Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-02 / 17. szám
'asárnap Cs emadok - a közösségépítő 3 1993. V. 2.- A vihar elvonult. Az Új Szó ezt a címet adta annak a tudósításnak, amely a Csemadok dunaszerdahelyi országos közgyűlésének eseményeiről számolt be. Találónak tartod ezt a címet? Valóban viharos tanácskozásra lehetett számítani?- Két évvel ezelőtt reálisabb lett volna ez a cím, hiszen az a közgyűlés eléggé viharos volt. Utána még körülbelül fél évig föl-föltörtek az indulatok, azután lassanként megnyugodtak a kedélyek. Utólag visszatekintve, szerintem a feszültségeket két ok gerjesztette. Egyesek jogos helyi és regionális érdekek védelmében úgy vélték, hogy ezeket újabb Pozsonyközpontú centralizációs törekvések fenyegetik. Amikor megbizonyosodtak arról, hogy a megújult Csemadok alulról kíván építkezni, kellő teret és képviseletet szavatolva minden területnek és régiónak, akkor lehiggadtak. Jóval több gondot okozott a társadalmi helyzet megítélése. Egyesek, főleg a megalakuló szlovákiai magyar pártok és mozgalmak vezetői úgy vélték, a gyökeresen megváltozott társadalmi struktúrában nincs szükség a szlovákiai magyarságot átfogó szervezetre, tehát a Csemadoknak vagy meg kell szűnnie, vagy teljesen új, más feladatokat ellátó intézménnyé kell átalakulnia. A legtöbben nem tudták pontosan, mit is szeretnének a Csemadoktól, s bizony, ez a tény is felkorbácsolta az indulatokat.- Gondolom, némi elégtételt jelenthetett, hogy azok a magyar pártvezetők is ott ültek a közgyűlésen, sőt föl is szólaltak, akik nemrég még a Csemadok megszűnését kívántak.- Azt hiszem, ezek a politikusok már-már belátták tévedésüket, habár ezt egyikük sem vallota be nyíltan. Egyébként hadd mondjam el, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy csak ők tévedtek. Ugyanis a politikai helyzet, a társadalmi fejlődés nem úgy alakult, ahogy azt nyolcvankilenc őszén a legtöbben vártuk, reméltük. Másrészt az említett pártvezetők tudatában, megnyilatkozásaiban valamiképp ott munkált az óhaj, hogy alakuló pártjuk, mozgalmuk átvehetné a Csemadok struktúráját, tömegbázisát.- Olyan bírálatok is érték a szövetséget, hogy ilyesféle összefonódás létrejött. Akadt olyan mozgalom, amely a Csemadok helyi és járási szervezetei révén, a központ hallgatólagos beleegyezésével építkezett.- Ez meglehetősen sarkított állítás. Az viszont nem tiltható, hogy a Csemadok-tagok magánemberként politizáljanak. Nyolcvankilenc végén, majd a következő év elején akadtak olyan törekvések, hogy a Harminc- hármakból szerveződő Csehszlovákiai Magyar Fórum alakuljon a Csemadok bázisán politikai tömörüléssé. Akkor is világosan megmondtam, hogy a Csemadok ellenében, a szövetség megszűnése árán nem vagyok hajlandó párt vagy mozgalom szervezésében részt venni. Akkor ugyan bíztunk abban, hogy a demokrácia lehetőségei, ezen belül a szlovákiai magyarság jogai viszonylag gyorsan és nagyobb konfliktusoktól mentesen kiszélesednek, mégis úgy véltük, a megújuló, a múlt bűneitől, ideológiai sallangjaitól megtisztult Csemadokra továbbra is szükség lesz. Olyan szlovákiai magyar kulturális szövetségre, amely a napi politizálást pártokra és mozgalmakra bízza, s amelynek értékrendjében a nemzeti kultúránk, anyanyelvűnk megőrzése, gyarapítása meghatározó jelentőségű. E nemes célok és kötelességek alapján vállaljuk föl a szlovákiai magyarság közművelődésének szervezését, sokrétű támogatását, s ezzel együtt érdekvédelmét is. Ilyen elvi alapokra támaszkodó társadalmi aktivitásunk, ha úgy tetszik, elvi politizálásunk jó példája volt a tavalyi választási kampány. Ekkor a Csemadok arra ösztönözte a tagságot, hogy menjen el szavazni. Ám még célzást sem tettünk arra, hogy melyik pártra vagy mozgalomra voksoljanak. A Csemadoknak abban is fontos szerepe volt, hogy a szlovákiai magyar pártok annyi viszálykodás után végre közös asztalhoz ültek, sorskérdéseinkben megpróbáltak szót érteni.- Magam is fontosnak tartom ezt a koordináló, kezdeményező szerepet, de többekkel együtt úgy tartom, hogy a Csemadok többre, másra hivatott. A legfőbb ideje végre kultúránkkal, művelődésünkkel, szellemi épüléL. sünkkel törődni, éspedig nem nagy szavak, kinyilatkoztatások révén, hanem kellő szakmai alapokra épülő szervezőmunkával. Őszintén szólva ilyen szempontból nem látok jelentős javulást az elmúlt két esztendőre visszatekintve.- Nekem erről más a véleményem. Először Országos közgyűlés után Bauer Győzővel is ebben az átmeneti időben kötelessége, sőt erkölcsi felelőssége a Csemadoknak, hogy közösségeket hozzon létre. A kultúra, az anyanyelvi kultúra a legjobb szervező erő. Az emberek általában szívesebben mennek el kulturális rendezvényekre, mint politikai gyűlésekre. Közösségek alakításában, megtartásában a Csemadok az elmúlt két esztendőben is fontos szerepet töltött be. Jórészt magunkra vállaltuk azokat a feladatokat is, amelyeket korábban a népművelési intézmények láttak el. Létrejöttek a szakmai társaságok, a magyar egyetemisták klubjai újra székházunkban találtak otthonra. Területi választmányaink alapítványokat hoztak létre, melyek közül főleg a dunaszerdahelyi és a rimaszombati működik biztatóan. Az amatőr művészeti Méry Gábor felvétele mozgalmakban más tájakon, más országokban is nagy a mozgás, hiszen az eggyüttesek léte, szakmai fejlődése nemritkán egy-két domináns személytől függ. Ezt a tényt figyelembe véve az a véleményem, hogy amatőr művészeti mozgalmunk nem stagnál. Klubmozgalmunk viszont néhány pozitív kivételtől eltekintve hullámvölgyben van.- Nyilván azért, mert itt mutatkoznak meg a legmarkánsabban a tagság megváltozott igényei. Ma elsősorban a megélhetéshez, a vállalkozáshoz nélkülözhetetlen közérdekű információk és útmutatások érdeklik őket. Szeretnének eligazodni az új törvények, a bonyolult adózási és más rendelkezések tömkelegében.- Valóban. Ezért igyekszünk olyan szakembereket találni, akik közérthetően képesek elmondani a tudnivalókat, s hajlandók is vállalni az utazás fáradalmait úgy, ahogy mi tettük évekkel ezelőtt, hogy eljussanak Párkánytól Nagytárkányig, Csicserig és segítsenek tagságunknak. Nem könnyű, de nem is lehetetlen feladat.- Ha már ezekről az igényekről, feladatokról beszélünk, hadd mondjam el, hogy minderről és általában a kultúráról, új koncepciókról, főleg a vitában, kevés szó esett Duna- szerdahelyen.- Ennek jórészt az az oka, hogy az emberek félnek a gazdasági és politikai fejleményektől, állampolgárként és magyarságukban újra veszélyeztetve érzik magukat. Nézd, ahol újra egypártrendszer alakul ki, ahol ledöntik a kétnyelvű helységnévtáblákat, ahol mind többen lesznek munkanélküliek, ahol szinte naponta megsértik az emberi és demokratikus jogokat, ott elsősorban ezekről beszélnek az emberek, ha mernek, ugyanis több helyi és területi évzárón úgy tűnt föl, hogy akadnak, akik mintha újra félnének elmondani véleményüket. Mégis úgy vélem, hogy a meghirdeteti pályázati rendszer sokat segít majd az életképes koncepció kimunkálásában.-Ez a pályázati rendszer elvben előrehaladást jelent az eddigi gyakorlathoz képest. Ám kevesen bíznak abban, hogy minden rátermett ember részt vesz a pályázaton. Egyetlen elméleti példa: valaki, mondjuk Ipolyságon vagy Közép-Szlovákiában elhivatottságot ■ érezhet a főtitkári, a titkári posztra, netán a Hét, esetleg más lap főszerkesztői tisztségére, életrevaló elképzelései is vannak. Pozsonyban és Kassán aligha jutna lakáshoz, így hát ezért, valamint más egyéni, illetve családi ok miatt végül nem nyújtja be dolgozatát. Ösztönző és sikeres lehet ilyen körülmények között a pályázat?-Várjuk meg a határidő végét. Bízom abban, hogy minden meghirdetett posztra legalább két-három pályázó akad, ez pedig a hazai körülményeinket ismerve már nem semmi. Három vagy ennél több nézet, elgondolás ütköztetése, az évzárókon elhangzott számos okos javaslattal együtt jó alapot teremthet az együttgondolkodáshoz, a továbblépéshez.- Szükség is lesz erre, hiszen többen hangoztatják, hogy a Csemadok a múltban csak táncolt és énekelt, manapság viszont keveset törődik anyanyelvi kultúránkkal, köz- művelődésünkkel.- Ez a vélemény kimondottan sértő, főleg ha író vagy újságíró szájából hangzik el, mint legutóbb Dunaszerdahelyen. Vitathatlan, hogy több mint négy évtized mérlegén hatalmas a szemétdombra való ideológiai és politikai hordalék, de tiszteletet parancsol az esztétikai mércével is mérhető alkotómunka, amely szereplőként, nézőként jelentett nemzedékeknek azonosságtudatot erősítő élményt a Jókai Napokon, Zselizen, Gombaszögön, a Duna Menti Tavaszon és máshol. Megbecsülendő azoknak az áldozatos munkája, akik szellemi és tárgyi értékeinket mentették meg a pusztulástól. Minderről nem lekicsinylőén, hanem tisztelettel kell szólni, még akkor is, ha ez a sokféle tevékenység gyakran ösztönös volt, nyilván számos hiba kísérte.- Említetted már a szorító gazdasági problémákat, a mind súlyosabb megélhetési gondjainkat. Ilyen körülmények között vajon lesz-e kedve, ideje az embernek együttesekben szerepelni, illetve akár csak nézőként részt venni a kulturális rendezvényeken?- Optimistaként igennel válaszolnék, borúlátóan azt mondanám, hogy talán kevesebb lesz a szereplő és a néző, de a kultúra, az anyanyelvi művelődés rövid távon sem hal meg magyarlakta vidékeinken. Mindig voltak és lesznek megszállottak, akik a szellemi alkotómunkát többre becsülik a nagyobb falat kenyérnél. Másrészt a kultúra erkölcsi erő, szellemi forrás gondban, bajban, társadalmi megrázkódtatások idején. Ezért bízom a szereplők és a nézők közösségteremtő erejében. Nem kis gondot jelent viszont, hogy a szervezőmunkát végző egyének ma különböző szinten politizálnak, ők bizony hiányoznak nekünk. Javulást az jelenthetne, ha a pedagógusok közül többen visszatérnének szövetségünkhöz. Tudom, ma súlyos megélhetési gondok nehezítik munkájukat, ők azonban éppen hivatásukból eredően semmilyen körülmények között sem fordíthatnak hátat az anyanyelvi kultúrának.- A kulturális szférában is egyre égetőbb gond a pénzhiány. Anyagiak híján nem fenyegeti teljes összeomlás a helyi kultúrát és a közművelődést?- Ennek kétségtelenül nagy a veszélye, hiszen az állam fokozatosan kivonul a kultúra számos területéről. A Csemadok az idén és talán jövőre is 10 millió korona állami támogatást kap, ami kevés, s a vágtató infláció miatt egyre kevesebb. Az állam kivonulásával párhuzamosan meg kell teremtenünk kultúránk, kulturális rendezvényeink anyagi feltételeit. Ez új, egyszersmind óriási feladat. Említettem már, hogy alapítványok születtek, az ide befizetett összegekkel is meg kell tanulnunk gazdálkodni. Jó lenne mielőbb olyan adótörvényt megalkotni, amely lehetővé tenné, hogy az egyén is támogathassa a kultúrát. Másfajta kapcsolatokat kell kiépítenünk a vállalkozókkal. Nekünk a magunk módján is segítenünk kell őket, ha ők is támogatnak bennünket. Ésszerűbbé kell tenni a külföldi támogatásokat is. Nem sokat segít rajtunk, ha például olyan könyvadományokat kapunk, amelyek iránt nálunk sincs érdeklődés. Óriási segítséget jelent viszont, ha területi választmányaink fénymásolót kapnak ajándékba. Jelenünk az anyagiak előteremtésében, az okos gazdálkodás meghonosításában is nagy kihívást jelent. Az jelentene súlyos gondot, ha az állam hamarabb vonulna ki a dotációval, mint ahogy a másfajta gazdálkodás feltételeit megteremtjük.- Egyáltalán nem kajánkodva, hanem némi aggódással kérdem: a Csemart csődje nem éppen biztató jel, sőt...- Erről hosszasan beszélhetnék. Kezdettől fogva naiv elképzelésnek tartottam, hogy jórészt Csemadok-tisztségviselők idő és szaktudás híján vállalkozzanak. Egyesek ezt alaposan kihasználták, a némi nyereséget zseb- revágták, a jóval nagyobb veszteségeket szövetségünkre hárították. Manapság a helyzet jogi és szakmai szempontból is tisztázódott. Nekünk értelmes vállalkozókat és vállalkozásokat kell támogatnunk, meg kell maradnunk a kaptafánál, esetünkben a kultúránál, a köz- művelődésnél.- Folytatom további érzékeny kérdéssel. A tisztújítást követően a politikai szimpátiájukat, hovatartozásukat illetően nem túlságosan egypárti-e a szövetség elnöksége és a választmánya?- Ezzel még így nem foglalkoztam, de annyi tény, hogy az előző tisztségviselők és vezető szervek nagyjából azt az arányszámot képviselték, amely a választások során a szlovákiai magyarság körében tükröződött. Azt hiszem, ez most sincs másként. A titkos szavazással megválasztott két alelnök közül Szabó Rezső liberális gondolkodású, a szűk pártérdekeken mindig felülemelkedő közéleti személyiség, Bajnok István pedig a komáromi területi választmány élén igazolta rátermettségét. Egyébként a Csemadok ereje, integráló szerepe abban is megnyilvánul, hogy sem helyi, sem országos szinten nem fordultak elő más pártállásból adódó konfliktusok.- Ha már a konfliktusoknál tartunk: milyen kapcsolatot kívántok a Matica slovenskával és más szlovák kulturális szervezetekkel?- Egyenrangúakat és eredményeseket. Közős érdekünk a valóban kétoldalú, őszinte együttműködés. Ellene vagyunk azonban a látszategyüttműködésnek, amelynek egyetlen célja külföld felé deklarálni, hogy milyen jól megvagyunk egymással. Az őszinte együttműködést, a megbékélést semmiképpen sem segíti az a stílus és hangnem, amelyet a Matica slovenská vezetői manapság megütnek a szlovákiai magyarsággal szemben. Sértő és felháborító, ahogy legutóbb nyilatkoztak rólunk Surányban.- Csehszlovákia kettéválásával tőlünk külföldre szakadtak a csehországi magyarok, őket milyen támogatásban részesítheti a Csemadok?- Sajnos, anyagiakban nem nagyon, ezért is örülök annak, hogy a cseh kormány pénzbeli támogatásban részesítette őket. Igyekszünk azonban erkölcsi támaszt nyújtani, úgy is, hogy meghívjuk képviselőiket rendezvényeinkre. Szeretnénk, ha helyi szervezeteink vagy amatőr művészeti együtteseink baráti kapcsolatokat építhetnének ki velük, s akkor sem földrajzi, sem pedig szellemi értelemben nem távolodnának el tőlünk, s egyetemes magyarságunktól.- Munkaszüneti napon, késő este találtál szabad időt erre a beszélgetésre. Lehet-e egyeztetni, energiával hosszabb ideig bírni a tudós és a szövetség elnökének a munkáját?- Bizonyos ideig talán, éspedig úgy is, hogy az elmúlt három hónapban nem volt egyetlen szabad hétvégém sem. Munkaidő után egyik éjjel intézeti feladataimat végzem el, másnap este a Csemadokban dolgozom. Eltökéltem, hogy abban a pillanatban lemondok az elnök tisztségről, ha úgy érzem, hogy már nem tudom utolérni önmagam. Én továbbra is tudós szeretnék maradni. Ugyanakkor sokféle szál révén kötődöm a kultúrához. Sok tudóstársamtól eltérően ez a kötődés számomra nem csupán kikapcsolódás, hanem tisztségemből adódó emberpróbáló munka.- Szlovák kollégáid mit szólnak ehhez a tisztségedhez? Nem bírálnak emiatt?- Soha egyetlen rossz szót sem mondtak. A legtöbben elismerik ezt a munkámat is, egyesek talán amolyan szépséghibaként tolerálják elnöki funkciómat. Közrejátszik ebben nyilván az is, hogy intézetünket Nyugaton és más fejlett országok szaktekintélyei is számon tartják. Most viszont kirajzolódik egy pikáns epizód. Tudóstársaim néhány napja megválasztottak annak a bizottságnak az elnökévé, amely a tudományos fokozatokat ítéli oda Szlovákiában. A választást viszont Matús Kucera miniszter úrnak jóvá kell hagynia... Magam is kíváncsian várom a fejleményeket.- Dunaszerdahelyen■ titkos választáson megerősítettek elnöki tisztségedben. Mit tartasz legfontosabb tennivalódnak az elkövetkező négy évben?- Működőképessé tenni az alapítványokat, megteremteni a Csemadok anyagi bázisát. Kiemelkedő feladatnak tartom a színvonalas szakemberképzést közművelődésünk és amatőr művészeti munkánk minden szakaszán. Döntőnek tartom azt is, hogy utat találjunk a fiatalokhoz, mert munkánk, tagságunk csak velük életképes, hiszen ők a Csemadok és a szlovákiai magyarság jövőjének letéteményesei.- Köszönöm a beszélgetést. Szilvássy József
