Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-09 / 18. szám
- Ismerem a helyzetet, abban a falúban ölik egymást az emberek- mondta egy ismerősöm, amikor Hanváról, erről a gömőri kisközségről tettem neki említést. Bizonyára a hanvaiak jobban örültek, amíg falujuk csak arról volt híres, hogy egykoron Tompa Mihály volt a lelkészük és ott is van eltemetve. Az utóbbi néhány hónapban azonban a szűkebb régióban érről hírhedtek, hogy a lakosság két táborra szakadt. Szövetkezeti elnök — „apróhirdetésre“ Hogy mi is a helyzet valójában Hanván, azt Majoros József polgár- mestertől próbáltam megtudni.- A probléma akkor kezdődött- fogott bele az ismertetésbe a polgármester -, amikor a szövetkezeti dolgozók közül hatvanötén, a resti- túciós törvény alapján visszakapott földjeikkel kiléptek a szövetkezetből, és létrehozták az Agrárius mezőgazdasági kft.-t. Ebből személyes ellentétek is születtek, nem egy esetben testvér a testvérrel összeveszett. A legnagyobb gond abból ered, hogy a szövetkezet körülbelül 40 milliós tiszta vagyonából a kft. követeli a részét. Ezen osztozkodnak most, mert nem tudnak megegyezni, ki milyen eszközben kapja meg vagyonrészét. Szeptember elsejétől egyébként új elnöke van a szövetkezetnek, apróhirdetést adtunk fel, miután a régi lemondott. A szövetkezet élére versenypályázat útján került Hlavacka László látogatásom idején éppen a volt tsz-elnökkel, az Agrárius kft. jelenlegi vezetőjével, Juhász Istvánnal tárgyalt. Azokat az iratokat rendezték, amelyekkel a szövetkezetből kivált tagok igazolják, hogy a kivett földeken magángazdálkodást folytatnak. Az elnök kétségeit fejezte ki az igazolásokkal kapcsolatban, mondván, hogy ezeket az embereket sem az adóhivatalban, sem a statisztikai hivatalban, sem pedig a Nemzeti Biztosítónál nem jegyzik magánvállalkozókként, és azt is kétségbe vonta, hogy Juhász István jogosan tárgyal a kft. tagjainak nevében, mivel semmilyen hitelesített megbízólevelet nem tud felmutatni. A kft. 7 millió korona értékű vagyonrészt követel, amit a szövetkezet legszívesebben marhával vagy takarmánnyal fizetne meg, a káefté- sek viszont gépeket szeretnének. Egyszer már rövid úton ,,meg is oldották“ ezt a problémát - tavaly augusztusban a szövetkezet gépparkjából kiválasztottak néhány gépet, s azokkal lehornyászkodtak (ami Gömörben hurcolkodást jelent) a kertészeti részlegre, hogy ott MIÉRT HÁBORÚSKODNAK AZ EMBEREK HAMVÁN alakítsák ki a kft. telephelyét. Nem sokáig maradtak azonban ott a gépek, mert a szövetkezet állat- gondozói sztrájkba léptek: addig nem fejnek, míg minden eszköz vissza nem kerül eredeti helyére. így aztán a káeftések hagyták, hogy a gépeket a szövetkezetiek másnap visszavigyék. Szövetkezeti kocsma és kft.-mise Az egyszerű lakosok véleményét a kocsmában próbáltam kitudakolni, de hamar rájöttem, az itt hallott véleményekből csak nagyon egyoldalú képet alkothatnék, a kocsmát ugyanis csaknem kizárólag a szövetkezetiek látogatják. - Á, nem érnek rá azok sörözni, be sem néznek ide - mondta a káeftésekről egy tsz- tag. - Tudom én jól, hogy csak arra megy ki az egész, hogy milliomosokká váljanak, az ilyenek pedig, mint én is, aki több mint húsz évet húztam le a szövetkezetben, de saját földem nincs, csak cselédek maradjunk. De ebből nem kérünk, amíg csak lesz jéerdé, addig ott dolgozunk. Azt is elmondta, milyen jó az új elnök, mert visszavette a szövetkezetbe azokat az embereket is, akiket a régi elnök kidobott. A káeftések ezt később úgy mondták el, hogy elnöksége idején Juhász István valóban elbocsátott néhány állatgondozót, de csak azért, mert azok hetente többször is ittasan jelentek meg munkahelyükön. Az ellentábor képviselőivel az egyik alapító ktf.-tag, Eke Barnabás lakásán találkoztam. Mint elmondták, még egy irodát sem tudnak nyitni, mert a szövetkezet három épületében hiába kérnek a vagyonrész fejében helyiséget, eddig csak elutasító választ kaptak. Ezért kénytelenek egymásnál összejárni a hivatalos ügyek megbeszélésére. Állítólag mondják is ilyenkor a faluban: na, megint összejöttek kft.-misére. Ottjártamkor is többen tartózkodtak a házigazdánál. Tóth István- nét tréfásan mint a kft. ügyvédjét mutatták be. Nem jogász ugyan, de a kft. ügyeit olyan ügyesen intézi, mint egy tapasztalt ügyvéd. Tóth Gézáné is a kft. ügyében jött, férje pedig, habár sosem volt szövetkezeti tag, árufelvásárlóként annyi tapasztalatot szerzett különböző szövetkezetekkel, hogy most ő Juhász István jobbkeze. A házigazda mutatott egy iratot, amely szerinte a pecsét és aláírás ellenére hivatalos okmánynak aligha nevezhető - 32 évi szövetkezti tagság után ezzel bocsátották őt el olyan indoklással, hogy az átszervezés következtében feleslegessé vált. Állítólag a kft. többi tagjától is hasonló módon vettek búcsút. A kft.- sek azt állítják, ők azért hozták létre a társaságot, és a régi elnök is azért hagyta ott a szövetkezetét, mert az állam jelenlegi mezőgazdasági politikája mellett a régi szövetkezeti formában lehetetlen jó eredménnyel gazdálkodni. Ugyanakkor olyan véleményt is hallottam, hogy a szakadás a volt tsz-elnök és a polgármester személyes ellentétéből indult. A két tábor közti ellenségeskedés pedig már több ablak bezúzásában, éjszakai kapudöngetésben, személygépkocsi savas folyadékkal történt leöntésében is megnyilvánult. Kettős tulajdon - döntsön a bíróság A faluban állítólag nemcsak az jelent bonyodalmakat, hogy a földek egy részével különváltak a szövetkezettől, hanem az is, hogy bizonyos földeket egyidejűleg két tulajdonos is visszakövetel. Egyfelől Van még egy említésre méltó dolog a faluban, egy impozáns épület, a volt Máriássy-kastély. A lebontásra ítélt romos épületet még a régi elnök idején a szövetkezet kezdte felújítani, de a szövetkezetből történt kiválással most ez is abbamaradt. Ugyanakkor több lakossal együtt még a polgármester sem tudta megmondani, milyen céllal kezdték el a felújítást. Juhász István később elmondta, néprajzi múzeumot, állandó tárlatot, kiállítótermet terveztek az épületben. Aratás után elválik... A ktf. vezetőjétől hosszas társalgás után is csak keveset tudtam meg az Agráriusról. A kft. jeleng 350 hektáron gazdálkodik, 65 tagja, illetve alkalmazottja van, de ebből csak kb. húszán aktív dolgozók, a többi nyugdíjas, ők az idénymunkába segítenek be. Annak ellenére, hogy a szövetkezet vagyonrész fejében állítólag csak 15 éves használhatatlan géproncsokat akar rájuk sózni, nem vesznek el a kft.-sek. A tagok txílÉ, Tompa Mihály síremléke (A szerző felvétele) a háború után betelepült szlovákok- akiknek ősei 1826-ban vándoroltak ki Munkács környékére -, másfelől az eredeti tulajdonos. A betelepültek ugyanis annak idején az itteni elkobzott nagybirtokokból akkora területeket - általában 10-12 hektárt- kaptak, amekkorát Ukrajnában hagytak. Ezeket a földeket legnagyobbrészt Máriássy Gusztáv gróf és Hanvay Klára volt birtokaiból osztották, és a betelepültek most a földkiutalási okmánnyal, az eredeti tulajdonosok pedig a telekkönyvi kivonattal bizonyítják tulajdonjogukat. Van olyan eset, amellyel bírósághoz fordultak, hogy az döntse el, ki most a jogos tulajdonos. Máriássy úr állítólag szintén a kft.-be szeretne belépni. által összeadott pénzből vettek négy új traktort, és már márciusban be is vetették földjeiket. És hogy mi az újságíró véleménye a hanvai állapotokról? Egyik fél pártjára sem kívánok állni, de meglátásom szerint a kft.-nek vannak nagyobb esélyei a túlélésre. Nem tudok egyetérteni azzal a véleménynyel, hogy milliomosokká akarnak válni, a földnélkülieket pedig cselédsorba kívánnák taszítani. Mert a kft.- sek világosan megmondták, hogy ők mindenki számára nyitottak - persze, aki tud és akar is dolgozni - akár van saját földje, akár nincs. Ha pedig mindenképpen cselédsornak akarja nevezni valaki azt, hogy nem a saját földjén dolgozik, akkor a téeszben is csak ugyanolyan cseléd, mint a kft.-ben lenne. Persze azzal a különbséggel, hogy ott, gondolom, szigorúbb munkaerkölcsöt követelnének, ám valószínűleg a jutalom is magasabb lenne. Engem személy szerint egyáltalán nem bot- ránkoztatna meg, ha néhány káeftés milliomossá válna, ha közben a falu többi lakosának az életkörülményeit is javítaná. Ami pedig a háborúskodást illeti, a viszály valódi okáról csak célzásokat hallottam, de senki nem nevezte nevén a dolgokat. Remélem, ha a sors úgy hozza, és aratás után ismét ellátogatok Hanvára, a mostani háborúskodás már csak az emberek emlékezetében él majd. Gaál László Könözsi István felvétele A győri Előre Halászati Szövetkezetben készült legutóbbi felmérés tanúsítja, hogy az utóbbi években drasztikusan csökkent a halfogás a Szigetközben. Vida András elnök szerint a legszembetűnőbb csökkenés tavaly következett be. Egy esztendő alatt több mint 200 mázsával kevesebb volt a zsákmány a korábbi évhez képest. Ez egyértelműen a Duna elterelésének a következménye, s az ökológiai katasztrófa kivédésére a szövetkezet is tervet dolgozott ki. Megteremtették a feltételeit a dunai halfajok - a csuka, a márna, a különböző keszegfajta stb. - nagy tömegű, mesterséges tenyésztésének. A rövidesen átadásra kerülő és teljesen saját erőből épült ivadéknevelö bázisukon már idén tavasszal több millió csukalárvát tenyésztenek ki. A kihelyezés előtt egyszer megetetik őket, s ezt követően már tudnak alkalmazkodni a környezethez. A halászati szövetkezet elnöke hangsúlyozta, bíznak a kormányban. Vagyis abban, hogy a szigetközi rehabilitáció a nagyobb arányú haltelepítésekről sem feledkezik meg, tehát kapnak támogatást arra, hogy az őshonos halfajtákat folyamatosan telepítsék a Duna-ágakba, a fő mederbe és a mellékfolyókba egyaránt. Az elterelés következtében a Duna-ágak halállománya csaknem teljesen kipusztult a Szigetközben. Most, hogy a magyar kormány és a vízügyi szervek intézkedése nyomán újból van remény a Duna-ágak vízzel való feltöltésére, előtérbe kell kerülnie az intenzív haltelepítésnek. A halfogások nemcsak a Szigetközben, hanem a szennyeződések növekedésének következtében a mellékfolyókon, így a Rábán, a Marcalon is évek óta csökkenő tendenciát mutatnak. Ma már csak az öreg halászok emlékeznek azokra a szép napokra, amikor a szövetkezet halászai naponta több mázsa halat küldtek Győrbe. A csukára, süllőre, harcsára, kecsegére már csak amolyan ráadásnak számított a márna és a sokféle keszeg. Az aszályos nyarak miatt a Fertő-tó magyar oldalán - ez is a győriek vízterülete - szintén erőteljesen csökkentek a halfogások. Tavaly mindössze 60 mázsa angolnát zsákmányoltak, a legkevesebbet 1963 óta, amióta meghonosították a tóban e halfajtát. A győri EJöre Halászati Szövetkezet az ország legrégebbi szövetkezetei közé tartozik. Már 1945-ben megalakultak, s azóta különböző formákban működnek. Néhány hónapja megtörtént az újabb átalakulásuk is. A szövetkezet 200 főnyi tagságából mindössze harmincötén vették ki vagyonrészüket. Egy melléküzemág vált ki teljesen a szövetkezetből és néhány nyugdíjas halász lépett ki. A szövetkezetben eddig még mindig jövedelmezően gazdálkodtak. A kedvezőtlen hatások miatt viszont a nyereség a korábbiaktól eltérően tavaly mindössze 800 ezer forint volt, de szerencséjükre még nem mentek át mínuszba. Csakhogy ha a Szigetközben nem lesz változás, akkor az idén ez is bekövetkezhet. Cseresznyák István 1993. V. 9. A titokzatos kastély Drasztikusan csökkent a fogás a Szigetközben
