Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-11 / 14. szám
♦ ll/fRfi nül szomorú volt, amikor a Cetse- máne-kertben rátört a magány, az elhagy atottság érzése, ő is vért izzadott halálfélelmében, az ő teste is összeroskadt a kereszt súlya alatt, az ő cserepes szájából is felhangzott a reménytelenség sóhaja. De a gyötrő ostorcsapások, a tanítványok megfutamodása, a tövissel koszorúzott homlok, az epével itatott nyelv, az átdöfött szív minden szenvedése sem ölhette meg benne a lelket. “ (Hegyi Béla) Jézus győzelme a halál felett nemcsak a dicső húsvéti reggelnek a kiváltsága, hanem ez a győzelem folytatódik a benne hívők és az egész emberiség életében a világ végezetéig. Mivel Krisztus meghalt, hogy éljen a szeretet. Mindannyian, akik a szeretet uralomra jutásáért küzdünk, az Ó művének részesei vagyunk és az új, felszabadult, megváltott világ felépítésén dolgozunk. A mi keresztény világképünk nem tragikus, nem remény nélküli. Mi, vallásos emberek nem helyezhetjük életünk súlypontját csak a túlvilágra, mert az Úr feltámadásában Isten megmutatta, hogy örökre elfogadta világunkat. Ratz inger bíboros erről így vallott: „A keresztény hisz Krisztusban és éppen ezért hisz a világ jövőjében is, nemcsak a sajátjában. Tudja, hogy ez a jövendő több, mint amelyet maga megvalósíthatna. Tudja, hogy van olyan cél és értelem, amit ő maga nem ronthat le. Ezért tehát talán ölhetett kézzel kell várnia? Ellenkezőleg — mivel tudja, hogy a létnek értelme van, képes és köteles arra, hogy örömmel és elkedvtelenedés nélkül vigye tovább a történelem művét, még akkor is, ha a számára adott kis részlet keretében olyan érzése támad, hogy ez sziszifuszi munka. Az emberi sors malomkövét nemzedék nemzedék után görgeti felfelé, csak azért, hogy újra kicsússzék kezei közül. Aki hisz, annak tudnia kell, hogy előre haladunk és nem körben mozgunk. Aki hisz, tudja, hogy a történelem nem Pénelopé szőnyege. Lehet, hogy a keresztény emberre is rátör a hiábavalóságtól való félelem nyomasztó lidérce, amelynek hatása alatt a kereszténységet megelőző kor oly megindítóan ábrázolja az emberi erőfeszítések terméketlenségét. De lidérces álmában is meghallja a Valóság megváltó és átformáló szózatát: „Ne féljetek, én legyőztem a világot (Jn 16, 33)“. A húsvét így nemcsak keresztény ünnep, hanem az egész emberiség egyetemes felszabadulásának ünnepe: a föld békéjét, örömét, reménységét megfogalmazó tanításnak visszatérő feltámadása is. Szakái László magazin 1993. április 11. XXVI. évfolyam Ára 5,50 korona M inden ünnep közös jellemvonása az öröm. Húsvét is az öröm ünnepe. Ilyenkor lehet örülni annak a néhány meghitt órának, amely félbeszakítja hétköznapjaink egyhangúságát vagy zaklatottságát és alkalmat kínál nyugodt családi együttlét- re, pihenésre, szórakozásra. Lehet örülni magának a húsvétnak is. Ez vallásos öröm, amely a legmélyebb és a legnemesebb, mert reményből és békéből fakad. Szükséges a béke és a remény ahhoz, hogy örülni tudjunk. Ezt különösen napjainkban érezzük, amikor tele vagyunk félelemmel és nyugtalansággal. Félünk a jövendőtől. Félünk a háborútól, véres és ostoba feneségektől. Abban bíztunk, hogy a határok rövidesen elmosódnak, a népek végre testvériesülnek. És lám: többen mintha nem tudnának, nem akarnának békésen együtt élni. Félünk a jelentől: ezernyi gond nyomasztja mindennapjainkat és álmainkat. Félünk a tudománytól, mert minden áldásos vívmánya ellenére környezetkárosító hatása és sokféle árnyoldala jogos aggodalomra ad okot. Félünk, ha Kelet vagy Dél felé vetjük riadt tekintetünket, mert ott az emberi gonoszság ül véres, tragikus dáridót az emberi értelem, igazság és jóság fölött. Mindezek ellenére minden húsvét hajnalán új érzés kerít hatalmába. Ki is mondjuk: Inkább reménykedünk, mint félünk! Elegünk volt az állandó rettegésből! A húsvéti hajnal örömhírt közöl: Ne féljetek, mert volt egy áldott éj, amikor Jézus széttörte a halál bilincsét és az alvilág legmélyéről győztesként tért vissza. Ez az éjszaka száműzte vétkeinket, lemosta minden bűnünket, távolra űzte a gyűlölködés minden átkát, megtörte a hatalmasokat, meghozta a békés egyetértést. Nagypénteken az emberi gonoszság látszatra, de valóban csak látszatra aratott diadalt Jézuson. A sötétségnek sikerült a Megváltó Jézusban, az Istenemberben az embert valóban megölni, de csak egy napra és két éjszakára, mert Krisztus legyőzőben is győzedelmeskedett hús- véthajnali feltámadásával. „A húsvéti feltámadás történelmi tény, amely időszámításunk kezdetén meghatározott időben zajlott le Ari- matiai József kertjének sírboltjában. Az Istenember is mérhetetleNe féljetek
