Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-02 / 17. szám
NINCS KÉPES MkflfUK 1993 április JELCIN FOHÁSZA Az isten szerelméért, vegyétek már végre tudomásul, hogy lejárt az időtök. Könyörgöm, értsétek meg, hogy balgaság hinni a szépreményű kommunizmusban, az egykori szovjethatalomban, s olyan ostoba szocialista korabeli „közmondásokban“, melyek szerint Lenin élt, él és élni fog. Törődjetek hát bele abba, hogy nagyot változott a világ - mondhatná akár Jelcin is, ki imára kulcsolta kezét. Mindhiába? Jelcin a külföldi támogatásban, a demokrácia megerősödésében és a szabadpiaci reformokban bízik, az orosz honatyákat nyilván a meddő parlamenti viták éltetik, a szívós kommunistákat pedig fanatizmusuk. De vajon mi élteti a moszkvai Arbaton az üres csokoládésdoboz előtt kuporgó öreg koldust? Ö miben reménykedhet még? Oroszországban a növekvő infláció következtében teljesen elszegényedik a lakosság, napról napra növekszik azoknak a száma, akik havi 5000 rubel (8 dollár) nyugdijat kapnak. Ez csak a koldusbotra elég. Saját csapdájába esett volna az európai tizenketteket irányító, már-már mindenható Brüsszel, mely agrárreformjával próbálja térdre kényszeríteni az Európai Közösségek országainak kisgazdáit? A nyilvánvaló és már megszokott protekcionizmuson kívül akár erre is könnyen lehetne következtetni az áprilisi EK- stopból, a hús- és tejtermékek importtilalmából. Közép-Kelet-Európában nincs (a tilalom elrendelésének idején sem volt) száj- és körömfájás, amiről az EK szakértői maguk is meggyőződhettek. Brüszszel mégis húsháborút kezdett a volt szocialista államok ellen, s tette ezt mindamellett, hogy szüntelenül szajkózza: segíteni Hús-stop kell Kelet-Európának gazdasága talpraállításában. De Brüsszel, nyilván felmérve a túltermeléssel begyűrűző veszélyeket, hipp- hopp, eldöntötte, hogy lélegzet- vételre van szükség - sújtsuk hát a volt szocialista országokat, és ideig-óráig nyugtassuk meg az izgága parasztokat saját házunk táján. Ezért ne haragudjanak a keletiek, s a tisztán állati kérdésből- megtorló válaszlépésekkel- ne csináljanak politikai problémát. Valamit azért csak tenni kellett. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy sokáig dilem- mázzunk, mint a franciák. Azok előtt ugyanis Brüsszel aligha engedheti le a vasfüggönyt, mely kellemetlen meglepetésként csapódott le ismét Kelet-Európa előtt. Csak csörtessünk, nagyon igyekezzünk az EK-ba - ott protekciónk lesz. Bátor legény lehet a hároméves ausztráliai kisfiú, ha nekiveselkedett a hatalmas, 92 kg súlyú töknek. Igyekezetét, sajnos, nem koronázhatta siker, a tök túl nehéz volt. A Sydneyben megrendezett kiállításon nem futotta erejéből, hogy rendeltetési helyére görgesse a szülei farmján négy hónap alatt megnövekedett óriást. Hogy mi lett a tök és a sok-sok tökmag sorsa? Az már egy más sztori. kompromisszum Bosznia sokat próbált városaiban, válsággócaiban immár több mint egy éve dúl véres háború. Hol csitul, hol intenzívebbé válik, sokszor attól függően, hogy az ellenséges felekben milyen indulatokat vált ki egy-egy nemzetközi diplomáciai lépés, túzszüneti megállapodás vagy béketerv. Ám minél tovább tart az esztelen öldöklés, annál inkább állandósulni látszik a harci kedv. Szerb fegyveresek közt járt külföldi riporterek a megmondhatói: nincs hajlandóság a kompromisszumokra, mert - mint a katonák vélik - immáron túl nagy árat fizettek, sok-sok társuk életét adták a hazáért. Akarva-akaratlan tovább fizet az éhínségre és emberfeletti megpróbáltatásokra ítélt polgári lakosság is. A világ komoly, olykor szigorú „képet vág“, s ez minden, hiszen továbbra is szinte tehetetlen szemlélője a borzalmaknak. Csak arra képes, hogy enyhítse a szenvedést humanitárius segélyekkel, a menekültek áthelyezésével, s esetleg újabb reményeket ébresszen légi őrjáratokkal, embargószigorítással. Merthogy a franciák eldöntötték: a szocialista minisztereknek venniük kell kalapjukat, természetesen távoznia kellett a nagyfónök- nek, mármint a miniszterelnöknek is. Posztjáról és a kormányfői rezidenciából egyaránt. Az őrségváltás előtt azonban, annak rendje- módja szerint el kellett végezni a szokásos nagytakarítást. A Mati- gnon-palota két színes bőrű alkalmazottja is sikeresen sepregetett, a szemlélődő gárdisták felügyelete alatt még a legapróbb szemetet is eltakarították a befelé vezető szónyegsorról - semmi se álljon az új miniszterelnök útjában. Közben talán várható sorsukról morfondíroztak, nyilván még mit sem sejtve arról, hogy április közepén a kínos attrocitásokat követően épp a színes bőrűek robbantják ki a külvárosok lázadásait. Nem a legszerencsésebb kezdet az új kabinet számára. Főhet is a feje Edouard Balladurnak. Nem csupán a hazai darázsfészkek, hanem a megoldásra váró nemzetközi hátterű mezőgazdasági problémák miatt is. A darázsfészekből - melyből most egy bocsánatkéréssel ki lehetett bújni - könnyen a kutyaszorítóba juthat, hiszen előbb vagy utóbb választania kell a francia parasztok és az agrártermelés visszaszorítását sürgető Brüsszel irányítása alatt álló Európa között. A nagy dilemmát majd (a brüsszeli furcsa hús-stop nyomán) bizonyára utóbb, mint előbb dönti el. URBÁN GABRIELLA összeállítása B Vasárnap
