Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-01-10 / 1. szám

B i/asárnap f NE MRÉG KÖSZÖNTÖTTÜK A SZLOVÁKIAI SAJTÓ ÚJ MAGYAR CSALÁDTAGJÁT: A HONTI LAPOKAT. MOST VÁLOGATÁST KÖZLÜNK A KÖZBEN MEGJELENT HÁROM SZÁMÁBÓL. A JÖVŐBEN TERVEZZÜK TOVÁBBI REGIONÁLIS LAPJAINAK BEMUTATÁSÁT IS. Lapindító Évek óta megfogalmazott igénynek teszünk eleget, mikor Ipolyság polgárai számára lapot indítunk. A Honti Lapok nem indul előzmények nélkül, hiszen ilyen címmel már jelent meg új­ság városunkban. Sok egyéb mellett ez is olyan örökség, me­lyet büszkén vállalhatunk. Hi­szek abban, hogy a jövőnket gazdagítjuk, ha a méltatlanul el­feledett hagyományokat min­dennapi életünk részévé tesz- szük. A Honti Lapok önkormányzati lapként és az Ipoly mentén élő tisztességes emberek lapjaként távol kívánja magát tartani a po­litikai csatározásoktól, az indula­tos, kultúrálatlan megnyilvánulá­soktól. Első lépésként havonta jelenik meg párhuzamosan szlo­vák nyelven Hontianske listy címmel is. Fogadják, olvassák, gazdagítsák mindannyiunk lap­ját! Dr. Zsolnay Ernő polgármester jön Lapok I t-«'ti-lii:» ;■ HAL ASZ FEHFHC l|Hit»-.rt2. 1 "!»!*. ntm ir« I* Pongrác* Lajos p I' ii n r :í e ?. I.njiw o* |,>r. k'iiii.-iiás. IInulvriniu’jjt •• nv l|M/i>tl ttlK|t:illji|. ••/. il IIHX.V szív«», nrm-s li'lrk I» jók ijfrt/. •-•>|n:'ilti- iám •• lm Hl- ii H5 i'vi-h knriili:iii .•Hmm i. l ix <*^»iliiillt**»l s/.íir It'ii Milis»!*« V"» in-ii i<!r>lii kW»»« >* it1 Ivwiuli t.ii|w .IVtjU HttUp' J"-mik ál : I—»•!*-- Ifitili »i'll K»McW»h j „g-vi-Vu -UIT Mt'lH!ki'íi>ll. lukíj I'■**»»! I'ii* l,»j>t> i-4i •1!V|»H (I Irifi«­lHitM1|wv^:|t U'vhj.'}.;kill'': V- 1*1" wiíis ?l ikl Ilin* HwUtjiU- . •nn r. I) K"S Iliit ,lV<ll : Hí K-Ííü ! ' -■:l: * s;v'.y klí> 5 *;íSJ fe*: * Ipolyság a XIX. században és a XX. század elején nemcsak Hont vármegye, hanem az Ipolyvölgye szellemi központja is volt. A Honti Kaszinón, a Honti Múzeumi Társaságon és a többi egyesületen kívül az itt megjele­nő hírlapok és folyóiratok is fon­tos szerepet töltöttek be a város és a vidék szellemi életében. Az Ipolyságon kiadott legrégibb új­ságok közé tartozik a Honti Kró­nika, a Honti Krónikát 1848-ban adta ki Pongrácz Lajos. Sajnos, csak két száma jelent meg. Ki­rályfalusi Gerhardt György indí­totta a Honti Gazdát, amely 1875-től 1885-ig jelent meg. A leghosszabb életű lapok Ipolyságon a Honti Lapok, a Hontmegyei Népoktatás, illet­ve Honti Tanügy (1910-1918) és a Hont Vármegye Hivatalos Köz­lönye voltak (1893-1918). 1902-ben Hontvármegye cím­mel is indítottak egy lapot váro­sunkban, de ez egy év múlva a Honti Lapokkal egyesült. 1903- ban a Gazdasági Egylet Értesítő címmel új lapot jelentetett meg. Megindult az Ipolyvölgye is, ám ez rövidesen megszűnt. Az első köztársaság alatt adták ki a Diák című lapot, melynek Szkladá- nyi Károly volt a szerkesztője. Dr. Salkovszky Jenő 1929-ben adta ki az egyik legszínvonala­sabb ipolysági lapot, A Hétét. Országos lappá nőtt a Farkas István tanár szerkesztette Ma­gyar Család című társadalmi, iro­dalmi és közművelődési havi fo­lyóirat, melynek első száma 1935-ben jelent meg. Mai újságunk elődje, a Honti Lapok az egyik legtekintélye­sebb ipolysági újság volt. Kez­detben Fritsch László, később pedig Halász Ferenc szerkesz­tette. 1895-től 1918-ig jelent meg hetente egyszer Neuman Jakab nyomdájában. A társadalmi, szép irodalmi és közgazdasági heti­lap elsősorban a megyei élet eseményeit követte figyelemmel, de időnként aktívan reagált az egyetemes társadalmi problé­mákra is. Nem lenne helyénvaló, ha csupán a lap pozitívumairól szól­nánk, hiszen bőven akadtak hi­bái és gyöngeségei is. A nemze­tiségi kérdésekkel kapcsolatban például nemegyszer közöltek túl­kapásokat. Kifogásolható a heti­lap alacsony színvonalú szépiro­dalmi rovata, melyre az erős pro- vincionalizmus volt jellemző. Na­gyon sokszor fűzfapoétákat, ön­maguk és társaságuk gyönyör­ködtetésére „termelő" írócská­kat szólaltatott meg, toborzott maga köré. Úgy gondolom, az egykori honti sajtó az idő távlatéiból is kínál sok-sok tanulnivalót. Csáky Károly Belső-Ázsiából jöttünk? Kiszely István egyetemi ta­nár szeptember 18-án elő­adást tartott Ipolyságon a Cse- madok székházában. A közis­mert Petőfi-kutató, antropoló­gus és magyarságkutató meg­lepő módon magyarázza ős­történetünket. Feltevései sze­rint a finnugor rokonságról szóló elmélettel leszámolha­tunk, mert gyökereink Belsö- Ázsiába, az ujgurok földjére nyúlnak vissza. Egy nép életében meghatáro­zó jelentőségű a múltja. 1805- ben Napóleon Bécshez érve megkérdezte tanácsadóját, Tal- leyrandot, mit tegyen a magya­rokkal. Talleyrand ezt válaszolta: „Fenség, a magyarok felnéznek nagyjaikra és büszkék múltjukra. Vedd el a múltjukat, és azt teszel velük, amit akarsz...“ Kiszely professzor szerint a magyarság múltja a Habsburgok idején ve­szett el, mikor az uralkodó nem­zet ideológiai megfontolásból az Uraitól keletre jelölte ki a ma­gyarság őshazáját, szándéko- san olyan rokonsághoz csatolva, melynek sem kultúrája, sem írásbelisége nem volt. Pedig 1842-ig, Körösi Csorna Sándor haléüáig minden történelem- könyvben az állt, hogy a magyar­ság 3 hulláimban érkezett a Kár­pát-medencébe. A sorrend ez volt: Attila hunjai, az avarok s vé­gül Árpád népe. Ezt 1231-ben csupán kiegészítették a betele­pített jászok, s 1245-46-ban a kunok. Ez élt a köztudatban Körösi haláláig, aki őstörténet­kutatóként indult vándorútra Bel- sö-Ázsia felé. E szándékáról so­hasem mondott le, s minden egyéb tevékenysége eredeti cél­ját szolgálta, a tibeti-angol szótár megszerkesztése is. A finnugor elmélet ellentmon­dásossága ma már nyilvánvaló, véli Kiszely professzor, aki hét évet töltött Finnországban, s 12 ezer csontváz megvizsgálása után vallja, hogy a balti finnek csak i. u. a 7. században érkez­tek jelenlegi hazájukba. Az a teó­ria tehát, hogy 5 ezer évvel eze­lőtt váltak volna el egymástól a finnugor törzsek, nem elfogad­ható. Antropológiai vizsgálatai azt bizonyítják, hogy nincs kö­zünk a finnekhez. Monda- és hitvilágunk sem észak felé mu­tat. Körösi, Vámbéry Ármin és Stein Aurél feltevéseihez csatla­kozva, valamint a helyszínen ta­lált leletek alapján a magyarok őshazáját a Góbi-sivatag szélére helyezi, ahol a sivatag a Tibet hegységgel érintkezik. Útja so­rán itt találkozott a sárga ujgu- rokkal (sara juku), akik elmond­ták, hogy igazi nevük a jugar. Ez egy 9 ezres nép, mely 641-ben vált el a 2 milliós ujguroktól, és a Selyem úttól eltávolodva máig megőrizte ősi tisztaságát. Ezt az a 83 énekből, balladából felvett hanganyag is alátámasztja. Kiszely professzor az előadás végén kitért barguzini kutatá­saira is. A Petőfi-rejtély kapcsán kifejtette: ma is szilárdan hiszi, hogy a barguzini sírban Petőfi maradványait találták meg, s a történet részleteiről szól most megjelenő könyve is. Lendvay Tibor Augusztusban megszépült az ipolysági városháza épülete. Hom­lokzatára felkerült a VÁROSHÁZA - RADNICA felirat, s azóta már vaskapu is díszíti a bejáratot. Tervezője Zábrády Károly, a gimnázium volt diákja. Szeptember 26-án Balassagyar­maton a szlovák irodalom jeles sze­mélyiségének, Jankó Krárnak az emléktábláját avatták fel. Az egykori megyeháza falára került tábla az önkormányzat és a város irodalom- barátainak szorgos munkáját dicsé­ri. Az emléktáblát Jókai Anna, a Ma­gyar írószövetség elnöknője leplezte le. Jókai Anna szerint vészterhes vi­lágunkban minden pillanatot ki kell használnunk a jóindulat, a szeretet, a kölcsönös megértés kinyilvánítá­sára. Megemlítette, hogy a szlovák romantika neves alakjának életműve magyarul nehezen hozzáférhető, s életpályája ellentmondásos. Léte­zik egy forradalmi lelkületű Jankó Krár, aki 1848-ban a pesti fiatalokkal együtt lelkesen terjeszti az egyenlő­ség eszméjét, amiért börtönbe is kerül. Mellesleg éppen Ipolyságon. A fordulatot az hozza életében, hogy Windischgrátz közbejárására sza­badlábra kerül, s 1849-től 1854-ig osztrák hivatalnokként dolgozik Ba­lassagyarmaton. ítélje meg az utó­kor, szabad-e az árnyék miatt nem meglátni a tüzet... Sírját sem tudják, hol található. Az ünnepségen jelen volt Jakab Róbertné a magyarországi szlová­kok képviseletében és a szlovákiai Matica képviselete is. A délelőtt to­vábbi részében neves irodalomtörté­nészek emlékeztek Jankó Kráfra. Előadást tartott Rudolf Chmel nagykövet, Karol Wlachovsky iroda­lomtörténész, valamint Kiss Gy. Csaba, a Közép-Európa Intézet igazgatója. -tt­Cserkészavatás Ipolyságon A megbízható hagyományokra, a tiszta erkölcsi alapokra s a keresztény szellemiségre épülő cserkészet űjra kibontakozóban van. A cserkészetnek városunkban is nagy a hagyománya. A volt reálgimná­zium csapata például országos hírű volt. Nem csoda, hisz olyan kiváló tanárok álltak a mozgalom élén, mint Homyák Odiló tornatanár és dr. Horváth István igazgató-tanár. Ipolyságon hosszas készülődés után megalakult a Szent Imre Cserkész- csapat. Szervezését többek között Klukon Tibor, Bállá Anna-Mária és Polyóka Gábor vállalták fel. Az első cserkészeket szeptember 20-án avatták fel az ipolysági kálvárián. A csapatzászlót Biróczi István plébános úr szentelte fel és áldotta meg. Ünnepi beszédet mondott Hodossy Gyula, a csehszlovákiai Magyar Cserkészszövetség elnöke. -csk­Manga-emléktábla Ppreszlényben Nem igazán él a kőztudatban a kiváló folklorista, tudományos kutató Manga János neve. Pedig az 1906-ban, Pereszlényben született néprajzku­tató sokat tett szülőföldjéért. Egyebek mellett leírta és rendszerezte az Ipoly és Garam mente szokásait, behatóan foglalkozott a népi hangszerek készítésével, s összegyűjtötte a pásztormúvészet kincseit. Múzeumigazgató­ként, valamint az MTA tudományos munkatársaként számos tanulmányt írt. Szülőfalujában egészen a közelmúltig semmi nem őrizte emlékét. A tavasz folyamán az önkormányzat úgy döntött, hogy a Szondy Alapítvány támogatá­sával emléktáblával emlékezik meg Manga Jánosról. Az avatásra 1992. július 9-én került sor az Ipoly-túra honismereti gyermektábor résztvevőinek jelenlétében. -It­Összeállította: Lendvay Tibor Honti Galéria Ipolyság új kulturális központtal gazdagodott. Dr. Zsolnay Ernő polgármester május 29-én adta át rendeltetésének a Borászok utcai állandó galériát. Az ünnepélyes átadáson jelen volt Simonyi Lajos festőművész is, akinek bőkezű ajándéka nélkül ez az ünnepség nem valósulhatott volna meg. A Pár­kányban élő tanár-festő az Ipolyság melletti Horvá­tiban született, és nem kevesebb, mint 200 fest­ményt ajándékozott az új galériának. Danis Ferenc Az ünnepélyes átadás pillanatai Főt: P. Strba 1993.1.10. J. Král’ emléktáblája Balassagyarmaton

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom