Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-05-09 / 18. szám

* 3 1993. V. 9.- Cérnák úr, pártelnöki dolgozó- szobájának titkárságán várakozva azzal a gondolattal kacérkodtam, vajon mit szólna hozzá, ha magyar létemre épp az önök pártjába kér­ném a felvételemet! És nemcsak azért jutott eszembe ez az „ eret­nek" ötlet, mert az SZNP - legalábbis a párt legutóbbi rózsa­hegyi közgyűlésének határozata ér­telmében - bárki számára nyitottá vált, hanem azért is, mert a titkársági szobában üldögélve a fényképész kollégámmal magyarul társalogtunk, miközben Vít'azoslav Móric, Peter Való és más urak bizony fura pillan­tásokkal méricskéltek végig ben­nünket. ..- Nem tudom, hogy gyanakvóak, vagy csak kíváncsiak voltak-e azok a pillantások? Az április végén tartott közgyűlésünk döntése értelmében valóban bárki tagja lehet a Szlovák Nemzeti Pártnak, aki őszintén s meggyőződésből kíván együttmű­ködni velünk. Ugyanitt állapítottuk meg azt is, hogy az önálló Szlovákia létrejöttével teljesítettük a Szlovák Nemzeti Párt 130 évvel ezelőtt kitű­zött célját; ezért most úgy döntöt­tünk, hogy a szlovák vizekről Európa kikötőibe kell kormányozni a hajón­kat. Ebben pedig mindenki a segít­ségünkre lehet, aki az ország javát szolgálja. Kérdésének lényegére fe­lelve tehát azt mondhatom: ha egyetért a programunkkal, tagja le­het a pártunknak.- Remélhetőleg nem azért, hogy ily módon sikerüljön valamirevaló szlovákot faragni belőlem! Ha ugyanis hinni lehet a tudósítói jelen­téseknek, akkor a rózsahegyi köz­gyűlésükön, éppen az ön szájából, így értelmezhető kijelentések is el­hangzottak.- Én ott pusztán egy egyedi ese­tet hoztam fel, példaként. Arról be­széltem, hogy az alapszervezeti el­nökeink egyikének magyar veje van, aki idenősülve a szlovák állampol­gárság iránti igényét is kérvényezte, s egyúttal tagja lett az SZNP-nek. Magát, szerkesztő úr, viszont aligha „gyúrhatnánk“ szlovákká, elvégre az mindenkinek a legsajátabb ma­gánügye, hogy milyen nemzetiségű­nek vallja magát.- Kérem, ne nézzen rám ferde szemmel, de egyelőre, nem látom ennyire nagyvonalúnak, ennyire szalonképesnek a Szlovák Nemzeti Pártot. Példaként hadd említsem meg rögtön Chamula képviselő urat, aki éppen Rózsahegyen, a párt or­szágos fórumán tartott lánglelkű szónoklatot a Szlovákiában élő ma­gyarok irredentizmusáról, illetve állí­tólagos engedetlenségi mozgalmá­nak és területi elszakadásának elő­készületeiről. Vagy itt van Jozef Dar- mo úr, aki egy héttel az SZNP köz­gyűlése előtt az önök pártja által adott sajtófogadás illusztris vendége volt; tíz nappal később pedig a Szlo­vák Sajtóügynökség szárnyai alatt megjelenő Republika című kor­mánylapban amolyan ,,chamulai ag­godalmakat" vetett papírra, epébe mártott tollal és bicskanyitogató stí­lusban...- Nézze, bizonyos túlkapások mindkét oldalon előfordulnak. Az ob­jektív vizsgálódás érdekében azt is látni kell, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja... A személye­sen nekem, vagy a Szlovák Nemzeti Pártnak címzett levelek sokaságával tanúsíthatom, hogy a Dél-Szlovákiá- ban élő szlovákság jelentős hánya­da tényleg veszélyeztetve érzi ma­gát. Őszintén szólva, az sem szül jó vért, hogy mind Magyarországon, mind Nyugat-Európa több országá­ban is meg-megjelennek a trianoni határokat megkérdőjelező írások. A legutóbb például Géniből, az otta­ni könyvtárak egyikéből hoztam ma­gammal haza az ilyen témájú cikkek néhány fénymásolatát. Ezt nem szemrehányásként, hanem a teljes­ség kedvéért említem. A lehetséges acsarkodásnál ugyanis sokkal fonto­sabbnak tartom, hogy a Szlovák Nemzeti Párt rózsahegyi közgyűlé­sén a gazdasági kérdésekben libe­rális, egyéb tekintetben pedig az enyhén konzervatív szemléletű, mérsékelt patrióták kerekedtek felül. Ez valóban új irányba: a már említett európai kikötők felé tereli a pártot.- Nem szeretnék tamáskodni, de szerintem inkább csak az SZNP ve­zérkarát, illetve a körülötte csoporto­suló értelmiségiek egy részét; erő­sen kétlem viszont, hogy a széles körű tagságot is. A szóban forgó közgyűlés másnapján például a po­zsonyi Vecerníkben egy olyan olva­sói vélemény is nyomdafestéket lá­tott, hogy a nemzeti jelleget háttérbe szorító polgári elvek elfogadásával a Szlovák Nemzeti Párt feladta ön­magát, s ezért rögtön fel kell újítani az igazi SNS-t! Jogosan adódik hát a kérdés: mit tesznek majd a hej- szlovákokkal? Csak nem fognak tő­lük elhatárolódni?!- Ehhez nincs mit hozzáfűznöm. Nincs, hiszen nincsenek makulátlan szlovákok és csak szidni való ma­gyarok vagy csehek. Természete­sen, ez fordítva is érvényes: Ezért éppen a kormányzatoknak kellene arra törekedniük, hogy rendre elsi­mítsák a fel-felmerülő gondokat. Ez a szlovák kormány azonban jobbára a szópárbajokra épít, hogy elterelje a figyelmet az ország valóban sú­lyos gazdasági bajairól. Már-már ka­póra jön neki mindaz, ami Dél-Szlo- vákiában nemzetiségi gondként bukkan föl.- Hadd feleljek erre egy testre- szabott kérdéssel: ezt a kormányból kilépett miniszterként, vagy az ellen­zéki pártok egyikének elnökeként mondja?-Miniszterként senki sem kérde­zett tőlem ilyet, úgyhogy most ellen­tosnak érzi. Vagy hogy a múlt ha­gyományaiból arra legyen büszke, amit önnönmaga, vagy éppenséggel az unokái számára lényegesnek tart. — Cérnák úr, elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy ez a szemlélet az ön által irányított pártban is érvé­nyesüljön? Kérem, ne vegye zokon, ha most azt mondom: a Szlovák Nemzeti Párt, legalábbis mostanáig, nem volt éppenséggel eleresztve to­leranciából!- Eléggé határozottnak érzem magam, hiszen a közgyűlésünkön is határozatban rögzítettük, hogy a re­gionális múltból az európai jelenbe szeretnénk lépni. Ehhez pedig egyszerűen respektálnunk kell en­nek objektív és nemzetközileg is ellenőrizhető feltételeit. Interjú Ludovít Cérnák exminiszterrel, a Szlovák Nemzeti Párt elnökével- De igen. Több olyan törpepárt is van, ahol nyilván szívesen látják majd őket. Ránk most a felzárkózás, a külföldi pártokkal való kapcsolat- építés feladata vár. A bűnbakkere­sés, az ellenségképek farigcsálása helyett most a konstruktív politizá­lásra van szükség. És nem titkolom azt sem, hogy némiképp nyitnunk kell a szlovákiai magyarság felé is. Elsősorban az együttműködés lehe­tőségeit kell keresnünk, hiszen kö­zös érdekünk, hogy a megbénult gazdaság mielőbb elmoccanjon a holtpontról.- Ön összmunkát ígérő kapcso­lattartást remél az eleddig meglehe­tősen radikális Szlovák Nemzeti Párt és a szlovákiai magyarság parla­menti koalícióját alkotó mozgalmai, illetve a pozsonyi országházon kívül rekedt pártjai között?- Igen. Nem szeretném, ha szí­nészkedésnek tűnne, de mi beha­tóan tanulmányozzuk a többségi és kisebbségi nemzetek együttélésé­nek európai modelljeit, hogy a har­madik évezred küszöbén ebben a tekintetben is a kor szelleméhez illő megoldást találjunk. Meggyőző­désem, hogy jó lenne végre túllépni az örökös szembenálláson. Én a magam részéről mindenképp megtisztelőnek tartom, hogy jó né­hány magyar gazdasági és alumí­niumipari szakembert mondhatok a személyes jó barátomnak. Ezért talán az is érthető, hogy rögtön föl­kapom a fejem, ha a magyar politi­kusok szájából - a határon innen vagy túl - olyan kijelentéseket hal­lok, amelyek sértik a politikai etika általános normáit.- Cérnák úr! Értem én a célozga­tást, de azért a Chamula-kijelenté- sek, a Darmo-cikkek sem a kölcsö­nös megértést, a kölcsönös közele­dést szolgálják. Annak tudatában pedig duplán nem, hogy mind a szlo­vákiai magyar pártok, mind a ma­gyarországi politika hivatalos körei immáron számtalanszor leszögez­ték: tiszteletben tartják a határok sérthetetlenségét garantáló Helsinki Egyezményt. Ezzel szemben a füg­getlen Szlovákia önjogú kormánya -amelynek 1993. március 18-áig ön szintén a tagja volt - az állandó ellenségkép megteremtésére épít. Egyszer a csehek, másszor a ma­gyarok jelentik a célpontot. Ez aligha járulhat hozzá a korábbi nézeteltéré­sek okozta gubancok feloldásához. zéki politikusként mondtam el a vé­leményemet. Annak a javaslatom­nak viszont még gazdasági minisz­terként hangot adtam, hogy csakis az összes parlamenti párt széles körű együttműködésével és az euró­pai közösségek szakértőinek bevo­násával juthatunk ötről hatra.-A kisebbségeket megillető ki­egyenlítő jogokat ön is szemet szúró többletjogoknak, vagy egy civil tár­sadalomban természetesen megje­lenő demokratikus eszközrendszer­nek tartja?-Véleményem szerint nem árt különbséget tenni az itteni magyar pártok és mozgalmak csúcsvezető­inek kijelentései, illetve az egyszerű halandók véleménye között. Nem szabad görcsösen ragaszkodni a külföldi mintákhoz, hanem ötletet kell meríteni belőlük az itteni sajá­tosságok mielőbbi és valóban körül­tekintő megoldásához.- Például annyi azért maradjon csupán az én magánügyem, hogy meg akarok-e tanulni szlovákul...- Igen, ez tényleg magánügy; mint ahogy Nagy-Britanniában is a walesiek magánügye az ehhez hasonló dilemma. Ám ha a walesi ember fölmegy Londonba, ott már illik angolul tudnia!- Oké! A témánál maradva azért hadd kérdezzem meg, vajon zavar­ná-e, ha a Szlovák Nemzeti Párt elnökeként el kellene ismernie Szlo­vákia leendő közigazgatási modell­jében a történelmni adottságokra épülő kulturális, etnikai és nyelvi sajátosságokat?- Nézze, ez nem jóindulat, hanem a reálpolitika, a történelmi tények figyelembe vételének kérdése. Min­den egyéb látásmód nem más, mint struccpolitika. Maga, szerkesztő úr, magyar létére kitűnően beszél szlo­vákul, nyilván az élet valamennyi területén érvényesülni tudna. Szá­momra tehát a világ legtermészete­sebb dolga, hogy akkor és ott hasz­nálja az anyanyelvét, ahol ezt fon­- Eszerint ha bizonyságot nyer, hogy a határok légiesítése távolról sem jelent holmiféle területelszakítá- si szándékot, akkor talán még a szlovákiai magyarság oktatásügyi vagy kulturális autonómiáját is haj­landó lenne elfogadni?- E követelmények konkrét isme­rete nélkül felelőtlenség lenne bár­mit is nyilatkoznom. Tény viszont, hogy a helyi önkormányzatok, a pol­gári önigazgatás fejlesztése az SZNP alapvető céljainak egyike. Természetesen, ez Dél-Szlovákia vegyesen lakott területeire is vonat­kozik. Őszintén szólva azt szeret­ném, hogy ott se gátolják a szlovák iskola megnyitását, ahol nyolcvan százalékban magyarok élnek; de ugyanennek az elvnek fordítva is érvényesnek kell lennie. Egysze­rűen jó lenne megszüntetni azt a szemléletet, hogy a kötél egyik végét a magyarfalók, a másik végét pedig a szlovákgyűlölők tartják. Ez az út a jövőben egyszerűen járhatat­lan lesz.- Nos, a surányi memorandumok­ra, a pozsonyi parlament olykor dí­szé// hangnemben zajló vitáira gon­dolva mondom: adja az ég, hogy igaza legyen! Mielőtt azonban túlfe­csegnénk ezt az idilli diskurzust, ajánlom, váltsunk témát: nem sajnál­ja, hogy itt és most velem kell cse­vegnie - ahelyett hogy az ország washingtoni nagyköveteként az Óperenciás-tengeren túl igyekezne láttatni Szlovákiát?-r Amikor saját elhatározásból úgy döntöttem, hogy kilépek a Meciar- kormányból, akkor tényleg kaptam ilyen ajánlatot a kormányfőtől. Nem fogadtam el az ajánlatot, mert a csatatérről való felelőtlen megfuta- modásnak tartottam volna, ha pár évre az Egyesült Államokba költö­zöm. így legalább belekóstolhattam abba, hogy mennyire eseménydús és zajos az ellenzéki politikusok élete.- Embere és mozgalma válogat­ja... Például a Demokratikus Balol­dal Pártja továbbra is csendestársa maradt a kormányzatnak.- Igen. Nyilván ezért mondhatta Vladimír Meciar a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nagyszom­bati országos tanácskozásán: ha kell, a DBP-re mindig számítani lehet.- Ön nem kapott szemrehányáso­kat azért, hogy hűtlen lett a Meciar- kabinethez?- Akadtak, főképpen az időseb­bek körében, akik úgy vélték, hogy ez a lépés Szlovákia pozícióinak meggyöngítését jelenti. Akik azon­ban így gondolkodtak, nem tudhat­tak arról a súlytalanságról, amelyet én éreztem a miniszteri karosszék­ben, amikor a DSZM-gépezet szinte valamennyi javaslatomat visszauta­sította, esetenként pedig egyenesen ignorálta a Szlovák Nemzeti Párt elképzeléseit. Ezzel szemben a kor­mányfő görcsösen ragaszkodik az olyan miniszterekhez, mint Viliam Sobona, Matús Kucera, vagy a zár­cserék specialistájának számító Du­sán Slobodník. Milan Kiiazkót vi­szont menesztették, mert többnyire neki is saját véleménye volt. Az ilyen kormányzati légkörben lehetetlen a zökkenőmentes munka. Különö­sen akkor, ha Szlovákia gazdasági helyzete láttán a napnál is világo­sabb, hogy az egypárti kormány he­lyett a lehető legszélesebb körű koa­lícióra volna szükség.- Nincs ez a dolog már elkésve?-Az ilyesmire soha sincs késő, feltéve, ha az érintettek szándéka valóban őszinte. A DSZM azonban csak beszél a koalícióról, a valóság­ban azonban egyetlen lépést sem tettek még az ellenzék kormányzati bevonása érdekében. Én úgy ta­pasztaltam, hogy Vladimír Meciar egyenesen irtózik a koalíciós kor­mányzástól.- Van a jelenlegi szlovák kor­mánynak világosan körvonalazható gazdasági programja?- Nincs. Most éppen a Václav Klaus nevével fémjelzett reformtól való eltérés szándékát hirdeti, de ha ezzel zsákutcába kerül, akkor szem­rebbenés nélkül a posztszocialista tapogatódzás újabb modelljére fog esküdni ez a kormányzat. Csak arról fog hallgatni, hogy az ország időköz­ben gazdaságilag a szabadesés stá­diumába jutott. Az ellenzék válság- kezelő programjai egyértelműen ezt jelzik.-A szakadék legaljára zuhanva mi jelentheti majd a visszaút kapasz­kodóit?- Csakis a belső erőviszonyok más megoszlása, a privatizáció, a külföldi tőke megjelenése, az ala­csony inflációs ráta, a magánvállal­kozók támogatása. Más szavakkal: annak felismerése, hogy nincs sem­miféle harmadik út, semminő kísér­let a szocializmus és a működőké­pes piacgazdaságra épülő kapitaliz­mus között.- Egyelőre ennek fordítottját ta­pasztalni. .. Legföljebb a kormányfő magyarázza kis híján három órán át a bizonyítványát a parlamentben. Hajdanán csak a pártkongresszuso­kon volt szokás ilyen hosszan szó­nokolni!- így igaz, bár most nem ez a lé­nyeg.- Hanem?- Az a kérdés most, vajon rábír­ható-e a kormányzat arra, hogy vál­lalja a parlament ellenőrző, ha úgy tetszik, hát számonkérő szerepét. Amennyiben nem, ezzel csak árthat Szlovákiának; és akkor az ellenzék­nek kell felvállalnia a kormányzati teendők felelősségét.- Cérnák úr, úgy vélem, mindket­ten negyvenes éveink derekát ta­possuk. Megéljük még a remélt gaz­dasági fordulat eredményeit?- A kárba veszett esztendőket nyilván már nem pótolhatja senki. És ha hamarosan sikerülne jó irányba nyitnunk, akkor nyolc-tíz éven belül elérhetnénk az európai közösségek országainak nívóját.- Nem a legfőbb célkitűzését elért párt elnökének kincstári optimizmu­sa beszél önből?- Nem, mert a gazdasági dolgok­ban a pesszimizmus, a nemzetiségi kérdésben pedig a szellemidézés egyaránt tilos. Valamennyi érdekelt fél részéről.- Valóban jó lenne, ha nemcsak egy-egy közgyűlés teremnyi részt­vevőjének körében, hanem az élet összes területén a józan ész kere­kedne felül! Köszönöm az interjút. Miklósi Péter FOTÓ: Prikler László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom