Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-25 / 16. szám
♦ í‘ f 9 uzsa rajza ra mégis bekap- t Bruno kilépett ivozó autó zaját len is, amelyet : és váltott mű- :ek, éppen egy ;y kert közepén lói. A két motor és Laura úgy látja a képer- kicsit megrémí- , hogy kiderült: • szélhámos. rj, Wohlen irá- adt volt, az au- a gondolkodás növekedésével k a szaga is, és jtö szál egyre indig így ment, már nem gon- aga csupán egy r lett, mérték en. A közleke- nindig. Az utat mkvö háziasz- íbikban utazó íos teherautók , amilyen nyu- atta magát elő- szullét kömyé- : kedvetlenség, ízet a széljárás , a szeszélyes jnyomás emel- nésének tulaj- :ony volt. Arra It, Sandróval, venni mentek ‘szelt egy talál- rel, aki Boswil at fabrikál, és alnia Philippel isának terveit. ; összhangban /al, és egészen ogy szilárdan etben, s üzleti látatlannak telt a bank előtt akart ott féltőén udvarias álarcos rátá- Volfot kiszol- erűen beron- ♦ ablótámadás“ a korlátra, és alat, mintha I. Ales rendörparancsnok este kilenctől, amikor behozták az utolsó részeget a kijózanítóba, unatkozott egészen éjfél után egyig. El se tudta képzelni, hogyan bírja ki reggel hatig, a váltásig, az akták fölött ásítoz- va, mikor a körülmények balszerencsés összejátszása folytán épp ma csupa olyan rendőr teljesít szolgálatot az őrsön, akik nem tudnak durá- kozni. Egyelőre végigdőlt az ágyon, rágyújtott a csibukra, és a politikáról beszélt. Az ilyen pillanatokban fölöttébb komor volt. Osztrák Cato lett belőle, kemény, megingathatatlan hazafi, átkozódva juttatta kifejezésre Olaszországgal szembeni bizalmatlanságát. A rendőrök, akik körös-körül az ágyakon heverész- tek, áhítattal hallgatták, mivelhogy még vártak a véglegesítésre. — Komolyan. Senki se higgye, hogy a hármas szövetség tartós lesz. Trident és Trieszt egyszer majd nehézségeket okoz nekünk. - Ales nagyot sóhajtott, és gyufát keresett. Milánóban, Torinóban, sőt még Rómában is lépten-nyomor. elégetik az osztrák zászlót. Hanem egyszer majd ráfizetnek. Latrok, megértek már egy újabb custozzai vereségre. Ales felháborodása fokozódott, ám időközben Pavelka közrendör elaludt és sípolni kezdett az orrával. Ales felébresztette és kiabált, hogy küszöbön a bonyodalom. Aki osztrák hazafi... Belépett az ajtón az utcáról jövő fiatal Dekl rendőr, és engedélyt kért a jelentéstételre. Ales bosszúsan felkelt az ágyról és hallgatta a jelentést:- Ich melde gehorsam, nix Neues. Elkoboztam egy pikáns kalendáriumot. összeszedtem százhúsz példányt. Dekl rendőr arcáról tüstént elröppent a hivatalos kifejezés, és diadalmasan mosolyogva tette hozzá:- Nagy-nagy malacságok, Wacht- kommandant uram, csodaszép dolgok. Olyan trágár képek, hogy öröm nézni! Letette a csomagot az asztalra. E pillanattól kezdve Ales őrsparancsnok úr nem unatkozott.- Adja ide azt a disznóságot! Dekl kibontotta a csomagot, és az elkobzott nyomtatvány egy példányát átnyújtotta a parancsnoknak, aki köré már odagyűlt az összes többi rendőr.- A teremtésit - szólalt meg egyikük leplezetlen őszinteséggel, a címképet bámulva. - Ez aztán comb!- Tessék! - mondta a parancsnok. - Ilyesmit nézzen a fiatalság. A serdületlen tanulóifjúság! - A hangja lágyan csengett. - Barátom, ez a másik is itt ni! A fene a szemit! Anyaszült meztelen.- Az ám - mondta Dekl közrendőr -, hátrább vannak csak a szép dolgok!- Ez se kutya!- Nem mondom, pajtás, de ott az a másik csinosabb, elevenebb! Mindenekelőtt teltebb a csípője, és sokkal jobban fekszik a heverőn. A zsi- ványok. Ilyesmit mernek rajzolni!- Olvassa csak el, Wachtkomman- dant úr, a versikét ott alatta. Az se rossz.- Jó, de kétértelmű. Hogy nem sül le a bőr a képéről annak, aki ilyet ír és ki is nyomtatja! A gyerekek mennek az iskolába és falják ezt a, ezt a... hogyishívjákot.- Pornográfiát, Wachtkomman- dant uram - segítette ki a parancsnokot Pavelka rendőr.- Rémes dolog, de jók - jegyezte meg Mika rendőr. - Remekül tálalják ezt a bugyit is. A szöveg sem rossz:- Bugyiban tetszem neked jobban, drágám, vagy bugyi nélkül?-Gondolom, hogy bugyi nélkül. Mit szóltok hozzá? - fordult vidáman az őrsparancsnok a rendőreihez. - Hogy mit ki nem fundálnak ezek a trágár alakok!- Bátorkodom felhívni a figyelmét. Wachtkommandant úr, az utolsó előtti oldalra,' ahol egy baletttáncosnő látható a fürdőszobában. Nemcsak hogy teljesen pucér a nő, hanem a szolga nyújtja át neki a fürdőlepedőt.- Jó, s azt mondom, irgalom nélkül el kell kobozni minden ilyesmit. Azt hiszem, ha végigjárjuk az összes trafikokat, még különb dolgok is akadnak. Peroutka fogalmazó úrnak holnap jó napja lesz! II.- Felügyelő úrnak alázatosan jelentem, hogy az utasítás szerint a trafikokban elkoboztunk egy szemérmetlen tartalmú kalendáriumot. Itt hozok egy példányt. Bátorkodom külön felhívni a figyelmét a Baletttáncosnő a fürdőszobában című, utolsó előtti képre. Aztán ott van a Nő a heverőn. A címkép is nemcsak hogy erkölcs elleni kihágást tartalmaz, hanem azt hiszem, tetszeni fog a főfelügyelő úrnak is. Bátor leszek felvinni neki egy példányt. Méltóztassék figyelmesen szemügyre venni a kék ircnnal megjelölt trágárságokat. Érdemes megnézni. Keresés nélkül szemérmetlenséget méltóztatik találni mindenütt, ahol az oldalt megjelöltem. Mesés disznó- ság van a harmincadik oldalon. Kitűnőek a Háremi intimitások, nemcsak a szöveg tartalmaz egész sor erkölcs elleni durva kihágást, hanem gyönyörűek a képek is. A mohamedán lányok tigrisbőrön heverésznek, és a szegény eunuch vigyáz rájuk.- Barátom - mondta Peroutka felügyelő, a kalendárium tartalmát böngészve -, ezt a tanácsos úrnak is meg kell mutatnia. A tanácsos úr kedvét leli az ilyesmiben. III. A kalendárium sikert aratott. Két példányt lefoglalt magának a rendőrfőfelügyelő, hármat a tanácsos úr. A fogalmazók megtartottak egyet- egyet. A többit szétkapkodták a fő- kapitányságon. A rendőrök lázas buzgalommal nyomoztak az erkölcstelen kalendárium után. S mivel így ez az olvasmány nem került illetéktelenek kezébe, a köz- erkölcs megoltalmaztatott. Hubik István fordítása Jaroslav Hasek .............................. ' ............. ......■■■■■ ■f sportversenyen lennének. A negye- li: a haláltól menekül meg egyenedik az egyetlen klienst tartotta sakk- sen bele a halálba, a golyókba, ban pisztolyával. a gyilkos ólomba. Az egyetlen kliens Bruno Wolf volt. A káosznak, a veszélynek és törvénytelenségnek ezekben a pillanataiban, mialatt a rablók felmarkolták és zsákokba tömködték a bankjegyeket, mialatt a meghökkent alkalmazottak, akiknek mellkasában úgy verdesett a szívük, mint a foglyul ejtett madár szárnya, sikerült egy cégvezetőnek észrevétlenül elhagynia a termet, és megszólaltatta a riasztóberendezést . Bruno Wolf nem jött ki a sodrából. Az ugyan idegesítette, hogy az álarc miatt nem látja a gengszter képét, aki egy Berettát fog rá, de igazán nem tartotta magát esélytelennek. Bruno Wolf túljárt már élete dele- lőjén, ezt tudta is, de soha nem képzelte ilyennek a halált, és csak akkor verte ki a verejték, amikor ráébredt, hogy elképzelései tévesek is lehettek; jeges verejték lepte el a homlokát, a hónalját, az ágyékát, de így meghalni, no nem, a gazfickó álarcának a nyílásán át olyannak tetszett a szeme, mintha alig maradt volna benne élet, nem, ez a fickó nem elég erős ahhoz, hogy őt megölje. Wolf mégis érezte: beleit szinte fékezhetetlen nyomás kényszeríti a kiürülésre, mintha félelme bélsárrá változott volna. Ekkor ért a bank közelébe egy járőrkocsi. A rendőrök éppen ellenőrző körúton voltak, autójuk dugóba került, éppen a tetthely közelében, és abban a percben, amikor rádión tudatták velük a bankrablást. Leálltak a bejárat elé, és mihelyt kiszálltak a kocsiból, látták: az egyik rabló kiront a házból, letépi álarcát, visz- szarohan a pénztárterembe, és nem sokkal később megint kilép az ajtón. Amikor a férfi meglátta a rendőröket, lövöldözni kezdett. Azok visszalőttek. leterítették a férfit. Bruno Wolf úgy gondolta, ez az. alkalmas pillanat arra, hogy kicsúsz- szék a csapdából, amelyet sosem tekintett véglegesnek. Kifutott a bankból, annak az embernek vakmerő fejetlenségével, aki azt képzeAz egyik rendőr azt hitte, Bruno Wolf a bankrablók közül való, és hivatali kötelességét teljesítve rálőtt. Egyszer, kétszer. Bruno Wolf két kézzel próbálta visszatartani a hasából kicsorduló vért, a feje tiszta volt, mindenkinek meg kell halnia, most rajta a sor, meg kell halnia, tudta: máris halott, pontosan tudta, de nem érezte át, ahogy a gyerekben, akit igazságtalanság ér, benne marad a dac, úgy maradt benne a végső határon túl is valami tisztánlátás,' és amikor a gyalázatos golyó megölte, jövője vakító ponttá zsugorodott, halála időpontjává, és felemésztette végül minden vágyát, úgyhogy nem jutott el többé hozzá más, mint a tavasz mámorító illata, egy elmúlt tavaszé, hisz több tavaszt nem ér meg, egy illat emléke, s az emlékek is végigégtek, mint a bombához vezető gyújtózsinórok, a bombához, mely felrobbant a köte- lességszerűen leadott lövések csatta- nására. Bruno Wolf egyenesen, ingadozás nélkül megkerülte a lelőtt bankrablót, nem akarta beszennyezni a cipőjét a férfi vérével, aki összegörnyedve hevert a parkolóban, és akinek teste alól vér szivárgott elő, tócsává gyűlve, és akinek a karja tétován rángott, mintha az élet elektromos impulzusok formájában szállna ki belőle. Jóformán pillantásra sem méltatta ezt a hörgő embert, akiből már ott a bankban, akármennyire megijedt is, nem nézte ki, hogy a halálba küldi a Berettájával, csak a rendőr előtt esett térdre, aki időközben ráébredt tévedésére, és Bruno Wolf azt suttogta: Az égre, maga tökfilkó, miért ölt meg? Bruno Wolf nem érzett fájdalmat. Átjutott a túlsó partra, halott volt, megtört a szeme. Az ismeretlen, boldogító tájról, fájdalommentes halála kezdetéről máris úgy emlékezett vissza élete fájdalommentes végére, mint egy ősrégi álomra, s csak azért nem ült ki arcára a mosoly, mert a halottak már nem tudnak mosolyogni, arcuk csak azt a csalóka érzést kelti az emberben, hogy mindjárt elmosolyodnak. Görög Lívia fordítása Szilveszter, szabadúszó, azaz mun- 9 kanélkiili (hír-)harangozó jelentem: városunkba, amely nagy, terjedelmes és romantikus, megérkeztek a sólymok, tegnap láttam őket először, nincsenek tizenketten, mint ama híres, aranydolmányos, pitykés Jánosík sólymai, akik annak idején (úgy kétszázötven-háromszáz éve) tüzet raktak a Kráíová Holán, pogány módra körültáncolták, szelíd szlovák népdalokat énekeltek, aztán kiraboltak egy-két magyar főúri Zs. Nagy Lajos amellett igényekkel telt faj, mint amilyen az ember, mindennél jobban és őszintébben becsüli és tiszteli a gazdagságot, mert ezt is az a nagy koponya mondotta volt. Épp ezért ide azzal a százassal, mert szétverjük a pofád! A sólymok közül ketten hozzám léptek és hátracsavarták a karom, vezérük, illetve kapitányuk, míg a zsebeimben kutatott, továbbra is Schopenhauerrel érvelt:- Gyakran hányják az ember szemére, hogy vágyai főképp a pénz felé húzzák, és hogy ezt mindenekfölött szereti. Pedig az csak természetes, sőt elkerülhetetlen, hogy szeresse ezt a fáradhatatlan Proteuszt, mely minden pillanatban kész kastélyt... Nem, ezek nincsenek heten, mint a gonoszok, hanem éppen nyolcán, megszámoltam őket. Alkonyattájt hagytam el a kávéházat, csak egy borovicskát és egy sört ittam, rosszkedvű voltam, mert többre már nem futotta a pénzemből, vagyis a munkanélküli segélyemből, lehajtott fejjel indultam hazafelé, s beleütköztem valakibe, hamarosan kiderült róla, hogy ó a sólymok kapitánya.- Uram - szólított meg halkan - megkínálna egy cigarettával? Szeretem az ilyen udvarias hangot, átnéztem a zsebeimet, közben őt is jó! szemügyre vettem: középtermetű, de elég vállas, barna legény volt; az sem kerülte el a figyelmemet, hogy még hét, hozzá hasonló legényke ál! körül zsebre dugott kézzel, s mintha egy kicsit fenyegetően. Találtam cigarettát, megkínáltam őt.- S nekik nem ad? - kérdezte az előbbinél még halkabb hangon az ifjú szóvivő és a társaira mutatott, akik eközben egészen köze! húzódtak hozzám, magyarul: bekerítettek. Átnyújtottam neki a félig telt dobozt. Zsebrevágta.- Nagyságos úr - emelte meg a rangom és a címem már szinte csak suttogva - kölcsönözne nekem száz koronát? En is egészen halkan válaszoltam:- Barátaim, nincs egy fillérem sem. Egyébként az ember jólétében nyilván az a fődolog, ami benne magában rejlik. Közvetlenül ebből fakad ugyanis belső, kellemes vagy kellemetlen közérzete... Nem tudtam befejezni a mondatot, mert megragadta a torkom.- Schopenhauer igaz? - kérdezte és elég durván megrázott. Némán bólintottam.- Akkor azt is tudnod kell, te piszok - mondta még mindig finoman és halkan - hogy nem kell csodálkozni azon, hogy az oly szegényes és olyannyira változékony vágyainak és sokféle szükségleteinek mindenkori tárgyává változni... Hova dugtad a pénzed, te gyaur, no ki vele! Erősebben megcsavarták a karom, fölszisz- szentem:- Juj! Soha se vásároljunk élvezeteket fájdalom vagy akár csak ennek veszedelme árán!- nyögtem.- Ez is Arthur? - érdeklődött a parancsnok és orrba bokszolt.- Igen, ez is ő - válaszoltam idegesen, mert éreztem, hogy elered az orrom vére.-Ami rossz, árt. Ami árt, hitványabbá tesz. A fájdalom és a szegénység nem tesz hitványabbá: tehát nem rossz... Ezt meg az a hájas Seneca mondta... Hol parkolsz, te vén szel adón?- É-én? Soha életemben nem volt még autóm. A farmemadrágos, bőrdzsekis banda vezér egy pillanatra eltűnődött.-Ez a feltevés azonban hamis, hiszen nem tesz hitványabbá, ha valami árt. A zivatar, szélvész árt a kormányosnak, s mégsem teszi hitványabbá... Különben alighanem igazat mond- fordul társai felé - nem találtam az zsebében slusszkulcsot. Engedjétek őt el, mert nem tudja megtörölni az orrát... No viszlát, haver! Köszönjük a cigarettát. A sólymok elengedik a karom, a félkör szétnyílik, indulhatok tovább utamon, ők egymás után vonulnak be a kávéházba, a kapitány megy a sor végén, az ajtóból még visszaszól:- Erasmus szerint a balgáknak szerencséjük van. A szerencse kedveli a meggondolatlanokat, a vakmerőket, azokat, akiknek tetszik, hogy „a kocka el van vetve...“ No most majd meglátjuk! Te csak menj haza békével! Hazajöttem. Most olvasom az egyik újságban, hogy ismeretlen tettesek kirabolták azt a kávéházat, ahol tegnap söröztem, sőt a mellette lévő élelmiszerboltot is. „Édes dolog a maga helyén esztelenkedni.“ Ezt meg állítólag Epikuros mondotta volt. >
