Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-01-24 / 3. szám

Vasárnap 1993. január 24. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 07.18, nyugszik 16.24 Közép-Szlovákia: 07.25, nyugszik 16.31 Nyugat- Szlovákia: 07.31, nyug­szik 16.37 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia 07.40, nyugszik 18.33 Közép-Szlovákia: 07.47, nyugszik 18.40 Nyugat- Szlovákia: 07.53, nyug­szik 18.46 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük T1MÓT - TIMOTEJ valamint Balár, Bános, Bertram, Taddeus, Tádé nevű kedves olvasóinkat • TIMÓT - a görög Timothe- osz név latinos Timotheus formájának rövidülése. Je­lentése: Isten becsülője. • 1893-ban született Viktor BORISZOVICS SKLOVSZ- KIJ orosz író, kritikus (t 1984) • 1918-ban szüle­tett Gottfried von EINEM osztrák zeneszerző. Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASÁRNAP következő. 32 oldalas számának tartalmából: EGYNYELVŰ, EGYHITÚ KIS FALU Petröci Bálint zsemlén riportja BULGÁRIA REMÉNYKEDIK A FELLENDÜLÉSBEN A SZÁMOK KÉRLELHETETLENÜL IGAZAK Vadkerty Katalin Írása a csehszlovák-magyar lakosságcseréről ISTEN PATIKÁJA DUNASZERDAHELYEN Vas Gyula írása BUBIK ISTVÁN ÚJRA JÁTSZIK Szabó G. László beszélgetése A PARADICSOM KAPUJÁBAN Thurzó Gábor elbeszélése A Hang-Kép szerke­zeti átállása miatt a Szlovák Rádió ma­gyar adásának előző számainkból kimaradt műsorát a Vasárnap kö­vetkező - 4. számától ismét közöljük. LEGYEN ÁTTEKINTHETŐBB öröm és jóleső érzés számunkra, hogy a tetemesen megnövekedett postai költ­ségek és a súlyosbodó megélhetési gon­dok ellenére sem csappant meg családi magazinunk postája. Tisztelt olvasóink el­sősorban föld- és adóügyekben fordulnak szerkesztőségünkhöz, az elmúlt napok­ban pedig többen írták meg véleményüket bővített músormellékletünkröl. Őszintén szólva, nem minden olvasónknak tetszik a megváltozott Hang-Kép. Többen azt kifogásolják, hogy miért pazaroljuk a helyet a műholdas progra­mokra. Emlékezzünk csak, tisztelt olva­sók: néhány évtizeddel ezelőtt a lapok már akkor is közöltek tévéprogramot, ami­kor még csak néhány ezer készülék volt Dél-Szlovákiában. Nos, ma hasonló a helyzet a műholdas televízióval. A leg­óvatosabb becslések szerint a Vasárnap olvasói közül már több ezren nézik a mű­holdas programokat, ók tehát igénylik ezt a szolgáltatást. Reméljük, a nehéz gazda­sági helyzet ellenére számuk fokozatosan növekedni, a szatellitantennák ára pedig csökkenni fog. A műholdas programok ugyanis nemcsak szórakozási lehetősé­geket, hanem elsősorban tájékozódásun­kat és világlátásunkat gazdagítják, segíte­nek az idegen nyelvek tanulásában. Főleg idősebb olvasóink részletesebb rádióműsort kérnek. Kérésüknek sajnos nem tudunk teljes mértékben eleget tenni, ugyanis a Magyar Rádió műsorszerkesz- tösége nem ad ki részletesebb előzetest. Azt viszont megígérjük, hogy közöljük a Szlovák Rádió magyar adásának prog­ramját, s igyekszünk nagyobb betűkkel szedni, vagyis olvashatóbbá tenni a rádió­műsorokat. Sokan úgy vélik, hogy nem áttekinthető az új músormelléklet. Annak ellenére, hogy a bőség zavarával küszködünk, hi­szen 16 oldalon érdekességekkel, fényké­pekkel is igyekszünk színesíteni a sokféle kínálatot, szeretnénk teljesíteni olvasóink legfőbb kívánságát. Budapesti partnere­inkkel, a Telehold szerkesztőségével e napokban tárgyalunk jobb megoldásról, vagyis olyan tördelésről, amely lehetővé teszi, hogy egy-egy oldalpáron minden aznapi tévéműsort megtaláljon az olvasó. Reméljük, februárban már kialakul a Hang-Kép végleges formája. Szeretnénk ezúton is megköszönni ol­vasóink leveleit, kritikai észrevételeit, amelyek nagymértékben segítik munkán­kat, s hozzájárulnak ahhoz, hogy ezekben a nehéz időkben is megtartsuk családi magazinunk több mint százezres olvasó­táborát. A szerkesztőség „Személyink“, útlevelünk, jogosítványunk érvényességéről Sietségre semmi ok Az önállósult Szlovákia valamennyi állampolgárát érintő kér­dés: meddig lesznek érvényesek az úgynevezett személyi okmá­nyok? Sor kerül-e időközben - tehát érvényességük lejártáig, illetve cseréjükig - valamilyen változásra, például a megkülön­böztetést célzó megjelölésükre? Az államszövetség szétválását megelőzően megkötött egyezmények részben választ adnak ezekre a kérdésekre, néhány - főleg technikai - részletet illetően azóta pontosítások születtek, de egyelőre semmiféle végső terminusról nem született döntés. Mit jelent ez a gyakorlatban? Mindenekelőtt azt, hogy sietség­re semmi ok: személyi okmá­nyaink 1993 végéig biztosan, de feltehetőleg egy ideig még azután is érvényesek marad­nak. (Természetesen ezúttal nem a személyazonossági iga­zolványban vagy az útlevélben feltüntetett határidőről van szó; annak lejárta esetén a meghosz- szabbítás ugyanúgy kötelező, mint eddig volt!) Az okmányok cseréje műszaki és adminisztra­tív szempontból egyaránt igé­nyes feladat, ezért csak fokoza­tosan kerülhet rá sor. Az újak megjelenése legkorábban az idei év végén várható, tehát aki ekkor kérvényez útlevelet, vagy esedékes számára a személyi igazolvány, már ilyet kap. Aki pedig érvényes személyi ok­mánnyal rendelkezik ugyan, de - bármilyen oknál fogva - minél előbb „szlovákiai“ birtokosa szeretne lenni, annak várhatóan szintén legkorábban december táján érdemes próbálkoznia. Mi­vel a területi elosztás egyenle­tességét semmi sem szavatolja, az érdeklődő jól teszi, ha előző­leg tájékozódik a lakóhelye sze­rint illetékes rendőrkapitánysá­gon. A csere mechanizmusa egyébként ugyanolyan lesz, mint eddig volt: személyazonossá- gink egy határidős felülbélyeg­zést kap, és legkésőbb ennek lejártával átvehetjük az újat. Az útlevelek esetében nincs külön érvényességi korlátozás, viszont továbbra is szükség lesz az ed­digihez hasonló kérvény kitölté­sére. Fontos tudnivaló még, hogy jelenlegi személyi okmá­nyaink, az egyelőre még isme­retlen „végső határidőig" A JE­LENLEGI FORMÁJUKBAN MA­RADNAK ÉRVÉNYESEK, tehát semmiféle megjelölésre, kiegé­szítésre - lebélyegzés stb. - nem lesz szükség. Az egyedüli dolog, amelyre oda kell figyel­nünk, magának az okmánynak a megfelelő rovatban feltüntetett érvényességi határideje. Ennek meghosszabbítása - amennyi­ben szükség lesz rá - a végle­ges cséréig szintén automatikus lesz. Valamivel többet tudunk mon­dani a gépjárművezetői jogo­sítványokról, illetve a gépkocsik műszaki igazolványairól és for­galmi engedélyéről. Ezek ugyan­is már biztos, hogy legkevesebb 1997 végéig, tehát még további öt évig érvényben maradnak a jelenlegi formájukban. Az átál­lás itt is fokozatos lesz, de pl. a jogosítványok várhatóan jóval megelőzik majd az útlevelek és a személyi igazolványok megje­lenését; az autósiskolák végző­sei valószínűleg már a közeljö­vőben az SZK címerével ellátott kártyát kapnak a sikeres vizsga után. Ami az öt éven belüli ön­kéntes cserét illeti, ugyanúgy mód lesz rá, mint a másik két említett okmány esetében. Végezetül csak annyit: nem véletlenül használtuk az imént a „kártya" kifejezést. A jövőbeni szlovákiai okmányokat ugyanis - mint az a világ számos orszá­gában így van - az egységesí­tésre való törekvés jellemzi majd, legalábbis ami a külalakot (méretek, formátum) illeti. így pl. a személyazonossági igazolvá­nyokat személyi kártyák váltják majd fel, s ugyanilyen formátu­mú lesz a már említett gépjármű­vezetői jogosítvány is. Ami az útleveleket illeti, a jelenlegi el­képzelések szerint formailag vál­tozatlanok maradnak. Vas Gyula © ÖT VONALLAL A helyes megfejtések beküldői közül kisorsolt nyertesek­nek az SC CO-IMPEX (945 01 Komárno, Hadovská 6, telefon-fax 0819/50—46, 50—48, 2169 díjait (elektronikai játékokat) küldjük az alábbi értékben. 1. díj 4000 korona 2. díj 3000 korona 3. díj 2000 korona 4. díj 600 korona 5. díj 400 korona (A nyertesek névsorát a Vasárnap következő számában közöljük.) MEGFEJTÉSEK: © MÉRLEGEK: 1, 3, 9 kg. © ÖT KARIKA: (4) Ki AJÁNDÉKOZOTT W FÁCÁNT KARÁCSONYRA? Csuka úr Szarvas úrnak. KÖRÖZÖTTBÚNÖZÓ 1. A sétapálca fogója, 2. a füle, 3. a cipője, 4. a szemöldöke. HAT BÉKA Tíz ugrás: 2-1, 5-2, 3-5, 6-3, 7-6, 4-7, 1-4, 3-1, 6-3, 7-6. © © a legnehezebb évről A Szlovák Köztársaság első kormánya hősiesen beismerte, hogy az ország la­kosságának az 1993-as esztendő lesz a legnehezebb. Az yllenzék szerint azon­ban az utána következő évek még súlyo­sabbak, bonyolultabbak lehetnek. Már az első napok igazat adtak a kormány­nak. Csupán olyan „apró melléfogások“ derültek ki, hogy az előre kiszámított áremelések a kétszeresükre szöktek és most véget nem érő szócsata folyik arról, hogy az új adótörvény indokolja-e az ekkora drágulást, vagy a kereskedők kapzsiságának a következménye. Miközben minimumra csökken a ko­ronába vetett bizalom: Ausztriában már nem váltják be, Magyarországon 2 forint hatvanért kapható, nálunk pedig a ban­kokban tülekednek a megzavarodott, bi­zalmatlan emberek, hogy sietve berak­ják otthon tartott pénzüket, nehogy a sajtóban szellőztetett személyenként beváltható nehezen összekuporgatott tízezer koronán felüli összeget elve­szítsék. Egy szakértő szerint a nagyon rövid időre kiszabott pénzcserének az a célja, hogy a határokon túl lévő illegális koro­nákat kiiktassák. Ezt az összeget 15 milliárdra becsülik. Miközben mindenki a tévét és a sajtót lesi, hogy mikor következik be a cseh és a szlovák pénzunió között a rövidzárlat és elkezdődik a pénzváltási hajrá, a tár­sadalom nagy hányadát kitevő többgyer­mekes családok és nyugdíjasok fokoza­tosan a létminimum alá süllyednek. A legnehezebb év már az első napok­ban az élelmiszerárak jelentős emelke­désével kezdődött. Természetesen nem az élvezeti cikkek árát srófolták fel, hanem az alapvető élelmiszerekét, a ke­nyérét, a tejét, a húsét. De a Sunar- csecsemőtejtől a pelenkáig, babacipőig mindennek megugrott az ára. A családok költségvetését az iskolai és a munkahelyi étkezés is megcsapolja. A szolgáltatások ára (például tisztító) sem fillérekkel emelkedett. Folyamatosan drágulnak a lakbérek, többet fizetünk a villanyért, a gázért, a fűtésért. Ma már a hivatalok­ban sem csinálnak semmit ingyen. Az uralkodó kormánypárt választási programjában szociális piacgazdaságot ígért. De hol van az a szociális háló, amely megvédi a legszegényebb rétege­ket a nyomortól? Tízezrekkel növekszik a munkanélküliek serege, egyelőre a megoldás reménysugara nélkül. Azon­ban lassan, de biztosan azok is lefelé csúsznak a megélhetés lejtőjén, akik dol­goznak. A fizetésekről és a bérekről a kormány hallgat és ha véletlenül mégis szóba kerül, csakis az „inflációveszély“ társaságában. A kormánynak nincs pén­ze, pedig milliárdokra van szüksége. Számára az új állami adminisztráció, hadsereg és különféle intézmények, dip­lomáciai kapcsolatok kiépítése fonto­sabb, mint a bérek és a fizetések rende­zése, a nyugdíj emelése. A szakszerveze­ti vezetőkkel folytatott egyik legutóbbi tárgyaláson hangzott el, hogy nálunk ma a munka ára a legdeformáltabb ár. A helyzet elég zsákutcának látszik. Ugyanis minden fizetésemelés szétverné a nehezen összetákolt állami költségve­tést. Egyelőre senki sem sejti, a kor­mánynak milyen sakkhúzással sikerül időt nyernie a szociális robbanás elodá­zására. Az olyan módszerek, amikor a nyugdíjak százkoronás emelését min­dig hónapokkal az áremelkedések után hagyják jóvá, csak kiábrándítja a nélkü­lözőket és szembefordítja őket a kor­mánnyal. Senki sem tudja, hogy a bal,- vagy a jobboldali szélsőségesek táborá­ban kötnek-e ki. A demagógia ellen nem lehet ékesszólással, vég nélküli ígéretek­kel, hazafias áldozathozatalra hivatko­zással harcolni. Rajtunk csakis a szociálispiacgazdaság segíthet. Szűcs Béla 2 1993.1.24. Vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom