Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-25 / 16. szám
Előre gondolva szeptember 23-ára, amikor Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke Monte Carlóban felnyitja a borítékot és bejelenti, hogy a NOB tagjainak szavazatai alapján hol tartják meg a 2000. évben a nyári olimpiai játékokat, két dolog már most megállapítható. Az egyik: abban a pillanatban Pekingben másnap hajnali fél hármat mutat majd az óra. A másik: kevesen fognak aludni azon az éjszakán a kínai fővárosban. Egyébiránt sok minden bizonytalan. Főképpen az, hogy a rendezés jogáért versenyző hat város_közül melyik neve hangzik el. Ha Pekingét ejtT ki a száján spanyolos akcentusával a NOB-elnök, akkor az elkövetkező órák pekingi történései viszonylag jól prognosztizálhatók. A kínai fővárosban csak a legnagyobb ünnephez, a Holdújévhez lesz fogható a hangulat. Rekordforgalmat bonyolítanak le a petárdaárusok. S ha Sydney, Manchester, Isztambul, Berlin vagy Brasilia nevét olvassa fel Samaranch? Nincs megmondhatója annak, miképpen nyilvánulna meg a csalódottság. Azt tudni, hogy a rendőrség mindenképp készültségben lesz. Kína nagyon szeretné megrendezni a játékokat, s ez érthető részéről. A vezetőség nem utolsósorban azért, mert az olimpia erősítené hazai és nemzetközi elfogadottságát. Az utca embere pedig - ókkal - felgyorsult korszerűsödést, jelentősen javuló környezetet és közlekedést, infrastruktúrát remél tőle, s közvetlenebb érintkezést a külvilággal. Várakozásait táplálja a mindenhol olvasható hivatalos jelmondat: „Még nyitottabb Kína várja a 2000. évi olimpiát.“ Kína új arcát akarja megmutatni a világnak az ezredfordulón. Az egyik plakáton sarkig van tárva a császári palota nehéz, veretes, kétszárnyas kapuja, s mögötte csillogó-villogó szupermodem város rajzolódik ki. „Esély Kínának, megtiszteltetés Pekingnek“ - közli egy másik felirat. Látni aztán olyan ábrázolásokat, melyek leginkább a hetvenes évek Szovjetuniójának sematikus békemozgalmi plakátjaira emlékeztetnek. Az olimpiai készülődésre rányomja bélyegét Kína korábbi nagy politikai kampányának stílusa: a régi arc még jórészt takarja az újat. Akadnak ellenhangok is, persze, nem az államilag felügyelt médiában. Némelyek attól tartanak, a szükséges beruházások pótlólagos terheket raknak a vállukra, mások pedig nem néznék jó szemmel a felerősödő külföldi kulturális hatást. Az anyagi terheket illető aggodalmak azonban alighanem alaptalanok, ha a kiadásokat a hatalmas ország gazdasági teljesítményéhez viszonyítjuk. Még akkor is, ha az egy főre jutó átlagos évi össztermék (kb. 350 dollár) alapján Kína a fejlődő országok alsó régiójában helyezkedik el. Csakhogy Földünk legnépesebb országáról van szó. A pályázati bizottság szerint a közvetlen költségek - a még szükséges új sportlétesítmények felépítése, a működtetési, rendezési kiadások - 1,02 milliárd dollárra rúgnak. A közvetett kiadások - lényegében infrastrukturális beruházások - várhatóan 7,2 milliárd dollár körül alakulnak. Ez összesen 8,22 milliárd, ami azt jelenti, hogy minden bizonnyal megtérülnek a közvetítési díjakból, reklámbevételekből, belépőkből, sorsjegyekből. Az olimpiát részben az 1990-ben megtartott Ázsiai Játékok létesítményeire alapoznák. Azt a berendezést eleve főpróbának szánták. Az ezredfordulóra ennek ellenére új „falut" építenének, s új központi stadion kell, ám ez utóbbit felajánlotta Pekingnek ajándékba egy hongkongi multimilliárdos üzletember. Hangoztatják továbbá a kínai fővárosban, hogy az útépítéseket, vasúti rekonstrukciót, a repülőtér és a metróhálózat bővítését, felújítását, a telekommunikáció és a környezet javítását nagyrészt olimpia nélkül is elvégezné a modem metropolissá fejlődni akaró Peking. Meglehet, persze, a játékok híján inkább utóbb, mint előbb, s kevésbé alaposan. Hozzáférhető megnyilatkozásokból nagy- jában-egészében nemzeti egyetértés csendül ki az olimpia ügyében, az ellenvélemények szórványosak. Külföldi számára a városi véleményeket is nehéz felmérni, azt pedig úgyszólván lehetetlen, mit gondolnak afelől az óriási, alulfejlett és -informált területek lakoEgyelőre csak makett: az olimpiai falu Ötkarikás vágyak Pekingben sai, egyáltalán, van-e bárminemű véleményük. Mindenesetre Ho Cseng-liang, a Kínai Olimpiai Bizottság elnöke úgy véli: „Peking esélyei ragyogóak, hiszem erőfeszítését teljes mértékben támogatja az ország 1,1 milliárd lakója." Tisztségviselők idejekorán leszögezték - különféle magyarázatokra adva ezzel okot - hogy Kínában nem lesz szervezett ellenzéke az olimpiának. Peking megmutatta - némely ízlés szerint igyekezetében túldimenzionálta - eltökéltségét, amikor a minap itt járt a NOB vizsgáló bizottsága megnézni a meglévő létesítményeket, egézségügyi intézményeket, egyéb körülményeket, véleményt cserélni a tervekről. Az ausztráliai Sydneyből jöttek, nyárig bejárják a többi helyszínt, s tapasztalataikról júliusban teszik asztalra a jelentésüket. A kínai főváros zászlódíszbe öltözött tiszteletükre, transzaperenseket feszítettek ki, a sokaság nézelődött és táncolt az utak mentén, amerre a delegáció különleges rendszámú fekete limuzinjai elsuhantak. A Tie- nanmen téren ideiglenes szökőkutakat állítottak fel, ez csak nemzeti ünnepen szokás. Erős biztonsági gárda vigyázta a küldöttséget, a forgalmat leállították. Úgy tudni, volt akinek imponált, másokat inkább zavarba ejtett a már-már államfői fogadtatás, a kitüntetett figyelmesség. Egyeseket a delegációból központosított államokban szokásos kivezénylésre emlékeztették a tömegrendezvények, némelyek inkább dicséretes szervezőmunka eredményének tulajdonították a népes résztvevő sereget. Ha máshonnan nem, külföldi hírforrásokból értesülhettek arról, hogy látogatásuk előtt iskolás gyerekekkel gondosan kitakaríttatták Peking utcáit. Belső felhívásokban pedig fegyelmezett közlekedésre intették a küldöttség ittléte idejére a főváros lakóit. De hát a tét nagy. Egy olimpia általában növeli a házigazda ország presztízsét, ami pénzben pontosan nem mérhető. Viszonylag precízen kimutatható azonban a játékok jótékony áldása a nemzeti termékekre (GDP), mégpedig dollármilliárdokban. Melbourne, amely sikertelenül pályázott az 1996-os olimpiára, annak idején tanulmányt készíttetett erről, s e szerint a sportesemény 8,3 milliárd dollárnál bővítette volna Ausztrália GPD-jét. Ezért is költenek milliókat a jelöltek pályázatuk sikerének előmozdítására. Sydney például 17 millió dollárt szánt e célra. S Peking? Ezt nem tudni. Mindenesetre Kína GPD-je csaknem négyszázmilliárd, Ausztráliáé 260 milliárd dollár évente. Nem hivatalos beszélgetések olyan érzetet keltenek: a kínai tisztségviselők voltaképp osztják a meglehetősen elterjedt feltételezést, hogy a 2000. évi játékokra Sydney és Peking a legesélyesebb. Több, önmagában is összetett politikai, gazdasági, környezeti tényező befolyásolja a NOB döntését, s a lobbyzás nyilván az utolsó percekig folyik. Úgy tűnik, az egyéb megfontolásokhoz képest kevésbé számít az, hogy Ausztrália 1896 óta valamennyi olimpián jelen volt, míg kínai sportolók csak négyen vettek részt. Bizonyára nem befolyásolják túlzottan a NOB-ot azok a bírálatok sem, amelyek szerint Kína - átvéve a volt NDK, Észek-Korea és a megszűnt Szovjetunió módszereit - zárt „sportgyárakban“ képezi ki versenyzőit, s politikai döntés nyomán szinte görcsösen törekszik arra, hogy nagyhatalommá váljék a sportban. Sajátos egyébként - sokáig tartó bezártságából fakadóan - Kína és a modern sportok eddigi viszonya. A világ legnépesebb országa, jóllehet korábban is nyújtott kiemelkedőt néhány sportágban, csak a barcelonai tizenöt aranyérem óta számít a sportban erős közép- hatalomnak. Talán meglepő, de tény, a nyolcvanas évek elejéig a legtöbb kínai újságban nem volt sportoldal. Most viszont a lapok terjedelmének nyolcvan százaléka, olykor negyede sport. (Ami, persze, a valós közélet hiányát, a bel- és külföldi politikai események szelektált tálalását is jelzi). Míg a világ fejlett és kevésbé zárt része már a hatvanas-hetvenes években élőben nézhetett jelesebb sport- eseményeket a képernyőn, a kínai publikum legfeljebb szórványos rádióközvetítésekböl értesült azokról. A televízióba a nagy nemzetközi versenyek csak az utóbbi néhány esztendőben törnek be. önmagában csekély a jelentősége annak is, hogy Sydneyben akár holnap megnyílhatna az olimpia, Pekingnek viszont még sokat kell tennie a körülmények megteremtéséért. Li Peng miniszterelnök megígérte az itt járt NOB-küldöttségnek, hogy a kínai kormány előteremti a szükséges pénzt, minden meglesz, amikorra kell. Csen Hszi-tung pekingi párttitkár - a pályázati bizottság elnöke - szó szerint azt mondta, Peking számára a NOB valóságos istenség, minden szava parancs. A NOB-nak nincs részletes követelmény- rendszere, a helyzetet nyilván félreértették a felsőbb utasításokhoz szokott kínai hivatalnokok. A NOB küldöttei „csak" szemrevételeznek, kérdeznek, véleményt formálnak. Peking esetében például arról, hogy toronyházakban helyeznék el a sportolókat, meglehetősen összezsúfolva. Vagy a stadionok háttérintézményéiről, az újságírók munkafeltételeiről, a kórházak felszereltségéről és tisztaságáról, az orvosok felkészültségéről, a levegő szennyezettségéről. Az ittjárt bizottság néhány tagja szívesebben látna emberközelibb „falut", de ha a monumentalitást kedvelő kínai ízléshez jobban illenek a magas házak, akkor legalább legyen bennük elegendő - s működő - lift. A meglévő sprotlétesítmények öltözői, mellékhelyiségei, sajtóközpontjai sem arattak tetszést. Megjegyezték, aligha örülnének a sportolók, ha hárman-négyen kellene egy szobán és zuhanyozón osztozniuk. Gondot okozhat, hogy a kínai orvosok többsége nem ismeri a latin szakkifejezéseket. Zavarkeltö, hogy Kínában kétféle fizetőeszköz létezik, egyik a helyieknek, másik a külföldieknek. S így tovább. Mindezen, természetesen előző helyszínek tanulmányozásával, odafigyeléssel és pénzzel lehet változtatni. A környezet ma még nem szívderítő állapotának javítása is javarészt beruházási kérdés: a széntüzelés visszaszorítása, filterek felszerelése gyárkéményekre, nyilvános illemhelyek korszerűsítése stb. Azon viszont az olimpiáig lehetetlen segíteni, hogy a szél ne hordja be a városba a Góbi sivatag és az erodálódott szántóföldek porát. S vannak olyan feladatok, melyek pénzt nem sokat, felvilágosítást, oktatást viszont annál inkább kívánnak. Ilyen bizonyos lakossági beidegződések megváltoztatása, például a szemetelésé, váladékeltávolításé (magyarán: köpködésé). Nem azért jelentenek bajt, mert visszatetszők a turistáknak, hanem azért, mert fertőzésveszélyesek. Ha a játékok soha nem voltak mentesek a politikától, akkor ez Péking esetében feltétlenül igaz. Hiszen a Tienanmen téri vérengzésnek csak négy éve. A politikai szempontokat mérlegelők egy része úgy véli, a rendezési jog odaítélését Peking megbocsátásként foghatja fel, és az bizonyos legitimitást kölcsönözhet a hatalomgyakorlás módszereinek. Esetleg a NOB-ot meglegyinti annak kísértése, adja oda az olimpiát ama reményben, hogy Kína engedékenyebb lesz Hongkong politikai jövőjét illetően. Mások viszont azt mondják, a világesemény hozzájárulna a szigorú rendszer lazulásához, némi szólásszabadsághoz, az egyházak kötelékeinek oldódásához. A pro és kontra politikai érvek kiegyenlítődése esetén könnyen olyan helyzet alakulhat ki, hogy a kommunista Kínának az évtizedeken keresztül átkozott kapitalisták nyújtják át tálcán az olimpiát. Pekingi tisztségviselők természetesen erről nyíltan nem beszélnek. Ám amikor a minap Li Peng kormányfő a törvényhozásban azt fejtegette, hogy az olimpia révén Kína megszabadulhatna a „Kelet beteg embere" megnevezéstől, az egyik fontos kínai megközelítést villantotta fel. De van egy Kínán kívüli, és nem kevésbé fontos megközelítés is: a fogyasztási cikkeket gyártó világcégek, az olimpiai mozgalom tehetős támogatóinak szempontja. S aligha kétséges, hogy a szemüket az óriási kínai piacon tartó, a Tienanmen térrel már amúgy sem foglalkozó multik merre ösztökélik a döntéshozókat. Laczik Zoltán tíasárnap Családi magazin Index 480 201 Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság. Főszerkesztő: Szllvássy József. Főszerkesztői titkárság S 32 32 20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: S 210/ 4460 és Miklósi Péter: S 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsllka László @ 210/4454. Grafikai szerkesztő: Szilvásy Erzsébet ® 210/4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Pribinova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: S? 32 50 18, sportrovat: SS: 36 46 39, gazdasági ügyek: 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 36 45 29. Adminisztráció: 819 02 Bratislava, Pribinova 25, /§■ 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 819 46 Bratislava, Pribinova 21. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Pribinova 25, 8. emelet, S 210/4455 és 4476, irodavezető 32 51 29, telefax: 210/4431. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Medlaprint - KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS igazgatósága, Pribinova 25, 813 81 Bratislava. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.
