Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-11 / 14. szám
Vasárnap 1993. április 11. A NAP kel - Keiet-Szlová- kia: 05.56 - nyugszik 19.24; Közép-Szlovákia: 06.03 - nyugszik 19.31; Nyugat-Szlovákia: 06.09- nyugszik: 19.37 órákor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia 00.16 - nyugszik 08.54; Közép-Szlovákia: 00.23 - nyugszik 09.01; Nyugat-Szlovákia: 00.29- nyugszik 09.07 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük Leó, Szaniszló - Július valamint Ariel, Ariella, Gemma, Godiva, Leon, Leona nevű kedves olvasóinkat LEÓ - a görögök Leo-kezde- tű személyneveket (pl. Leo- makhoz, Leoszthenész) Leónak becézték. Ez egyébként azonos az említett nevek előtagjával, jelentése: oroszlán. Ezt a rómaiak a latin leo (oroszlán) szóhoz hasonlítva Leo formában vették át. Európában később mind a latinos, mind a görögös forma elterjedt, előbb keresztény névként, később utónévként. • Költészet napja - e napon született JÓZSEF Attila 1905-ben • 1943-ban születet GOBBY FEHÉR Gyula jugoszláviai magyar író, színműíró, műfordító. Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASARNAP következő, 32 oldalas számának tartalmából: „LÉLEKBEN IS ÉLETBEN MARADNI...“ Körkép könyvtárainkról MAGYAR GIMNÁZIUMOK SZLOVÁKIÁBAN: SOMORJA Sebők Ágota riportja A CSALLÓKÖZ NAGY KÖLTŐJE 290 éve született Amadé László Tok Béla írása MAGYAR GLÓBUSZ E. Fehér Pál összeállítása a magyarországi sajtóból KÖRÖN KÍVÜL Szabó G. László beszélgetése Szekeres Lajos balett-táncossal MEGFEJTÉS A 10. OLDALRÓL Egy kis pihenés / K t*-7 < j 9 V o á r '»fi ♦ o Ci Utazáshoz, kiránduláshoz így készül a hímestojás (CSTK felvétel) A húsvét a keresztény egyház legnagyobb ünnepe, Krisztus feltámadásának emléke. Ünneplése már nagyszombat délutánján megkezdődött. Megszólaltak a harangok, és a katolikus falvak népe körmenetben vett részt. Régen az ünnep egészen keddig, húsvét harmadnapjáig tartott. Főzni-sütni is kellett húsvétra. Az ünnep egyik dísze a cifrára fonott, nagy kalács volt. Ha kenyérre nem jutott már búzaliszt, ehhez minden háznál volt félretéve egy kevés, hogy szép fehér, foszlós legyen. A húsvéti határkerülés századunkig fennmaradt szokás volt: a falu lakói körmenetben körüljárták a határt, megnézték a vetést, bó termésért imádkoztak. A régi húsvét egyik legszebb eseménye az ételszentelés. Katolikus vidékeken a délelőtti misére gondosan előkészített, cifra kendövei letakart kosárral mentek. Kalács, tojás, sonka volt benne. De olykor tormát, kolbászt, vajat is vittek. Régebbi századokban az is szokás volt néhol, hogy levágott bárányt szenteltettek. A pap megáldotta az ételeket. Ezeknek az elfogyasztásával kezdődött újra a húsos étkezés a hosszú böjt után. A szentelt ételek fontosságát mutatják a hozzájuk fűződő hiedelmek is. Siettek velük hazafelé, mert úgy vélték, hogy aki először ér haza a tele kosárral, az lesz az első a mezei munkában is. A fiatalság a húsvéthétfőt várta a legnagyobb örömmel. Az egész falu kedves szórakozása volt a locsolás. Hogy ez hogyan történt régen, arra a húsvéthétfő régi neve emlékeztet: a kalendáriumokban vízbevető vagy vízhányó hétfő néven jegyezték be. Ha nem is dobálták mindig vízbe a lányokat, jól nyakon öntötték őket a kútba merített vödörrel a bandába verődött legények. A lány sikoltozhatott, tettethette, hogy fél, de kimaradni a locsolásból elég nagy szégyent jelentett volna. A régi Csík megyében vagy a Nyírségben a lányok kedden visszaadták a kölcsönt, meglocsolták a legényeket. De leginkább a hímes tojás volt a fizetség, meg egy kis bor vagy pálinka és sütemény, amivel illett megkínálni minden háznál az odalátogató legényeket. Kisebb fiúk régen nemigen jártak locsolni, ők inkább keresztanyjukat mentek meglátogatni, ott várta őket a festett tojás. A locsolás eredetileg termékenységvarázsló szokás. Az életadó vízzel való leöntés vagy a vízbe merülés sokféle, Európa ókorából ismert szokásban jelentett újjászületést, termékenységet. Újjászületés például az egyházi keresztelő is, amelynek során az őskeresztények vízbe merültek. A „piros tojás“ is igen régi múltú. A látszólag élettelen tojásból kikelő csirke a megújuló, győzedelmeskedő természetet (életet) jelképezi. Egyik néprajz- kutatónk szerint a tojás díszítőieméinek valamikor mágikus, varázslatos erőt is tulajdonítottak. Ránk maradt tojásíró ének a tanú erre: Gyászvirágot írok erre, Talán hívebb lesz a lelke. Aki minap megesküdött. Velem tartja az esküvőt. A székely asszonyok az ún. batik technikával a tojást olvasztott viaszba mártott pálcikával „írták meg“, majd az egészet festékbe tették. A viasszal megírt vonalak fehéren maradtak, míg a többi rész színesre festődön. A festőléből kivétt tojást szárazra törölték, erre előtűntek a színes alapon a fehér díszítő- motívumok. A hétfalusi csángók is nagy mesterei a tarka himű tojás ké- szítésének. A tojást a régi időkben az eljövendő élet jelképének tartották az emberek. Egyes népek, így például az egyiptomiak azt hitték, hogy valamikor óriás tojásból született meg a világ. A tavasz jelképe volt a bika is, amely egy tojásba döfi szarvát. A bika a napot, a szarva a napsugarat, a tojás pedig a földet jelentette, amelyet a nap melege tavaszkor új életre ébreszt. (Részlet Bihari Anna - Pécs Éva Képes magyar néprajzából és Xantus János: A természet kalendáriuma című munkájából.) Tippek, tanácsok — havilapból Napjaink egyik szomorú ellentmondása, hogy végre előttünk is kitágult a világ, ám nem mindenki örülhet ennek, hiszen sokunk pénztárcája bizony éppen ez idő tájt beszűkült és szinte napról napra vékonyodik. Egyre többet kell fizetnünk a tisztes megélhetésért. Emiatt nálunk is kevesebben gondolnak hosz- szabb külföldi szabadságra vagy más kirándulásra. És mégis. Tavasszal váratlanul munkálni kezd bennünk az ősi ösztön, s az ókori mondást szabadon idézve mondogatjuk magunkban, hogy utazni szükséges, utazni jó. Legalább nyáron, legalább egy hétre, vagy még ennél is kevesebb időre, de kell a kikapcsolódás, a nyugalmasabb társas együtUét. Az elmúlt két esztendőben Szlovákiában is gombamód megszaporodtak az utazási irodák, a legkülönfélébb nevű „tour“-ok. Nem könnyű eligazodni reklámjaik, csábító ajánlataik között. Nem is olyan egyszerű dolog eldönteni, melyikük kínál megbízható szolgáltatást és melyikük célja a tisztességtelen haszonszerzés. Dilemmánk és gondjaink megoldásához, az anyagi lehetőségeinknek megfelelő kellemes időtöltés megszervezéséhez nyújt hasznos segítséget a Ces- ty című új kéthavi lap, amely az utazni vágyók és a vállalkozók magazinja kíván lenni. Most megjelent első számában az érdeklődök különböző rétegére gondolva ajánl például tuniszi, izraeli és más exkluzív nyári programokat, de ezeknél olcsóbb spanyol, olasz, horvátországi tengerparti nyári pihenést, sőt, ezer koronánál alig több hazai szabadságolást is. Tervezett állandó rovatai közül nyilván sokan olvassák majd azoknak a szakembereknek az útmutatásait, akik a külföldön tartózkodó hazánkfiának nyújtanak sokféle hasznos segítséget. Ezúttal a londoni és a párizsi nevezetességekről, tömegközlekedésről és az árakról tudunk meg sok fontos információt. A lap lehetőséget kínál arra is, hogy hazai vállalkozók, szálloda- tulajdonosok, valamint a turizmusban érdekelt közületek propagálják szolgáltatásaikat, szőkébb hazájuk nevezetességeit. Capko Erzsébet, a Práca Kft. gondozásában megjelenő lap főszerkesztője kérdésünkre elmondta, hogy megfelelő érdeklődés esetén magyar mellékletet is kiadnak. Ezért is - de természetesen nemcsak emiatt - érdemes megvásárolni a Cesty első számát, amely a hírlapárusoknál, a nagyobb benzinkutaknál, a Csallóközben pedig ezeken kívül a Czvedler lapterjesztő standjain kapható. (VX-491) AZ ELSŐ AUTORIZÁLT OKTATOKOZPONT SZLOVÁKIÁBAN! Dél-Szlovákia elmagyarosításáról Csodálatos egy nép vagyunk. A nagyhatalmi diktátumok szétforgácsoltak bennünket öt országba, a diktatúrák több százezer magyart űztek el a világ számos országába, de mégsem olvadtunk be a nagy szláv tengerbe; Románia legeldugottabb zugában is magyarul énekelnek a csángók, a Csehországba kitelepített magyarok szervezetet alakítanak, hogy felvegyék a harcot a végleges beolvadás ellen. Egyszóval olyan kemény „ázsiai faj“ vagyunk, amelyet Európa nemesített, és túlélünk minden zivatart, megpróbáltatást. Sajnos ez sok, más nyelvet beszélő politikusnak és nemzeti lelkesedéstől elvakult „történésznek“ nem tetszik, és egyre többet cikkeznek erről. Az utóbbi tíz nap alatt a szlovák sajtóban megjelent öt terjedelmes eszmefuttatás fekszik előttem és azon csodálkozom, hogy egyes lapok szerkesztői milyen hévvel és micsoda érvekkel bizonygatják, hogy igenis létezik fából vaskarika. íme: Szlovákiában nem a magyarokat szlovákosítják el, hanem fordított a helyzet, szegény szlovákok egyre fogynak, az „agresszív magyar nacionalizmus“, egyes régiók magyar többsége asszimilálja a szlovákokat. Ha ez így megy tovább, néhány évtized leforgása alatt többségbe kerülnek a magyarok. Nem óhajtok foglalkozni a Literámy tyzdcnník (Asimilácia Slovákov na juznom Slovensko) cikkével, hiszen ez a történészek feladata. Én csupán a számok szégyentelen megerőszakolását, a statisztikai adatokkal végzett ügyetlen zsonglórködést szeretném kipellengérezni. A cikk szerint a vegyes lakosságú régiókban az ott élő szlovákok kárára hihetetlenül szaporodnak a magyarok. Például a Dunaszerdahelyi járásban 1961—1991 között 86,7 százalékról, 87,2 százalékra nőtt a magyarok száma, a szlovákoké viszont 12£ százalékról 11,3 százalékra csökkent. A többi felsorolt járásban is hasonló a magyarok „előretörése“. Hát ez elképesztő, hogyan szaporodunk, milyen fantasztikusan magyarosítunk! Azonban a végkövetkeztetés a legcsodálatosabb „tudományos megállapítás“: 1950-ben a lakosságcsere befejezése után 350 ezren jelentkeztek Csehszlovákiában magyarnak, ám 1991-ben a népszámlálási adatok szerint már 566 741 magyar élt az országban. A gyengébbek kedvéért a szerző még alá is húzza: „A magyarok száma közel kétszázezerrel növekedett. “ Világszenzáció! Számunk majdnem megkétszereződött. Meg se közelítenek bennünket a természetes szaporodásban élen járó kínaiak! Ha jól megy, mi, magyarok két—bárom generáció alatt túlszárnyaljuk az ötmillió szlovákot. Vagy pedig elmagyarosítjuk őket. Azt hiszem, mi leszünk a magyarság megmentói, hiszen Magyarországon csökken a lakosság száma. Mi majd biztosítjuk a friss vért, a túléléshez szükséges népszaporulatot. Annyira fellelkesedtem, hogy hirtelenjében Id sem tudom számítani, hány év kell hozzá, hogy többségi alapon Szlovákiának magyar köztársasági elnöke legyen, aki aztán alkotmányosan biztosíthatja a szlovák-magyar testvéri együttélést, ami majd lehetővé teszi, bogy a szlovákok vissza- szlovákosítsák az itt élő magyarokat. Amikor lelkes csapongásomban idáig jutottam, eszembe ötlött, hogy a második világháború után volt itt egy magyarellenes hajsza, csehországi deportáció, meg aztán az évszázad találmánya, a reszlova- kizáció. Vagyis az a kétszázezres felháborító többletmagyar nem is elmagyarosított szlovák, sem szaporodási világrekord, hanem egyszerüem ennyivel többen merték bevallani nemzetiségi hovatartozásukat. A szlovákok asszimilálásáról kiagyalt „értekezés“ pedig enyhén szólva nyílt magyarellenes történelemhamisítás. A sánta kutyáról és a hazug emberről ismert magyar közmondás pedig a történelemre is érvényes. Szűcs Béla
