Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-09 / 18. szám
Plaissance - Mauritius repülőtere - az India-óceánban fekvő sziget déli részén épült. A fővárosba, Port Louis-ba hegyek és cukornádültetvények között vezet az aszfalt, az utolsó szakasz pedig már autópálya. Fél óra sem kellett volna, hogy elérjük a várost, ám vendéglátóm tanácsára letértünk az útról Curepipe-nél. Szemerkélő esőben haladtunk, amikor különös menet állta utunkat. Kiszálltunk az autóból és megdöbbentő látvány tárult elénk. Tűkkel, ezüstlapokkal teletűzdelt testű férfiak lépkedtek a fakírokhoz illő szöges fapapucsban, nyakukban járomhoz hasonló felvirágzott súlyos teherrel. Átszúrt arccal Dranpadee isten templomához vonultak. Szájukat, orrukat hosszú tűvel szúrták át, mellüket félszáz ezüsttűvel, csörgőket tartó tűkkel díszítették, némelyiknek a két combját száz tűszerű ezüstlapocskával szúrták tele. Az Indiából Mauritius» bevándorolt tamilok ünnepe, a teenee- dee kezdődött. Fejükön a 20-30 kilós kanvarral vonszolták magukat előre. Több kilométeres zarándokút állt előttük az éjszakai tű- zönjárásig. Mert oda igyekeztek, Dranpadee istenhez, ahol mezítláb egyszer, kétszer, háromszor átsétálnak az izzó parázson. Ezzel az önsanyargatással adnak hálát istenüknek és a tűztől remélik megtisztulásukat. Akad a vonulók között buddhista és hindu vallású is, akárcsak keresztény kreol. Mauritius a népek nagy találkozóhelye: Indiából idevándorolt hinduk és mohamedánok, európaiak - hollandok, franciák és angolok leszármazottai - és az általuk Afrikából behurcolt fekete rabszolgák ükunokái, a keresztény kreolok, valamint kínaiak élnek az egymillió lakosú szigeten. Megtanultak együtt élni, de köny- nyebb egy asztalra tenni a francia hagymalevest, az angol sült krumplit és a kínai cápafarkot indiai curryvel, mint egy családban elképzelni egy kreol Júliát és egy hindu Rómeót. Sebes Tibor riportja Mauritiusról Mauritiusnak ugyanis megvan a saját Rómeó és Júliája: Paul és Virginie. Szobruk Curepipe városházának parkjában látható. Történetük bejárta a világot, amióta - jó két évszázada - a francia Bemar- din de Saint-Pierre megírta róluk érzelmes, romantikus könyvét. (Paul és Virginie történetének film- változatát az idén januárban mutatta be a Magyar Televízió, és ekkor jelent meg a róluk szóló könyv is új kiadásban.) Azóta, akárcsak Veronában Júlia erkélyéhez — a szigetre érkező külföldiek elzarándokolnak Paul és Virginie szobrához. De ismerkedjünk meg Paul és Virginie legendájával. Paul és Virginie Valahol az Óperenciás-tenger - az Indiai-óceán - közepén volt egy paradicsomi sziget, zöld pálmaligetekkel, napfényes homokstrandokkal, kristálytiszta, áttetsző, kék vizű öblökkel, zöldellő trópusi őserdőkkel borított vulkanikus hegyekkel, kialudt tűzhányók vízzel telt krátereivel, csodálatos virágokkal. Ezen a paradicsomi szépségű szigeten - „az Indiai-óceán édes gyöngyén“ - élt két évszázaddal ezelőtt a szépséges Virginie, francia telepesek lánya. Lakott a szigeten egy jóképű legényke is, akit Paulnak neveztek. Virginie és Paul együtt játszott, együtt ismerkedett a sziget fenséges tájaival - és egymásba szerettek. Virginie Párizsban élő nagynénje azonban hallani sem akart erről a szerelemről, Pault méltatlannak tartotta Virginie-hez. Hogy a két szerelmest egymástól elszakítsák, a franciaországi nagynéni azt ajánlotta: a lány tanulmányainak befejezésére utazzék Európába, ahol majd elfelejti kedvesét. Virginie búcsút vett Paultól és Franciaországba vitorlázott. De ott sem gondolt másra, csak rá. Egyre búskomorabb lett szerelme utáni vágyódásában, mígnem nagy örömére a Saint-Géran vitorlás fedélzetén elindulhatott a hosszú útra: Afrika körülhajózásával álmainak szigete, Mauritius felé. Szerelme, Paul örökkévalóságnak tetsző várakozásban élt, amíg végre hirt kapott, hogy Virginie jön. A parton várta őt, s már megpillantotta a hajót, amikor elsötétült az ég. Vihar kerekedett: a St.-Géran vitorlás ciklonba került. Vadul hánykolódott a hatalmas hullámokon. Virginie a fedélzeten a korlátba kapaszkodott, és nézte a távolban felbukkanó zöldellő szigetet, szerelmének földjét... Paul a partról figyelte aggódva a hullámhegyeken bukdácsoló vitorlást, amikor a St.-Gé- ran nagyot reccsent: sziklához vágódott és süllyedni kezdett. Paul kétségbeesve nézte a szerencsétlenül járt hajót, amelyről a vízbe ugrálva menekültek az emberek. Virginie a habokba vetette magát, de illedelmes lányhoz illően nem húzta le magáról sok szoknyából álló, terebélyes ruházatát. Ez lett a veszte: a szoknyák ólomként a víz jnélyére húzták őt - a parton tehetetlenül, aggódva váró szerelmese láttára. A fiú a gyásztól és a kétségbeeséstől kínozva az erdőbe menekült, és meghasadt a szíve... A legenda két évszázad alatt formálódott. Annyi bizonyos, hogy a Saint-Géran vitorlás a La- bourdannais francia kormányzó által a sziget első cukorgyárához rendelt gépeket hozta, zátonyra futott. Közel kétszáz főnyi sze-, mélyzetéből és utasai közül csak1 kilencen élték tűi a hajótörést. A szerencsétlenül jártak között volt három francia lány, akik nem engedelmeskedtek a kapitánynak, hogy ruháikat levetve ússzanak partra. Egy fekete rabszolga előtt ezt nem tették meg — és odavesztek. Ebből kerekedett Virginie víz- befűlásának története. Boldog szigetek A Húsvét-szigetről írt riportom után kaptam egy levelet Rozsnyóról: „Irigylem az ott élő embereket, távol a világ borzalmaitól, az anyagi gondoktól a kis óceániai szigeten bizonyára gondtalanul élnek, a mindennapi kenyér könnyen megterem és nincs viszálykodás. Azt hiszem, ezen a szigeten valóban paradicsomi az élet... Mindig vágytam egy boldog szigetre. “ Nem rozsnyói olvasónk az egyedüli, aki egy távoli trópusi szigeten véli megtalálni a gondtalan életet. Földünk minden tájáról kelnek útra fiatalok és idősek, hogy megtalálják a nirvánát, a gondtalan boldogságot. Ki Nepálban, ki Sri Lankán, ki Martinique, Curacao, vagy Hawaii szigetén, Tahitin, vagy valamelyik isten háta mögötti óceáni szigeten szeretné azt meglelni. Magam is gondoltam erre, s amikor távoli országokba utaztam, igyekeztem közbeiktatni egy-egy magányos szigetet, keresve a boldog embereket... Az első meglepetés: fején a súlyos kanvarral, átszúrt arccal, testébe öltött tűkkel zarándokol a tamil férfi Dranpadee templomához A szerző felvételei Paul és Virginie szobra a curepipei városháza előtt A Government House, a kormánypalota Port Louis központjában kát! Mauritius a cukorral édesített gyöngyszem isten nyakán. Az ott élők közül azonban nem mindenki érzi így. A fő exportot jelentő cukornád egyre kevesebb embernek ad munkát. Különösen sok a munkanélküli a kreolok között. És csak a négy-ötezerre zsugorodott fehér lakosságnak van némi reménye a kivándorlásra. Nagyon kevesen képesek egy repülőjegyre összegyűjteni a pénzt... A London felénél alig nagyobb Mauritiusnak több, mint egymillió embert kell eltartania. Hinduk, kreolok, kínaiak A turista mit sem tud erről, amikor Port Louis korzóján a szépséges kreol lányokat fotózza — s közben az indiai idegenvezető magyarázatát hallgatja. Felkeresi a város legszebb mohamedán mecsetjét, amely a kínai negyedben áll. Ha látni akarja a régi hindu templomot - udvarában a szent tehén szobrával -, a kreolok szegényes negyedének rikító színekkel festett földszintes házai közé kell mennie. A kínai negyed itt korántsem olyan elkülönült, mint New York vagy San Francisco China- townja, s persze külsőre sem olyan pompázatos. Még a kínai játékkaszinó sem, ahol társadalmi hovatartozásra és bőrszínre való tekintet nélkül mindenkit szívesen látnak, amíg eljátszani (veszíteni) való rúpiája van... De a házasság, az kérem egészen más dolog! Amikor az egyetem közelében egy híd korlátján ülve, egymás kezét fogó indiai lányt és fiút lencsevégre kaptam, a bozontos hajú legény kissé aggódva jegyezte meg:- Ha ez a kép Indira szüleinek a kezébe kerül, biztosan nagy veszekedés lesz, és elzárják őt tőlem. Indira jövendőbeli férjét a szülei rég kiszemelték számára. Szerelmével csak titokban találkozhat... íme napjaink Paulja és Virginie- je... a boldog szigeten. Mai Rómeók és Júliák Bármi is légyen az igazság, a mauritiusiak, akár fekete bőrű kreolok, hinduk vagy európaiak, hisznek a történetben. Persze, mindenki másra teszi a hangsúlyt. Az aranyszálakkal átszőtt száriban ringó indiai nők inkább hallgatnak róla. A napfénytől csillogó combjukat nem rejtő miniszoknyás kreol lányok úgy emlékeznek rá, hogy a fehér bőrű Virginie családja választotta el Pault a lánytól és ezért vált reménytelenné a szerelmük. A kreol Júliát ma sem akarja befogadni az indiai Rómeó családja. Nem könnyű lerombolni a nemzetiségek közé emelt évszázados falakat, de az egyes népcsoportokon belül létező tabukat sem. Mauritius csodálatos arcát mutatja a főként Európából és Dél- Afrikából érkező turistáknak. Tengerparti homokján és zöld hegyeinek trópusi ösvényein, az avoka- dóval, a pápájává!, ananásszal, mangóval teli gyümölcsöskosarakból falatozva valóban paradicsomi boldogságban érezheti magát az ide vetődő idegen. Mintha a világ minden tájáról hozták volna a szigetre a legszebb hegyeket, völgyeket, vízeséseket, homokos strando8 1993. V. 9 Mauritiusi táj. Háttérben a Le Mome brabant hegy.
