Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-09 / 18. szám
VASÁRNAP 1993. május 9. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.06, nyugszik 20.05; Közép-Szlovákia: 05.13, nyugszik 20.12; Nyugat-Szlovákia: 05.19, nyugszik 20.18 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 23.43, nyugszik 07.38, Közép-Szlovákia: 23.50, nyugszik 07.45; Nyugat-Szlovákia: 23.56, nyugszik 07.51 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük GERGELY - ROLAND valamint FEHÉRKE nevű kedves olvasóinkat • GERGELY - a görög Grégo- riosz latinos Gregorius formájának Gregor rövidüléséből keletkezett Jelentése: ébren őrködő. • 1945-ben ezen a napon a körülzárt Berlinben a német csapatok letették a fegyvert - ezzel Európában véget ért a második világháború • 1918-ban halt meg Gheorge COS- BÚC román költő, műfordító (szül. 1866). Már csütörtökön kapható az újságárusoknáf! A VASÁRNAP következő, 32 oldalas számának tartalmából: MÉGSEM OLYAN, MINT A TÖBBI Gömőri falucskáról elnevezett alapítvány S. Forgon Szilvia riportja TŰZ A HANGBAN Szabó G. László beszélgetése Ákos Stefi énekesnővel NÉZZÜK A MOZIT... A mozgókép száz éve Kis Péntek József írása TÜKÖRKÉP (Megfejtés a 10. oldalról) A hét eltérés a következő: 1. szalag a kalapon, 2. a leányzónak eggyel több a hajtincse, 3. a férfi sálkendőjének egyik sarka kisebb, 4. másképp helyezkedik el a Hold az égen, 5. a férfi kisujja, 6. a jobbszélsö vízinövény szára hosszabb, 7. a baloldali sáson egy fekete levéllel több van. m VEGYES ■ NYUGATI KÉNYELEM, KELETI NYUGALOM... Egyhetes üdülések a török Riviéra gyöngyszemein - Kusadasiban és Antalyban. Utazás charter repülőgéppel, szállás apartmanokban, illetve 4 és 5 csillagos tengerparti szállodákban, üdülöklu- bokban, félpanziós ellátással 32 900 FL- tól. Jelentkezés: TENSI TOURS, Budapest, Komjádi B. u. 1. Telefon: 115 3282, 135 6355. VS-669 NEM VOLT KISEBBSÉGI ÉRZÉSÜNK A Vasárnap március 28-án megjelent számában van egy ostobaság. Mégpedig Roald Dahl: Életveszély című novellájában. Ugyanis a piton kígyónak nincsenek méregfogai. Csupán óriási erejével - rátekeredve - öli meg zsákmányát, csontjait is összetörve. Majd gyomornedvet ök- lendez rá és egészben lenyeli. Második észrevételem, hogy keveset foglalkoztak az 1948-49-es szabadságharccal. Dobos Lászlónak a Vasárnap március 14-én megjelent számában közölt cikkével nem érthetek egyet. A szerző aligha ismerheti az első köztársaság kisebbségi életét, hisz akkor még gyermek volt. Minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy tanítóim, később tanáraim olyan bőven, részletesen ismertették velünk a magyar történelmet, irodalmat, hogy az „anyaország“ messze elmaradt emögött. Egyáltalán nem volt itt kisebbségi érzés. Nem akarták beolvasztani a magyarságot. A falu határán, az állomásokon kétnyelvű felirat hirdette: Hontianska Mikula - Garammikola. A szállítóleveleken, minden hivatalos iraton ott volt a magyar szöveg. Szlovenszkón harminckét magyar dalárda működött, évente találkoztunk. Mást ne mondjak, Csehszlovákia megalakulásának ünnepségeire - nem véletlenül - rendszeresen meghívtak bennünket. Egy- egy estén kétszer szerepeltünk magyar népdalokkal. Mikor lesz ez meg a mai Szlovákiában? Híres volt a színjátszó csoportunk is. Gyönyörű színpadot „énekeltünk össze“. Minden évben rendeztünk színelőadást, rendszerint operettet vagy népszínművet, zsúfolt nézőtérrel, három előadással. Híres volt a Dalárdabál is. Ma a Területi Színház csak minden szökőévben látogat el Zselizre, mert üres a nézőtér. Még elmondom, hogy 1938-ban Léva főterén a Szlovenszkói Magyar Kul- túregyesület rendezésében előadták a János vitézt, főszerepben Hámory Imrével és Gere Lolával, akik naponta jártak Magyarországról a próbákra. Gyönyörű, emlékezetes előadás volt patakkal, juhnyájjal, több száz huszárral és természetesen kasszasikerrel. Kételyeim vannak afelől, hogy a mai szlovák vezetés ezt engedélyezné, vagy hogy az itteni magyarság ezt meg tudná szervezni. Ezért merem megismételni, hogy 1938-ig soha nem éreztük kisebbségben magunkat. Tóth János, Szódó SOK VISSZAJELZÉST KAPTAM Bajtársaim és a magam jelzést kaptam. A felsőtúri nevében is köszönöm, hogy közölték a Jeltelen sírokra fejfának című írást. Külön köszönet azért, ami a „csak fejfának“ mellé belefért. Az olvasóktól sok visszaRuzsík László, aki úgyszintén megjárta Sztálingrád poklát, az elsők között hívott fel telefonon. Bizonyára személyesen is találkozunk. Farnbauer Béla, Komárno Mit kínál a Babits Kiadó Valószínűleg sokan vélekednek úgy: a téma elcsépelt. Ráadásul kinek mi köze hozzá, ki mit olvas. A könyvtárakban végzett felmérések, a könyvesboltok kimutatásai bizonyítják: igénytelenedünk. Miként ebédre bekapjuk a hamburgert vagy a hasábburgonyát, úgy falják egyesek az aluljáróirodalomnak becézett ponyvaregényeket. Igaz, néhány évvel ezelőtt ritka kincsként fedeztük fel Sartre köteteit az antikváriumban, ezzel szemben Júlia és Romána könyveket sem árultak. Mindegy, hogy mit, de legalább olvasnak - mondta némi letargiával nemrégen egy könyvtáros. Van benne valami, tény és való, hogy jobb, ha az ember - és gyereke - olvas (nem kábítózik, nem részegeskedik, csavarog, betör stb.), de arra már nem esküszöm meg, hogy az is mindegy, andalító, búfelejtő lomonádét szív-e magába, avagy (ne adj ’Isten) gondolkodásra, töprengésre serkentő, ismeretbővítő (mi több, szép kiállítású) műben mélyed el. McDonaldséknak valószínűleg éppen olyan jól megy, mint a Harlequin Kiadónak. Azt azonban már nem bizonyítja be nekem maga a hamburgerkirály sem, hogy éppen olyan élvezettel fogyasztja a sajt-, ham- és egyéb burgereket, mint az Újházy tyúklevest - azaz a Klinikákat és mondjuk Krúdy regényeit (hogy csak a magyar klasszikusok egyik ínyesmesterét említsem). Nemcsak az álszépirodalommal árasztják el a piacot; rengeteg az áltudományos „igénnyel“ összeállított enciklopédia, „ismeretterjesztő“ kiadvány. Szerencsére, az emberiség többrétegű, s nemcsak jó írók és jó művek születnek, hanem jó olvasók is. Persze, a jó olvasók nem mind tartoznak a jómódúak családjába... Ebből indult ki a Babits Magyar - amerikai Könyvkiadó r. t., amikor útjára bocsátotta sorozatait. A könyvek ugyanis szép kiállításúak, s az igényes szellemi termékekre éhes olvasóknak készültek. Az úttörő munka a Révai Nagy Lexikona és az azt kiegészítő Révai Új Lexikona hasonmás kiadásban jelenik meg. Ezidáig tizenkét kötetet adtak ki, az idén még kettő jelenik meg, minden további évben három-három. A kötetek megrendelőit nyilvántartásba veszik, a „tagok“ részletfizetésre, más könyvek megrendelése során kedvezményekre jogosultak. A Révai Nagy Lexikonon kívül ugyanis olyan alapvető művelődéstörténeti és irodalmi csemegékhez juthat az olvasó, mint a Magyar Föld, Magyar Faj; a Magyar Művelődéstörténet öt kötete, a Magyarság Néprajza, a Magyar Klasszikusok könyvsorozat, amely huszonnyolc remekművet tartalmaz húsz kötetben; vagy az Imre herceg, Szent László, Szent Erzsébet és Boldog Margit életét ismertető Az Árpádház Szentjei. Ugyancsak a Babits Kiadó gondozásában jelenik meg a Ki kicsoda Kassától Prágáig, a Századvég magyarsága című életrajzgyűjtemény első darabja, melyhez mutatók is készültek. Ezekkel kívánják elősegíteni a szerzők annak a hatalmas adathalmaznak a feltárását, ami a szócikkekben megtalálható ugyan, de a mutatók nélkül elsikkadna. (A Babits Könyvkiadóban megjelenő művek megrendelhetők a kiadó komáromi kereskedelmi képviseletén.)-skKét esztendő híján fél évszázada, hogy véget ért minden idők legvéresebb világháborúja. Akkor, tizenöt éves fejjel lelkesen reménykedtem az elkövetkező világbéke korszakában, amelyről politikusok szónokoltak, költők verseket írtak. A fasizmus a porban hevert és az egész emberiség fogadkozott: soha nem engedjük meg, hogy belerántsanak bennünket egy újabb világégésbe. Éberek, okosak, testvérek, felebarátok leszünk. Mire magunkhoz tértünk, már megint két ellenséges táborra szakadt a világ és a nagyhatalmak müliárdokat költöttek az abszolút fegyver kifejlesztésére. Az atombomba sem volt elég, a zsenik lézer- fegyverek, bénító gázok és ki tudja még milyen szörnyűségek fejlesztésére fordították energiájukat. S míg folyt a kapitalizmus-szocializmus kötélhúzása, a világ népei egyre félelmetesebben szegények és gazdagok táborára oszlottak. Véleményem szerint napjaink legsúlyosabb problémája a feltartóztathatatlanul terjedő nyomor. Megfékezésére, felszámolására pedig nincs pénz, se nemzetközi rendszer. Az ENSZ és más szervezetek igyekeznek segíteni, de ez csupán csepp a nyomor végtelen tengerében. Képtelenek eltartani éhező milliárdokat. Mióta Kelet-Európábán megbukott a kommunizmus, a nyugati politológusok a rendszerváltással küszködő országokat három kategóriába sorolják. Az elsőbe azok tartoznak, akiknek sikerült a felszínen maradniuk és van reményük, hogy belátható időn belül elérik a szegényebb nyugati országok színvonalát. A második csoportba azok az országok kerültek, amelyeknél ez a folyamat jóval hosszabb lesz. Az utolsó csoportba pedig azok tartoznak, amelyekben terjed a szegénység, munkanélküliség, a zűrzavar és a kibontakozás bizonytalan. Nem vagyok közgazdász, de egyszerű állampolgárként elszomorít, hogy Szlovákiát a második és harmadik kategória határára sorolták. Ugyanis nem látják a jelenlegi válságból kivezető utat. Pedig valami módon meg kellene találni. Azonban nem árt józanul tudomásul venni, hogy ebben a küzdelemben csak saját magunkra támaszkodhatunk. Gigászi feladat. Ironikusan azt is mondhatnám, hogy a bajunknál fogva saját magunkat kell kihúzni a kátyúból. A hatásos nyugati segítség csak illúzió. Az elmúlt fél évszázad alatt rohamosan szaporodó emberiséget elszegényedése mellett súlyos kórok tizedelik. Szerintem napjaink pestise nem a rák és az AIDS, hanem a sokkal kegyetlenebb nacionalizmus. Nem végeztem számításokat, azonban úgy vélem, sokkal nagyobbak emberáldozatai, mint a két betegségnek együttvéve. Mindennap érkezik elkeserítő hír a gyűlölködés tobzódásáról. A világ valamennyi táján izzik a vak összeférhetetlenség. Néhány napja Londonban öhek meg ártatlan embereket az ír köztársaságiak, majd egy tamil „motorkerékpáros kamikaze“ robbantotta fel a Sri Lanka-i köztársasági elnököt a május elsejei tömeggyűlés kellős közepén. Egyszerűen önállóságot akarnak és ezért gyilkolnak. Azonban nem kell messzira menni. Esténként megelevenedik a képernyőn a jugoszláviai véres dráma. Halottak, sebesültek, menekültek tömegei. Megszűnt a világ kettéosz- tottsága, a nagyhatalmak őrzik a tömeg- pusztító fegyvereket, de képtelenek olyan politikai légkört teremteni, olyan konszolidált világgazdaságot kialakítani, amely értelmetlenné teszi a nacionalista gyűlölködést, jelentéktelenné degradálja a határokat és megszünteti a minden talpalatnyi földért gyilkolni képes elvakultságot. Visszatekintve az elmúlt emberöltőre, ötven év történéseire, változásaira, nem sok örömet hozott régiónk népeinek. Pedig ha mi nem rendezzük közös dolgainkat, a világ nem oldja meg őket. Se mindennapi kenyerünket, sem egymás megbecsülését. A bizalmatlanság, a gyanusítgatás nálunk is járhatatlan út. Számomra ez az elmúlt fél évszázad történelmi tanulsága. Szűcs Béla 1993. V 9. (Krascsenits Géza felvétele) Tavaszi napsütés
