Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-23 / 20. szám
Boldog szigetek dat naponta tizenöt-húsz alkalommal is elvontatják. Ilyenkor két motoros komp ingyen szállítja a gyalogosokat az egyik oldalról a másikra. Az ingyenes szállítás a régmúlt időkből öröklődött. Egykor a gyalogosoknak fizetniök kellett, ha Emma királynő hídjára léptek. Kivéve a legszegényebbeknek, akik mezítláb jártak, nem lévén pénzük cipőre. A jómódú, ám tomphoz hasonló viri hangja kíséri. Gyors ritmussal ropják a rumbá- hoz hasonló táncot. Mintha megfeledkeznének a gondokról, az egyre sokasodó munkanélküliségről... Csak Otrabanda füstös, alkoholgőzös kocsmáiban, báljaiban érezni a nyugtalanságot, az elkeseredést. Itt olcsó a sör és a lány... Sörbe, rumba ölik gondjaikat. Ők nem isznak curacao-Iikőrt, „Boldogság-tábor“. Először Ca- racasban hallottam ezt a kifejezést egy taxistól. Piros röpcédulát nyomott a kezembe címmel, telefonszámmal, mondván, ha egyszer Curacaón leszek, tárcsázzam az ötjegyű számot és akkor hamarosan megtudhatom: a kis szigeten a legédesebb a pénzért vásárolt szerelem... Boldogság- táborok A cédulát elvesztettem, ám a következő évben, amikor valóban Curacaóra repültem, Willems- tadban a San Marco hotel portásánál érdeklődtem: — Hol van az a „Boldogság-tábor“? - Hamarosan szerettem volna elfelejteni az egészet. Kiderült ugyanis, hogy ennek a „tábornak“ a nevét egyáltalán nem nagybetűvel írják... Szóval, ezekben a barakkokban tartózkodnak - legfeljebb három hónapig - a főleg Venezuelából és a közeli karibi szigetekről ide érkező pillangók. Ezek a prostituáltak kínálják magukat, pontosabban, az őket felügyelő (és alkalmazó) piroslámpás társaságok. Mivel Curacaón - akárcsak a Holland Antillákhoz tartozó Arubán és Bonaire szigetén - az élet jobb, mint a környező államokban, ezek az örömlányok mindent elkövetnek azért, hogy itt férjhez menjenek, akár egy aggastyánhoz. Csak házastársként maradhatnának a Holland Antillákon. Persze, akadnak ügynökök, akik pénzért „féijet“ szereznek a pillangóknak, hogy így állandó tartózkodási engedélyt, esetleg állam- polgárságot szerezzenek a lányok. A közeli Bonaire szigeten évekkel ezelőtt „karibi konferenciát“ rendeztek a prostitúció felszámolásának lehetséges módjairól. Ötvenhárom asszony tanácskozott, több pap, jogász és rendőrfőnök részvételével. A „boldogság-táborokat“ kezükben tartó „társaságok“ felbéreltek néhány banditát, akik az „ipar védelmének“ ürügyén rátörtek a konferenciára és megfenyegették a résztvevőket. Végül két utcalány is megjelent a küldöttek előtt és elmondták, mi vezette őket erre az ősi mesterségre. És a félezer pillangó tovább szolgáltatta a „boldogságot“ Otrabanda barakkjaiban... L,iza mogyorót árul... A sziget hölgyei, az afrikai eredetű, félvér kriojo lányok olyan csinosak, karcsúak és kedvesek, hogy nem vetélkedhetnek velük szépségben a közeli külföldről Curacaóra érkező pillangók. A willemSebes Tibor riportja Emma királynő pontonhídja. A háttérben Punda házai Hollandiára emlékeztetnek. Helyi szépségek stadi kikötőben horgonyzó hajók tengerészei azonban nem számíthatnak náluk nagy sikerre. Hogyan is jellemezhetnénk ezeket a nagy szemű, manökentestű kreol lányokat? Akikben arawak indiánok, spanyol hódítók, néger rabszolgák, spanyolok, portugálok és hollandok vére keveredik! Talán a My Fair Ladyvel. A kriojók, a bennszülött cura- caóiak nyelve éppen olyan keverék, mint a mai szigetlakok. Papia- mento - így nevezik a nyelvüket. És erre fordították le a G. B. Shaw Pygmalionjából lett musical, a My Fair Lady szövegét. Persze, alaposan átírták. A holland szigeten ugyan sok a virág, akárcsak Hollandiában, de nincsenek utcai virágárus lányok. Eliza Doolittle, akiből a nyelvész előkelő hölgyet próbál gyúrni, Curacaón virág helyett földimogyorót árul! A népi mondásokkal gazdagon fűszerezett musical címe szinte felháborító egy angol számára: „Liza, a piszkos disznó“, ami papiamento nyelven így hangzik: Liza, porko sushi. Mindenesetre a darab nagy sikert aratott: az első évben tizenötször adták elő a hetvenezer lakosú Willemstadban. takarékos (avagy fösvény) hollandok viszont levették fából faragott papucsukat, hogy - mezítláb - fizetség nélkül gyalogoljanak át a túlsó partra... Ma cipőben is ingyen mehetünk át. A gépkocsik a város közelében épített ötvenöt méter magas hídon roboghatnak át, miközben alattuk hajók úsznak az öbölben. Emma királynő hajókra épült hídja több mint egy évszázada hullámzik az öbölben. Igazi turistalátványosság. Akárcsak Willemstad, amely valóságos eleven építészeti múzeum. Ötven csodálatos épület maradt meg a 18. századból és több száz ház a 19. század elejéről. De akadnak itt háromszáz esztendős épületek is. Mindenféle árkádok, oszlopos, kecses rokokó hajlatok emlékeztetnek az egykor ide települt gyarmati holland polgárok szolid polgári eredményeire és vidám hetykeségére. Szól a tambu A túlsó part, Otrabanda házai még festőibbek - és ezt részben elhanyagoltságuk, szegénységük adja. A fehér hollandok inkább Pundán laknak, vagy a sziget más részein levő kertes házaikban élnek. Ezeknek egy része a 18. századból való „landhuzein“, azaz ültetvényes kúria. Többségük a tengerre néző dombokra épült. A régi konyhák vörös falán fehér pettyek. A konyhai rabszolgák festették a falakra ezeket a „szemeket“, hogy elriasszák a kísérteteket. Az afrikai eredetű kriojók házai Otrabandán vannak. Ünnepeik, fesztiváljaik a rabszolga-időkre emlékeztetnek. Dobjuk a tambu, amelyet kézzel ütnek, s ezt egyhú- rú bendzsó, a csapi és a tehénkoamiről Európában többen hallottak, mint erről a venezuelai partoktól alig hatvan kilométerre fekvő „kis-Hollandiáról“. Likőr - narancshéjból A curacaói curacao-Iikőrt mS is titokban tartott recept szerint készítik. A La Bistoelle étterem főpincére szerint a tizennyolcadik század elején fedezték fel egy házi szeszfőzdében, hogy a szigeten termett keserű narancs héjában levő olajok különleges ízt adnak. És ez a narancsfajta csak itt terem, csak az itteni talaj és klíma ad neki páratlan tulajdonságokat. Az így főzött likőrt többféle fűszerrel ízesítik s természetesen a narancs héjának párlatával. Receptjét házi használatra készítették, amíg a hollandok a múlt században világszerte elterjesztették. A curacao-Iikőrt kellemessé teszi, ha whiskyvel, ginnel, vodkával vagy rummal keverjük. Ám mindegyik koktélhoz külön keverési arányt kell használni. A főpincér figyelmeztetett: - Csak a curacaói curacao az igazi, a többi silány utánzat! Mindenesetre a La Bistoelle étteremben a főtt languszta után cu- racaóval öblítettük le torkunkat. Helybeli kollégám vacsoravendége voltam. Sétáltunk egyet a Prome- nádán, azután betértünk egy kiskocsmába.- Bon bini! - Jó, hogy jöttél!- Pas pa den! - Fáradj beljebb! — így fogadtak bennünket barátságosan. A pulthoz ültünk. Sört kértem, curacaói kollégám egy pohár kaliforniai rizlinget. Hogy lemossa a torkáról az iménti narancslikőrt. Hiába. A curacaóiakat úgy látszik, nem mámorítja boldogságba a kék curacao-Iikőr! A tengerparti erőd fal a múlt század emléke A szerző felvételei Cipőben is ingyen Curacao fővárosát akár „kis Amszterdamnak“ is nevezhetnénk. A St. Anna-öböl két részre osztja Willemstadot: a Punda a nyüzsgő belváros, takaros színes házakkal, s az öblök pótolják az igazi amszterdami grachtokat. A Szent Anna-öböl végén levő Shottegatt-öböl egyben hatalmas kikötő, beljebb csaknem ezer ezüst színű olajtartály, amelyekben a Shell által helyben feldolgozott venezuelai olajat tárolják. Ezekből pumpálják a hatalmas tartályokba. Amikor egy hajó a tenger felől beúszik az öbölbe, a Pundát és a túlparton fekvő Otrabandát ösz- szekötő 200 méteres pontonhíd szétválik. Ez a híres Émma királynő hídja. A múlt században élt holland uralkodóról elnevezett hiA Holland Antillákhoz tartozó ABC-szigetek (Aruba, Curacao, Bonaire) autonóm terület, fővárosa Willemstad. A három szigeten 230 ezren élnek, a legnépesebb a mindössze 468 négyzetkilométer területű, 150 ezer lakosú Curacao. 1993. V. 23 Úszó piac a vitorlás bárkákon
