Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-16 / 19. szám
♦ r 3 993. V. 16.- Néhány hete a miniszter leváltott a pozsony-ruzinovi kórház igazgatói tisztségéből. Most hol dolgozol?-Április elsején két hölgy hozta a minisztériumból az elbocsátó szép üzenetet, amely április elsejétől lépett érvénybe. Az előző esetekhez képest ez már valamivel szalonképesebb felmondás volt. Több kórházigazgatót ugyanis Sobona miniszter úr például faxon küldött hatalmi szóval váltott le. Egyébként volt még tavalyról szabadságom, ezt vettem ki áprilisban. Május elseje óta is sok a munkám, nincs viszont munkaszerződésem. A kórházban hetente egyszer folytatom a szak- rendelést, kezelem eddigi betegeimet. Egyre több levél érkezik az Új Szó Lelkünk tája rovatába, amelyet én vezetek, semmiképpen sem vagyok tehát munkanélküli és elkeseredett sem, habár családom megélhetését jelenleg sokkal nehezebb előteremteni.- Ilyen leváltási hullám talán csak az ötvenes években söpört végig az egészségügyben, hiszen ha jól tudom, a miniszter több mint hatvan kórházigazgatót menesztett. Lehet ennek a döbbenetes ténynek ésszerű magyarázata?- Aki nem értett egyet Sobona miniszter úr fantazmagórikus kijelentéseivel, kapkodásaival és átgondolatlan intézkedéseivel, s ráadásul nem nagyon szimpatizált a jelenleg uralkodó politikai mozgalommal, annak mennie kellett. A mi hivatásunkban aztán különösen nem lehet, nem szabad hallgatni, lapítani, hiszen az emberek egészsége, élete a tét. Hát ezért távoztunk ennyien.- Leírta vagy legalább szóban közölte veled a miniszter vagy bárki más, hogy miért váltottak le?-Nem. És szigorúan jogi szempontból ez nem is kötelessége. Leváltásom okait nem nehéz kitalálni. Levélben tiltakoztam a nemzeti biztosító igazgatójánál (a miniszter unokatestvére, dr. Duris) például amiatt, hogy a nemzeti biztosító január és február hónapra kórházunknak csaknem 18 millió koronával maradt adósa. A miniszter úr ezt a tényt elhallgatva kijelentette a parlamentben, hogy a ruzinovi kórház kifizetetlen számlái 26 millió koronát tesznek ki. Csak azt felejtette el hozzátenni, mi az oka adósságunknak. Március húszadikán nyílt munkaértekezleten, újságírók jelenlétében ugyancsak tiltakoztam a pontrendszer bevezetése ellen. Tíz nap múlva felmondtak.- Miért ellenzed a pontrendszert?- Azért, mert képtelenség más ország gyakorlatát, pontrendszerét merőben más környezetbe átültetni. Nálunk ez történik, hajánál fogva előrángatott rendszert akarnak erőszakkal bevezetni. Ezt a rendszert Németországból emelték át. Utána lehet nézni: helyesírási hibáktól, fogalomzavartól hemzseg a szöveg, amelyben ráadásul német törvényeket idéznek. Botrányos az egész. Sok fölháborító példát idézhetnék, de legyen elég egy. Például a rendelőintézet pontrendszerét nem lehet a fekvőbeteg osztályra átültetni, ezzel a kórházak nem tudnak semmit sem kezdeni. Ráadásul Csehországban, ahol sokkal logikusabb a pontrendszer, negyvenkét fillér egy pont értéke, nálunk mindössze huszonöt fillér. Hát ilyen körülmények között látástól vakulásig ott lehetünk a rendelőben vagy a kórházi ágy mellett, az orvos és az intézet képtelen lesz megélni. Am nehogy félreértés essék: mi elvben örülhetnénk a pontrendszernek, hiszen ha ez jó lenne, akkor az egészségügyi intézetek végre egységes szabályok szerint kapnák a pénzt. A múltban ugyanis jórészt úgy osztották az anyagiakat, hogy ki kit szeretett, kinek volt nagyobb összeköttetése, netán ki volt a nagyobb párttag. Emiatt azonos nagyságrendű és funkciójú kórház költségvetésében százmilliós különbségek fordultak elő. Sokunknak tehát nem a pont- rendszerrel van bajunk, hiszen ez Nyugaton, többek között Németországban elég jól működik. Mi ezzel a logikátlan tákolmánnyal nem tudunk mit kezdeni.- Harcaidat, vitáidat hallgatva az emberben önkéntelenül fölmerül a kérdés, szükséges volt-e ezeket az idegőrlő csatákat vállalnod? A pozsonyi katonai kórház pszichiátriai osztályának főorvosaként dolgoztál, civil pácienseid is akadtak szép számmal. Nyugodt, fontos állásod volt. Miért hagytad ott, miért ja, milliméterről milliméterre, másmás szögből kivetíti, így a diagnózis jóval precízebb. Kaptam eleget azért, hogy miért ilyen drága gépet vettünk, még minisztériumi bizottság elé is becitáltak. Ott megmondtam az elnöklő miniszterhelyettesnek: szomorú, hogy orvosok kérik mindezt számon tőlem, hiszen tudhatnák, hogy például Japánban harmincezer lakosra jut egy ilyen CT, ezek szerint Pozsonyban legalább tizenötnek kellene lennie, s addig csak egy volt, a kramárei kórházban. Nálunk a páciens még ma is négy-öt hétig várhat ilyen kivizsgálásra, addig tulajdonképpen céltalanul fekszik a kórházban vagy otthon, mindez sok pénzbe kerül, miközben a beteg állapota nem javul, sót romlik. Sokkal célszerűbb hát korszerű gépeket venni, ez a nyugati kórházakban és a biztosítók számára régóta természetes. A legdrágább gép sem kerül annyiba, mint az, ha a beteg hetekig fekszik célirányos kezelés nélkül, diagnosztizálásra várva.- Ezeket hallgatva az ember dühösen és elkeseredetten gondol az elmúlt időszakra: te jó ég, mennyi hazugságot mondtak, mennyi hazugságot írtunk az úgynevezett szocialista egészségügy vívmányairól!- Képzeld el, orvosként, igazgatóként mi mindent kellett átélnem! Megint egy példa. A néhai vezetők úgy gondolták, és ezt jól gondolták, hogy Pozsonyban több vegyiüzem van, ahol fennáll a balesetek veszélye, szükség van hát olyan kórházi osztályra, ahol égéssérülteket ápolnak. Harmincöt személyes osztályt Állásom nincs - munkám van... pályáztad meg három évvel ezelőtt az igazgatói posztot?- Döbbenetes felismeréseim késztettek erre. Fokozatosan rádöbbentem arra, hogy nálunk néhány elithelyet, kirakatintézetet leszámítva az orvosi ellátás, főleg pedig a betegség megállapítása, tehát a diagnosztizálás a fejlődő afrikai, latin-amerikai országok szintjét sem éri el. Sok szomorú élményem közül a legjellemzőbbet említem. Nyolcvankilencben fölhívott az egyik orvoskollégám. Kérte, segítsek a szomszédján, akivel már több más kollégánál kilincselt, eredménytelenül, ezért most utolsó próbálkozásként hozzám fordul. Másnap bekopogott hozzám egy huszonnyolc éves fiatalember, amint kiderült, három kisgyermek édesapja, akit a felesége vezetett, mert fél szemére már megvakult, a másik szeme is napról napra gyengült. Hónapok óta szörnyen fájt a feje. Elintéztem, hogy fölvegyék a prágai katonakórház agysebészeti osztályára, ahol rövidesen rájöttek, hogy daganat nőtt ki a fejében, ez nyomja a látóideget. Rövidesen megműtötték, egyértelmű lett, hogy még csak nem is rosszindulatú a betegsége, mindössze az agyburokból kiinduló daganatról van szó, amely mintegy hatszor nyolc centiméter nagyságú, hónapokon keresztül nőtt ekkorára. A fiatalembert előzőleg Pozsonyban több neves orvos megvizsgálta, s mivel nem jöttek rá a fejfájást kiváltó okra, a magyarázat csakis az lehetett, hogy hiányoztak a diagnosztizáláshoz szükséges műszerek. Ha ugyanez a beteg például valamelyik afrikai kórházban jelentkezik, órákon belül megállapítják a bajt, mert vannak korszerű gépeik, néhány napon belül megműtik, s a páciens nagy valószínűséggel a fél szemevilágát sem veszítette volna el. Tépelődéseim, szörnyű felismeréseim közepette kértek meg a ruzinovi kollégák, akikkel több éve állandó kapcsolatban voltam: pályázzam meg az igazgatói posztot. Végül is megtettem, mert a magam erejével, lehetőségeivel, koncepciójával szerettem volna egy viszonylag új kórházban viszonylag korszerű betegellátást teremteni. Megnyertem a pályázatot, kilencven szeptember elsején kezdtem meg igazgatói munkámat.- Nyilván ekkor lett vége viszonylag nyugodt életednek.-Ezzel számoltam, amikor benyújtottam a pályázatot. Elgondolásom lényege az volt, hogy korszerű kórházat próbálunk létrehozni, ahol kiváló szakemberek csapatmunkát végeznek, hivatásukat modern műszerek és más eszközök segítik.- Szavakban mindez szépnek, természetesnek tűnik...- ... hát a gyakorlat sokkal, de sokkal szövevényesebb. A ruzinovi kórház hetvenes évekbeli tervrajz alapján nyolcvanötben készült el. Annyi a tervezési és a kivitelezési hiba, hogy a mai napig nincs állandó működési engedélye. Nyolcvanöt óta évről évre meghosszabbították az ideiglenes engedélyt, amelynek utolsó utáni legeslegutolsó határideje tavaly járt le. Nem tudom, a fővárosi hivatal meddig lesz elnéző. Tavaly tűz ütött ki az érsekújvári kórházban, amely ugyanilyen terv alapján készült, tehát a hibák is azonosak. Ott bizonyos tervezési hibák miatt is terjedt a tűz és jóval nagyobb volt a kár. Ugyanez a veszély tehát nálunk is fennáll. Mindezek figyelembevételével tavaly talán be is fejeztük volna a hibák eltávolítását, de a minisztérium, konkrétan Viera Ondrejková mérnök, gazdasági miniszterhelyettes - akit különben Sobona miniszter néhány hete ugyancsak menesztett - visszatartotta a munkálatok befejezéséhez szükséges hat és fél millió koronát. A megismételt kérések, követelések semmit sem segítettek. Emiatt a hibák eltávolítása a mai napig nem fejeződött be.- Ez több mint döbbenetes.- Folytatom más hasonló ténnyel. A ruzinovi kórház is a letűnt rendszer gyakorlatának a szomorú példája. Amint elkezdődött az építkezés, majd a műszerek szerelése, azonnal beindult az esztelen spórolás. Állítólag a felelős vezetők annyi célprémiumot kaptak, amennyi devizát lecsíptek a tervezett keretből. A következményeket nem nehéz kitalálni. Ebbe a kórházba tervezték például Szlovákia egyik legnagyobb röntgenosztályát, ahol tizenkét helyiségben korszerű műszerek működtek volna. Nos, amikor kilencven őszén munkába léptem, hét helyiség teljesen üres volt. Gondot jelentett az is, hogy azokat a műszereket, amelyeket nálunk a hetvenes évek elején terveztek ide, a Siemens már kilencvenben nem gyártotta, természetesen más cég sem. Ezért döntöttünk úgy, hogy vásárolunk egy számítógépes röntgent, a CT-t, amelyet a neurológián és az onkológián egyaránt hasznosíthatunk. Ez viszonylag drága, de nagyon okos és rendkívül hasznos gép, amely miiSden nyugati és más külföldi kórházban alapvető diagnosztikai műszer. Sugárterhelése sokkal kevesebb, mint a klasszikus röntgené, felismerőképessége pedig jóval nagyobb. Elég egyetlen felvétel, s aztán ennek alapján a számítógép az egész vizsgált részt átvilágítterveztek, öt speciális ággyal, ugyanis az égéssérülteket ilyenekben kell kezelni. Egy ilyen ágy sem volt, ezt is megspórolták, úgyhogy az égéssérülteket ápoló intenzív osztály nagy humbug volt. Aztán kilencven novemberében történt egy robbanás a Slovnaftbari, egy munkás meghalt, kettő súlyos égési sebeket szenvedett. Akkor a vállalat igazgatója azonnal rendelt egy ilyen ágyat, saját autóján vitte a megrendelőt, ő teremtette elő a pénzt, külön hajó szállította Bécsből az ágyat, amelyet órákon belül fölszereltek. A két szerencsétlen ember közül az egyik életben maradt, ugye, nem kell mondanom, melyik. Nyomasztó érzés, leírhatatlan stresszhelyzet volt, valahányszor helikopter búgását hallottam, tudtam ugyanis, hogy valahonnan égéssérültet hoznak. Féltem a balesettől, mert talán mondanom sem kell, a helikopter leszálló- helyét is elspórolták, s nekünk csak egy speciális ágyunk volt, vagyis mindössze égy embernek kínálhattunk esélyt a megmaradásra. Később több robbanás és haláleset után a gázgyár akkori igazgatója saját nyereségükből hat speciális ágyat és egy vastüdőt vásárolt, ma tehát e téren sokkal jobb a helyzet, mint két éve.-A magamfajta laikus azon is morfondírozik, vajon nem volt elég pénz az egészségügyben vagy a vezetők hibája okozta a gondokat? — Is-is. Nem voltunk képesek megtanulni, hogy a drága műszerek végül is nem drágák, mert a betegellátás ezáltal sokkal gyorsabb, korszerűbb, tehát összehasonlíthatatlanul olcsóbb. Egy beteg egy napja a kórházban minden kezelés nélkül mintegy ezer korona. Drága gépek híján, a lassú diagnosztizálás miatt milliárdokat herdáltunk el. A lézeres kőzúzó géppel az epe- vagy vesekő eltávolítása két-három nap, hagyományosan műtéttel két-három hét. Akkor mi a drágább? Van arra is történetem, hogy a híres-hírhedt szocialista egészségügyben mennyi pénzt maffiáztak el. Hosszú a sztori, csak a végét mondom. Kívülállók figyelmeztettek arra, hogy a ruzinovi kórház évente nyolc- százezret költ a fű kaszálására. Ők elvégzik a feléért, mondták, ha a megtakarított pénz egy részével támogatom a sportegyesületüket. Kezdetben nem hittem nekik. Aztán kilencvenegy februárjában kezembe került egy számla, amely szerint januárban hetvenezret fizettünk - fűnyírásért, kerti munkáért... Ezután több embertől megvontam az aláírási jogot, vajon véletlen-e, hogy éppen ők voltak a főkolomposok, amikor májusban az ellátási osztály dolgozói sztrájkot szerveztek ellenem?- Minden gond ellenére úgy tűnik föl, hogy nem keveredtél szélmalomharcba, hiszen ha lassan is, ha idegőrlő küzdelmek árán is, de csak előbbre jutottatok.- Igen, hiszen a vezetőknek kutyakötelessége kellő feltételeket is teremteni a megkívánt követelményekhez. Amikor vettünk, illetve kaptunk több viszonylag korszerű műszert, úgy éreztem magam, mint az a kocsitulajdonos, aki megkapja az új autót, slusszkulcsot is adnak hozzá, csak éppen hiányzik a gépkocsi két kereke... Hiába például az intenzív osztály, ha nincs műszer, egy- egy ágyhoz nem állíthatunk egy orvost és két nővért, hogy állandóan mérje, jelezze, milyen a páciens szívműködése, vérnyomása, testhőmérséklete. Erre való az a montírozó készülék, amely két éve hetvenezer dollárba került. Huszonnégyet terveztek belőle, de csak hármat vettek. Márciusban, mielőtt eljöttem, már tizenöt ilyen készülékünk volt.- Ezekben a pénzínséges időkben mindez hogyan sikerülhetett?- Ahány eset, annyi történet, amelyet ebben a rövid beszélgetésben nem részletezhetek. Mi voltunk az elsők között Szlovákiában, akik lízing révén jutottunk nélkülözhetetlen műszerekhez. Kaptunk ezért is rendesen, ma már viszont csaknem minden kórház követi példánkat. Több szponzort is találtunk, erre viszont mondok egy példát. Hónapokkal ezelőtt olvastam, hogy Szlovákia világviszonylatban az első a mellrák előfordulásának a számában. Ez az alattomos kór sok fiatal nőt is megtámad, erről számos elszomorító konkrétummal szolgálhatnék. írtam a szlovák és a magyar egészség- ügyi miniszternek, mutassanak példát nemes ügyben. Vegyünk közösen annyi mammográfot, amennyi kell, így olcsóbban jutunk hozzá, s függetlenül a határoktól, folyamatosan végezhetnénk mindkét országban a szűrést. Sobona miniszter válaszra sem méltatott, Surján miniszter úrtól legalább kaptam egy meleghangú levelet, hogy az ötlet kitűnő, de sajnos, pénz hiányában ma még megvalósíthatatlan. Végül a Szlovák Állami Biztosító igazgatója vett a kórházunknak ilyen készüléket, amely nők százainak életét mentheti meg.- Mindezek ismeretében még fel- háborítóbb, hogy leváltottak.- A ruzinovi kórház fokozatosan európai viszonylatban is korszerű intézet lehet. Műszerezettsége már elfogadható; több ügylet, kapcsolat európai és amerikai intézményekkel rövidesen szép eredményeket hozott volna. A koncepció nyilván nélkülem is folytatható. Olvastam valahol, hogy egy jó kórházigazgató leváltása koronában számítva mintegy tízmillióba kerül. Döntsék el mások, milyen vezető voltam. Katasztrófa akkor következik be, ha az új vezető rombolni kezd, mondván, amit az előde tett, az mind rossz volt.- A sokféle küzdelem és megpróbáltatás, valamint az elbocsátás nyomait szerencsére nem látom rajtad. Valóban ez a helyzet vagy jól tudod palástolni érzéseidet?- Mindez azt hiszem, lelkierő és meggyőződés dolga. Nézzünk csak szét az egész világon. Értékeket csak művelt és egészséges emberek képesek teremteni. Úgyhogy az a rendszer,, amely nem támogatja kellőképpen az oktatásügyet és az egészségügyet, menthetetlenül ösz- szeomlik. Érre nem kell újabb negyven évet várni, az biztos.. Sokkal hamarabb leszünk képesek arra, hogy olyan állami intézeteket, olyan magánrendelőket hozzunk létre, amelyek csak a páciensre összpontosítanak, ahol minden valóban az ő gyógyulásukat, egészségüket szolgálja.- Ezek valóban nemes gondolatok, viszont te jelenleg állás nélkül vagy...- Említettem már, hogy nem vagyok munkanélküli, kellő energiát és ambíciót is érzek magamban. Tény, hogy egészségügyünk ma nagyon súlyos helyzetben van. Gondjaink jelentős részét örököltük, a továbbiakat a mai koncepciótlanság és kapkodás okozta. Mérhetetlen munka vár ránk, hogy a betegellátást, az egészségügyet fokozatosan a fejlődő országok szintjére hozzuk. Ezek súlyos szavak, de ez az igazság. Én e nemes ügy érdekében szeretnék munkálkodni. Ma még nem tudom, hogy hol. Azt viszont tudom: hogyan... Szitvássy József Dr. PálHazy Béla:
