Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-02 / 17. szám
1993. május 2. XXVI. évfolyam Ára 5,50 korona smét elérkezett az anyák napja. Évekig tudomást sem vettünk róla, mivel a nemzetközi nőnapot ünnepeltették velünk, az emancipációt, háttérbe szorítva a család szerepének fontosságát. Szinte kipellengérezték azt az asszonyt, aki „csak“ a gyerekeit nevelte. A társadalom úgy rendezte a dolgokat, hogy egy fizetésből meg sem lehetett élni, így a gyerekeket idő előtt kollektívákba kényszerítették, ahol aztán a kor követelményeinek megfelelően formálták őket. Hát, meg is van az eredménye... Csak jót és szépet szeretnék mondani az anyákról, de távol áll tőlem, hogy glorifikáljam őket. Sajnos, életem során sok olyan asszonyt ismertem, akik két-három-öt gyereket is szültek, aztán állami gondozásba adták őket. Viszont ismerek olyanokat is, akiktől a sors megtagadta az életadás örömét és mások gyerekeit nevelték önfelál- dozóan, tiszta szívvel, sok szeretettel. Melyikük hát az igazi anya? Nem könnyű feladat ma anyának lenni. Legtöbbjük lelkében ott van a pénztelenség gondja és a bizonytalan jövő. Pedig a gyerekeknek derűre, féktelen hancúrozásra, sok mosolyra és simo- gatásra van szükségük. De milyen nehéz ilyennek lenni, amikor gürcölni kell a betevő falatért, amikor a munkahelyen eltöltött nyolc óra múltán bevásárolni, főzni, mosogatni, mosni, takarítani kell, aztán éjfélig stoppolni a zoknikat, mert újakra nem futja. Felkelni a lázas kicsihez, másnap rohanni a kórházba a beteg rokonhoz, hétvégeken művelni a kertet, hogy hozzon valamit a konyhára. A legtöbbjük szó nélkül teszi ezt, egyre fásultabban, keveset gondolva önmagára. Nem tudom, hány mai gyereknek lesz öregségére annyi szép gyermekkori élménye, mint például nekem. Anyánk szombatonként kiöltöztetett és elvitt bennünket a három „kisasz- szonyhoz“. Testvérek voltak, egyikük sem ment férjhez, együtt éltek családi házukban és parkká varázsolták kertjüket. Azon a napon a kisváros lakói közül bárki meglátogathatta őket, az utca összes gyereke ott hancúrozott a külhonból hozzánk telepített bokrok és fák között, aztán kakaót és kuglófot kaptunk. Anyáink beszélgettek, horgoltak, kötöttek és amikor már elfáradtunk a játékban, meséltek, meséltek... És rendszeresen kirándultunk, a bogarakkal és a madarakkal csevegtünk, gyógyfüveket, epret, szedret szedtünk, gombáztunk. Mindig sokan voltunk és együtt sütöttük a szalonnát, áztattuk a patakban a lábunkat. Százszámra tudnám felsorolni élményeimet, de minek, ha a mai fiatal mamák- papák közül alig tekinti bárki is példaértékűnek. Mintha nyűggé vált volna a család. Az, aki bennünket a világra hozott, hogy örömet szerezzen önmagának és boldogságot adjon nekünk, kinek simogatásakor az érdes, kérges keze olyan, akár a bársony, aki még a börtönviselt fia bűneire is talál mentséget, aki bennünket akkor is gyermekének tekint, ha nyugdíjasok vagyunk, ő meg már csendesen készül a másvilágra. Óvó és féltő; aggódó és megbocsátó. Nem nő a világon annyi virág, amennyit anyáink megérdemelnének. De ők még a köszönömre sem vágynak igazán, csupán közelségünkre, egy mondatra: hogy vagy., mama? Ennyivel is beérik. Sajnos, sokan még ezt sem tesszük. Gyakran csak későn, nagyon későn, miután eltemettük őket, döbbenünk rá: milyen rossz gyerekeik is voltunk és mennyivel többet érdemeltek volna tőlünk. S igazából a férfiak, a férjeik sem becsülik meg őket. Olyan természetesnek tartják, hogy gyermekeik anyja viseli a család gondját és ők büszkélkedhetnek azzal, hogy jó feleséget választottak. Idővel sokan már gyen- gédek, figyelmesek sem igyekeznek lenni. nyugdíjasok otthonait látogatva, gyakran eszembe jut: hova lettek a töpörödött, életverte anyókák gyerekei? És eszembe jut Kovács Kati dala: Úgy szeretném meghálálni, vagy legalább megpróbálni... Mert ha eddig nem tettük, akkor kezdjük el most, és ne mulasz- szunk el egyetlen napot, egyetlen percet sem. Adjuk tudtukra, hogy megbecsüljük, szeretjük őket. ... mert anya csak egy van... Ozorai Katalin Úgy szeretném meghálálni... IRÁNY A VILÁG Játék, amelyben ötször nyerhet Az ALEX TOUR és a VASÁRKAP négyhetes versenye. pi. oldalon)!
