Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-05-02 / 17. szám

dBUJBSBfl g I r r r f r A MELTOSAGTELJES HALÁLÉRT A ciánkáli vált a legkeresettebb cikké a varsói gettó feketepiacán, azokban a napokban, amikor az itt, néhány rész­let összeválogatásával közölt feljegyzé­sek megszakadtak. A napló szerzője, a varsói zsidótanács elnöke, Adam Czerniaków öngyilkosságot követett el. Tízezrek igyekeztek hozzájutni a méreg­hez, felkészülve arra, hogy megrövidít­sék azokat a szenvedéseket, amelyek a közeli, elkerülhetetlen véghez vezető úton még rájuk várnak. Ekkor indult meg a háromméteres fallal és rajta egyméte­res szögesdróttal körülvett városrészből több mint félmillió zsidó „kivándoroltatá- sa“. Vagyis a varsói gettóban összezsú­folt zsidóság „nagyipari“ felszámolása. Treblinkán, Varsótól nem messze, 1942 tavaszán már működtek a halálgyárak. De az elkövetkező hetek és hónapok nem hagyták érintetlenül a hurokként szoruló gettó üldözöttéinek magatartá­sát. Egyre inkább érlelődött a nyílt, önvé­delmi harc előkészítésének gondolata. Az adott helyzetben ösztönzőleg hatott Czerniaków öngyilkossága is. Bár egyes FOGTAK FEGYVERT Adam Czerniaków sorstársai szerint tette inkább kilátásta- lanságról, gyengeségről tanúskodott. So­kan viszont mementót láttak benne, mely a korábbi megalkuvás és alkalmazkodás tarthatatlanságára figyelmeztetett. Hitler elképzeléseiben a Németor­szághoz csatolt úgynevezett főkor­mányzóság jövőbeli német „élettérnek“ számított. Varsó nemcsak Lengyel- ország, hanem egész Európa legna­gyobb zsidó lakosú városa volt. Az itt élő és ide menekült zsidók zárt városrészbe kényszeritése - amint az alábbi naplóból kiderül - már 1940-ben elkezdődött. A nácik éltek azzal a cinikus „lelemény­nyel“, hogy a gettó belső életének szer­vezését a zsidótanácsra bízzák, vagyis rájuk háritsák a felelősséget a megszál­lók kiszolgálásáért. Ugyanakkor a va- gyonilag is megosztott üldözöttek között igyekeztek felkorbácsolni a konc elfoga­dására késztető emberi ösztönöket, s ki­játszani egymás ellen az emberek egyes csoportjait. Ilyen helyzetben találkozva írta egyik sorstársa Czemiakówról: „Úgy vélte, a tanács tevékenysége hosszabb időre lehetővé teszi a zsidóság számára a túlélést.“ S számos tanúvallomás sze­rint mindent elkövetett a német hatósá­gokkal egyezkedve a gettó lakosságát sújtó intézkedések mérsékléséért. Halála után pár hónappal kialakult a zsidó harci szervezetek és az ellenál­lási mozgalom összefogásának koordi­nációs bizottsága. S amikor 1943. április 19-én, állítólag Hitler születésnapjának tiszteletére elkezdődött a varsói gettó­maradványok végső felszámolása, az akció színhelyére nevetgélve, nótaszó­val vonuló nácikat benzinpalackok és gránátok robbanása fogadta. A felkelők kézifegyverekkel álltak ellen a tankok támadásának. Majd egy hónap telt el, hogy az SS-tisztek jelenthették Berlin­be: minden épületet megsemmisítettek a gettó területén. A varsói zsidók felkelése a népirtás és a fajüldözés elleni mindenre elszánt tilta­kozás példája. Hisz már szinte nem is az életbenmaradásért, hanem a méltóság­Tömegkivégzés a gettófalnál teljes halálért fogtak fegyvert. A kettő közötti roppant csekély távolság ma is könnyen vezethet leegyszerűsítő ítélke­zésekhez, válhat elmarasztalások és elfogultságok indítékává. Épp ezeket a kérdéseket feszegetve tette meg Mol­dova György A Szent Imre-induló című, a hetvenes években megjelent, a pesti zsidóság pusztítását felidéző regényé­ben az ellenállás megtestesítőjévé a varsói gettóból megmenekült lengyel orvost, aki Magyarországon segítve a to- vábbmenekülést, itt is a cselekvés és a fegyveres harc lehetőségeit keresi. Alakjában, mely végül is írói képzelet szülötte - de valós történelmi háttérrel - egyesül Czerniaków körültekintése a gettó megsemmisítésének tanulságá­val: a fegyveres szembeszegülésre is kész életmentő áldozatvállalással. A pesti főrabbi a lengyel orvos sírja fölötti imájában - a kettőjük közötti sok vita és homlokegyenest ellenkező néze­tek összecsapása után - kimondja: „Úgy éledjen föl a lelked, mint ahogy ez a fű is kizöldül majd tavasszal". S ebben a szellemben egyaránt ben­ne van a közösségek üldözésével szem­beni tehetetlenség érzésének és a kívül­állók közönye miatti kétségbeesésnek az elutasítása. Napjainkra is érvényes, hogy egyéni tettrekészség nélkül aligha érhető el a közösségek közötti összefo­gás. Kiss József 1939. IX. 23. Starzyriski polgár- mester kinevezett a varsói zsidó hit­község elnökévé. Történelmi szerep az ostromlott városban! Igyekszem megbirkózni a feladattal. 39. XI. 30. Reggel SS. Ma lettem 59 éves. Ülésezik a Tanács. Az ülés végén behozták a Nowy Kurier War- szawski számát. (Új Varsói Futár, újság, a ford, megj.) Az újságban közlemény a zsidó karszalag viselé­séről és a zsidó üzletek megjelölé­séről. Hírt adnak a Nalewski utca 9-es szám alatti 53 ember kivégzé­séről. A karszalag viselése holnaptól kötelező. 39. XII. 1. Reggel elhozták a Dá- vid-cimeres karszalagot. Új kitünte­tést kaptam, de egészen más körül­mények között, mint annak idején a magyar parancsnokságtól. 1940. I. 6. Reggel a hitközségbe mentem. Útközben két lengyel férfi meg egy nő figyelmeztetett, hogy a Królewska és a Marszalkowska sarkán összefogdossák az embere­ket - munkára. 40. I. 22. Este az SS-re hivatnak a bebörtönzött orvosok stb. miatt. Közük, hogy százat agyonlőttek kö­zülük. További kivégzéseket helyez­nek kilátásba. 40. I. 26. A rendőrségre (Oberst- leuntnant Daume) hívatnak. A hitköz­ségnek holnapig ki kell fizetnie 100 000 (százezer) zlotyt, mert megvertek egy „Volksdeutschint“. Különben agyonlőnek száz zsidót. 40. IV. 4. Reggel Braunnál. (Leíst adjutánsa.) „A fal azért van, hogy a zsidókat megvédje az erőszaktól.“ Téglát maguk a zsidók hozhatnak, tízévestől hatvanévesig fejenként néhányat. 40. V. 19. A hitközségben azzal fogadnak, hogy Goldfeilt és Halbert tegnap behívták a Chopin utcára. Az első 20, a második 10 korbácsütést kapott. A mi munkásunk volt a verő. Holnap panaszt emelek. 40. V. 23. Krakkóból jön a hír: 15 ezer zsidó marad, a többit depor­tálják. Hetente ötezret. 40. VI. 1. Niunia (Czerniaków fele­sége, a ford megj.) születésnapja. A Chopin-emlékmú már nem létezik. 40. VI. 6. A gestapóra hivatnak. Megbeszéljük ötszáz tetves ember vesztegzár alá helyezését. (700-an mennek.) Háromszáz zlotyt fizetünk érte. 40. Vili. 26. Megtudjuk, hogy húsz­ezer varsói zsidót táborba szállí­tanak. 40. IX. 1. Bizonyos Rapaportról mesélnek. Közvetlenül a halála előtt elnevette magát. 40. IX. 16. Korczak azt beszéli, elhíreszteli magáról, hogy tolvaj. Bí­zik benne, hogy akkor bekerül egy bizonyos árvaház vezetésébe. Öt­ven kiló gabonát akart vásárolni Wedltöl. Wedl kifogására, hogy zsi­dó ember nem kereskedhet, azt fe­lelte: van megoldás. Ajándékozza oda a gabonát. 40. IX. 30. Október 15-ike és no­vember 15-ike között be kell költözni a gettóba. 40. X. 10. Az utóbbi időben elsza­porodtak az öngyilkosságok a zsi­dók körében. Tegnap Ludwik Berg­son és a felesége... 40. XI. 4. A tiszt rám vetette magát és addig ütötte a fejemet, amíg ösz- sze nem estem. Akkor a katonák a csizmás lábukkal rugdostak és összevertek. Amikor talpra álltam, ismét rám vetették magukat, és le­löktek a lépcsőkről. A második eme­leten megint megvertek... föld alatti cellába vittek. 40. XI. 7. Reggel a hitközségbe mentem. Mindenhonnan virágot ka­pok. A vásárcsarnoki zöldségárusok küldöttsége is virággal érkezik. 41. V. 13. Az utcán kitépik a táskát az emberek kezéből, kenyeret lop­nak. A rendészet figyelmeztet: nem­sokára nem szállíthatjuk biztonságo­san a kenyeret a pékségből. A nők olyan kosárban hordják a kenyeret és a zsemlét, amelynek a teteje be van drótozva. 41. VI. 2. A hitközség éjszakai ügyeletese elmondta, hogy koráb­ban nappal éhezett. Most már tudja, mit jelent, ha valaki éjszaka éhes. 41. VI. 9. Ebéd után otthon dolgo­zom. Munkámban megzavar a kol­dusok jajszava: „Kenyeret! Kenye­ret! Éhes vagyok! Éhes!“ 41. VI. 29. Glucksbert egy doboz fájdalomcsillapítót vett a számomra. Egy fiú az utcán kitépte a kezéből és falni kezdte a porokat. 41. X. 14. Kórházakat látogattam. A folyosókon hullák, a betegek hár­masával fekszenek az ágyon. 41. X. 27. Egy zsidó fiú kitépte Bella kezéből a csomagot, amely­ben viaszgyertyák voltak, és enni kezdte. Bella visszavette tőle, s a fiú akkor megpillantotta rajta is a kar­szalagot. Sírva kért bocsánatot, az éhség kényszeritette rá... Varsóban nyugtalanító hírek keringenek a zsi­dók sorsáról, hogy tavasszal... 41. XI. 19. A menhelyeken az anyák nyolc napig is rejtegetik halott gyerekeiket az ágy alatt, hogy több élelmet kapjanak. 41. XII. 24. Este rosszul lettem. szédülök és hányok. Varsóból közöl­ték, hogy - a rendelet értelmében - minden női és férfibundát be kell szolgáltatni. Személyesen felelek érte. A határidő 42. XII. 28. 42. IV. 1. Holnap húsvét. Hírt kapunk Lublinból. Néhány napon belül a zsidók 90 százalékának el kell hagynia Lublint. 42. IV. 17. Ebéd után kitört a pá­nik. Bezárták a boltokat. Az emberek az utcán gyülekeznek. 42. IV. 21. Reggel Brandtnál vol­tam. Tudomásomra adta, hogy az éjszakai megtorlás oka a gettóban felfedezett titkos sajtótermékek, s ha ezek továbbra is megjelennek, ke­ményebb eszközökhöz folyamod­nak. 42. IV. 23. Ismét cigányokat hoz­tak a zsidó börtönbe. Holnapra na­gyobb szállítmányt jeleznek és meg­érkezik a német zsidótranszport is. 42. V. 6. A városban még mindig rémhírek keringenek az átköltözteté­sekről. 42. V. 18. A hitközségben felkere­sett Auerswald valami magasrangú minszki német tisztviselővel. A né­met azt kérdezte, hogyan merészelt Lengyelország fellépni a német túlerő ellen. 42. VI. 17. A cigányokat valószí­nűleg kitelepítik a gettóból, követke­zésképp nem leszek etióp császár. 42. VI. 22. Zsidó optimizmus: két zsidó áll az akasztófa alatt. Azt mondja az egyik: De jó, hogy nincs számunkra muníció! 42. VII. 1. A negyedben pánik tört ki. Azt suttogják, hogy tegnap és ma 70 ezer zsidót kitelepítenek. 42. VII. 6. Ma van a 29. házassági évfordulóm. 42. VII. 20. Reggel 7.30-kor a ges- tapón. Megjegyeztem, hogy a kerin­gő hírek szerint ma 19.30-kor meg­kezdik a kitelepítést. Elmentem a III. osztály helyettes vezetőjéhez, Sche- rerhez. Csodálkozását fejezte ki a kósza hírek hallatán. Kijelentette: semmiről nem tud. 42. VII. 22. A kisgettó határait a szokásosnál erősebb alakulatok vették körül. Tudomásunkra hozták, hogy a zsidókat - kevés kivétellel - nemre és korra való tekintet nélkül deportálják. Ma délután négyig 6000 embert kell elszállítani. És ez napon­ta így lesz. Boefle Sturmbahnführer bekéretett az irodájába és közölte velem: a feleségem egyelőre sza­bad, de ha a deportálás nem megy simán, elsőként őt lövik agyon mint túszt. 42. VII. 23. Három óra. Egyelőre 4000-en állnak indulásra készen. Négyig a parancs szerint meg kell lennie a 9000 főnek. x Adam Czerniaków naplójába 1942. július 23-án került az utolsó bejegyzés. (A napló teljes terjedel­mében Lengyelországban csak 1983-ban jelent meg.) Aznap még két levelet írt, majd ciánkálit vett be. „Azf követelik tőlem, hogy a saját kezemmel öljem meg népem fiait. Nincs más választásom, mint a ha­lál"- búcsúzott a feleségétől. A Zsi­dó Tanácsnak e sorokat írta: ..... ho lnapra egy transzport gyereket követelnek... nem küldhetem halál­ba az ártatlanokat, úgy döntöttem, hogy elmegyek. Ne vegyétek ezt gyávaságnak, se menekülésnek. Tehetetlen vagyok. Tisztában va­gyok vele, hogy nehéz örökséget hagyok rátok.“ Kopasz-Kiedrowska Csilla fordítása 1993. V. 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom