Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-16 / 19. szám
és detektív hét. ön is az. De ön t boldogtalan. És nem teni magán. Én tudok, tudni, ön meg fogja a tiszta igazságot, néhány adatra van ;em. Mikor vette észre , hogy valami nincs i? iltö legyintett, már nagyon régen... /el ezelőtt... csak most... most el magát? Persze azt a, rá fog jönni magáy van. lyes. Tartsunk tehát Mi volt az első gya3g? gyón nehéz azt így elmondani... Talán egyszerre jött... Egy szrevettem, hogy va- legváltozott... nem tetszik érteni, kül- inden úgy volt, mint l. Az íze lett más az k. .. igándetektív mosolyom - így szokott ez \ztán jött a többi, Másképpen kezdett hi a... l. .. és mindenből hi- az a valami, ami ad- met és örömet és hi- t az életemnek... Ol- íbáltam, tanulni, dolrészt venni junk. Majd aztán. . először azt vette :re, hogy elhidegült. zeszélyeskedni kez- cor maradt el először , anélkül, hogy meg tudta volna mondani, hol járt? A költő felpillantott.- Micsoda, kérem? - kérdezte udvariasan.-Nos, hát... az asszony.- Miféle asszony?- Az istenért — hát az izé... kedves feleség. A költő vállat vont.- Nekem nincs feleségem. A magándetektív egy önkéntelen, türelmetlen mozdulatot tett.- Kérem, hiszen én nem polgári értelemben gondoltam... Előttem nem kell az ilyesmi miatt restelkedni - azért vagyok itt, hogy éppen a legdiszkrétebb ügyekben nyomozzak... Szóval, nem feleség, hanem barátnő.- Barátnő?... Vagy úgy, hogy az én barátnőm... A, dehogy kérem - azokra nem is gondolok... De nem ez a komoly baj, különben jelenleg nincs is barátnőm... A magándetektív alatt reccsent egyet a szék, ahogy megmozdult.- Vagyis hát - mondta, és torkát köszörülte - valami pénzügyről van szó... talán az üzletfele? Nem úgy viselkedik, hogy a megállapodásuk... Vagy az a gyanú merült fel, hogy az elszámolásnál ... Tessék bizalommal elmondani, majd utánajárunk. A költő jóízűen nevetett.- Üzletfél? Megállapodás? Elszámolás? Énnálam? A magándetektív felállt. Egy futó pillantást vetett az órára, még mosolygott, de a hangja egészen más volt.- Hár kérem, mivel szo- gálhatok? A költő is felállt. A tekintete valahová a messzeségbe volt irányítva, kissé felemelte a karját.- Hová repül az ifjúság?- mondotta tiszta, csengő, panaszos hangon. A magándetektív hátrált.- Tessék?- Igen - hová repül az ifjúság? Ki rabolja el illúzióinkat? Miért válik boldogtalanná a tiszta lélek? A levél miért hull le, a tavasz miért múlik el? Aztán egyre hangosabban: Meztelen vállán kereszttel Mért vonaglik az igazság, Mikor püffedt paripáján Gőgösen feszít a gazság?- Nos? Miért? Ki okozza ezt? Ki akarta? Kinek érdeke? Hol az Isten? Mi az igazság? Ezt nyomozza ki! Ezért jöttem önhöz! A magándetektív levegő után kapott.- Kikérem magamnak!- kiáltott aztán rikácsolva, pulykavörösen. - Micsoda ostoba vicc ez? Nekem nincs időm ilyen ostoba viccekre! Az én időm valamivel drágább, mint az úré! Szemtelenség! A költő a falitáblára mutatott.- Bocsánat, ön így hirdette magát: „Mindent meglát, mindent megtud, mindent kinyomoz.“ Azt hittem... egy pillanatra eszembe jutott... De nem akartam ugratni, szó sincs róla... Legfeljebb tévedtem ... Nem először történik ... Bocsánatot kérek... Nem akartam háborogni... És lassan, tűnődve elindult az ajtó felé. Kulcsár Ferenc versei Érintés A világot, melybe vakítón áradnak a fények, s keresztjén, mint az élők, halhatatlanul vérzek: mert vagy és mert leszel, megtartja örök érintésed. Kehely Ki megélte már a léted, s mint borral telt kehely, túlcsordult vele, nem tud többé nem-tudni téged, szomjúsága elönti végleg: tél hava, nyár heve - övé a gyász sebe - minden, mi vérzőn tündököl. Oltár Emléked zuhog, mint zokogó zápor, újra és újra szentély lesz a vágyból, oltár, melyen kigyúl aranyfüst szemed, és zsoltár izzik benne, örök emlékezet. Melled, mint az égő nap, világít, ó, édes Lény, Id világokat ámít. Zápor Amióta hívtál s hívtalak, gyermekkorom örök és névtelen, zöld vadonját járom: igád s igéd színarany, mint gyümölcs a fákon. Hívtalak, hívtál: szépséges némán, tengerzön árad - mélységed, mosolyod, titkaid várnak. Amióta ismersz, ismerni vágylak: mint zápor a fűvel, tenger a széllel, úgy szólok véled nappal és éjjel. itt Watkins. le kérdések űvész meg- 'e Watkins e beszélgeem a ham- 1. >tt Porson. s. Catkins tils ta le, ahonnan a kastélyt teljes egészében láthatta. Ott pillantotta meg ót Raphael Sant, aki a parkon át a környék szemrevételezésekor volt visszatérőben. S mivel Porson elbeszélése az újonnan érkezett férfiról felkeltette az érdeklődését, odament a festőművészhez, hogy elbeszélgessen vele az éjszakai festésről. Teddy Watkins nem vette észre Sant érkezését. Éppen befejezte a lady Aveling inasával folytatott nyájas beszélgetést. Az inas három kutyus kíséretében visszatért a kastélyba. Watkins energikus mozdulatokkal keverte ki a festékeket. Amikor riasabban beszélt Watkins, és elmagyarázta nekik, hogy a zöld festéket alapszínnek szánta a festményéhez. Ez egy egészen új technika, közölte, melyet ő maga talált ki. De nincsen szándékában minden arra járónak felfedni alkotói módszerének titkát. Mindkét férfi nyomban faképnél hagyta ót. Sötétedni kezdett, az égen feltűnt az első csillag, majd a többi is. A kastély épületének egyes részei egybeolvadtak, sötét sziluetté váltak. Később világosság gyűlt néhány szoba ablakában. A festőállvány akkor már elhagyatottan állt a parkban. AKASTÉLyBAN lolnap éjjel Sant a festóállvány közelébe ért, meglepte őt a rendkívül világosan tündöklő zöld teni? szín. Mit akar ez csinálni ezzel a szörnyű zöld festékkel? — töprengett magában. Watkins hátrafordult. Rájött, hogy osto- it, amit sö- baságot követett el, amikor az inas szemé- ndta Wat- ben nagyon érdekesnek akart látszani. Bizonytalanul Santre nézett. •tette ellen _ Elnézést kérek - mondta Sant -, de ez a zöld szín valósággal megdöbbentő. Mit z — felelte akar csinálni vele? istélyt fes- Watkins igyekezett úrrá lenni a helyzeten. Porson. — Ha ide fog járkálni, hogy engem zaty Aveling várjon - kiáltotta -, akkor bemázolom éjjel leg- vele az ön kíváncsi ábrázatát, yezte meg Sant indulni készült, mivel volt humoraki eddig érzéke, s ezen felül béketűrő ember is ^ volt. Az erdőn áthaladva találkozott Porson- új vászon- nal és Wainwringhttal. ellékekkel — Ez a férfi vagy zseni, vagy veszélyes baktatott holdkóros - mondta. — Menjenek, nézzék lszerelését meg azt a zöld színt... intőn rak- Porsonnal és Wainwringhttal már udvaWatkinsnak és a hozzá csatlakozott társának sok volt a munkája a közeli bozótban. — Ott van az öltöző mondta a társának. — Mihelyt a komoma elmegy a gyertyatartóval, s lemegy vacsorázni, bemászol oda. Mily gyönyörű ez a kastély a csillagok fényében, sok-sok ablakával... Bizony, Jim, nem akármi lehet festőművésznek lenni... Kifeszítetted a drótot a díszkertből kivezető úton? Watkins az öltöző ablaka alá ment, s az összecsukható létrával vesződött. Jim a társalgót bámulta. Hirtelen a bokrok közt, Watkins közelében erős puffanás hallatszott. Valaki megbotlott a drótban, melyet Watkins társa feszített ki. Majd valaki súlyos cipőkben szaladt a kavicsos utacs- kán. Watkins nyomban összecsukta a létrát, s futni kezdett. Úgy tűnt neki, hogy ketten futnak előtte, s közvetlen közelében a társa körvonalait ismerte fel. Átugrotta a díszkert alacsony kőfalát, s a parkban találta magát. A fák között szaladtak a sötétben. Watkins erős férfi volt, s hamar utolérte az előtte futó alakot. Nem szólalt meg egyikük sem, de amikor a férfi mellett szaladt, Watkins gyanakodni kezdett. Ekkor a másik férfi megfordult és meglepetten felkiáltott. Ez nem Jim, villant át Watkins agyán a gondolat, s abban a pillanatban az ismeretlen a lába elé vetette magát, s mindketten a földre zuhantak.- Segítség, Bili! - kiáltotta az ismeretlen, amikor a harmadik férfi utolérte őket. És Bili segített is neki, kézzel-lábbal. A negyedik, valószínűleg Jim, letért az útról, s eltűnt az ellenkező irányban. Hogy a következő két percben mi történt, azt Watkins alig érzékelte. Csak arra emlékezett vissza, hogy birkózott azzal a két férfival. Többen is összerugdosták testének legkülönfélébb pontjait. Amikor világossá vált számára, hogy mi is történik, Watkins a-pázsiton ült, s körülötte — amennyire látni lehetett a sötétben- nyolc-tíz férfi állt. Watkins azt hitte, hogy elfogták. Ám hamarosan észlelte, hogy nem bilincselték meg; később pedig valaki egy üveg brandyt nyomott a kezébe.- Magához tér - közölte egy hang, melynek tulajdonosában Watkins a ham- merpondi inast ismerte fel.- Elfogtuk őket, uram, mindkettőjüket- mondta az a férti, aki az imént az üveget nyomta a kezébe. - Hála önnek, elfogtuk őket. Erre a megjegyzésre senki sem felelt. Watkins pedig nem is értette, miről van szó.- Magától nem tud lábra állni — mondta egy energikus hang. - Azok a gazemberek majdnem megölték. Teddy Watkins úgy döntött, hogy amíg meg nem érti, mi is történt, hallgatni fog. Észrevette, hogy a sötétségbe burkolódzó alakok közül ketten szorosan egymás mellett állnak, mintha meg lennének bilincselve. Ketten...! Ebben a pillanatban Watkins megértette a helyzetét. Jót húzott az üvegből és az inas segítségével lábra állt.- Ezer köszönet, uram - mondta valaki.- Lord Aveling vagyok, ön valóban lekötelez engem. Nőm, lady Aveling briliánsai vonzották ide a kastélyba ezeket a rablókat.- Nagyon örülök, lord, hogy megismerhetem önt - mosolyodott el Teddy Watkins.- ön bizonyára észrevette azt a két csirkefogót, amint a kerten át szaladtak, s utánuk iramodott.- Valóban így volt — bólintott Watkins.- Látom, hogy a járás fárasztja önt- jegyezte meg lord Aveling, amikor már mindnyájan a kastély felé haladtak. - Felkínálhatom önnek a karomat? És így Teddy Watkins az öltöző ablaka helyett a főbejáraton ment be a hammer- pondi kastélyba, lord Avelingra támaszkodva. A két tolvajt bezárták a mosókonyhába, ahol három rendőr és két, csőre töltött puskával felszerelt erdész őrizte őket reggelig, amikor majd elviszik őket a rendőrségre. Watkinsot a szalonba vezették. Hellyel kínálták, s hallani sem akartak arról, hogy még az éjszaka folyamán visszatérjen a faluba. Lady Aveling számára Watkins rendkívül eredetinek tűnt. Megmutatta neki a briliánsait is... Teddy Watkinsnak volt annyi esze, hogy ne fecsegjen sokat, s ha beszélgetés közben mégis nehéz helyzetbe került, elkezdett panaszkodni a fájdalmaira. Végül a derekában is fájdalmakat érzett és sóhajtozni kezdett. Rögtön rájött mindenki, hogy Watkinsnak pihenésre van szüksége, s hamarosan a hálószobájában találta magát, mely közvetlenül lord Aveling lakosztálya mellett volt. A napfényes reggel az állványt, a zöldre mázolt vászonnal együtt elhagyatva találta a parkban, a hammerpondi kastélyt pedig nagy ijedelemben. Watkins eltűnt - lady Aveling ékszereivel együtt... Sági Tóth Tibor fordítása
