemet, hogy szerény, kertvárosi családi házában háremet tart. A dolog véletlenül derült ki, mert az egyik V. P.-né összekarmolta a sarki rendőr arcát, aki a helyes közlekedésre akarta figyelmeztetni. A V. P.-né névre kiküldött idézésre heten jelentek meg a rendőrbíró előtt, mégpedig V. P.-né született Maurer Jolán, V. P.-né Titeli Franciska, Szabó Eleonóra, Unyi Mariska, Pipsó Olga Karolina és Ehrlich Júlia háztartás- Van azért néhány jó oldala is a dolognak!' — mondta V. P. Végignézett a feleségein, és elkezdte elősorolni, melyikük mit tud nyújtani. Lórika bala- lajkázik, Olga Karolina kardtáncot tud járni. Franci a tenger hullámainak csobogását utánozza, csak egy fűszálat vesz a szájába. Mindegyikük tud valamit, amiben ő a kedvét leli. Melindának (aki most szülési szabadságon van) oly erős málnaszaga van, hogy bejárja az egész lakást. Mily üdítő a zimankós téli délutánokon!- Ez nem hangzik rosszul — ismerte el a bíró. - És mik a többnejűség hátrányai?- Ez a sok éhes száj, a tömérdek bugyi, cipő, ruha - mondta V. P. - És persze, nem könnyű köztük fegyelmet tartani! Hátranézett, mert szavait halk, de nem kellemetlen vízcsobogás zavarta meg. Mérgesen durrantott egyet ostorával, aztán kihúzott egy fűszálat valamelyik felesége ajkai közül.- Ön azonban - fordult a bíró a háttérbe húzódott Soborkuti Gézához -, ha jól látom, nem nő, hanem férfi. Az autóbuszkalauz fülig elvörösödött. Zavarában elővett egy csomag vonaljégyet, és tépdesni kezdte, mint a virágszirmokat. Örkény István egypercese beliek, valamint Soborkuti Géza autóbuszkalauz. A rendőr a szembesítéskor Maurer Jolánban ismerte föl a karmolót. Tettéért pénzbírságra ítélték, amiben meg is nyugodott. A bíró fölállt, aztán végignézett a sok asszonyon, és újra helyet foglalt.- Ha meg nem bántom - kérdezte V. P.-től -, ezek mind az ön feleségei? V. P. egy karikás ostorral állt az asszonyok előtt, s olykor odadurrogtatott nekik egyet, ha sugdolóztak vagy összevihogtak, vagy más módon csorbították a bíróság tekintélyét. A kérdésre megfordult és megszámolta őket.- Melinda hiányzik - közölte a bíróval.- De ha szükséges, igazolni tudom, hogy szülési szabadságon van.- Fölösleges - mondta a bíró. - Én csak mint magánember érdeklődöm, mert kíváncsi vagyok, milyen lehet a többnejűség. V. P. gondolkodott egy kicsit, aztán azt mondta, hogy ennek is vannak jó és rossz oldalai.- És mit csinál ez a sok asszony egész nap?- faggatta tovább a rendőrbíró.- Amit már a nők csinálni szoktak - válaszolta a poligám férfiú. — Tisztálkodnak, pipe- részkednek, pletykálkodnak, összevesznek és kibékülnek.- És ezért érdemes ennyi feleséget tartani?- kérdezte a bíró.- Előttem bátran beszélhet! — biztatta a bíró. — Én csak közlekedési kihágásokban vagyok illetékes.- Se férfi, se nő - mosolygott szégyenlősen az autóbuszkalauz. — Én eunuch vagyok.- És ő az egyetlen, aki hazaadja a fizetését!- kiáltott föl V. P. - Nem tudom, hogy boldogulnánk nélküle.- Azért ezt nem értem — mondta a bíró.- Ha szükséget szenved miattuk, akkor minek magának ennyi feleség?- Mi ezen a furcsa? - csodálkozott V. P.- Én pont annyit költők a nőkre, mint más.- De egyszerre! - mondta a bíró. - Ami mégiscsak jóval nagyobb megterhelés.- Mit csináljak? - mondta V. P., és mélázva nézett el a messzeségbe, hét felesége feje fölött. - Szeretem a táncot, a húros hangszereket, a tengervíz ütemes csobbanását. Azt szeretem, ha pezseg körülöttem az élet, ha változnak az arcok, ha minden perc más, mint amilyen az előző volt. Nekem az egyformaság rosszabb, mint a halál.- Milyen szépen mondta! - szólt elgondolkozva a bíró. - Maga tulajdonképpen költőnek született.- Talán igen - mondta V. P., és megdur- rantva karikás ostorát, leterelte nagyszámú feleségeit a lépcsőn, és felült velük egy csuklós autóbuszra. Xc az almában kesmadaraivai rcnyomásokat Jelen gazdag- an talán még z utolsó ipari öreg Charlie :n lánya, és az let hagyott rá, a Melcher és állásával vala- ilyen helyzet . Miután Lar- yerét megke- i az ösztönzés veszi a dolgo- golfpályán, és izében. Helen anyagi függet- , és tönkrete- egyensúlyát. nincs lidérc- jótékony cé- és kényelmes, gelente Larry unkába, hogy , valami elől an vesz részt agy önvizsgá- ie. Ott van az zött, a sport- kamarazene Itókocsit, fagynak, és min- irkba utazik Miféle bánat időt szeretett volna. Miért született csak két gyerekük? Miért nem három vagy négy? Talán Tom születése után megromlott a kapcsolatuk? Rachel, a nagyobbik, gyerekkorában rettenetesen kövér volt, és agresszív módon pénzsóvár. 'Tavaszonként a garázsból kivonszol egy ősrégi toalettasztalt a járdára, és rátesz egy feliratot: ÜDiTTŐ LImonÁDÉ 15 cent. Tom hatévesen tüdőgyulladást kapott, és majdnem belehalt, de azután felgyógyult, és semmiféle komplikáció nem lépett fel. Lehet, hogy a gyerekek lázadoznak a szülők konformizmusa ellen; a szülők ugyanis szigorú konformisták. Van két autójuk? Van. Járnak templomba? Minden áldott vasárnap letérdelnek, és buzgón imádkoznak. Hát az öltözködésük? Kínosan ügyelnek a fényűzést korlátozó törvények betartására. Könyvklubok, helyi művészet- és zenerajongó szövetség, atlétika, kártya - mindebben nyakig benne vannak. Ha lázadoznak is a gyerekek, jól leplezik, és úgy tűnik, hogy nagyon szeretik a szüleiket, akik viszontszeretik őket, de talán ebben a szeretetben valami nagy csalódás felett érzett szomorúság is van. Talán a férfi impotens. Talán az asz- szony frigid - bár ezzel a sápadtsággal aligha. A társaság ledérebb tagjai mindkettőjükkel megpróbálkoztak, de hiába. Mi lehet ezen állhatatosság forrása? Talán félnek valamitől? Prűdek? Monogámok? Mi rejlik e látszatboldogság mögött? Talán cseperedő gyerekeiket szemlélve leljük meg a kukacot az almában. Mind a kettő gazdag lesz, örökli Helen vagyonát, és őket figyelve észrevehetjük az árnyékot, mely gyakran hullik olyan gyerekekre, kik egy életre szóló anyagi biztonságra számíthatnak. Egyébként is Helen túlzottan szereti a fiút. Bármit kér, mindent megvesz neki. Amikor az első kék gyapjúszövet öltönyében a tánciskolába vitte, annyira elbűvölte a lépcsőn felfelé lépdelő férfias jelenség, hogy az autóját éppen egy szilfának vezette. Az ilyen elfogultság mindig rosszra vezet. És ha a fiát jobban szereti, a lányával alighanem méltánytalanul bánik. Csak meg kell hallgatni. - Rachelnek óriási a lába - mondja -, egyszerűen óriási. Sehol nem kapok rá cipőt. - Talán most már látszik a kukac. Mint a szép nők általában, ő is féltékeny; a saját lányára féltékeny! Nem tűri a versengést. Szörnyűséges ruhákba bújtatja majd a lányt, előnytelen bodo- rított frizurát csináltat neki, és any- nyit beszél aTába nagyságáról, hogy Szegény lányka már nem is akar táncolni menni, vagy ha mégis rákényszerítik, hát ott duzzog egész idő alatt a női mosdóban, és hatalmas lábait bámulja. Olyan szerencsétlen és magányos lesz, hogy önkifejezése érdekében beleszeret egy állhatatlan költőbe, és Rómába repül vele, ahol nyomorúságos és alkoholos számkivetésben fognak élni. Amikor azonban a lány belép a szobába, csinos és csinosan öltözött, és elbűvölő szeretettel mosolyog az anyjára. A lába ugyan tényleg nagy, de mindene az. Akkor talán a fiúban kereshető a baj. És itt a baj. A középiskola második évében megbukik, évet kell ismételnie, emiatt talán elidegenedétt- nek érzi magát az osztálytársaitól, és véletlenül Carrie Witchell mellé ültetik, márpedig ő a legfeltűnőbb cicababa Shady Hillen. Mindenki ismeri Witchelléket és csinos, hevülé- keny lányukat. A szülők túl sokat isznak, és Maple Dell egyik faházában laknak. A lány valóban szép, és mindenki tudja, hogy ravasz öreg szülei az ő hófehér bőre révén akarnak elkerülni Maple Deliből. Tökéletes helyzet! Tudomást szereznek Helen vagyonáról. Hálószobájuk sötétjében már a követelhető tartásdíj összegén törik a fejüket, és rosszillatú konyhájukban, ahol minden étkezésük zajlik, majd elmondják csinos lányuknak, hagyja, hogy Tom olyan messzire menjen, ameddig csak akar. De Tom olyan gyorsan kiszeretett Carrie-ből, mint ahogyan belehabarodott, és azután beleszeretett Karen Strawbridge-be, Susie Morrisba és Anna Mackenbe, és az ember azt gondolhatná, hogy állhatatlan volt, de másodéves egyetemista korában bejelentette, hogy eljegyzi Elizabeth Trustmant, és mihelyst megszerezte a diplomáját, össze is házasodnak, de akkor be kellett vonulnia, és az asszony követte az állomáshelyére, Németországba, ott mindketten tanultak, megtanulták a nyelvet, ösz- szebarátkoztak az emberekkel, és becsületére váltak hazájuknak. Rachel útja nem volt ilyen sima. Amikor megszabadult a hájától, nagyon csinos lett és meglehetősen ledér. Cigarettázott, ivott és talán faj- talankodott, és egy csinos, féktelen ifjú hölgy előtt megnyíló mélység feneketlen. Ha nem a szerencse gátolta meg abban, hogy konzum- hölgyként végezze a Times tér egyik mulatójában, akkor mi? És mit gondolt volna szegény apja, viszontlátván lánya arcát, tüllel alig elfedett kebleit és némán bámuló tekintetét egy esős délelőtt az egyik utcai vitrinben? A lány végül beleszeretett Farquansonék német kertészének a fiába. A fiú a háború után hontalanként érkezett a szüleivel együtt Amerikába. Eric Reinernek hívták, és az igazság kedvéért el kell mondani, hogy rendkívüli fiatalember volt, aki úgy tekintett az Egyesült Államokra, mint az igazi Új Világra. Lehet, hogy Rachel választása elszomorította Crutchmanékat - hogy ne mondjuk, a szívüket törte össze -, de érzéseiket palástolták. Nem úgy Rei- nerék. E szorgalmas német házaspár úgy gondolta, hogy ez a házasság reménytelen és nem rendjén való. Egy alkalommal az apa tűzifával püfölte a fia fejét. De a fiatalok továbbra is találkoztak, és végül megszöktek. Muszájból. Rachel három hónapos terhes volt. Eric első évét járta a Tuftson, ahol ösztöndíjat kapott. Ezúttal jól jött Helen pénze, mert lakást tudott bérelni a fiatal párnak Bostonban, és fedezte a költségekeiket. Crutchmanékat látszólag nem zavarta, hogy az első unokájuk túlságosan korán született. A főiskola elvégzése után Eric össztöndíjat kapott a bostoni Műegyetemre, az MIT-re, fizikából ledoktorált, és a tanszéken tanársegéd lett. Elhelyezkedhetett volna az iparban is magasabb fizetéssel, de szeretett tanulni, és Rachel jól érezte magát, így azután Cambridge-ben maradtak. Gyerekeik kiröppenése után Crutchmanék szenvedhettek volna az életkor okozta jól ismert szellemi leépülésről - legalább végre előbújt volna az almából a kukac —, de ahogy az ember ezt az elragadó házaspárt figyeli, amint vendégeket fogadnak, vagy éppen kedvükre való könyveket olvasnak, azon is el lehet töprengeni, hogy vajon a kukac nem a szemlélő tekintetében van-e, aki bátortalansága vagy erkölcsi gyávasága miatt képtelen természetes lelkesedésük széles körét a magáévá tenni, és nem ismeri el, hogy bár Larry se futballozni, se Bachot játszani nem tud jól, mindkettőt nagy élvezettel teszi. Legalább az idő szokványos romboló hatását szeretné rajtuk észrevenni az ember, de vagy a szerencse, vagy a mértéktartó és egészséges életmód következtében egyiküknek se hullott ki sem a foga, sem a haja. Indokolatlan eufóriájuk alapja szilárd maradt, és bár Larry megvált a tűzoltóautótól, a szentáldozástól, a sportpályán, a nyolc óra hármas vonatnál és a Kamarazene Klubban még mindig megjelenik, és Helen tőzsdeügynökének esze és ravaszsága folytán egyre gazdagabbak és gazdagabbak és gazdagabbak, és így élnek boldogan, boldogan, boldogan. László Zsófia fordítása X
