Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-23 / 20. szám
A mai Szlovákia területén az elmúlt évszázadokban számos jelentős egyéniség született, akik nemcsak itthon, hanem külföldön is híressé váltak: művészek, írók, politikusok, hadvezérek. Főleg ez utóbbiak élnek sokáig a nemzet emlékezetében, annak ellenére (vagy éppen azért?), hogy nevük a pusztító háborúkkal és a mérhetetlen emberi szenvedésekkel kapcsolatban vált ismertté. S paradox helyzet, hogy talán épp azok a legkevésbé ismertek, akik egész életüket a betegség és a halál elleni küzdelemnek szentelték. Ilyen volt a modem magyar egészségügy megalapítója, a tudós és reformátor dr. Markusovszky Lajos. Egy falusi lelkész tehetséges fia 1815. április 25-én a Liptó megyei Csorbán született, evangélikus papi családban. Otthon magyarul és németül beszéltek, a faluban szlovákul; a fiú már iskoláskora előtt elsajátította a társadalmi érintkezéshez szükséges ismereteket. Bár a család színtiszta szlovák környezetben élt, őrizte magyar öntudatát, s ebben a szellemben nevelte a gyerekeket is. Ezt igazolja Markusovszky bátyjához írott levele, 1861-ből: „Állítják, hogy nem vagyok magyar, hanem tót. De hát még valóság volna, Somorján megfordulna sírjában anyai nagyatyánk, aki tótul csak annyit tudott, hogy dobre. A lévai nagyapa pedig, mikor a szuperintendenst Léván kellett volna köszönteni, betegnek mondta magát, mert egyetlen ép mondatot nem tudott tótul elmondani... Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, s emellett otthon tizenkét éves koráig megtanult latinul. Gimnáziumba Késmárkon, majd Rozsnyón járt. Talán apja sugallatára, vagy azért, mert mint pap fia az evangélikus iskolákat ingyen látogathatta, a pozsonyi jogi akadémián folytatta tanulmányait. Sikeres vizsgái ellenére nem jogász akart lenni, hanem orvos. 1839-ben Pestre ment, beiratkozott az orvosi egyetemre. Mivel nem volt pénze, s anyja férje halála után a csorbái hívők támogatására szorult, magának kellett gondoskodnia megélhetéséről. Pesten felkereste egy földijét, bizonyos Sedláceket, aki uradalmi kocsis volt a Sztáray családnál. Rövidesen magával Sztárayval is megismerkedett, aki az intelligens ifjút beajánlotta Festetich grófhoz két fia nevelőjének. A nevelősködés nemcsak tisztes keresethez juttatta s bevezette őt a magasabb körökbe, hanem biztosította továbbtanulási lehetőségeit is. A svéd nevelőtől két év alatt angolul és franciául is megtanult. Egyetemi tanulmányait 1844-ben Az orvos mint nevelő című disszertációjával fejezte be. Ezután a sebészettel akart foglalkozni; Balassa János, a híres magyar sebészorvos asz- szisztense lett. Balassa, felismerve tehetségét, ösztöndíjat szerzett neki az ország legmodernebb klinikáján Bécsben, Wattmann professzornál. Életre szóló barátságot kötött Semmelweis Ignáccal, a gyermekágyi láz későbbi legyőzőjével. Két év múlva visszatért, s ismét Balassa oldalán dolgozott, tanított és operált. Európában 1847-ben ők műtötték először narkózisban. Bécsben döbbentek rá a hazai egészségügy nagyfokú elmaradottságára s elhatározták, hogy megtesznek mindent a magyar egészségügy megreformálásáért és kiépítéséért. Nem sejthették, hogy nemes terveiket néhány évre megszakítják a forradalmi események. A magyar szabadságharc katonája A márciusi forradalmi napok sodrása Mar- kusovszkyt sem kerülhette el. A harcok kezdetekor tovább tanított az egyetemen. Az első magyar minisztérium közoktatásügyi minisztere, Eötvös József megbízásából hadisebészetet adott elő, s emellett a kórházban gondoskodott a betegekről és a sebesültekről. Nemsokára belépett a hadseregbe. Őrnagyi rangban honvéd törzsorvosként tevékenykedett Görgey dunántúli hadseregében. Nemcsak a katonákkal törődött, az egyszerű civil lakosságot is gyógyította. Egy falusi kisgyermek operációja alkalmával megismerkedett a helyi földesúr, Kiss Gyula, Zsófia lányával. Még a hadsereg visszavonulása előtt eljegyezte, s a szabadságharc bukása után ösz- szeházasodtak. Amikor Görgey tábornok az ácsi csatában súlyos balesetet szenvedett, Markusovszkyra bízta gyógyítását. Ő aztán Aradra, Világosra, majd klagenfurti száműzetésébe is követte. A forradalom leverése után visszatért Pestre, folytatni akarta tanári munkásságát. Itt azonban nemcsak azt tudta meg, hogy a szabadságharcban való részvétele miatt elveszítette állását, hanem azt is, hogy tanárát, Balassa Jánost Kossuthtal való kapcsolatai miatt bebörtönözték. Azt tapasztalta, hogy a magyar egészségügy még rosszabb állapotban van, mint a szabadságharc előtt: a Magyar Tudományos Akadémiát bezárták, számos neves szakember emigrációba kényszerült, vagy vidéken bujkált, esetleg rendőri felügyelet alatt él. Balassa szabadulása után asszisztenseként dolgozott. Amikor az egyetem vezetése elutasította magántanári kérelmét, egyedüli lehetősége a magánorvosi praxis maradt. De az abszolutizmus nehéz éveiben sem mondott le terveiről, a modern egészségügy megalapozásáról. Amikor tiltott volt bármilyen társadalmi élet, Balassával, Semmelweisszel, Korányival és más barátaival lovas kirándulásaik alkalmával szövögették terveiket. Ez a „lovas orvosi karnak“ nevezett baráti társaság vált a következő négy évtizedre a magyar egészségügy hajtóerőjévé. Amint azt a társadalmi helyzet lehetővé tette, hozzáláttak terveik megvalósításához. Fáradhatatlan szervező Az első sikert 1857-ben érték el: megalapították az első magyar orvosi szaklapot, Orvosi Hetilap címmel, amely máig is megjelenik. Markusovszky harminckét éven keresztül állt a szerkesztőség élén. A lap az új ismeretek terjesztőjévé vált, jelentősen hozzájárult az ország orvostársadalmának neveléséhez, ismertette a különböző szakterületeken megjelenő irodalmat. Az osztrák hivatalok felismerték az Orvosi Hetilap rendkívüli társadalmi jelentőségét, s lépéseket tettek a megszüntetésére, vägy legalább botrányba sodorták a lap kiadóját. Közben olyan érveket használtak fel, mint Markusovszky evangélikus vallása, (a 19. század második felében!) vagy szlovák vidékről származása. Másik jelentős tette a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat megalakítása 1863-ban. 1944-ig működött, nyolc évtized alatt számos jelentős szakkönyvet adott ki. Markusovszky szervezőtehetsége csak az osztrák önkényuralom megszűnése után, a kiegyezés időszakában bontakozott ki. Az új közoktatásügyi miniszter, - ismét Eötvös József - kinevezte őt miniszteri titkárrá. Itt 1868- ban Balassával, Korányival és Jendrassikkal kidolgozta az Országos Közegészségügyi Tanács koncepcióját. A testület a kormány tanácsadó szerveként működött. Jelentőségét az is bizonyítja, hogy különböző változtatásokkal tulajdonképpen a mai napig létezik. A miniszteri hivatalban A minisztériumban töltött évek Markusovszky életművének legjelentősebb szakaszát jelentik: felépítette az egészségügyi iskolák rendszerét. Már 1859-től harcolt az Orvosi Hetilap hasábjain a pesti orvosi kar bővítéséért, de eredményeket csak a miniszteri hivatalban ért el. Amikor mint minisztériumi államtitkár 1867-ben a kormányba került, Eötvös előbb az orvosi karok, majd az összes egyetem irányításával bízta meg. Huszonöt év alatt óriási munkát végzett, az új tanszékek, klinikák személyi és anyagi ellátottságát biztosította. Az ő érdeme, hogy Budapesten létrejött a közegészség tanszéke - harmadikként a világon -, továbbá kilenc új orvosi tanszék, néhány szakosított klinika és intézmény. Az ő nevéhez fűződik az Üllői úti orvosi kar és a természettudományi kar épületkomplexusának a felépítése. A fővároson kívül érdemeket szerzett a kolozsvári egyetem fejlesztésében. Túlzás nélkül állíthatjuk róla, hogy elősegítette a maradi magyar egészségügyi iskolák európai szintre való emelését. Törekvését a kormány is értékelte, 1883-ban címzetes, majd 1887-ben valóságos miniszteri tanácsosnak nevezte ki. Megkülönböztetett figyelmet szentelt az új egészségügyi törvény előkészítésének. 1875- ben részt vett a párizsi nemzetközi kongresz- szuson, ahol előadása nagy figyelmet keltett. A király jóváhagyása után 1876-ban az országgyűlés is elfogadta javaslatát. Markusovszky Lajos több mint kétszáz tanulmány és cikk szerzője. Ezeknek egy része könyvalakban is megjelent Markusovszky Lajos válogatott munkái címmel. Még magánpraxist folytató időszakában elsőként használt orrtü- kört Magyarországon. Nemcsak az egészségügy terén tűnt ki haladó nézeteivel. A Darwin elméletét kétségbe vonó parázs viták idején a Magyar Tudományos Akadémia az ő javaslatára választotta tiszteletbeli tagjává a nagy angol tudóst. TU SA NASOBtl ' !TT SZÜLETETT Ds tuoovÍT MARKUSOVSZKY lajos 1815-1393 VECKV DEJATEL 7 A MAGYAR ORVOSTUDOMÁNY MACARSKEJ LEKARSKEJ VEOV / £5 ECESZSEOÜGY AVEREJHEHO ZORAVOTNÍCrVÁ KIMAGASLÓ ECYEMSESE CESKCTtOVEHSKA A MAÓAPSKÁ Á CSEHSZtOVAX LS MAGVAR I , LEKARSXA SPOLOCNOSt' . " ORVOSI TARSASAG j ?96S Emléktábla a nagy orvos csorbái szülőházán Származására s a forradalomban való részvételére büszke volt, szembefordult néhány szűk látókörű magyar politikussal. Ezt bizonyítja Bezerédj Istvánhoz írt levele 1861-ből: ........Politikai téren, osztrák nyomásra - a Te bö lcs elgondolásaid ellenére is - ez nem magyar természet, nemzetiségi politikánk nem szerencsés. Az oláhokkal, horvátokkal, tótokkal elbánás erőszakos, felette nem igazságos, nem humánus. Nem lesz ez így jó, Istvánom. Szomorú sors vár hazánkra ezen érzéketlen nemzetiségi politikánk miatt. Gőgünk alaptalan és oktalan, azok sem más emberek, akárcsak mi“. Munkásságának elismerése Érdemeiért a Magyar Tudományos Akadémia 1863-ban levelező, majd 1888-ban rendes tagjává választotta. A budapesti és a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatta. A király kitüntetését is kiérdemelte: az Orvosi Hetilap negyedszázados évfordulóján a Vas korona rendet, majd nyugdíjba vonulása előtt a Lipót rend kis keresztjét adományozta Mar- kusovszkynak. Élete utolsó évtizedében tüdőtágulásban szenvedett, s ez megviselte a szívét. Egyre többet pihent vidéken, Keményegerszegen (ma: Vasegerszeg), felesége birtokán. 1892- ben saját kérésére nyugdíjba ment, s a tengerhez, Abbáziába utazott, itt halt meg 1893. április 21Lén. Keményegerszegen temették el. Markusovszky emlékét csak halála után több mint fél évszázaddal elevenítették fel. 1955-ben Szombathelyen kórházat neveztek el róla, a parkban szobrot, a vasegerszegi temetőben síremléket állítottak neki. Szombathelyen Markusovszky Bizottságot alakítottak, amely évente pályázatot ír ki Vas megye orvosai számára. 1965-ben, születésének 150. évfordulóján szülőfaluja is megemlékezett róla. Orvosi napokat rendeztek itt, szülőházán szlovák és magyar nyelvű emléktábláját leplezték le. Egy év múlva Pesten nemzetközi emlékünnepségre került sor. Budapesten teret neveztek el róla, melynek közepén szobra áll. Dr. Markusovszky Lajos egész életét az egészségügy korszerűsítésének, az orvosi iskolaügy fejlesztésének szentelte, s lerakta a mai magyar egészségügy alapjait. Joggal nevezhetjük őt Semmelweiss és Korányi mellett a múlt század legjelentősebb magyar orvosának. Kónya Péter i. V. 23. A szemüveg történetéből ..SÁTÁNI TALÁLMÁNY' Ma már el sem tudjuk képzelni a világot szemüveg nélkül. Azonban volt idő, amikor sátáni találmánynak tekintették. Az üveg és a keret kombinációja, amelyet egyszerűen okulárénak neveztek, mindig rejtett magában valami különlegességet. Egyesek elrejtőznek mögötte, mások meg igyekeznek komolyabb, idősebb ember hatását kelteni. De az is előfordul, hogy egyesek igen mókásan festenek, ha felteszik a szemüveget az orrukra. Ha hinni lehet Gionardo de Ri- valto dominikánus szerzetesnek, aki a XIV. században élt Pisában, a szemüveg 1285 körül indult el világhódító útjára. Ismeretes, hogy Petrarca, a költő (1130-1374) orvosi rendelésre már szemüveget viselt. Az okuláré fokozatosan a műveltség és a bölcsesség szimbóluma lett. Szemüveggel pózolnak filozófusok, próféták és szentek egy 1493-ból származó krónikában. Az első nő, akit szemüveggel örökítettek meg, a Geertgen holland faluból származó Szent Anna. Száz évvel a szemüveg feltalálása után, 1372-ben a francia királynő is megemlíti testamentumában. A XVI. századból származó képeken Bibliát olvasgató, varrogató nőket láthatunk. Régen előfordult, hogy bizalmatlanságot keltett a szemüveg. 1319-ben a páduai elöljáró egy bécsi esküvőn szemüveggel jelent meg, mire a vendégek többsége mágiával gyanúsította. A társadalom bizalmatlankodó viselkedése különféle trükkökre késztette a szemüveg viselőit. Különféle teleszkópokat, miniatűr periszkópokat eszeltek ki, amelyeket könnyen elrejtettek. A szemüveg híveivé váltak annak idején a német fiatalok. Ersch Gruber 1824-ben megjelent enciklopédiájában azt írja, hogy buta divat terjed a fiatalság körében: azok is szemüveget hordanak, akiknek nincs rá szükségük. Érdekes, hogy a sátáni találmánynak minősített okulárét éppen az egyházi személyiségek viselték a leggyakrabban. Később megjelennek a szemüveg különböző változatai: a tornyon és a cvikker. Sokan nevetségesnek találták, mások viszont az intelligencia bizonyítékának. Ezeket követte a felsőbbrendűség és a fantázia jeleként a monokli. A szatirikus rajzokon, karikatúrákon 1900 körül a gyárosokat, junkereket és a katonatiszteket ábrázolták monoklival. A franciák a XVIII. században divatkelléknek tekintették. A XX. században még a felső tízezerhez tartozó hölgyek is viselték. A XVIII. századig nem sokat törődtek az üvegek minőségével. A XVII. század üvegkészítői azt hitték, hogy a zöldes árnyalatú üveg jobb a szemnek, mint a fehér, a kékes vagy a sárgás árnyalatú. A szemnek valóban megfelelő szemüveget csak 1912-től kezdtek gyártani. A mai szemüvegviselők fő kritériuma, hogy jól lássanak vele. A divat a második helyre került, azonban ezt sem lehet elhanyagolni. A reneszánsz korában nagyüvegú pápaszemet hordtak, a XIX. században viszont kis gömbölyűket és hosszúkásakat. Jelenleg újra a nagy üvegek jöttek divatba. A rosszul látó emberek abban reménykednek, hogy eljön az idő, amikor letehetik szemüvegeiket. Napjainkban pedig az orvosok azt ajánlják, hogy az ózonlyuk káros hatása miatt tűző napsütésben mindenki viseljen napszemüveget. Száz éve halt meg dr. MARKUSOVSZKY LAJOS
