Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-24 / 3. szám
Vasárnap < * Beszélgetés dr. Gyimesi Györggyel a parlamentből való távozásáról, a bodrogközi régióról, a leendő vámszabad-területről, a felsőfokú helyi közgazdaképzésről és egyebekről • A szövetségi parlamentet 1991 tavaszán elhagyta, s a mendemonda szerint azért távozott, mert állítólag az állambiztonsággal együttműködött képviselők listáján szerepelt. Azóta a Fiúdé krávo közölte az ügynökök névsorát, de neve ott nem szerepel. Mi igaz ebből?- Mint vadász, gyakran utaztam külföldre. Egy alkalommal felkerestek az állambiztonság emberei, s javasolták, ha a nyugati hírszerző szervek „megkörnyékeznének“, hagyjam magam beszervezni. így kerültem az állambiztonsági rendőrség valamilyen lajstromára, anélkül, hogy bármit is tettem volna, vagy bármilyen aktív szerepem lett volna ezen a téren. Ugyanis Nyugaton rám sem hederített senki, s beszervezni sem akartak. Ezért nem szerepelhetek semmiféle ügynöklistán. Egyébként, akik figyelemmel követték a parlamenti történéseket, azok tudhatják, hogy még a Szövetségi Gyűlésben voltam, amikor az átvilágítás megtörtént. Ott sem olvasták a nevemet. • Viszont nem élt azzal a lehetőséggel, hogy cáfolja a hírt...- A vádaskodások után a parlamenti vizsgálóbizottság hivatalos anyagával szerettem volna magam tisztázni. Sajnos, ezt a bizalmas dokumentumot akkor nem adták ki. Csak később kaptam kézhez a bizottság elnökének ezt a levelét: Tisztelt Uram, megkaptuk levelét, de kérésének sajnos nem tudunk eleget tenni. Titkos iratokról van szó. Ellenben ezúton igazolhatjuk, hogy abban semmi olyan nincs, amivel önt egyesek vádolják. Egyúttal elnézését kérjük a kései válaszért, de a sok levél, ügyintézés miatt korábban képtelenek voltunk rá. A levelet Jirí Rumi írta alá. • Bizonyítékok hiányában is távozott a parlamentből. Miért?- Alapos mérlegelés után azt tartottam etikusnak, ha visszalépek. Megvallom, nem volt köny- nyű döntés, de vállaltam, hogy a nagypolitikából hirtelen visszatérjek a helyi politikai életbe. Itt is sokasodtak ugyan a kérdőjelek, ám a bizalom sokkal nagyobb volt velem szemben, mint a bizalmatlanság. Ezért továbbra is vállaltam az Együttélés Politikai Mozgalom területi elnökének tisztségét, s azóta is a legjobb tudásommal igyekszem szolgálni a mozgalmat. • Az orvosi köpenyt is levetette...- Igen, felhagytam hivatásom gyakorlásával, nem vagyok gyakorló orvos. Még a vadásztársaságból is kiléptem, hogy teljes függetlenséget érezzék minden irányból a regionális politikai munkámhoz. • Fejezzük be ezt a témakört egy kérdéssel. A múltat tekintve lelkiismerete tiszta a választó- polgárok, ismerősök és az Együttélés Politikai Mozgalom hívei előtt?- Tökéletesen tiszta. Nem mernék olyan arcátlan lenni, hogy olyasmi után, ami engem bármilyen módon terhelne, politizálnék a nyilvánosság előtt, hazai környezetben bátran részt vállalnék a közügyekben. • Témát váltva: az Együttélés bodrogközi és Ung-vidéki regionális szervezetének ma mi a legfontosabb feladata?- Mi otthon vagyunk ebben a régióban. Fölényesen megnyertük a helyhatósági választásokat, képviselőink ott vannak a körzeti és helyi államigazgatási szervekben, hivatalokban. Szerintem elfogadhatóan tudjuk érvényesíteni igényeinket, jogainkat a közéletben is. Az ügy érdekében tárgyalásokat folytatunk ma is a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és más pártok képviselőivel. Szerencsére, s talán a mi munkánknak is köszönhetően, az itteni néptől távol áll a nacionalizmus, a nemzetiségi torzsalkodás. • Úgy tudom, nemcsak befelé építgeti kapcsolatait a régió legerősebb mozgalma...- Politizálásunk távlatiassá- gát két tényező befolyásolja döntő mértékben. Az egyik, hogy az itteni magyarság nemzeti létében van veszélyeztetve, a másik, hogy az elszegényedés is fenyeget. Nem véletlen, hogy az országban itt a legnagyobb a munkanélküliség. Nincs komoly ipari háttér, nincs mit privatizálni. Ebben a helyzetben kezdtük szervezni a bodrogközi régiót. Természetesen ide értem a Bodrogköz magyarországi részét is. Ugyanakkor Kárpátalja felé is lépünk. Mivel a Bodrogköznek a szlovák-magyar határon nincs határátkelője, most azon fáradozunk, hogy ezt a kérdést a közeljövőben megoldjuk. Ugyanakkor szeretnénk létrehozni egy 60 négyzetkilométeres vámszabad-területet, mely talán lehetőséget teremtene a nyugati tőke beáramlásához. Az első érdeklődők, köztük dél-koreaiak és németek már jelentkeztek. Természetesen ezt a nagyvállalkozást kellő garanciával kell elkezdeni, s tulajdonképpen ezért vettük fel a kapcsolatot a magyarországi pártok közül elősorban az MDF-fel, majd az SZDSZ-szel is. Egyébként az SZDSZ központi vezetése és az Együttélés bodrogközi, Ung-vidéki területi ügyvivői testületé aláírtak egy közös nyilatkozatot is. • Nyilván az együttműködés szükségességéről és lehetőségeiről. ..- Hogy egy példát említsek: az SZDSZ messzemenőkig támogatni akar minket annak a tervünknek a megvalósításában, hogy a miskolci egyetem közgazdászképző kara ez év szeptemberében Királyhelme- cen is nyisson egy mérnökképző tagozatot. Ennek támogatására létrehoztuk a Lórántffy Zsuzsanna Alapítványt. Ezt a kapcsolat- teremtést úgy kell értelmezni, hogy itt nem valamiféle ideológiai összefonódásról van szó, hanem arról, hogy érzésünk szerint az utóbbi időben az SZDSZ átformálta egy kicsit a nemzetiségi politikáját, a kint élő kisebbségek ügyeinek kezelését. Örülünk annak, hogy az anyaországi vezető politikusok már nem taktikai fegyverként kezelnek minket az egymás elleni csatákban. Számomra, ezzel a kérdéssel kapcsolatban, az is meghatározó volt, hogy Jeszenszky Géza külügyminiszter szerint Magyarország a jövőben senkivel sem köt olyan egyezményt, amely a nemzeti kisebbségek számára kedvezőtlen lenne. • Egyfajta nyitásnak is felfogható az Együttélés bodrogközi és Ung-vidéki regionális választmányának kapcsolatépítő törekvése. Konkrétan arra gondolok, hogy a magyarországi pártok közül a közvélemény eddig az MDF-et párosította az Együttéléssel, míg az SZDSZ-t inkább a Magyar Polgári Párttal.- Szerintem az Együttélés hasznára válna, ha bátrabban, nyíltabban politizálna a magyar- országi pártokkal. Ugyanakkor nem tartanám elfogadhatatlannak, ha a Magyar Polgári Párt is kiépítené kapcsolatait az MDF- fel. Nem az összeborulásra gondolok, hanem az együttműködésre. • Ami a távlatokat illeti: elképzelhető, hogy a szűkebb és tá- gabb régiókban a magyarok és szlovákok is egymásra találjanak?- Bízok benne, hogy igen. Le kell küzdeni a szlovák nacionalizmust, de ez nem a mi feladatunk. Másrészt, nekünk is jobban ki kellene tárulkoznunk a szlovákság felé. Ahogy ők akarják magukat a világ előtt felmutatni, úgy nekünk is közre kell adnunk, hogy milyenek a célkitűzéseink, hogy mi nem az ő rovásukra akarunk otthon lenni szülőföldünkön, s hogy politikai lépéseinket nem a konfrontáció vezeti, hanem a lét, a megmaradáshoz való ragaszkodás. Gazdag József ...Csak egy röpke utazás az autóbuszon, egy kiruccanás a legátlagosabbak közül. Délutáni járat, Pozsonyból végig a Csallóközön; bár gurulhatna velem a busz a Medvesalján, Gömörben, vagy akár a Bodrogközben is. Gurulhatna, hiszen a kép nagyjából ugyanaz lenne, mint itt is, ahol diákok utaznak haza kopottas iskolákból, ingázó munkások rosszul fizetett munkahelyekről és csalódott értelmiségiek még csapnivalóbban jövedelmező állásaikból. A busz ha viharvert is, meglepően tiszta, akárcsak utasai: Szlovákia déli tájainak egyszerű robotosai. A lányokon smink, a fiúkon divatos edzőcipő, a felnőtteken tisztes viselet. Az ország fokozódó válságát tekintve már-már meglepő, hogy a többség még mindig kisajtolja magából az emberhez méltó élet külsőségeit; igaz, csak az egyre több lemondással járó beosztás árán. Azt hiszem, napjainkban ez az igazi helytállás, nem(csak) a politizálgatás, hiszen csupán úgy van reményünk az értelmesebb jövőre, ha ki-ki rádöbben, hogy annak letéteményesei maguk az emberek. A mi esetünkben a hajdani Felvidékről a mai Szlovákiába szorult magyarság értendő ez alatt. Százezreket jelentő közösség ez, amely szinte naponta újabb meg újabb tanújelét adja józanságának. Ez utóbbit azért érdemes tudatosítani, mert Szlovákia nacionalista beállítottságú, gyakorta blöffölő politikusai, hírlapírói és egyéb közéleti személyiségei szinte naponta ostromolják a közvéleményt az elfogultnál is elfogultabb szemrehányásaikkal. Egyszer Bős a téma, másszor a magyar oktatásügy, még máskor pedig a kisebbségi önigazgatás, a helységnévhasználat, vagy akár a parlamenti képviselők újbóli - egyébként: alkotmányellenes - eskütétele körül kialakult huzavona. Van, aki „csak“ magyarellenes gyűlöletre hergeli a Dél-Szlovákiától feljebb eső tájak lakosságát; de vannak olyanok is, akik szerbiai vagy bukaresti stílusban oldanák meg életünk köznapi gondjait. Elég egy röpke utazás a buszon, hogy az ember észrevegye: a Csallóköztől a Bodrogközig, szerencsére, mindez nem hat el a mindennapi élet ügyesbajos gondjaival küszködő százezrek tudatáig. Vagy ha mégis, akkor ez csak a nemzetiségi viszálykeltők, az elszámolni-leszámolni kívánók iránti teljes közönyt erősíti a szlovákiai magyarságban. Mondhatnám úgy is: megedződtünk, hiszen kereken három éve, hogy alig pár héttel a ’89-es rendszerváltás után megindult a nemzetiségi hisztériakeltés. Hol a csehek, hol a magyarok ellen; hol egyszerre, mindkét nemzet ellen. Hála eme fondorlatos bajkeverésnek, ma ott tartunk, hogy a hosszas kötélhúzás után odalett a föderáció frigyládája és kettészakadt az ország; s ezzel párhuzamosan szinte a fagypontra süllyedtek a hivatalos szlovák-magyar kapcsolatok is! Történt (és történik) mindez annak ellenére, hogy a kommunista pártállamot megdöntő forradalom utáni fejlődés egészen más irányba indult. Akkoriban még úgy tűnt, hogy a rendszerváltás után demokrácia lesz itt és nem országölő mélynemzeti hangoskodás... Az eredmény közismert, hiszen január elseje óta új földrajzi és gazdaságpolitikai időszámítást írunk. A szlovákiai magyarság helyzetét nehezíti, hogy a Morva folyótól keletre eső tájakon az ország kettéválása után is folytatódik a szavakkal való szélhámoskodás. Mint az imént már papírra vetettem: Bős, a kisebbségi oktatásügy, az önigazgatás igénye és más egyebek ürügyén. Elég felütni a Koridor, a Zme- na, a Slovensky národ, vagy - kevés kivételtől eltekintve - több más lapot is, hogy az ember észrevegye: az itt élő magyarságot taknyolt gerincűnek, telhetetlennek, nemegyszer hazaárulónak hazudjék azok, akik a józanság helyett nacionalista váltólázban rángatódznak. Jómagam a csallóközi, a mátyusföldi, az Ung-vidéki embert viszont épp a józanságáért, az iméntiekkel szembeni elegáns közömbösségéért tisztelem. Eközben őszintén remélem, hogy a bosszúállást, a múlt örökös felhánytorga- tását követelő programok egyre fokozódó inflációja már valóban a vég kezdetét jelenti. Persze, nem a demokrácia és a jogállam végének kezdetét, hanem egy irracionális állapotét, amelyben a politikai és a nemzetiségi gyűlölködés káosza fenyeget. Ép észszel bíró kormánynak ez nem lehet az érdeke. Viszont ellenkező irányú törekvéseinek egyik pillére éppen a felvidéki magyarság józansága és a politikai hisztériákkal szembeni okos közönye lehet. A bősi holtág áthidalásában, vagy a magyar feliratokat eltüntető táblairtás megállításában éppen úgy, mint a gyűlölködés zsákutcájából való kihátrálásban. Miklósi Péter 19931.24. Prikler László felvétele
