Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-25 / 16. szám
0 t 0 A MAGÁNGAZDÁLKODÓK ÉLETE SEM FENÉKIG TEJFEL Segítenek egymásnak, de nem közösködnek Kétségtelen, hogy ami a válságban levő hazai mezőgazdaságban probléma, az a magán- gazdálkodókat fokozottan sújtja, Nos, legutóbbi nemesócsai látogatásunkkor a helybeli gazdák is ezt igazolták. Molnár Jánost, ifj. Miklós Gyulát, Miklós Lászlót, Szép Lajost és Szeiner Tibort a föld és a gazdálkodás szerete- te mellett egyéb közös érdek is összehozta. Elsősorban a gazdasági nehézségek, valamint a helyi szövetkezet átalakítása, illetve a transzformációs vagyonérték kiszámítása körüli gondok azok, amelyek mindnyájuk életét megkeserítik. Miklós László: Sajnos, gondjaink elsősorban anyagi természetűek. Kegyetlenül érintett bennünket az üzemanyag, a vetőmagok és a vegyszerek árának emelése. Ráadásul az is hátrányos számunkra, hogy míg a szövetkezetek vagy a vállalatok esetleg 14 napos fizetési határidővel elégíthetik ki a követeléseket, nekünk viszont előre, vagy jobbik esetben azonnal fizetnünk kell bármilyen áruért. Molnár János: Az alapanyagok egyáltalán nincsenek összhangban a mezőgazdasági termékek értékesítési áraival. Valaha, amikor 5,20 koronába került az üzemanyag, ugyanúgy 280 koronáért vitték a gabona mázsáját, mint most, amikor a gázolaj ára ennek már a háromszorosa. Ifj. Miklós Gyula: További teher számunkra a kölcsönök törlesztése. A mezőgazdasági termelés hatékonysága nálunk olyan, hogy a 16-20 százalékos kamatterheket szinte lehetetlenség kigazdálkodni. Ráadásul a hozzáadottérték-adót is fizetnünk kell, s ennek is van egy hátulütője. Míg mi a gabonánkat 5 százalékos hozzáadottérték- adóval adjuk el, a takarmánykeveréket már 23 százalékos adóval vásároljuk vissza. Szép Ferenc: Az elmondottak is tanúsítják, hogy a jelenlegi gazdasági környezet nem kedvez a magángazdálkodásnak. Aki viszont elkezdte, vélhetően nem azért fogott hozzá, hogy fél éven belül tönkremenjen. A jelenlegi viszonyok között azonban komolyan fontolóra kell venni, érdemes-e egyáltalán ennyit gürcölni. A magángazdákon sokat segíthetne, ha a szövetkezet átalakítása során kiszámított Szép Ferenc: Aki elkezdte, nem azért fogott hozzá, hogy fél éven belül tönkre menjen (Méry Gábor felvételei) transzformációs vagyonértéknek legalább egy részét minél hamarabb megkaphatnák. Mert ez az az összeg, amire számítottak, s a visszaigénylés során betartották a törvényes előírásokat. Ennek ellenére eddig még nem kaptak semmit. Molnár János: Sajnos, úgy néz ki, hogy jogos követeléseink érvényesítése érdekében többet fogunk majd bíróságra járni, mint a földekre. A tét nem kicsi. Molnár János 65 hektáron, Miklósék 30-30 hektáron, Szeiner Tibor pedig 40 hektáron gazdálkodik. Ekkora területek műveléséhez már tőke kell, s ezt a vagyonértékből szeretnék fedezni. Szép Ferencnek ugyan kisebb földje van, de péksége jó felvevő piaca lehet a társak által megtermelt gabonának. Természetesen kukorica, borsó, cukorrépa, sőt here is került mellé. Miklós László szerint ugyanis állatok nélkül a gazdálkodás hosszú távon elképzelhetetlen. Molnár János szüleinek valaha az 50 hektáros családi birtokhoz megfelelő gazdasági udvaruk is volt. A restitú- ció ,,hőskorában“ azonban ez- idáig eredménytelenül igényelték vissza. A tönkrement, lebontott gazdasági épületeknek már a felértékelése is vitákat okozott. Molnár János: Képzelheti, mennyire ki vagyunk szolgáltatva, mivel nincs raktárunk. Nekünk a gabonát közvetlenül a termőföldről kell eladnunk. Annyiért, amennyit kínálnak érte. Miklós László: Bár az értékesítéssel tavaly még nem volt gondunk. Egyedül a cukorgyártól elmaradt fizetés okozott problémát, de végül is rendeződött. Csak a törlesztéshez kellett halasztást kérnünk. Az idei évtől viszont félünk. Ilyen pénzügyi helyzetben, ha fél évig nem fizet nekünk valaki, belerokkanhatunk. Miklós Gyula: Azért az aggodalom, mert a hitelek visszafizetése rendkívül nagy teher. Mi még azt mondjuk, a 16 százalékos kamat kedvező - külön köszönet érte a Szlovák Mezőgazdasági Bank dunaszerdahelyi fiókjának, ahol egyáltalán szóba állnak velünk, s megértőén viszonyultak a problémánkhoz viszont még ezt a viszonylagosan kedvező kamatú hitelvisz- szafizetést is nehéz kigazdálkodnunk. Szemmel látható, hogy a negyvenes éveikben járó gazdálkodók jól megértik egymást. Már a gépparkjukat is úgy alakították ki, hogy kölcsönösen kiegészítsék, segítsék egymást. Miklós Gyula: Földjeinket azonban egyedül műveljük. Segítünk egymásnak, de nem közösködünk. Tudomásom szerint az amerikai farmerek sem művelik közösen a földjeiket. Feldolgozót vagy szolgáltató üzemeket működtethetnek közösen, de a földjét mindenki maga műveli. Ebből is látható, nincsenek túl jó véleménnyel a közös gazdálkodásról. Milyen a viszonyuk a helyi szövetkezettel? Molnár János: Nincs velük különösebb bajunk, viszont a vagyonnevesítés során kiszámított értékeket máig sem adták ki, s ez feszültséget okoz kapcsolatunkban. Sajnos, úgy látjuk, hogy az átalakítás során a földtulajdonosokat ebben a szövetkezetben megkárosították. Számításaink szerint az egy hektár földre jutó vagyonrésze- sedésnek 24 000 koronát kellett volna kitennie, ám most derült ki, hogy a transzformációs gyűlésen megszavazott 2400 koronás értéket is valakik (önkényesen?) 1100 koronára csökkentették. Az már mégsem járja, hogy földtulajdon nélküli szövetkezeti tagoknak ledolgozott éveik után 2-3, sőt gyakran 500 ezer koronás vagyonrészesedé- sük legyen, nekem meg az 50 hektár föld után jó ha adnak 50 ezer koronát. Miklós László: Néhányan azt állítják, hogy mi a vagyonrészünkből csak a pénzt látjuk. Éppen ellenkezőleg. Szükségünk van gépekre és berendezésekre. Egy kívülálló, aki elmegy a házunk előtt, esetleg azt látja, hogy az udvarban traktor meg gépek állnak. Ám azt kevesen tudják, hogy ezt hitelre vettük, amit törleszteni kell. S a mezőgazdasági termelés napjainkban nem szupernyereséges ágazat. A gondok és nehézségek ellenére mégis mi köti őket továbbra is a földhöz?- Elődeink is itt dolgoztak, s ha mi sem akarunk munkanélküliként az állam nyakán élös- ködni, nekünk is itt kell tennünk a dolgunkat - foglalta össze társai nevében is a véleményt Molnár János. T. Szilvássy László Miklós Gyula: Míg mi a gabonánkat ötszázalékos hozzáadottérték-adóval adjuk el, a takarmánykeveréket 23 százalékos adóval vásároljuk vissza Molnár János: Az alapanyagok ára nincs összhangban a mezőgazdasági termékek értékesítési áraival
