Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-11 / 14. szám
1 Magyar gimnáziumok Szlovákiában: Rozsnyó A rozsnyói gimnázium patinás, század eleji épületén a bejárati kapu melletti emléktáblán a következő sorok olvashatók: „A tudomány e díszes csarnokát Isten dicsőségére és a nemzeti közművelődés javára az úrnak 1906. esztendejében a magyar állam nemes áldozatkészségével gróf Andrássy Dénes, gróf Andrássy Géza és a rozsnyói székeskáptalan támogatásával építtette a jászóvári premontrei kanonokrend I. Ferenc József apostoli király uralkodása alatt, Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi királyi miniszter közreműködésével...” A szemközti falon egy másik emléktábla, melyen szlovák nyelven az olvasható, hogy az épületben 1920-ban kezdte meg működését a csehszlovák állami reálgimnázium, mely alapításának 50. évfordulója alkalmából felvette Pavol Jozef Safárík nevét. A Rozsnyói járásban mintha kevesebb gyerek érdeklődne a magyar gimnázium iránt. Egy statisztikai felmérés szerint az itteni magyar nemzetiségű gyerekek mintegy 50 százaléka szlovák alapiskolában tanul. Rozsnyón négy középiskola is működik, de magyar tagozata csupán az egészségügyi középiskolának és a gimnáziumnak van. Viszont a szlovák osztályokban is számos magyar nemzetiségű diák tanul. A gimnáziumban nemkülönben. A magyar tagozatra egyébként ma is azon alapiskolából érkeznek a tanulók, ahonnan megalakulása óta: a rozsnyói, a dernői, az almási és a pelsőci alapiskolákból. Második éve azonban a vonzáskörzet három iskolára zsugorodott, mivel Almásról két éve nem érkezett jelentkező. Talán a színvonal miatt? — Nem erről van szó - állítja A rozsnyói épülethez két önálló gimnázium születése és működése fűződik, melyek a történelmi helyzet alakulásától függően egymást váltva léteztek ugyanazon falak között. A csehszlovák állami reálgimnázium 1938-ban szűnt meg, mikor Rozsnyót Magyarországhoz csatolták, a magyar gimnáziumot pedig 1945-ben zárták be. A városban a második világháború után csak tizenegy évig szünetelt a középfokú magyar nyelvű oktatás, mely végül a helyi szülők kezdeményezésének köszönhetően 1956-ban indult újra. A rozsnyói magyar gimnázium a magyar alapiskolával közös igazgatás alatt mint tizenegyéves iskola kezdte meg működését. De ahogy Dél-Szlovákia sok Egy épületben... A tét: az életben maradás alap- és középfokú iskoláját, így a rozsnyói magyar gimnáziumot is utolérte a pártállam döntése, melynek értelmében a magyar gimnáziumot a szülők és a tanárok megkérdezése nélkül 1961 szeptember elsejével összevonták a helyi szlovák gimnáziummal. A magyar gimnázium így visszakerült ugyan az ősi épületbe, de önállóságát elvesztve magyar tagozattá fokozódott le, és ilyen formában működik mind a mai napig. Az épület homlokzatán ma kétnyelvű felirat adja tudtul, hogy a falakon belül kétnyelvű gimnázium működik. A rozsnyói gimnáziumnak összesen 357 tanulója van, de a magyar tagozatra csupán 80- an járnak. Minden évfolyamban van két szlovák és egy magyar osztály. Vajon mindig így volt ez? - tettük fel a kérdést a gimnázium igazgatóhelyettesének, Tamás Évának.- Magyar-szlovák szakos pedagógusként 1972-től tanítok ebben az iskolában, azóta a diákok száma szinte változatlan. Igaz, két évvel ezelőtt aí első osztályba aránylag sok (27) jelentkezőnk volt, viszont nem egyformán jó képességűek. Ennek ellenére szinte mindannyiu- kat felvettük. ■ Arra számítottunk, hogy a következő évben majd szigorítjuk a felvételi követelményeket. Az idén viszont már csak 17-en jelentkeztek, s ha meg akarjuk tartani legalább a jelenlegi létszámot, kénytelenek vagyunk mindany- nyiukat felvenni. Tamás Éva igazgatóhelyettes: „Megmaradásunk záloga az eredményes munka “ Méry Gábor felvételei az igazgatóhelyettesnő - csupán egy-két esetben történt meg, hogy a szülők más gimnáziumot választottak, -ennek is többnyire családi okai voltak. A nemzetiségileg vegyes környezet, a közös igazgatás is meghatározza a rozsnyói gimnázium magyar tagozatának működési körülményeit. Sokszor éri az a vád, hogy a magyar tagozaton nem folyik kellő színvonalon az oktatás, mivel egyes tantárgyakat szlovákul tanítanak. Ez csak részben van így, tudjuk meg Tamás Évától. A tantestület kétharmada tud magyarul, a 23 pedagógus mintegy fele tanít a magyar tagozaton, de csupán a földrajzóra zajlik szlovákul. Magyarul tudó földrajz szakost ugyanis már évek óta hiába keresnek. Ugyancsak elkelne egy biológia és, egy angol szakos tanerő is, de ez már nem csupán a magyar tagozat problémája. A választható tantárgyak esetében viszont többnyire valóban szlovákul folyik az oktatás. Egy- egy csoport indításához legalább 12 fő kell, s a kis létszámú magyar osztályokból csak ritkán gyűlik össze kellő számú érdeklődő. Így a társadalomtudományi szeminárium kivételével az összes többi oktatási nyelve szlovák. Az igazgatóhelyettesnő ezt bizonyos értelemben még hasznosnak is tartja.- A gyerekek legalább tökéletesen elsajátítják a szlovák szak- kifejezéseket, bár mi erre a kötelező órákon is hangsúlyt fektetünk. A gyerekeinknek egyébként jó a nyelvi felkészültségük, ami nem kis mértékben köszönhető a nemzetiségileg vegyes környezetnek is. Megállják a helyüket a különböző járási, területi, vagy akár országos versenyeken is, s nincsenek nyelvi problémáik a felvételi vizsgákon és főiskolai tanulmányaik során sem. a helyzetet az igazgatóhelyettesnő.- A felvételi kérdéseket mindig közösen állítjuk össze, a magyar gyerekek közül mégis többen kapnak elégtelen osztályzatot, mint a szlovákok közül. Pedig sokszor olyan gyerekekről van szó, akik az alapiskolában jó eredményeket értek el. Ilyen starthelyzettel indulunk, és aztán mégis minket ér a vád, hogy nem vagyunk olyan szívonalon, mint más iskolák. De egyszerűen nincs válogatási lehetőségünk. Ennek ellenére a magyar tagozaton érettségizők közül kevesen próbálkoznak főiskolai és egyetemi tanulmányokkal.- A magyar osztályokba egyébként is kevesebben jelentkeznek, ráadásul ezek a gyerekek gyengébb alapokkal érkeznek, mint a szlovák tagozatra jelentkezők — magyarázza Minden gyereket felveszünk, mert kell egy bizonyos létszám, hogy létezni tudjunk. Ez pedig a színvonal rovására megy. Nem mondom, hozzánk is jönnek tehetséges tanulók, akik sikeresen elvégzik a gimnáziumot, s az egyetemeken is megállják a helyüket, de kevesebben vannak. Sok gyerek csupán azért jelentkezik hozzánk, hogy legalább az érettségit megszerezze, a továbbtanulásra nem gondol, s a képessége sincs meg hozzá. Ezért van, hogy a magyar tagozat végzősei közül kevesen folytatják tanulmányaikat. Pedig a gimnáziumnak az lenne az elsődleges feladata, hogy a diákokat felkészítse a főiskolákra és az egyetemekre. A rozsnyói magyar tagozaton mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek megkapják, amire szükségük van. Szerencséseknek is mondhatják magukat, hiszen nincsenek tanteremgondjaik, jól felszerelt szaktantermeik vannak (igaz, modernebb segédeszközök is elkelnének már, de pillanatnyilag erre nincs pénz), van gazdag könyvtáruk, a tornaterem mellett erősítőtermük, éppen csak a saját ebédlő hiányzik. Az igazgatóhelyettesnő szerint a tanárok szakmai felkészültsége jónak mondható, bár megjegyzi, itt sem minden pedagógus dolgozik egyformán jól és lelkiismeretesen. Megnyugtató viszont, hogy szinte minden tantárgyat szakképzett tanárok oktatnak, ami nem kis szó, ha arra gondolunk, hogy a Rozsnyói járásban sincs elég magyar pedagógus. Tamás Éva azt is fontosnak tartja megemlíteni, hogy az iskolán belül a szlovák és a magyar tagozat pedagógusai és diákjai egyaránt jól megértik egymást, nemzetiségi ellentétek köztük soha nem voltak. Még a nyelvtörvény körüli hercehurca sem éreztette a hatását. Sőt! Az iskola aulájában éppen azokban a napokban tették ki a magyar feliratot: „Jót s jól: ebben áll _ J_U_MJ_IL_ a nagy titok.“ Ez a Kazinczy- idézet akár krédója is lehetne a rozsnyói gimnázium magyar tagozatának, mert mint azt az igazgatóhelyettesnő hangsúlyozta: megmaradásunk záloga az eredményes, jó munka. — A magyar részleg csak akkor lesz életképes, ha minél több gyerek és minél több tehetséges gyerek jelentkezik hozzánk. S hogyan lehetne őket „ide csábítani”? Szavakkal biztosan nem. Csakis tettekkel, csakis eredményes munkával. S. Forgon Szilvia Emléktábla, anno 1906 6 1993. IV. 11 i
