Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-16 / 19. szám
Ü^n 93. V. 16. Ákos Stefi — egy énekesnő nagylemez nélkül • Valóban csak a szépre emlékezik? Réges-régi slágerében ugyanis ezt állítja. • Most szipogjak, azt akarja? • Volna miért?- Először is: nincs egy nagylemezem. Dr. Holéczy Ákos volt i férjem, az ö zenekarával énekeltem hosszú éveken át, csakhogy ő ezt sohasem forszírozta. Meg aztán nem is volt ez sikk a mi időnkben. Briliáns lemez helyett bril fülbevalóval tudok csak dicsekedni és azzal, hogy remek együttesek szólistája lehettem. Ez nem elég? Élvonalbeli muzsikus volt a férjem, odaült a zongorához, én kiálltam a placcra és úgy énekeltem, hogy majd szétverték a házat. Könnyűzenét, áriát, sanzonokat, világhírű szerzeményeket, mindent. ötvenhatban aztán, ahelyett, hogy balra fordultam volna, jobbra mentem. Ki a Szovjetunióba. • Vitték vagy küldték?- Hívtak és mentem. Csekélyke összegért, gyanútlanul, oda, ahova Csehov három nővére sosem jutott el: Moszkvába. De hogy a poén se maradjon el: azon a napon kaptam az első komoly gázsit, kerek négyszáz rubelt, amikor itthon kitört a forradalom. Három hónapra szóló szerződést tettek az orrom alá, de azt mondtam, holnap vonatra ülök és már húzok is haza. Otthon a családom, én meg dalolgassak, bolyongjak szépen, na, nem! Vita, kiabálás, veszekedés, minden hiába... a végén nem is három, hanem négy hónapig maradtunk. Előzőleg persze én már közöltem az elvtársakkal, de ott fenn, a minisztériumban, nem a tajgák fiával, hogy jó, én most itt énekelni fogok, szórakoztatom az országot, a nagy uniót, csak aztán meg ne feledkezzenek rólam! Kocsi nélkül nem szeretnék hazamenni. Meg voltam ijedve, hogy szenvedni fogok, de nem szenvedtem, mert az ellátás egészen szuper volt. Tízfogásos reggeli, tízfogásos ebéd, tízfogásos vacsora. • Pesten meg a tankok...- Szörnyű volt. Minderről tudtunk. Itthon lánctalpasok, ott meg lovaskordon a színház előtt. Folyt a pezsgő a büfében, nekem meg az öltözőbe hozták a kávét, a szendvicshegyeket. Féltek, ha kimozdulok, elindul a pokol. Mindenfélét énekeltem ott is. Angol slágereket, Karádyt, populáris ruszki számokat... egész idő alatt agyba-főbe fotóztak. Lement a műsor és piheg- ve jött a hírnök, hogy tessék jönni, kérem, át lehet venni a Moszkvicsot. Megyünk a gyárba, beül a sofőr a kocsiba, hogy kipróbálja, erre’ kiesik két kerék. Mire megcsinálják, tökrészeg a sofőr és ő vezet cikk-cakkban a hatalmas nagy Moszkvában. Aztán Szevasztopol, szivemsztopol, vegyen elő térképet, megmutatom, hol jártunk még. Szibirszkajába is ki akartak vinni, de nem mentem, pedig két vagon szőrmével vagy egy egész rókafalkával jöhettem volna visz- sza. Untam én már akkor a portyázást, azt mondtam elég, davaj haza! ötvenhét márciusában, amikor megérkeztem, hálát adtam az Istennek, hogy él a családom, és csak egy évvel később kezdtem el újra énekelni. • Eredetileg ugye, az Operába készült?- Azután, hogy letettem a hegedűt, igen. Az Operaház koncerthegedűse volt a tanárom... nyolcéves lehettem, vagy kilenc? A zongorának hűlt helye volt már, el kellett adnunk, mert kellett a pénz, és hogy ne sirassam annyit, kaptam egy hegedűt. Édesanyám nagyon szépen zongorázott, édesapám gyönyörűen énekelt. A János vitéz volt a kedvencük, de én a Perzsa vásárt akartam hallani, amit a rádióból tanultam. Aztán el is énekeltem, de úgy, hogy Székelyhidy Ferenc, az Operaház vezető művésze azt tanácsolta: próbáljam meg a felvételt, amelyet a színház hirdetett. Fel is vettek, és a Zeneakadémia növendékeként a Nemzeti Színházban kezdtem el a pályát. Három narancs szerelme, Az ember tragédiája... előadás után jöttek a filmesek, hogy adjam a hangomat Murád Lilinek. Aztán Ilos- vay Gusztáv hívott a rádióba. Előkapta a gitárját a Nemzeti folyosóján, azt mondja: dúdolja csak azt, hogy... alighogy belekezdtem, már intett is, hogy elég. Másnap felvétel és ott, a rádióban bemutat egy muzsikust a zenekarból. Na, ez volt Holéczy Ákos és a halálos szerelem. És hogy csak a szépre emlékezem... Szép volt, amíg szép volt, csakhogy az én aranyos kis férjem szerette a nagy „repertoárt“. Új „hangszíneket“ keresett, és talált is bőven. Na, most mindjárt bömbölni fogok, * kérdezzen gyorsan valamit! • Az Operában fel sem lépett?- Soha. Mozart és Puccini a kedvencem, a Bohémélet Mimijére vágytam mindig, de eltérítettek. Holéczy Ákos beletenyerelt az életembe. Azt mondta: Stefi, a maga élete a ritmus, a dzsessz, remélem, nem lesz operaénekes. Nem én, ha maga erre kér, elteszem a diplomát, iszunk egy kupica Mecsekit és agyő, Operaház! • Könnyűzene és opera közt van egy kis különbség.- Magának, uram! Nekem egyre megy. A zenében ugyanis nincsenek határvonalak. Jó zene van és rossz zene. Vénasszonyként már a cigánymuzsikát is szeretem. • Hallgatni vagy énekelni?- Hallgatni. A legeslegjobban persze Callasért, Pavarottiért és Streisandért rajongok, az itthoniak közül pedig Cserhátit, Rácz Katit és Malek Andreát szeretem. • A nyolcvanas évek nosztalgiahulláma hogy kerülte el? Akkor sem volt lehetősége lemezfelvételre?- Nekem nincsenek lemezgyári haverináim, én nem adtam vacsorákat, vasárnapi díszebédeket. Rádiófelvételeim vannak, és most már kazettám is, de lemez... nem adminisztrálom magam, hát nem hívnak. A tévében is ezért kezelnek lezserül. Baselben, Milánóban és San Remóban még három-négy évvel ezelőtt is sikerem volt, itthon csak elismernek, de tudják, hogy jól vagyok, és azokat foglalkoztatják, akik betegek, vagy bajba keveredtek. Bostonban végzett zenei tanulmányokat a menyem, szaxofonos és remekül énekel, de a svájci közönség mégis engem kért, nem őt, a fiatalabbat. Hát érti ezt? A fiam is csodálatos tehetség. Baselban él az apjával, de bejárta Amerikát és Japánt és a zürichi Operaházba is gyakran meghívják. Olyan a hangja, hogy engem is leköröz. Kész, nincs tovább, befejeztem. Bort hozzon, de gyorsan. Pokolian megszomjaztam. Szabó G. László Oláh Csaba felvétele A MacGyver című kalandos sorozat elsősorban az ifjúságot vonzza a képernyők elé. Igaz, nincsenek benne bámulatra méltó szuperkocsik, csak öreg dzsipek és kimustrált teherautók. A konfliktusokat sem gyilkos fegyverekkel, hanem főleg inteligenciával és egy kis fantáziával oldják meg. Olykor egy csodálatos svájci késsel, amely valamennyi epizódban jelentős szerepet kap. Segítségével köteleket lehet elvágni, csavarokat lehet eltávolítani és bombákat tudnak hatástalanítani. Még életet is menthet e sokoldalú szerszám. A valóságban is kapható svájci, úgynevezett katonai késeket 1890-től gyártják. A MacGyver főszereplője, az amerikai Richard Dean Anderson számára ugyanazt jelenti a Swiss Army márkájú kés, mint amit a kard Szent Mártonnak, vagy Szent Györgynek. Stephen Dowing, a MacGyver sorozat producere szerint a zsebkés mindent megtestesít, amire egy sorozat hősének szüksége van. „A televízió erőteljes jelképeket kíván, gyakran nem is valódi fegyvereket. Ez a felismerés adta az ötletet, hogy a főhős igazságosztó fegyverül egy svájci zsebkést használjon. “ Természetesen a film és a televízió hatására működő üzletágak itt sem maradtak lépéshátrányban. Ma már az eredeti tiszti kések mellett Svájcban gyártanak úgynevezett MacGyver-ké- seket is. Mint minden sikeres filmhez, sorozathoz kötődő üzlet, ez is bombajónak bizonyul. (g) iá * ' •*1 - Újra együtt az álompáros! A sikerrel futott Dermesztő szenvedélyekben ismét egymásra talált a tüneményes Kim Basinger és a korán deresedé Richard Gere. Az amorózó küllemű sztár és a szőke bombázó immár hat esztendeje, a Nincs kegyelemben „összemelegedett“, a forróság után esedékes egy kis dermesztő hideg. A negyvenhárom éves Gere szakértő(nők) szerint, mákostészta színű fejdíszével, ha lehet, még szexisebb. Pedig nagy utat kellett megtennie, amíg „jósvádájú fiúból, aki nem tud játszani“ elismert sztárrá avanzsált. Egyik korai filmjét, a Mennyei napokat mi is ismerjük, de a nagy áttörést a szerencsének köszönheti, John Travolta visz- szalépése után ráosztották az American Gigolo főszerepét. A hatalmas siker után nem szűkölködött ajánlatokban: Szerelem kifulladásig, Gengszterek klubja, Higgy neki, hisz zsaru és a kasszarekord, a Micsoda nő! Tavalyelőtt Kuroszava rendezésében forgatta az Augusztusi rapszódiát s befejezte a Mr. Jones forgatását a Havanából ismert Lena Olin oldalán. Máris kezdi A gyilkost az Oscar-díjas Denzel Washingtonnal. A következő filmre is leszerződött: a Martin Guerre visszatérése című Depardieu-tilm amerikai változatának címszerepét alakítja, s várhatóan Jodie Foster partnere lesz. (tm) Fergeteges humora van. Rogy- gyantott, téglavörös kalapban jön majd, búgja a telefonba, csak várjam türelemmel a fehér zongora mellett. Keresem a zongorát, de sehol egy fehér, marad a fekete. Bagatelí, szól később mély, érzéki hangon, s bordó kalapja karimáját, vamphoz illő mozdulattal, a szeme fölött futó vad vonalakra húzza. „Engem nem sziáminak, hanem tárolnak - biggyeszt Ákos Stefi de csak tároljanak, van még hangom. Na pozicii gyévuska, provazsala bojca... Dörömböl a szomszéd tegnap is, hogy Stefikém, miért kell neked mindig ilyen nagy Tüzet ad hangon énekelni? Azért, mert jó- 3 szónak, kedvem van és tudom, hogy hall- nyomatékot gatsz... hát kellett ez neki?" minden gesztu\y T sának. Varázsa ^ van, kikapcsolhatatlan áramköre. A Mont- J pamasse elegáns asszonyai lehettek ilyenek Maupassant idejében. A szépfiúkra vadászó, illatos párizsi madame-ok. Égő szempár, finom remegés a hangban, elfojtott vágyakról árulkodó aprócska mozdulatok. Ákos Stefi a negyve- nes-ötvenes-hatvanas évek rangos X Y énekese volt. Lelkes hívei ma is sok . dalát dúdolják, aki pedig a tanítványa lehetett, az nagy-nagy szeretettel beszél ró- la. „Én neki köszönhetem, hogy énekesnő * vagyok - mondja Rácz Kati -, az én életemben rengeteget jelentett, nála többet senkitől sem kaphattam volna. Nagyon jó tanárnő volt. Remekül skálázott, kitűnően zongorázott, úgy futottak az ujjai a billentyűkön, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Fantasztikus gyakorlatokat talált ki. Olyan órái voltak, hogy azokat nem lehetett nem élvezni. Dögös, érzelemgazdag hangjában lüktetett a vér, úgy énekelt, hogy teljesen elkápráztatott. Gyönyörű asszonynak ismertem meg öt, igazi dámának. Imádni való, bolondos dámának, akinek fogalom volt a neve. Nagyon régen láttam már őt, de amíg élek, rajongani fogok érte. “ Gere, a nők bálványa
